Keresés

Keresési eredmények

• A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei

  117–152

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  684

  A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irá­­nyu­­ló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisz­tá­zó­dott. Je­­len közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység nö­vény­föld­raj­zi jel­leg­­zetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán ha­tások együt­tes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mo­za­i­kos­sá­gá­ból fakadó sok­­színűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hy­pericum elegans, Lat­hyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Se­dum caespitosum, Stern­bergia colchiciflora, Vinca herbacea) elterjedését térképeken is bemutatom. A tér­­ké­pe­ző munka so­rán több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük bio­geog­ráfiai szem­pont­ból fontos fajok is, mint pl. Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum pra­e­altum, Centunculus mi­ni­mus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum nodosum, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon, Valeriana dioica.

• Új jövevényfaj Magyarországon: a Sabulina tenuifolia előfordulása Budapesten

  15–26

  Rigó Attila

  Megtekintések száma:

  486

  A vasutak fontos behurcolási és terjedési folyosóként funkcionálnak a növényfajok számára, hazánkban is számos idegenhonos növény első megtelepedése és terjedése köthető vasutakhoz. A Sabulina tenuifolia (L.) Rchb. szubatlanti-szubmediterrán-előázsiai növény, mely hazánk flórájából ezidáig ismeretlen volt, azonban előkerült egy kisebb populációja Budapesten, a Rákospalota-Újpest vasútállomáson. A növény minden bizonnyal a vasúti szállítmányozás potyautasaként kerülhetett be az országba és további terjedése várható vasutak mentén. Közlésre került a cikkben a faj beillesztése a hazai határozókulcsba.

• Zárt lösztölgyes maradványok a Mezőföldön (Pulmonario mollis-Quercetum roboris Kevey 2008)

  66–93

  Kevey Balázs

  Horváth András

  Lendvai Gábor

  Megtekintések száma:

  375

  Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Mezőföld zárt lösztölgyeseinek (Pulmonario mollis-Quercetum roboris) cönológiai elemzését tartalmazza 20 felvétel alapján. Az erdőtlen tájon ez az asszociáció igen szórványosan mutatkozik. Fragmentumai félszáraz–félüde termőhelyeken fordulnak elő, és átmenetet a száraz nyílt lösztölgyesek (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-ro­boris) és az üde talajú gyertyános-tölgyesek (Corydali cavae-Carpinetum) között. E zárt lösztölgyesek (Pul­monario mollis-Quercetum roboris) az alföldi lösztáblákon a homokvidékekről ismert – ugyancsak fél­szá­raz–félüde talajú – zárt homoki tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) helyette­sítik. A sokvál­tozós elemzések (cluster-analízis, főkoordináta-analízis) révén a zárt (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris) és a nyílt (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) lösztölgyesek elkülönültek egymástól. A társu­lás felépítésében a száraz erdők (Quercetea pubescentis-petraeae, Quercetalia cerridis, Aceri tatarici-Quercion) és az üde erdők (Fagetalia) karakterfajai fontos szerepet játszanak. A száraz gyepek elemei (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) ezzel szem­ben a nyílt lösztölgyesek­hez (Aceri tatarici-Quercetum pubescentis-roboris) képest erősen visszaszorul­nak. A flóraelemek között az európai és a szubmediterrán fajok a meghatározóak, míg a kontinentális elemek alárendeltebb sze­repet töltenek be, mint a nyílt lösztölgyesekben. A vizsgált zárt lösztöl­gyes (Pulmonario mollis-Quercetum robo­ris Kevey 2008) a Polygonato latifolio-Quercenion roboris Kevey 2008 alcsoportba (suballiance) sorolható.

• Kárpáti, erdélyi, dácikus és pannon endemikus fajok a Szilágyság flórájában

  259-267

  Negrean Gavril

  Karácsonyi Károly

  Szatmari Paul-Marian

  Megtekintések száma:

  308

  Az Erdélyi-medence és az alföldi pannon flóratartomány között elterülő romániai Szilágyság növénytakarójában az európai fajok mellett, a különböző földrajzi eredetű flóraelemek százalékos aránya igen magas. Ezek közül kiemeljük a keleti eredetű kontinentális, valamint a déli szubmediterrán jellegűek itteni széleskörű elterjedését. Jelentős számmal vannak képviselve az alább elemzett kárpáti (Aconitum moldavicum Hacq., Symphytum cordatum Waldst. & Kit.), erdélyi (Cephalaria radiata Griseb. & Schenk, Onosma pseudoarenaria Schur subsp. pseudoarenaria), dácikus (Helleborus purpurascens Waldst. & Kit., Phyteuma tetramerum Schur) és pannon (Centaurea sadleriana Janka), endemikus valamint szubendemikus fajok is, amelyek igen különböző jellegű termőhelyeken jelentkeznek.

• Az Asparagus verticillatus L. Magyarországon

  38-43

  Wirth Tamás

  Gyergyák Kinga

  Megtekintések száma:

  399

  Pécs közigazgatási területének finomléptékű flóratérképezése során az Asparagus verticillatus L. kivadult egyedeit találtuk meg a város több pontján 2011–2012 során. A dolgozat áttekintést nyújt a faj taxonómiájáról, morfológiai jellemzéséről és magyarországi előfordulásáról. Az örvös spárga mediterrán-szubmediterrán faj, mely a Balkán-félszigeten, Kelet-Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Magyarországon kedvelt dísznövény; kiszökéséről, illetve elvadulásáról azonban eddig nem volt információnk. Korábbi gyűjtési adatai botanikus kertekből, kertekből származnak, illetve egy példány került elő Pécsett útszéli száraz gyepből. A most megtalált egyedek főleg a városnak a Mecsek déli oldalára felkúszó részén, kiskertes és szőlőtermő területein élnek, de egy példány előkerült a lakott területtől távolabbi, természetközeli vegetációból is. Mivel a fajt a város több pontján is ültetik, további kiszökésére, elvadulására, valamint tartós fennmaradására a jövőben is számíthatunk.

• A hencidai Mondró-halom, a löszgyep-vegetáció őrzője

  143-149

  Deák Balázs

  Török Péter

  Tóthmérész Béla

  Valkó Orsolya

  Megtekintések száma:

  762

  Intenzív művelésű mezőgazdasági területeken a természetes gyepvegetációnak gyakran csupán töredékei maradtak meg, rendszerint olyan helyeken, amelyek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Alföldi körülmények között ilyen területek a kunhalmok, amelyek amellett, hogy kiemelkedő kulturális és tájképi értékekkel bírnak, számos ritka növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. Cikkünkben a hencidai Mondró-halom flóráját mutatjuk be. A halmot borító fajgazdag löszgyepben összesen 74 edényes növényfajt találtunk. A halmon számos, a Bihari-síkon ritka növényfaj fordul elő, mint például az Inula germanica, Ranunculus illyricus és a Rosa gallica. A halom különböző kitettségű meredek lejtőin kialakult változatos mikro-élőhelyek hozzájárulnak a halom fajgazdagságának kialakításához és fenntartásához. Ennek is köszönhető, hogy a halmon az erdősztyeppi elemek mellett a legtöbb a Kárpát-medencében előforduló sztyeppei flóraelem-típus (kontinentális, pontusz–szubmediterrán, pontuszi, pontusz–pannon és turáni) megtalálható.

• Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon

  229-238

  Korda Márton

  Megtekintések száma:

  176

  A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.