Keresés

Keresési eredmények

• Kulturális örökség és migráció: az immigráns közösségek építészete

  119-135

  Maes Fernanda Lucia

  Megtekintések száma:

  165

  A tanulmány a kulturális örökség, a migráció és az építészet összefüggéseit vizsgálja, kiemelve, hogy az immigráns közösségek hogyan alakítják identitásukat és emlékezetüket az épített környezeten keresztül. A kutatás azt elemzi, hogy az épített környezet miként reagál az új társadalmi és környezeti feltételekre. Az örökség, az asszimiláció, a nemzeti építészet és a népi építészet elméleti elemzésén keresztül a tanulmány célja hozzájárulni a multikulturális inkluzivitás szélesebb körű diskurzusaihoz, valamint az immigráns építészet nemzeti és helyi identitásformáló szerepének megértéséhez.

• Kulturális ellenállás és kollektív emlékezet: a Vargas-Diktatúra nacionalizmusának hatása a magyar örökségre Jaraguá Do Sulban – SC

  71-82

  Maes Fernanda Lucia

  Megtekintések száma:

  193

  A tanulmány a Brazíliában felszínre kerülő Estado Novo (Új Állam), azaz a Getúlio Vargas kormánya idején, 1937 és 1945 között tapasztalt diktatúra elemzését foglalja magában – különösen a kultúra tekintetében –, amikor az ország fiktív homogenitását próbálták megszilárdítani. A kulturális örökség rendkívül fontos egy olyan országban, ahol a különböző kulturális hatások rétegei találkoznak, ami gazdaggá, egyedivé és sokszínűségéért ünnepeltté teszi az országot. Ebben az időszakban ellentmondásos módon, az elnyomás és a kultúrának az állam érdekeihez való igazítása révén, a korszak tanúja volt a cenzúra, sőt néha még az olyan kulturális örökségek elfelejtésének is, amelyek némileg ellentmondtak az akkori rendszer érdekeinek. A felmerülő kérdések a nacionalizmus hatásaival kapcsolatosak, melyet az elsődleges források-ban végzett dokumentumkutatáson – beleértve a helyi újságokban megjelent publikációkat és a helyi közösség leszármazottainak vallomásait, a déli régióban élő bevándorlók kulturális kifejezésének elnyomásáról szóló kollektív emlékezetről szóló leírásokat, a keletkezett érzések megfogalmazásait – alapulnak, melyek a különböző kultúrák kifejezési módjai az elnyomással szemben, és amelyek a mai napig visszhangoznak. Az elemzés eljutott a kollektív emlékezet lehetséges töréséig és torzulásáig, jelezve, hogy a nacionalizmus hogyan alakította és alakítja még mindig az elképzelt közösségeket. Egy olyan vita közepette, amely a nacionalista diskurzusok építészetben betöltött szerepének és homogenizálódásának elemzését is bemutatja.

• A nők hagyományos szerepei a Bukusu közösségben a gyarmatosítás előtti Kenyában

  169-185

  Simuli Damaris Werunga

  Biczó Gábor

  Megtekintések száma:

  248

  A nyugati kenyai Bukusu közösség a rendelkezésre álló tudományos források alapján strukturált társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális keretek között létezett. A nemi szerepek markánsan elkülönültek a férfiak és nők, valamint a fiúk és lányok között. Azonban a külső tényezők folyamatosan alakítják a kortárs közösséget, elmosva a hagyományos szerepek közötti határokat. Jelen tanulmány a Bukusu közösségben betöltött női szerepekre fókuszál, feltárva azok kulturális jelentőségét és társadalmi struktúrákra gyakorolt hatását. A cikk elemzi, hogy ezek a szerepek miként formálták a közösség identitását, valamint befolyásolták a társas és generációs dinamikát. A kutatás céljának elérése érdekében átfogó szakirodalmi elemzést alkalmazunk, amely kiegészül a szerzők Bukusu közösségben szerzett megfigyeléseivel. Az irodalmi áttekintés etnográfiai tanulmányok, történeti szövegek és releváns tudományos művek adatainak szintézisére épül. A tanulmány megállapítja, hogy a Bukusu közösség patrilineáris szerkezete határozta meg a nők hagyományos szerepeit, amelyek közül néhány továbbra is fennmaradt. Ide tartozik a házasság, a termékenység, a gyermekvállalás, a gondoskodás, az élelmezés-biztonság fenntartása, a háztartás irányítása, a tulajdon és vagyon forrásainak biztosítása, valamint a kézművesség. Ezzel szemben más szerepek jelentős átalakuláson mentek keresztül olyan tényezők hatására, amelyek nem képezik e tanulmány fókuszát. Továbbá a női szerepek mélyen beágyazódnak a Bukusu kulturális értékeibe és gyakorlataiba, amelyek elengedhetetlenek a társadalmi kohézió fenntartásában és a kulturális örökség átadásában. E munka alapot biztosít a nők, a kultúra és a társadalmi változások további tudományos vizsgálatához.

• SAYAW NG BATI: A SPANYOL GYARMATI ÖRÖKSÉG TRANSZKULTURÁCIÓJÁNAK PERSPEKTÍVÁJA A FÜLÖP-SZIGETEK DÉLI TAGALOG RÉGIÓJÁBAN

  173-188

  Tamayo Jose Antonio Lorenzo L.

