Keresés
Keresési eredmények
-
Az iskolai szociális segítő tevékenység tapasztalatai a kutatások tükrében
19-30Megtekintések száma:524Az iskolai szociális munka az elmúlt két évtizedben egyre növekvő figyelmet kap Magyarországon és Európában egyaránt, látható igény mutatkozik a szociális szakember jelenlétére a nevelési-oktatási intézményekben. A szolgáltatás 2018. évi kötelező bevezetése óta több tudományos munka született a témában, amely az eddig felhalmozott tapasztalatokról számol be. Jelen tanulmányban az iskolai szociális segítő tevékenység működésének tapasztalatait mutatjuk be, olyan publikált kutatási eredmények elemzésével, amely a kötelező bevezetés első három évében született. A kiválasztott hat tanulmányt, három szempont alapján elemeztük, ezek a következők: 1) a szociális segítő megjelenése, beilleszkedése az intézményben, 2) az iskolában eltöltött óráinak száma és 3) a szakmai együttműködések kialakításának jellemzői. A tanulmány rávilágít arra, hogy nagy jelentőség tulajdonítható szakemberek oktatási intézményekbe való beilleszkedésének a világos kompetenciahatároknak, a segítők személyiségének, az intézményben töltött órák számának és a szakmák között megvalósuló együttműködések színvonalának is. Jelen tanulmány, a magyar iskolai szociális segítő tevékenység működését empirikusan vizsgáló kutatás elméleti megalapozottságához járul hozzá.
-
3. ÉS 4. ÉVFOLYAMOS TANULÁSBAN AKADÁLYOZOTT GYEREKEK BESZÉDÉSZLELÉSÉNEK ÉS OLVASÁSTECHNIKÁJÁNAK ELEMZÉSE
87-107Megtekintések száma:531Jelen tanulmány a beszédfeldolgozás kiemelkedő szerepére fókuszál, melyet az olvasás és olvasástanulás folyamataiban tölt be. Jelentősége és aktualitása a gyógypedagógusok szemléletformáló hatásában áll, ugyanis a kutatás ráirányítja a figyelmet arra, hogy az egyes tünetek mögött valójában milyen okok húzódhatnak meg. A kutatásban arra kerestük a választ, hogy milyen összefüggések jelenhetnek meg 3. és 4. évfolyamos tanulásban akadályozott gyermekek beszédfeldolgozási és olvasási folyamatai között, kitérve az észlelés egyes területeinek, valamint a szöveg- és mondatértés egymáshoz viszonyított működésére, továbbá a különböző olvasástechnikai szintekre. A célcsoport 26, míg a kontrollcsoport 25 főből állt. Mindkét területet sztenderdizált tesztekkel vizsgáltuk: a beszédészlelést a GMP-diagnosztikával, az olvasástechnikát pedig az osztályfoknak megfelelő Meixner-féle olvasólapokkal. Az eredmények a beszédfeldolgozás minden vizsgált szintjének súlyos elmaradását mutatják, mely az olvasás minőségében és a szövegértésben is jelentős nehézséget jelent. Mindez felhívja a figyelmet a prevencióra és a beszédészlelés tudatos fejlesztésének szükségességére az oktató-nevelő munkában.
-
A GYERMEK NÉPDALOK TERÁPIÁS SZEREPÉNEK ELMÉLETI PERSPEKTÍVÁJA
75-81Megtekintések száma:361A gyermek népdalok terápiás szerepének elméleti perspektívája című tanulmány kiindulópontjai: 1) egyetértünk azzal, hogy bármilyen probléma megoldásában hatékonyabb, ha annak az okát és nem csak a tüneteit kezeljük;. 2) egyetértünk azon kötődésről szóló elméletekkel, amelyek azt állítják, hogy a legtöbb mentális rendellenesség a kora gyermekkorban kialakult anya-gyermek kapcsolatban gyökerezik; 3) nem utolsó sorban, úgy véljük, hogy a gyermekkori népdalok hatékonyan alkalmazhatók bizonyos rendellenességek kezelésében. Így tanulmányunk első részében azon kötődési elméletekre fókuszálunk, amelyek bizonyítják az anya-gyermek kapcsolat fontosságát a gyermek egészséges fejlődése – a pszichés fejlődés – szempontjából, különös hangsúlyt fektetve az éneklésen keresztüli kifejezésre. A tanulmány második részében azon védekező mechanizmusokat mutatjuk be (mint védekező mechanizmus és a védekező viselkedés) a pozitív hatás szempontjából, amelyek akár normál személyeknél is megjelennek. A tanulmány harmadik részében a gyermek népdalok repertoárjának rövid elemzését mutatjuk be a tartalom szempontjából, a dallamvonal felépítése szempontjából és a speciális ritmusokat tekintve mivel mindezek tükrözik a gyermekek kapcsolatát önmagukkal és másokkal, különösen az édesanyával. A tanulmány negyedik részében, a gyermek népdalok zeneterápiában való alkalmazása mellett érvelünk, mivel ezek kiválthatnak bizonyos emlékeket a kora gyermekkorból úgy, hogy a leküzdetlen traumákat ezután megfelelően kezelik. A tanulmány néhány végső megfontolással zárul.
