Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A Duna–Tisza köze gyertyános-tölgyesei (Convallario-Carpinetum Kevey 2008)
    49–76
    Megtekintések száma:
    182

    Jelen tanulmány 25 cönológiai felvétellel mutatja be a Duna-Tisza köze homoki gyer­tyános-tölgyeseinek társulási viszonyait. Erősen fragmentált és izolált állományai a homokhátak mé­lyedéseiben, horpadásaiban fordulnak elő. Faji összetételük a hagyományos és sokváltozós statisztikai elemzési eredmények szerint a Nyírségből leírt homoki gyertyános-tölgyesekkel (Convallario-Carpinetum Kevey 2008) azonosíthatók.

  • Feketenyár-ligetek a Dráva mentén (Carduo crispi-Populetum nigrae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)
    215–238
    Megtekintések száma:
    146

    Jelen tanulmány 25 cönológiai felvétellel mutatja be a Dráva hullámterében levő feke­tenyár-ligetek társulási viszonyait. Szukcessziós és társulástani elemzésre volt szükség a cönosziszte­matikai besorolás alátámasztásához. Az állományok a feketenyár dominanciája, a társulás szukcessziós sorban elfoglalt helyzete és a fajcsoportok részletes elemzése alapján a Szigetközből Carduo crispi-Populetum nigrae néven leírt asszociációval azonosíthatók. A csigolyafüzesekből (Rumici crispi-Salicetum purpureae) jönnek létre, s mintegy másfél méterrel alacsonyabb szinten találhatók, mint a belőlük fejlődő fehérnyár-ligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae). A sokváltozós eredmények jól mutatják a regionális fajkészletek erőteljes hatását és az egyes társulástípusok pusztán fajösszetétel alapú hasonlósági viszonyait.

  • Homoki gyertyános-tölgyesek (Corydali pumilae-Carpinetum) és cseres-tölgyesek (Fraxino orno-Quercetum cerridis) a Pilis lábánál
    79–105
    Megtekintések száma:
    136

    Jelen tanulmány a Pilis délnyugati lábánál levő homoki gyertyános-tölgyeseinek (Corydali pumilae-Carpinetum) és cseres-tölgyesek (Fraxino orno-Quercetum cerridis) társulási viszo­nyait mutatja be 10-10 cönológiai felvétel alapján. A gyertyános-tölgyesek faji összetételére a Fagetalia ele­mek viszonylag magas aránya jellemző. Lokálisan nevezetes fajai a Veratrum nigrum, a Piptatherum virescens, a Primula veris, a Scilla vindononensis, a Lilium martagon és a Sorbus aria agg. A nevezetes ritka­ságokat az Aconitum vulparia, a Galanthus nivalis, az Epipactis helleborine agg., az Omphalodes scor­pioides, a Geranium lucidum, a Berberis vulgaris, a Sorbus domestica és a Waldsteinia geoides képviseli. A cseres-tölgyesekre elsősorban a Quercetea pubescentis-petraeae s.l. elemek magas aránya jellemző. Lokálisan jellemző fajai az Anthericum ramosum, a Digitalis grandiflora, az Iris variegata, a Piptatherum virescens és a Primula veris. Egyéb nevezetes ritkaságok az Achillea distans, a Dictamnus albus, a Ga­lanthus nivalis, a Lonicera xylosteum, a Scilla vindobonensis, a Sorbus domestica, a Veratrum nigrum, valamint a kétes őshonosságú Lunaria annua és a Tilia tomentosa. A vizsgált társulások a hagyományos és a sokváltozós statisztikai elemzések alapján a Dunántúli-középhegység Corydali pumilae-Carpinetum nevű gyertyános-tölgyessel, valamint az Fraxino orno-Quercetum cerridis nevű cseres-tölgyes asszociá­cióval azonosíthatók.

  • Zárt lösztölgyes maradványok a Mezőföldön (Pulmonario mollis-Quercetum roboris Kevey 2008)
    66–93
    Megtekintések száma:
    128

    Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Mezőföld zárt lösztölgyeseinek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) cönológiai elemzését tartalmazza 20 felvétel alapján. Az erdőtlen tájon ez az asszociáció igen szórványosan mutatkozik. Fragmentumai félszáraz–félüde termőhelyeken fordulnak elő, és átmenetet a száraz nyílt lösztölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-ro­boris) és az üde talajú gyertyános-tölgyesek (Corydali cavae-Carpinetum) között. E zárt lösztölgyesek (Pul­monario mollis-Quercetum roboris) az alföldi lösztáblákon a homokvidékekről ismert – ugyancsak fél­szá­raz–félüde talajú – zárt homoki tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) helyette­sítik. A sokvál­tozós elemzések (cluster-analízis, főkoordináta-analízis) révén a zárt (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris) és a nyílt (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) lösztölgyesek elkülönültek egymástól. A társu­lás felépítésében a száraz erdők (Quercetea pubescentis-petraeae, Quercetalia cerridis, Aceri tatarici-Quercion) és az üde erdők (Fagetalia) karakterfajai fontos szerepet játszanak. A száraz gyepek elemei (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) ezzel szem­ben a nyílt lösztölgyesek­hez (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) képest erősen visszaszorul­nak. A flóraelemek között az európai és a szubmediterrán fajok a meghatározóak, míg a kontinentális elemek alárendeltebb sze­repet töltenek be, mint a nyílt lösztölgyesekben. A vizsgált zárt lösztöl­gyes (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris Kevey 2008) a Polygonato latifolio-Quercenion roboris Kevey 2008 alcsoportba (suballiance) sorolható.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához IV.
    358-382
    Megtekintések száma:
    101

    Jelen dolgozat a nemrég megjelent magyarországi flóraatlaszhoz tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban a Dunántúl és az Alföld különböző tájairól. A közlemény 72 növényfajról tartalmaz olyan florisztikai adatokat, amelyek a fajok elterjedési térképein új kvadrátban való előfordulásokat jelentenek. Egyes adatok régi előfordulásokat is megerősítenek, s a dolgozat néhány téves adatot is helyesbít. A növényfajok előfordulási viszonyait az ÁNÉR kódok dokumentálják.