  Megtekintések száma:

  1561

  A Fülöp-szigetek keresztényesítése során kialakult más táncokhoz hasonlóan a Sayaw ng Bati (Üdvözlő tánc) – mely a déli tagalog régióban jellemző húsvétvasárnap hajnalán bemutatott táncelőadás - is a transzkulturalizáció mellékterméke, mely egy olyan folyamat, amely során az alárendelt (gyarmatosított) kultúra kiválasztja a domináns (gyarmatosító) kultúra azon kulturális elemeit, amelyek megfelelnek az ő kontextusuknak és preferenciáiknak. A tanulmány célja, annak megvilágítása, hogy a Fülöp-szigeteken hogyan zajlott le a transzkulturalizáció jelensége, s rámutasson arra, hogy a sziget őslakosainak (a fillipínóknak) nemzeti öröksége hogyan változott a spanyol gyarmatosítás következtében. A kvalitatív kutatásmódszertani technikákra támaszkodó elemzés a kulturális antropológia és a tánc területén elismert filippínó tudósoktól származó különböző források felhasználásával tekintette át és állította szembe a prekoloniális és a spanyol gyarmati tapasztalatokat, annak érdekében, hogy megértsék, hogy hogyan történt a transzkulturáció a filippínó társadalomban, és párhuzamokat keressenek a két történelmi kontextus között, ami szintén befolyásolta, hogy az Európából importált táncformákat hogyan érzékelték és fejlesztették tovább a szigetvilág gyarmatosítása során.

• A vietnámi bevándorlók tapasztalatai Magyarországon: egy interszekcionális elemzés

  201-218

  Tran Kha

  Megtekintések száma:

  162

  A Budapesten élő vietnámi bevándorlók számára identitásuk alakítása összetett folyamat, amelyben a személyes hovatartozás, a kulturális örökség és a társadalmi megítélés egyaránt szerepet játszik. A globalizáció hatására az emberek folyamatosan különböző kultúrák között mozognak, alkalmazkodva az új társadalmi normákhoz és elvárásokhoz. Az identitás nem statikus, hanem folyamatosan változó jelenség, amelyet egyszerre befolyásol a személyes háttér és a befogadó társadalomba való beilleszkedés kényszere. A Budapesten élő vietnámi bevándorlók számára ez azt jelenti, hogy meg kell találniuk az egyensúlyt hagyományaik és közösségi kapcsolataik megőrzése, valamint a magyar társadalomba való integráció között. Ebben a folyamatban alapvető kérdések merülnek fel: Hová tartoznak? Befogadják őket vagy kirekesztés áldozatai? Hogyan határozzák meg önmagukat? A bevándorlói lét gyakran kettős érzésekkel jár – egyes helyzetekben közel érzik magukat mindkét kultúrához, máskor viszont mindkettőtől távolinak. Az identitás folyamatosan újraértelmeződik az eredeti és a befogadó kultúra között. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogyan navigálnak a vietnámi bevándorlók a magyar társadalomban, miközben többes identitásukat egy multikulturális közegben próbálják fenntartani.

• A KULTURTÁJ OLVASATA LÉNÁRD SÁNDOR NARRATÍVÁJÁN KERESZTÜL

  63-75

  Maes Fernanda Lucia

  Megtekintések száma:

  202

  Az alábbi elemzés az irodalom és a kultúrtáj olvasata közötti kapcsolatra fókuszál. Sándor Lénárd elemző leírásai alapján Völgy a Világ Végén (1967) című könyvében a szerző többek között bemutatja a házak, tájak leírását, a különböző népcsoportok és a bennszülöttekkel való kapcsolatokat. A kultúrtáj fogalmát alkotó fizikai és szimbolikus elemek elemzésének eredményét mutatjuk be a jelen tanulmányban.

• A kulturális örökség hatása az együttélési kapcsolatokra egy lokális közösség példáján

  175-184

  Szabó Henriett

  Megtekintések száma:

  140

  A perifériális lokális vidéki társadalmak közösségfolyamatainak elemzését az asszimiláció, integráció és szegregáció fogalmi keretei között szokás leírni. A tanulmányban bemutatásra kerülő kutatás alapvető motivációját az képezte, hogy tapasztalataim szerint hazánk legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbségének beilleszkedési folyamatait csak úgy érthetjük meg, ha a helyi közösségek saját élethelyzetükre vonatkozó autonarratíváit a következtetéseinket megalapozó értelmezésekként fogjuk fel. Etnográfiai és antropológiai módszereket alkalmazó terepkutatást végeztem két hajdú-bihari településen, ahol azt vizsgáltam meg, hogy a cigány részközösség hagyománykészletének szerkezete, ennek recens funkciói, a felmerülő revival folyamatok milyen hatást gyakorolnak az együttélésre. Arra kerestem a választ, hogy a romák hagyományőrző gyakorlata, a nyelvhasználat, a szokáskészlet, az etnikus normarend segíti, vagy éppen hátráltatja a társadalmi integrációt. A tanulmányban az egyik színtéren, Nagyrábén végzett kutatás eredményeit, következtetéseit ismertetem választ keresve arra, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a lokális cigány közösségek társadalmi elfogadását befolyásolják, és mindez milyen összefüggésben áll az etnikus hagyománykészlet megőrzésének minőségével.