Keresés
Keresési eredmények
-
Adatok és kiegészítések a magyarországi adventív flóra kivadult, meghonosodott és potenciális inváziós fajainak ismeretéhez
111-156Megtekintések száma:86247 dunántúli és alföldi település flórájának felmérése kapcsán, 52 magyarországi flóratérképezési kvadrátból, összesen 157 hazánkban adventív növényfaj adatait közöljük. Az itt sorolt ritka, érdekes vagy a legutóbbi hazai neofiton fajokat összegző listán nem szereplő növényeken belül 65 az ország flórájára új taxonnak számít. A listázott fajok egy része ritka, alkalmilag elvaduló (pl. Lagurus ovatus, Salvia coccinea), az ország jelenlegi klimatikus viszonyai között szaporodni nem képes (pl. Cupressus sempervirens, Punica granatum) faj, de akadnak közöttük potenciális özönnövények is (pl. Celtis sinensis, Lonicera japonica). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet az urbánus területek idegenhonos növényfajainak megjelenését és terjeszkedését előidéző gyakorlatokra (pl. zöldterület fenntartás), az e tekintetben speciális urbánus élőhelyekre (pl. magán és botanikus kertek), továbbá a jövőben a klímaváltozás hatására egyre gyakrabban fellépő folyamatok jelentőségére (pl. laurifillizáció, termofil taxonok terjeszkedése).
-
Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában
157–176Megtekintések száma:122A dolgozat a Mecsek völgyeinek mohaflórájával, a hegység flórájára új és/vagy Magyarországon veszélyeztetett fajokkal, valamint az 50 évvel ezelőtti státuszukhoz képest gyakorivá, tömegessé váló mohákkal foglalkozik. Ezek között az ország flórájára 2023 óta új Scleropodium touretii második előfordulásáról, a Dél-Dunántúlra új Dicranum spurium, vagy csak a Mecsekre új Pseudocampylium radicale felfedezéséről is beszámolunk. Felhívjuk a figyelmet néhány, az elmúlt 50 évben a hegységben csak egy-egy adattal rendelkező patakparti moha (pl. Rhynchostegiella teneriffae) tömeges elterjedésére. Ez az expanzió különösen annak fényében tűnik meglepőnek, hogy a hidrobiológiai kutatások szerint a mecseki patakok kiszáradóban vannak. Az új fajok döntő többsége Magyarországon kifejezetten ritka, a melegedő klímának ellentmondó faj. A tömegesen észlelt mohákkal szemben kimutatásuk a finom térléptékű, szisztematikus kutatás mellett a véletlennek, és nem a fajok lokális expanziójának köszönhető. A fajok mecseki gyakorisága és az új fajok megjelenése felveti a magyarországi vörös lista aktualizálásának szükségét.
-
Adatok a kőszegi Alsó-erdő egy fiatal tőzegmohás lápfoltjának algaflórájához
113–130Megtekintések száma:490A kőszegi Alsó-erdő tőzegmohás lápja első említése óta jelentős átalakuláson ment keresztül, az eredendően összefüggő egyetlen folt mellett néhány évtizeddel később megjelent egy újabb, kisebb kiterjedésű is. A folyamat nem állt le, ennek eredménye az itt tárgyalt harmadik egység kialakulása, ahol a jobb, kiegyensúlyozottabb vízgazdálkodásának, és az egyéb optimális környezeti adottságoknak köszönhetően lassan, de biztosan elindult a makrovegetáció szukcessziója a tipikus tőzegmohás láp társulás irányába. Ugyanez a folyamat a terület algavegetációjában lényegesen előbbre tart, mondhatni, az algaflóra összetételében már a tőzegmohás lápok jellemzői mutatkoznak meg. A tapasztalt relatíve magas diverzitás az élőhely értékét már önmagában is jelentőssé teszi, és ugyan különleges, unikális algafaj az eddigi vizsgálatok során sem került elő, a veszélyeztetettként nyilvántartottak közül mintegy 27 faj képviselőinek (valamennyi a Desmidiales rendből) esetenként egészen nagy egyedszámú előfordulása ezt csak növeli. Mindezek alapján a terület megérdemli a fokozott figyelmet mind élőhelymegőrzési, mind kutatási szempontból, egyúttal további monitorozása hasznos információval szolgálhat a hasonló élőhelyek szukcessziós folyamatainak feltárásához, megértéséhez, és ezen keresztül hatékonyabb védelmükhöz.
