Keresés
Keresési eredmények
-
Kulturális ellenállás és kollektív emlékezet: a Vargas-Diktatúra nacionalizmusának hatása a magyar örökségre Jaraguá Do Sulban – SC
71-82Megtekintések száma:255A tanulmány a Brazíliában felszínre kerülő Estado Novo (Új Állam), azaz a Getúlio Vargas kormánya idején, 1937 és 1945 között tapasztalt diktatúra elemzését foglalja magában – különösen a kultúra tekintetében –, amikor az ország fiktív homogenitását próbálták megszilárdítani. A kulturális örökség rendkívül fontos egy olyan országban, ahol a különböző kulturális hatások rétegei találkoznak, ami gazdaggá, egyedivé és sokszínűségéért ünnepeltté teszi az országot. Ebben az időszakban ellentmondásos módon, az elnyomás és a kultúrának az állam érdekeihez való igazítása révén, a korszak tanúja volt a cenzúra, sőt néha még az olyan kulturális örökségek elfelejtésének is, amelyek némileg ellentmondtak az akkori rendszer érdekeinek. A felmerülő kérdések a nacionalizmus hatásaival kapcsolatosak, melyet az elsődleges források-ban végzett dokumentumkutatáson – beleértve a helyi újságokban megjelent publikációkat és a helyi közösség leszármazottainak vallomásait, a déli régióban élő bevándorlók kulturális kifejezésének elnyomásáról szóló kollektív emlékezetről szóló leírásokat, a keletkezett érzések megfogalmazásait – alapulnak, melyek a különböző kultúrák kifejezési módjai az elnyomással szemben, és amelyek a mai napig visszhangoznak. Az elemzés eljutott a kollektív emlékezet lehetséges töréséig és torzulásáig, jelezve, hogy a nacionalizmus hogyan alakította és alakítja még mindig az elképzelt közösségeket. Egy olyan vita közepette, amely a nacionalista diskurzusok építészetben betöltött szerepének és homogenizálódásának elemzését is bemutatja.
-
Kulturális örökség és migráció: az immigráns közösségek építészete
119-135Megtekintések száma:303A tanulmány a kulturális örökség, a migráció és az építészet összefüggéseit vizsgálja, kiemelve, hogy az immigráns közösségek hogyan alakítják identitásukat és emlékezetüket az épített környezeten keresztül. A kutatás azt elemzi, hogy az épített környezet miként reagál az új társadalmi és környezeti feltételekre. Az örökség, az asszimiláció, a nemzeti építészet és a népi építészet elméleti elemzésén keresztül a tanulmány célja hozzájárulni a multikulturális inkluzivitás szélesebb körű diskurzusaihoz, valamint az immigráns építészet nemzeti és helyi identitásformáló szerepének megértéséhez.
-
A nyilvános szférán túl: a háztartás mint a kulturális fennmaradás és adaptáció tere
55-61Megtekintések száma:82A tanulmány azt a feltevést vizsgálja, hogy a Magyarországon élő tunéziai migránsok képesek megőrizni az otthonosság érzését a mindennapi háztartási tevékenységeik révén. A tanulmány érvelése szerint a kulturális kontinuitás leginkább nem az általános közösségi életben, hanem a háztartás szintjén ragadható meg, ahol a főzés, a családi élet és a rituális gyakorlatok hagyományai napi szinten valósulnak meg. A kérdőíves felmérésre (N = 100), valamint 25 félig strukturált interjúra támaszkodó kutatás kimutatja, hogy ezek a ház-tartási gyakorlatok figyelemre méltó stabilitást mutatnak, és generációról generációra öröklődnek. Az elemzés rámutat arra, hogy a mindennapi tevékenységek kulcsszerepet játszanak a kulturális kontinuitás fenntartásában migrációs kontextusban is: az ételkészítés, a vendéglátás és a rituális ünnepek olyan rutinszerű, mégis jelentéssel teli gyakorlatok, amelyek révén a kulturális tudás és értékek a családi környezetben újratermelődnek. Az eredmények azt mutatják, hogy a háztartási örökség elősegíti a migránsok számára a kulturális folytonosság megőrzését, miközben alkalmazkodnak a magyar társadalomhoz. Ily módon képesek a befogadó kultúra részévé válni anélkül, hogy feladnák származási identitásukat, mivel a mindennapi háztartási tevétunéziai diaszpórakenységekben való aktív részvétel fenntartja az otthonhoz való kötődést. Összességében a mindennapi ház-tartási gyakorlatok az integráció egy hibrid formáját hozzák létre, amely egyszerre őrzi meg a kulturális identitást és teszi lehetővé az új társadalmi-kulturális környezethez való alkalmazkodást.