-
A VAJDASÁGI MAGYAR AJKÚ FIATALOK SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉGE
95-99Megtekintések száma:285Napjainkban az emberek életmódját többnyire a helytelen táplálékbevitel és a mozgásszegény életmód jellemezi. Különösen nagy figyelmet kell erre fordítani gyermekkorban, hiszen a gyerekek szokásai ilyenkor még alakíthatók. A gyermekek fejlődés szempontjából is meghatározó, hogy helyesen és egészségesen táplálkozzanak-e és, hogy rendszeresen végezzenek-e testmozgást. A kutatásban általános iskolás gyerekek tápláltsági állapotát határoztuk meg, valamint a PAQ-C (physical activity questionnaire) kérdőív segítségével a fizikai aktivitásukat is felmértük. A kutatás részeredményei azt mutatják, hogy a fiúk között több a túlsúlyos, még akkor is, ha ők sportolnak többet rendszeresen és az órák közötti szünetekben is ők az aktívabbak. A sportok közül a fiúknál a labdarúgás a lányoknál a kosárlabda dominál. A tanulmány a 142-451-2637/2019-01 vajdasági tartományi projektum keretein belül végzett kutatás rész eredményeit mutatja be.
-
VIDÉK, VALLÁS ÉS POLITIKA PROFESSOR MANDICA MANJA KOVAČEVIĆ RÁDIÓMŰSORAIBAN
111-119Megtekintések száma:273Mandica Manja Kovačević (1929–2011) több horvátországi tanárképző főiskola professzora volt (Čakovec, Kutina és Gospić), emellett három könyv szerzője, és mintegy 60 tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban. A 21. század első évtizedében moderátora volt egy hetente sugárzott műsornak a gospići helyi rádióban, amelynek következtében, több mint 300 műsort készített, s ezek egy részéből (70 műsor) könyvet jelentetett meg „Life on the Highest Wace” (Gospić, 2010) címmel. A tanulmány célja, hogy górcső alá vonja azokat a hangfelvételeket, amelyek a könyvben nem kerültek feldolgozásra, s kifejezetten azok a témák kerülnek elemzésre, amelyek az évezred elejének horvát társadalmával foglalkoznak. A hangfelvételek elemzése során kiindulópontnak tekintjük Mandica Manja Kovačević által közvetített nézeteket és attitűdöket, ugyanis a professzor asszony szemlélete széles körű figyelmet keltett, hiszen a hallgatók választ kaptak olyan kérdésekre, mint az egzisztenciális és spirituális kutatás szétválasztása.