-
A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon
89-102Megtekintések száma:2172015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatjuk a fehér fagyöngy (Viscum album) kéttűs fenyőfajokon élő alfajának (subsp. austriacum) magyarországi elterjedését, gyakorisági viszonyait, továbbá vizsgáljuk az elterjedését és tömegességét befolyásoló tényezőket. Az alfaj magyarországi elterjedése a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, ezen belül a táj nyugati felében általánosan elterjedt, így a Vendvidék, Felső-Őrség, Kőszegi-hegység és a Pinka-sík fenyőelegyes erdőállományainak jellegzetes eleme. A Soproni-hegység szinte valamennyi (idősebb) erdei- és feketefenyő elegyet tartalmazó állományában előkerült és több helyen tömeges. Vizsgálataink alapján a taxon aktuális elterjedése Délnyugat-Dunántúlon követi az erdeifenyő őshonos elterjedésének határát, míg a Kemenesháton és a Sopron–Vasi-síkon a regionális areahatár 10–25 km-rel átlépi azt. A vizsgált erdőrészleteket faállománytípusuk szerint csoportokba soroltuk (fenyőelegyes lomberdők, lombelegyes tűlevelű [erdei-, kisebb részben feketefenyves] állományok, kultúrfenyvesek), továbbá megkülönböztettük a különálló facsoportokat és erdősávokat. A fenyőfagyöngy erdőrészleten belüli gyakorisága a lombelegyes állományokban érte el a legmagasabb arányt, sőt, négy mintaterületen tömeges, az állomány pusztulásában is jelentős szerepet játszó fertőzést regisztráltunk (Bucsu, Csepreg, Nemescsó, Tömörd). Az előfordulások számának jelentős növekedése a taxon eddigi alultérképezettségével, valamint Európa-szerte bizonyított terjedésével magyarázható. Ez utóbbit segítheti elő, hogy a domb- és síkvidéki kéttűs erdeink ellenállóképessége klimatikus okokból nagymértékben csökkent.
-
A Callitriche brutia komplex tagjai (C. hamulata, C. brutia subsp. brutia és subsp. naftolskyi) Magyarországon
77–88Megtekintések száma:433A cikk összefoglalja a C. brutia komplex közelmúltban előkerült taxonjainak hazai előfordulásait. A C. hamulata korábban Magyarországról egy bizonytalan eredetű vas megyei példány alapján volt ismert. A faj első biztos észlelése 2014-ben történt, azóta a Nyugat-Dunántúl patakjaiból és a Duna folyam szegélyéből összesen 4 helyről került elő. A C. brutia subsp. brutia első megfigyelése a Hortobágyon 2016-ban volt a Kunkápolnási-mocsárban, azóta az alfaj a térségben terjedőben van. A subsp. naftolsky 2024-ben került elő a Dél-Tiszántúl egyik szikes mocsarából szárazföldi alakban. Míg a C. hamulata valószínűleg őshonos tagja a magyar flórának, addig a C. brutia két alfaja a közelmúltban telepedhetett meg, feltehetően madarak által behurcolva. Betelepülésük összefügghet azzal a jelenleg zajló folyamattal, hogy a klímaváltozás során a Mediterrán régióból – gyakran természetes úton – növények jelennek meg és terjednek a Tiszántúlon.
-
A Nyárjas-tó fitocönózisainak átalakulása
63–77Megtekintések száma:194A kállósemjéni Nyárjas-tó az 1980-as évek elején még tipikus nyírségi buckaközi láp volt. Területének nagy részét eltérő tömegességi viszonyokkal jellemezhető Carici-Menyanthetum társulás borította. A karakterfajok száma magas volt. A szárazabbá, melegebbé és szélsőségesebbé váló klíma miatt az addig állandó vízborítás eleinte hónapokra, majd évekre is időszakossá vált.. Az eutrofizáció felgyorsult. Az ingadozó vízhozamú, láp mellett húzódó csatorna és a Mohos-tó számára fúrt kút vizének alkalmazása a kiszáradást csak fékezni tudta. 2000-re a Menyanthes trifoliata kipusztult. 2009-től Lemno-Potametalia fajok már nem fordultak elő. Aszályos években, különösen a korábbi Carici-Menyanthetum helyén rohamosan terjedtek a Bidentetalia, Calystegietalia, Chenopodietea és Secalietea fajok. Ezek közül az 1990-es évek közepén a Cirsium arvense, a 2010-es évek közepén az Urtica dioica tömegesen jelentkezett. A természetes állapotokra utaló fajok száma csökkent, a degradációra utalóké jelentősen nőtt. A kaszálók az Arrhenatheretea társulások irányában változnak. Az agresszív özöngyomok mellett megjelent a Pruno spinosae-Crataegetum társulás. A csapadékos években a vizes élőhelyekre jellemző cönózisok, ha kisebb mértékben, de még regenerálódtak.
-
Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához
11-21Megtekintések száma:196Tanulmányunkban kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása. Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.