-
A nők hagyományos szerepei a Bukusu közösségben a gyarmatosítás előtti Kenyában
169-185Megtekintések száma:385A nyugati kenyai Bukusu közösség a rendelkezésre álló tudományos források alapján strukturált társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális keretek között létezett. A nemi szerepek markánsan elkülönültek a férfiak és nők, valamint a fiúk és lányok között. Azonban a külső tényezők folyamatosan alakítják a kortárs közösséget, elmosva a hagyományos szerepek közötti határokat. Jelen tanulmány a Bukusu közösségben betöltött női szerepekre fókuszál, feltárva azok kulturális jelentőségét és társadalmi struktúrákra gyakorolt hatását. A cikk elemzi, hogy ezek a szerepek miként formálták a közösség identitását, valamint befolyásolták a társas és generációs dinamikát. A kutatás céljának elérése érdekében átfogó szakirodalmi elemzést alkalmazunk, amely kiegészül a szerzők Bukusu közösségben szerzett megfigyeléseivel. Az irodalmi áttekintés etnográfiai tanulmányok, történeti szövegek és releváns tudományos művek adatainak szintézisére épül. A tanulmány megállapítja, hogy a Bukusu közösség patrilineáris szerkezete határozta meg a nők hagyományos szerepeit, amelyek közül néhány továbbra is fennmaradt. Ide tartozik a házasság, a termékenység, a gyermekvállalás, a gondoskodás, az élelmezés-biztonság fenntartása, a háztartás irányítása, a tulajdon és vagyon forrásainak biztosítása, valamint a kézművesség. Ezzel szemben más szerepek jelentős átalakuláson mentek keresztül olyan tényezők hatására, amelyek nem képezik e tanulmány fókuszát. Továbbá a női szerepek mélyen beágyazódnak a Bukusu kulturális értékeibe és gyakorlataiba, amelyek elengedhetetlenek a társadalmi kohézió fenntartásában és a kulturális örökség átadásában. E munka alapot biztosít a nők, a kultúra és a társadalmi változások további tudományos vizsgálatához.
-
A KULTURTÁJ OLVASATA LÉNÁRD SÁNDOR NARRATÍVÁJÁN KERESZTÜL
63-75Megtekintések száma:269Az alábbi elemzés az irodalom és a kultúrtáj olvasata közötti kapcsolatra fókuszál. Sándor Lénárd elemző leírásai alapján Völgy a Világ Végén (1967) című könyvében a szerző többek között bemutatja a házak, tájak leírását, a különböző népcsoportok és a bennszülöttekkel való kapcsolatokat. A kultúrtáj fogalmát alkotó fizikai és szimbolikus elemek elemzésének eredményét mutatjuk be a jelen tanulmányban.
-
SAYAW NG BATI: A SPANYOL GYARMATI ÖRÖKSÉG TRANSZKULTURÁCIÓJÁNAK PERSPEKTÍVÁJA A FÜLÖP-SZIGETEK DÉLI TAGALOG RÉGIÓJÁBAN
173-188Megtekintések száma:1790A Fülöp-szigetek keresztényesítése során kialakult más táncokhoz hasonlóan a Sayaw ng Bati (Üdvözlő tánc) – mely a déli tagalog régióban jellemző húsvétvasárnap hajnalán bemutatott táncelőadás - is a transzkulturalizáció mellékterméke, mely egy olyan folyamat, amely során az alárendelt (gyarmatosított) kultúra kiválasztja a domináns (gyarmatosító) kultúra azon kulturális elemeit, amelyek megfelelnek az ő kontextusuknak és preferenciáiknak. A tanulmány célja, annak megvilágítása, hogy a Fülöp-szigeteken hogyan zajlott le a transzkulturalizáció jelensége, s rámutasson arra, hogy a sziget őslakosainak (a fillipínóknak) nemzeti öröksége hogyan változott a spanyol gyarmatosítás következtében. A kvalitatív kutatásmódszertani technikákra támaszkodó elemzés a kulturális antropológia és a tánc területén elismert filippínó tudósoktól származó különböző források felhasználásával tekintette át és állította szembe a prekoloniális és a spanyol gyarmati tapasztalatokat, annak érdekében, hogy megértsék, hogy hogyan történt a transzkulturáció a filippínó társadalomban, és párhuzamokat keressenek a két történelmi kontextus között, ami szintén befolyásolta, hogy az Európából importált táncformákat hogyan érzékelték és fejlesztették tovább a szigetvilág gyarmatosítása során.
