Keresés
Keresési eredmények
-
A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője
143-149Megtekintések száma:480Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Cikkünkben a hencidai Mondró-halom flóráját mutatjuk be. A halmot borító fajgazdag löszgyepben összesen 74 edényes növényfajt találtunk. A halmon számos, a Bihari-síkon ritka növényfaj fordul elő, mint például az Inula germanica, Ranunculus illyricus és a Rosa gallica. A halom különböző kitettségű meredek lejtőin kialakult változatos mikro-élőhelyek hozzájárulnak a halom fajgazdagságának kialakításához és fenntartásához. Ennek is köszönhető, hogy a halmon az erdősztyeppi elemek mellett a legtöbb a Kárpát-medencében előforduló sztyeppei flóraelem-típus (kontinentális, pontusz–szubmediterrán, pontuszi, pontusz–pannon és turáni) megtalálható.
-
A törpe mandula (Prunus tenella) tömeges előfordulása szántásból felhagyott kunhalmon
32-38Megtekintések száma:299A kunhalmok ex lege védett természeti területekként jelentős biodiverzitás őrzői, mivel még az intenzíven használt mezőgazdasági tájakban is számos löszgyepi növényfaj előfordulása kötődik ezekhez a kis élőhelyszigetekhez. Természeti és kulturális jelentőségük ellenére az elmúlt évszázadokban számos halmot beszántottak. A közelmúltban azonban a halmok bekerültek az agrártámogatások rendszerébe, így az Alföld számos régiójában elindult a kurgánok szántóföldi művelésének felhagyása. Országos felmérésünkben a szántásból felhagyott halmok növényzetének regenerációját vizsgáljuk, jelen közleményben e felmérő munka során tapasztalt egyik érdekes botanikai jelenségről számolunk be. A tiszainokai Fekete-halmon – melyet egészen 2014-ig intenzív szántóként használtak – a törpe mandula (Prunus tenella Batsch; syn.: Amygdalus nana L.) közel 15.000 hajtásból álló állományát találtuk hat évvel a szántóföldi művelés felhagyása után. Az állomány valószínűleg a halom tetején a háromszögelési pont védelmében tudott fennmaradni, ahonnan a felhagyást követően hatékonyan ki tudott terjedni. Ez a megfigyelés egy érdekes adattal gazdagítja a Tiszántúl flórájának ismeretét, valamint rámutat arra is, hogy a szántóföldi művelésből felhagyott halmok természetvédelmi szempontból értékes fajoknak is élőhelyet nyújthatnak, valamint hogy a természetes úton történő, spontán visszagyepesedés is hatékony természetvédelmi módszer lehet egyes halmok esetében.
-
Mesterséges felszínformák botanikai összehasonlítása a Nagykunság és a Nagy-Sárrét vidékén
65-76Megtekintések száma:187Az Alföld flórájának kutatásában kiemelt szerepet kap a lösznövényzet megmaradt állományainak tanulmányozása. Munkám során azon mesterséges felszínformák növényzetét vizsgáltam, melyeken az antropogén hatások ellenére fennmaradhattak, vagy amelyekre betelepülhettek a hajdani löszvegetáció képviselői. A vizsgálatok során arra kerestem a választ, hogy milyen hasonlóságok, illetve különbségek figyelhetőek meg ezen építmények növényzete között, mivel azok különböző korokban épültek. Minden építményt löszgyep (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae) vagy löszfalnövényzet (Agropyro cristati-Kochietum prostratae), esetleg ezek mozaikja borította. Megfigyelhetőek voltak továbbá a környező területekről feltelepülő ürmös szikespuszták (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) fajai is. A vizsgált összehasonlítási szempontok (szociális magatartás típusok, Shannon diverzitás, DCA ordináció, cönoszisztematikai rendszer) alapján megállapítható, hogy a Nagykunság és a Nagy-Sárrét vidékén a mesterséges felszíniformák közül az ókori sáncok őrizték meg leginkább a löszgyepek jellegzetességeit.
-
A közép-tiszavidéki halmok flórakutatásának új eredményei
94–105Megtekintések száma:502Az ősi temetkezési halmokon fennmaradt szárazgyepi élőhelyszigetek számos esetben szolgálnak menedékül ritka és veszélyeztetett gyepi fajok számára. Cikkünkben 82, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található halomról közlünk előfordulási adatokat. Az adatok 64 flóratérképezési alapmezőből, 45 település közigazgatási határából származnak. Összesen 39 olyan taxon előfordulási adatait ismertetjük, amelyek védettek (pl. Anchusa barrelieri, Centaurea solstitialis, Ranunculus illyricus és Phlomis tuberosa), vagy nem védettek, de a régióból kevés előfordulási adattal rendelkeznek (pl. Aegilops cylindrica, Astragalus austriacus, Glaucium corniculatum és Trifolium diffusum). Eredményeink rámutatnak, hogy a halmoknak fontos szerepe van a régió gyepi biodiverzitásának fenntartásában.
-
Apró közlemények
257–266Megtekintések száma:5521. Közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) meglepő új előfordulása a Tiszafüred–Kunhegyesi síkon
2. Útépítési nyersanyaggal behurcolt dolomitsziklagyep-fajok tömeges megjelenése Kecskeméten
3. Geranium divaricatum a Hevesi-síkon, Füzesabony mellett
4. A pókbangó (Ophrys sphegodes) új előfordulása a vasi flórajárás területén
5. A Cephalanthera longifolia var. rosea első kimutatása Magyarországon
6. Spiraea crenata a Keleti-Bakonyban
-
Zárt lösztölgyes maradványok a Mezőföldön (Pulmonario mollis-Quercetum roboris Kevey 2008)
66–93Megtekintések száma:156Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Mezőföld zárt lösztölgyeseinek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) cönológiai elemzését tartalmazza 20 felvétel alapján. Az erdőtlen tájon ez az asszociáció igen szórványosan mutatkozik. Fragmentumai félszáraz–félüde termőhelyeken fordulnak elő, és átmenetet a száraz nyílt lösztölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) és az üde talajú gyertyános-tölgyesek (Corydali cavae-Carpinetum) között. E zárt lösztölgyesek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) az alföldi lösztáblákon a homokvidékekről ismert – ugyancsak félszáraz–félüde talajú – zárt homoki tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) helyettesítik. A sokváltozós elemzések (cluster-analízis, főkoordináta-analízis) révén a zárt (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) és a nyílt (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) lösztölgyesek elkülönültek egymástól. A társulás felépítésében a száraz erdők (Quercetea pubescentis-petraeae, Quercetalia cerridis, Aceri tatarici-Quercion) és az üde erdők (Fagetalia) karakterfajai fontos szerepet játszanak. A száraz gyepek elemei (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) ezzel szemben a nyílt lösztölgyesekhez (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) képest erősen visszaszorulnak. A flóraelemek között az európai és a szubmediterrán fajok a meghatározóak, míg a kontinentális elemek alárendeltebb szerepet töltenek be, mint a nyílt lösztölgyesekben. A vizsgált zárt lösztölgyes (Pulmonario mollis-Quercetum roboris Kevey 2008) a Polygonato latifolio-Quercenion roboris Kevey 2008 alcsoportba (suballiance) sorolható.