  • A hazai Felső-Tisza-vidék fehérfűz ligetei (Leucojo aestivi-Salicetum albae KEVEY in BORHIDI et KEVEY 1996)
    78–100
    Megtekintések száma:
    92

    Jelen tanulmány a Magyarország északkeleti részén levő Tisza-ártér fehérfűz ligeteinek (Leucojo aestivi-Salicetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Iszapos alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag mélyebb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejletlen cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1-1,5 m-rel magasabban fekvő, laza és homokos talajú, valamint fejlett cserjeszintű fehérnyár ligetektől (Senecioni sarracenici-Populetum albae). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megjelenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Cardamine amara, Cardamine flexuosa, Cardaminopsis arenosa, Carex pseudocyperus, Carex remota, Chrysosplenium alternifolium, Leucanthemella serotina, Leucojum aestivum, Oenanthe banatica, Scrophularia scopolii, Telekia speciosa, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Salicenion albae-fragilis Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VII.
    218-237
    Megtekintések száma:
    101

    Jelen dolgozat a nemrég megjelent magyarországi flóraatlaszhoz tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban a Dunántúl és az Alföld területéről. A közölt adatok a fajok elterjedési térképén új előfordulási pontokat jelentenek, vagy megerősítenek régi adatokat, további esetekben korábban publi-kált adatokat helyesbítenek. A közlemény 73 növényfajról tartalmaz florisztikai adatokat, illetve élő-helyeik ÁNÉR kódjait.

  • A Nyírség tölgy-kőris-szil ligetei (Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. Soó 1963)
    179-220
    Megtekintések száma:
    108

    Jelen tanulmány Magyarország keleti részén, a Nyírség tölgy-kőris-szil ligeterde­inek társulási viszonyait mutatja be 75 cönológiai felvétel alapján. Mérsékelten talajvíz által befo­lyásolt, azonális asszociációval állunk szemben. Állományaikban feltűnőek egyes szubmontán elemek, amelyek az Alföldön általában ritkák. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellem­ző: Actaea spicataAllium ursinum, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Athyrium filix-femina, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Cerastium sylvaticum, Chaerophyllum aromaticum, Corydalis cava, Corydalis solida, Dryopteris filix-mas, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Maianthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium effusum, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Ranunculus cassubicus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Stellaria holostea stb. E növények főleg a Nyírség keleti részén fordulnak elő, s valószínűleg az egykori hűvösebb, csapa­dékosabb és kiegyenlítettebb klímájú „Bükk I. kor” (i.e. 2500-tól i.e. 800-ig) maradványfajai.

  • A Csepel-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)
    57–78
    Megtekintések száma:
    170

    Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Duna-ártér fehérnyár-ligeteinek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Laza öntéshomok alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejlett cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1–1,5 m-rel mélyebben fekvő, kötött és iszapos talajú, cserjeszint nélküli fűzligetektől (Leucojo aestivi-Salicetum albae), valamint a magasabb ártéri szinten fejlődő tölgy-kőris-szil ligetektől (Scillo vindobonensis-Ulmetum). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megje­lenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Anemone ranunculoides, Carex remota, Clematis recta, Crataegus × degenii, Crataegus nigra, Epipactis helleborine, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Lathraea squamaria, Leucojum aestivum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Populenion nigro-albae Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.

  • Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XII.
    77-84
    Megtekintések száma:
    414

    Jelen dolgozatunk a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképei­hez tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban az Alföld és a Dunántúl területéről. A részletes adatokat elektronikus mellékletben közöljük. E florisztikai adatok a közép-európai flóratérképezés raszterháló­zatának 149 kvadrátját érintik. 460 fajról közlünk összesen 1325 elterjedési adatot. Közülük kiemelke­dő jelentőségű a Phegopteris connectilis megjelenése a Vértesalján, a Sternbergia colchiciflora és a Corydalis solida Duna–Tisza közi előfordulása, valamint az Euphorbia angulata és a Potentilla alba előkerülése a Nyírségben. Mindezeken kívül közleményünkben számos ritkább taxon új előfordulása található.

  • A Szentendrei-sziget zárt ártéri tölgyesei (Melico nutantis-Quercetum roboris KEVEY 2008)
    147-178
    Megtekintések száma:
    108

    Jelen tanulmány a Szentendrei-sziget zárt száraz tölgyeseinek társulási viszonyait mu­tatja be tíz cönológiai felvétel alapján. A felmért állományok az egyéb alföldi tájak erdei közül a Sziget­köz zárt ártéri tölgyeseivel (Melico nutantis-Quercetum roboris) mutatják a legközelebbi rokonságot. Az elemzési eredmények szerint ezen erdőkben az elmúlt 70 év alatt megnövekedett a természetes gyo­mok (W), a meghonosodott idegen fajok (I) és az agresszív tájidegen inváziós fajok (AC) aránya.