-
Turizmus a Hövszgöl-Tó Nemzeti Parkban, Észak-Mongóliában
19-28Megtekintések száma:93Az elmúlt néhány évtizedben a turizmus jelentős növekedést mutatott a Khuvsgul-tó Nemzeti Park térségében. A terület mind a nemzetközi, mind a belföldi látogatók számára vonzóvá vált a természeti adottságai, kulturális öröksége, valamint egyedi etnikai kisebbségei révén. Ennek következtében az utóbbi időszakban dinamikus fejlődés tapasztalható Khatgal település és a tavat körülvevő kempingterületeken, a turisztikai táborok, a vendéglátóegységek és a kereskedelmi létesítmények nagy számú növekedésével. A térség több őshonos etnikai közösség lakóhelye is, köztük a Tsaatan és a Darkhad csoportoké, amelyek sajátos kulturális hagyományokkal és diverz nomád életmóddal rendelkeznek. A Tsaatan közösség megélhetése elsősorban rénszarvastenyésztésen alapul, míg a Darkhad nomádok állattartó pásztorkodást folytatnak, többek között jakokat tenyésztenek. A helyi közösségek aktívan részt vesznek a turizmus fejlesztésében, ugyanakkor a turizmus gyors ütemű bővülése környezeti terhelésekkel is járhat. Jelen kutatás célja a Khuvsgul-tó Nemzeti Parkban és a környező kempingterületeken megfigyelhető főbb turisztikai mintázatok és trendek rövid ismertetése, továbbá az őshonos etnikai közösségek kulturális gyakorlatainak, turizmusfejlesztésben való részvételüknek, valamint a jelenlegi ökológiai környezeti állapotnak a bemutatása. A vizsgálat másodlagos adatforrások, szakirodalmak, turisztikai és hazai statisztikák, valamint elsődleges terepi megfigyelések - beleértve a vizuális észlelést - elemzésén alapul.
-
A veddha identitás modern mítosszá alakulása Srí Lankán
91-100Megtekintések száma:88Jelen tanulmány azt vizsgálja, miként alakult át a Srí Lankán élő veddha közösség etnikai identitása modern mítosszá a reprezentáció domináns gyakorlatai révén. A tanulmányban megjelenő vizsgálata Thomas Hylland Eriksen által képviselt, az etnikai identitást dinamikus és társadalmilag konstruált jelenségként értelmező megközelítésre, valamint Roland Barthes modern mitológiáról szóló elméletére támaszkodva amellett érvel, hogy a veddha identitás nem inherensen primitív vagy statikus, hanem kulturális, politikai és szimbolikus folyamatok révén folyamatosan újraformálódik. A turizmus, a média és a politikai diskurzus a veddha közösséget mindmáig a múlt részeként létező erdőlakókként reprezentálja, jóllehet annak tagjai integrálódtak a modern srí lankai társadalomba, így hozzáférnek a formális oktatáshoz, a bérmunkához, valamint a modern technológiák mindennapi használatához. A tanulmány terepmunkából származó kvalitatív meglátások és szövegelemzés segítségével mutatja be, hogy miként használja fel a politikai diskurzus a veddha identitást nemzeti örökségként, ezáltal elfedve a fejlesztések, a természetvédelem és a földkisajátítás következményeit. Hasonlóképpen, a médiában megjelenő narratívák depolitizálják a kulturális változásokat azáltal, hogy azokat természetes eltűnésként keretezik. A turizmus pedig bizonyos kulturális gyakorlatok megrendezett performativitását és kommercializációját ösztönzi. E folyamatok leegyszerűsítik a történelmet, eltörlik a hatalmi viszonyokat, és természetesként tüntetik fel az egyenlőtlenségeket. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a veddhák nem a megélt valóságuk következtében váltak modern mítosszá, hanem reprezentációjuk módja révén. Mindez rámutat annak szükségességére, hogy a közösséget élő, cselekvőképes etnikai közösségként ismerjük el, amely jogokkal rendelkezik, és amely a kortárs srí lankai társadalomban továbbra is aktív szerepet tölt be.