-
Multiclavula mucida (Basidiomycota) a Pannon régióban és más adatok a magyarországi lopvanősző flórához
173–184Megtekintések száma:620A cikk a 2023-ban végzett kriptogám flóratérképezés során talált, florisztikai, taxonómiai és/vagy természetvédelmi szempontból érdekesebb fajokkal foglalkozik. Két Magyarországon ritkának tűnő Trapeliopsis faj bükki adatain kívül közöljük az Európában is ritkának tűnő, hegyvidéki bazídiumos gombás zuzmó, a Multiclavula mucida első előfordulását a Pannon régióban. Bemutatjuk az újabban entomofilnak tartott moha, az Anacamptodon splachnoides egyetlen aktuális dél-dunántúli állományát, illetve az atlanti-mediterrán jellegű Leptodon smithii első magyarországi alföldi előfordulását. Számos adattal bizonyítjuk, hogy a kéreglakó Neckera pennata-nak Magyarországon Baranyában, az Alföldön van az elterjedési súlypontja, illetve újabb, bükki adatokkal szemléltetjük, hogy a Buxbaumia viridis a Pannon-medencében elsősorban a mészkerülő bükkösök talajlakó faja. Ismertetjük az Európában veszedelmesen terjedő, idegenhonos, korhadéklakó Sematophyllum adnatum első alföldi, egyben a Pannon-medence egyik legerősebb állományát. Beszámolunk továbbá a tőzegmohás lápokon szintén terjedőben lévő Callicladium haldanianum harmadik (Vendvidék), valamint a szilikátos kőtengerekre jellemző Racomitrium lanuginosum második (Mátra) magyarországi előfordulásáról is. Fotóval dokumentáljuk a Phegopteris connectilis egyetlen aktuális dél-dunántúli adatát és vitatjuk az első mecseki közlésének pontosságát, helyességét. Az elterjedési adatok felsorolásán túl, a dolgozatban érintőlegesen foglalkozunk a klímaváltozás és a fajok elterjedési adatainak összevethetőségével, egyes harasztok, mint az Asplenium adiantum-nigrum agg. és a Dryopteris affinis agg. kisfajainak elkülönítési nehézségeivel, valamint korrigáljuk egy korábban tévesen közölt Hedwigia stellata adatunkat is. A fentieken túl a Leucobryum glaucum, Palustriella commutata, Tetraphis pellucida, Gymnocarpium robertianum és az Ophioglossum vulgatum néhány érdekesebb adatáról is beszámolunk.
-
A Torilis nodosa új behurcolásai és terjedése Magyarországon
26-31Megtekintések száma:1007A Torilis nodosa (L.) Gaertn. atlanti-mediterrán gyomnövény. Régi megfigyelései ismertek Budapest térségéből, de ezek alkalmi megjelenések lehettek, a faj előfordulását több mint száz éve nem erősítették meg hazánkban. Az elmúlt néhány évben a faj hat új, spontán előfordulását találtuk Magyarországon, egy állományt Budapesten, további ötöt a Balaton északi partmellékének településein. Minden esetben belterületek ruderális vagy intenzíven nyírt élőhelyein észleltük. Megjelenésében az intenzív turizmus szerepe biztosra vehető, de önfenntartó populációinak létrejöttében és már érzékelhető regionális terjedésében az éghajlati adottságok kedvezőbbé válása, az egyre enyhébb telek, a fagyos napok számának csökkenése is kulcsfontosságú lehet. A magyarországi adatok csatlakoznak a faj más közép-európai adventív előfordulásaihoz.
-
Kisléptékű habitat-variabilitás közösségformáló szerepe kiszáradó kisvízfolyásokban – bentikus kovaalgák célkeresztben
211-228Megtekintések száma:282Napjainkban az éghajlatváltozást tekintik, más antropogén hatásokkal együtt, a vízi ökoszisztémákat érintő legfőbb veszélynek. A szárazodás folyamatának (álló és áramló fázisok) és az ember által okozott élőhely-változás (természetes és mesterséges szakaszok) hatásait vizsgáltuk egy magyarországi alföldi kisvízfolyás (Létai-ér) bentikus kovaalga-közösségének összetételére. A fázisok és a szakaszok között jelentős különbségeket feltételeztünk. Vélhetően ezek a különbségek a kiszáradással csökkennek. Továbbá, alacsonyabb diverzitást feltételeztünk mind a mesterséges szakasz, mind az áramló fázis állományaiban. Eredményeink szerint a taxonómiai összetétel nem mutatott jelentős különbségeket a szakaszok között, viszont a fázisok között jól kifejezett változásokat találtunk a közösség összetételében. A szárazodás során nem tapasztaltunk szignifikáns diverzitásváltozást. A természetes szakaszhoz képest azonban a mesterséges szakaszon változatosabb kovaalga közösséget találtunk. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás által kiváltott szélsőséges hidrológiai változások hatásai rövid időskálán is jelentős változásokhoz vezethetnek a bentikus algaközösségekben, amelyekre mind a vízgazdálkodási, mind a természetvédelmi stratégiák kidolgozásánál és alkalmazásánál figyelni kell.