-
Alternatív zenei irányzatok sokszínűségének elmélete
67-75Megtekintések száma:493Zenei nevelésünk Kodály Zoltán koncepcióján és Forrai Katalin kisgyermekkori módszertani útmutatásán alapszik, s ez a magyar zenei nevelés nélkülözhetetlen alapja és segítője. A módszer alapvető értékeket alkalmaz a gyermekek zenei készségeinek, képességeinek fejlesztésére. Nagyjából azonos időszakban Európa szerte több zenepedagógus is foglalkozott a zenetanítás struktúrájának és módszertani eszköztárának a megreformálásával. A zenepedagógusok közül Dalcrose, Orff, Willems, Freinet pedagógiáját szeretném kiemelni, akik programjukban eredményesen alkalmazták a kisgyermekkori zenei nevelést, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztését. Pedagógiájuk, módszereik alapján egyetértettek a következő néhány alapelvben: a zenei nevelést minél korábban el kell kezdeni, a folyamatos zenei aktivitást (ének, ritmus, hallás, mozgás, improvizáció, hangszer, zenehallgatás) kell előtérbe helyezni, az életkori sajátosságok mellett megfelelő hangsúlyt kell kapnia az egyéni adottságoknak, hiszen a pszichikus képességek egyenetlen fejlődése miatt egy korosztályon belül, több évnyi szintbeli különbség is lehet. A zene képes fejleszteni az empátiás készségeket, a szociális érzéket. A ritmusok és harmóniák segítségével a nagy és finommozgások fejlődése érhető el. Jótékony hatással van a gondolkodás, a kreativitás, az önmegvalósítás területén és az énerő fejlesztéséhez. A zene javítja a közérzetet, a koncentrációt, aktív segítséget jelent a figyelemfejlesztésben is. Nyitottságot, rugalmasságot eredményez. Erőteljesen hat a beszédkészségre, a képzelőerőre, és az improvizációs készségre is. Épp ezért tudjuk használni a zenét gyógyító, fejlesztő célokra is. A kutatások hosszú sora bizonyítja, hogy minél korábbi életszakaszban kell elkezdeni a zene segítségével történő személyiség-kibontakoztatást, fejlesztést vagy korrekciót.
-
AZ OXIPO JÁTÉKGYŰJTEMÉNY A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉÉRT
63-73Megtekintések száma:2018Jelen tanulmány egy komplex kutatási projekt első szakaszának bemutatásáról szól, melynek célja egy új (az OxIPO modell alapján kidolgozott) játékgyűjtemény elméleti hátterének megismertetése. A játékgyűjtemény a gyermekkorban kialakuló kognitív képességek fejlesztése érdekében került összeállításra. A kognitív képességekkel kapcsolatban Affolter (1972), Sindelar (1994) és mások korábbi fejlesztési megközelítései figyelembe vették az érzékelés vizuális, auditív vagy motorikus (inter) modalitásait, de úgy gondoljuk, hogy komplexebb modellre van szükségünk a teljes képességrendszer lefedéséhez. Az OxIPO modell (Mező, 2002, 2016) keretén belül a tanulást információfeldolgozási folyamatként értelmezzük. Az OxIPO modellben (Mező, 2002, 2016) a Tanulás = Organizáció - szervezés x (Input -bemenet + Process - feldolgozás + Output- kimenet), ennek segítségével nem csak a bemeneti modalitásokat tudjuk szabályozni és rendszerezni, hanem a kimeneti modalitásokat is, és emellett értelmezhetünk néhány kognitív képességet a folyamatfázisban. Készítettünk egy játékgyűjteményt, amely hat bemeneti (vizuális, auditív, kinesztikus, szaglás, ízléses és tapintható) modalitáson, öt kognitív képességen (észlelés, figyelem, memória, fogalmi gondolkodás, problémamegoldó gondolkodás) és három kimeneti (vizuális, auditív, motorikus) modalitáson alapul. A 6 bemeneti modalitás, az 5 célképesség és a 3 kimeneti modalitás eredményeként 90 különféle játék létezik, amelyeket az OxIPO modell leírhat. A jövőben empirikus vizsgálatokkal be kell bizonyítanunk, hogy ez a játékgyűjtemény 90 független kognitív képesség tesztelésére és fejlesztésére használható. Másrészt be kell bizonyítanunk, hogy ezek a kognitív képességek valóban befolyásolják a gyermekek mindennapi életét és az eredményességüket.
-
REHABILITÁCIÓ A GYAKORLATBAN – EGYÉNI FEJLESZTÉSI TERV
77-100Megtekintések száma:709Hogyan alkothatunk egyéni fejlesztési tervet, óratervet és fejlődési lapot? E módszertani tanulmány minta dokumentumokat mutat be és javaslatokat ad az általános ismeretek, a figyelem, a szókincs, a nyelvi rendezés, a mozgás és ritmus, a számolás és mérés, az olvasás és írás, a térbeli-, síkbeli-, és időbeli tájékozódás, a testséma, a beszéd, az analitikus és szintetikus gondolkodás, a pszichoszociális rehabilitáció, és a tanulási technikák fejlesztésére.