-
A szent kommodifikációja: a gnawa a rituáléktól és hagyományoktól a nemzetközi elismertségig
101-108Megtekintések száma:121A gnawa zenei és rituális gyakorlatok jelentős hatást gyakoroltak a globális zenei színtér meghatározó alakjaira, visszhangjuk a világ legtávolabbi pontjaira is eljutott, és sajátos spirituális és esztétikai világába különböző kulturális közösségeket vonzott. Olyan előadók, mint a Led Zeppelin, Bob Marley vagy Jimi Hendrix, valamint számos jazz-, blues- és rockzenész integrálták a gnawa ritmikai és zenei elemeit, hozzájárulva hibrid zenei formák kialakulásához. Marokkóban a gnawa közösség nem csupán etnikai csoportként értelmezhető, hanem az ország kiemelkedő kulturális örökségének része, amelyet az UNESCO az autenticitása és sajátos rituális gyakorlatai miatt az emberiség szellemi kulturális örökségeként ismert el. A növekvő nemzetközi ismertség, a kommodifikáció (árucikké válás) folyamatai és a turizmus hatásai ellenére a gnawa közösség megőrizte hagyományainak és rituáléinak – különösen a gyógyító célú gyakorlatoknak – lényegi elemeit. E folytonosságok hozzájárulnak ahhoz, hogy a gnawa kultúra továbbra is szakrális és autentikus jelleggel bírjon. Ennek következtében a gnawa napjainkra transznacionális kulturális jelenséggé és mozgalommá vált, amely világszerte hatást gyakorol különböző közönségekre és kulturális diskurzusokra.
-
A kulturális örökség hatása az együttélési kapcsolatokra egy lokális közösség példáján
175-184Megtekintések száma:269A perifériális lokális vidéki társadalmak közösségfolyamatainak elemzését az asszimiláció, integráció és szegregáció fogalmi keretei között szokás leírni. A tanulmányban bemutatásra kerülő kutatás alapvető motivációját az képezte, hogy tapasztalataim szerint hazánk legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbségének beilleszkedési folyamatait csak úgy érthetjük meg, ha a helyi közösségek saját élethelyzetükre vonatkozó autonarratíváit a következtetéseinket megalapozó értelmezésekként fogjuk fel. Etnográfiai és antropológiai módszereket alkalmazó terepkutatást végeztem két hajdú-bihari településen, ahol azt vizsgáltam meg, hogy a cigány részközösség hagyománykészletének szerkezete, ennek recens funkciói, a felmerülő revival folyamatok milyen hatást gyakorolnak az együttélésre. Arra kerestem a választ, hogy a romák hagyományőrző gyakorlata, a nyelvhasználat, a szokáskészlet, az etnikus normarend segíti, vagy éppen hátráltatja a társadalmi integrációt. A tanulmányban az egyik színtéren, Nagyrábén végzett kutatás eredményeit, következtetéseit ismertetem választ keresve arra, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a lokális cigány közösségek társadalmi elfogadását befolyásolják, és mindez milyen összefüggésben áll az etnikus hagyománykészlet megőrzésének minőségével.
-
A nők szerepe a marokkói Gnawa közösségben: pszichoterápia, szellemidézés és gyógyítás
109-118Megtekintések száma:328A Gnawa közösség tagjai a Szubszaharai Afrikából Marokkóba hurcolt rabszolgák leszármazottai, akik különleges ritmusokkal kísért zenéjükről, valamint spirituális hagyományaikról és gyógyító gyakorlataikról ismertek. A Gnawa kultúra Marokkó szellemi kulturális örökségének része, amely egyedülálló rituálékkal és hagyományokkal járul hozzá a betegek gyógyításához. A gyógyító szertartások szinkretikus rítusokat, transztáncokat és spirituális zenét foglalnak magukban, amelyek révén a résztvevők eksztatikus állapotba kerülnek. Ezek a gyakorlatok egy „lila” nevű ceremóniában összpontosulnak, amelyben a nők kiemelkedő szerepet játszanak: ők vezetik a gyógyító rítusokat, valamint kapcsolatot teremtenek a megszálló szellemekkel, hogy a résztvevők elérhessék Istent.