-
DADOGÓ TANULÓ TÁMOGATÁSA AZ ISKOLÁBAN
91-104Megtekintések száma:550A dadogás a beszéd tempójának és ritmusának fogyatékossága, amellyel a gyógypedagógusok és a logopédusok a mindennapokban gyakran szembesülnek. A korábbi kutatásokban a dadogást a logopédia és a beszédterápiák szemszögéből vizsgálták, jelen kutatás azonban az érintett fiatalok véleményén alapul. Guitar (1998) szerint a lakosság egy százaléka dadogónak számít - ami azt jelenti, hogy Észtországban körülbelül 1500 tanuló dadog. A tanulók a napjuk és a szabadidejük jelentős és értékes részét az iskolában töltik, ezért elengedhetetlen, hogy a tanárok és a tanácsadók szükség esetén tudatosak és kompetensek legyenek a dadogó diákok támogatásában. A dadogó diákok nem kapnak kellő támogatást és figyelmet az iskolában, mivel a dadogás olyan fogyatékosság, amely nem zavarja a tanárokat a munkájukban. Feltételezhető, hogy a tanárok nem változtatják meg módszereiket és értékelési rendszerüket egy dadogó diák esetében. Mindazonáltal kulcsfontosságú, hogy az akadályozott tanuló biztonságban és jól érezze magát az iskolában, és gondolatait beszédben tudja kifejezni. A kutatás célja annak kiderítése, hogy a dadogó diákok hogyan küzdenek meg iskolai környezetükben. A kutatás a tanárok és a támogató szakemberek tapasztalataira összpontosít annak érdekében, hogy megértsék együttműködésüket a dadogó diákok segítésében.
-
A mesterséges intelligencia szerepe a kutatástámogatásban
7-17Megtekintések száma:261A mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása a tudományos kutatásban egyre inkább elterjed, jelentős potenciált kínálva a kutatói munka hatékonyságának növelésében és a kutatások minőségének javításában. Ez a tanulmány a mesterséges intelligencia kutatásban betöltött szerepét vizsgálja, különös tekintettel a szakirodalom keresésére és elemzésére (Tolner et al., 2023), az adatok feldolgozására és értékelésére (Bessenyei, 2020), valamint a tartalomgenerálásra (Szűts és Námesztovszki, 2023). A hermeneutikus analízis (Bos és Tarnai, 1999) módszerét alkalmazva feltárásra kerül, hogy az MI milyen lehetőségeket kínál ezeken a területeken, miközben bemutatásra kerül a területhez a kapcsolódó kihívások és etikai meg-fontolások. Az eredményeink azt mutatják, hogy az MI jelentős időmegtakarítást és hatékonyságnövekedést eredményezhet, valamint segíthet a komplex mintázatok feltárásában. Ugyanakkor fontos figyelembe venni az MI korlátait, mint például a mélyebb megértés hiányát, a potenciális torzításokat és a generált tartalmak megbízhatóságával kapcsolatos kérdéseket. A tanulmány konklúziója szerint a mesterséges intelligencia nem helyettesíti a humán kutatót, hanem egy tudástámogató eszközként funkcionál (Z. Karvalics, 2024), amelynek felelős és etikus alkalmazása kulcsfontosságú a tudományos fejlődés biztosításához.
-
PEDAGÓGUSSZEREP A TEHETSÉGFEJLESZTÉSBEN
5-19Megtekintések száma:352A tanulmány a tehetségesekkel foglalkozó pedagógusokra fókuszál. Központi kérdései: Milyen jellemzői vannak e pedagógusoknak? Hogyan lehet diagnosztizálni ezeket a jellemzőket? Fejleszthetők-e ezek a jellemzők? Milyen speciális szerepe van a pedagügusoknak a tehetségazonosításban és -fejlesztésben? E kérdések már több évtizede állnak a tehetség pedagógia középpontjában, s most e tanulmány egy lehetséges választ ad rájuk.
-
A szülői részvétel a sajátos nevelési igényű gyermekek iskolai nevelésében-oktatásában
17-27Megtekintések száma:241Tanulmányunk a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek és a szülők magyarországi iskolákban való részvételének szintje, módja és intenzitása közötti összefüggéseket vizsgálja. A gyermekközpontú oktatás és az inkluzív együttműködés elveire épülő kutatás azt vizsgálja, hogy a SNI gyermekek családjai eltérő módon vesznek-e részt az iskolai életben, mint a nem SNI gyermekek családjai, különösen akkor, ha további társadalmi-gazdasági hátrányok is fennállnak. A szakirodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy az SNI és a nem SNI csoportok közötti összehasonlító elemzések száma korlátozott, ezért a kutatás elsősorban a szülők és az iskola közötti kapcsolatokat vizsgáló, elsősorban felnőttek szemszögéből készült tanulmányokra összpontosít. Az empirikus rész az Országos kompeteniciamérés (OKM) adatbázis másodlagos elemzését használja, a 2015-ös (6. osztály), 2017-es (8. osztály) és 2019-es (10. osztály) kohorszokból származó longitudinális tanulói szintű adatokra támaszkodva. Az összekapcsolt adatbázisban nyomonkövethető a töretlen tanulási úttal rendelkező diákok tanulmányi pályája, lehetővé téve a háttérkérdőív öt eleméből származó szülői részvétel mutatóinak idősoros elemzését. Az eredmények arra utalnak, hogy míg a szülői részvétel általában csökken az idő múlásával, a csökkenés a többszörösen hátrányos helyzetű diákok körében meredekebb, mint a kizárólag SNI diákok körében. A házi feladatokban való segítségnyújtás tűnik a leginkább tartós részvételi formának, bár az alacsonyabb oktatási tőkével rendelkező családok esetében továbbra is korlátozott. A feltételezésekkel ellentétben a SNI diákok jelentős szülői figyelmet kapnak a középiskolában, ami rámutat a tanárok és a családok közötti konstruktív együttműködés lehetőségére. A szülői értekezleteken való részvétel azonban jelentősen alacsonyabb a hátrányos helyzetű tanulók Az adatok azt is hangsúlyozzák, hogy az SNI és a hátrányos helyzetű diákok mutatják a legmagasabb lemorzsolódási kockázatot, ami célzott beavatkozások szükségességét hangsúlyozza.
-
TANÍTÓSÁG A KORABELI BULVÁRSAJTÓ TÜKRÉBEN AZ 1930-AS ÉVEK HAJNALÁN
39-54Megtekintések száma:302Az 1930-as évek elejének tanítói ethoszának, a népiskolai tanítóság professzionalizálódásának folyamata már komoly szakirodalommal rendelkezik, de érdekes más aspektusból is vizsgálat tárgyává tenni a korszak alábecsült szakértelmiségét. Kutatásunk a 30-as évek első felének két legnagyobb olvasótáborával rendelkező bulvárlapjának elemzésére vállalkozott. Az amerikai típusú bulvárlapi hagyományokat követő Az Est politikailag független lapként kiemelkedő nagyságú és minőségű tudósítói hálózatával próbálta meg piacvezetőként tájékoztatni, szórakoztatni olvasóközönségét. Az 1915-ben indított 8 Órai Ujság kormányközeli bulvárlapként definiálta magát. Kimondottan Az Est konkurenciájaként indult. Mindkét orgánum jelentős olvasótáborral rendelkezett, ezért véleményformáló, diskurzusteremtő erejük vitathatatlan. A politikai téren eltérő orientációjú, de szerkesztési elveik mentén egyező lapok esetében érdekes lehet annak felfejtése, hogy milyen - a tanítóságot, a tanítókat érintő - tartalmakat exponáltak az olvasóközönségeik elé; milyen szakmai tartalommal jelentek meg a bulvárlapok hasábjain az elemi oktatásra fókuszáló cikkek, a tanítókról, a pedagógiai tevékenységről szóló írások. Milyen a konnotációja az érintett cikkeknek, milyen képet festenek a tanítókról az olvasók számára? Külön figyelmet szenteltünk annak, hogy feltárjuk, a fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozó tanítók és intézményeik hogyan és miként jelennek meg a vizsgált lapokban. Reményeink szerint nemcsak megismerhetjük a néptanítók problémáit, szakmai sikereiket és nehézségeiket, de az érintett cikkek segítségével bepillantást nyerhetünk a kor politikai és közhangulatába is.