Keresés

Keresési eredmények

• Kiegészítések az Orobanche reticulata biológiájához és hazai elterjedéséhez

  95-98

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  398

  A közlemény az Orobanche reticulata néhány új magyarországi adatáról számol be. A fajt a szakirodalomban ismeretlen gazdanövényről, Carduus hamulosus-ról gyűjtöttük a Keleti-Bakonyban, a Bér-hegyen. A Magyarországon általában májustól júliusig virágzó faj életmenetéhez érdekes adalék egy extrém csapadékos év (2010) enyhe őszén megfigyelt késői, októberi virágzása is. Egy másik populáció (Vértes hegység, Magyaralmás) érdekessége annak tömegessége. Itt az O. reticulata 2020 nyarán egy, az előző évben beszántásra került természetes szárazgyep élőhely parlag­ján jelent meg nagy tömegben (több száz egyed), Carduus nutans subsp. leiophyllus és Carduus acanthoides gazdanövényen. A fajt néhány olyan flóratérképezési kvadrátból is közöljük a Dunántúli-középhegység, Külső-Somogy és Mezőföld területéről, ahol eddig nem volt ismert.

• Asplenium ceterach s.str. és Polystichum aculeatum az egri vár másolatának romjain, a Pilisben

  93-94

  Csiky János

  ifj. Csiky János

  Kornokovics Máté

  Telek András

  Telek Júlia

  Megtekintések száma:

  210

  2020. decemberében a Pilis hegységhez tartozó egri vár másolatának egyik ÉNy-i ki­tettségű, habarccsal kötött homokkő falán öt páfrányfaj kicsiny populációjára bukkantunk. 15 tő Asplenium ceterach L. (s.str.), 1 tő Polystichum aculeatum (L.) Roth mellett 1 tő Asplenium trichomanes L., számos Asplenium ruta-muraria (L.) Hoffm. és egyetlen tő Dryopteris filix-mas (L.) Schott is előkerült. Az Asplenium ceterach s.str., a Pilis hegységre új faj, feltehetően a közeli, budai-hegységi (Remete-szurdok) állománynak legkésőbb 5–10 évvel ezelőtt megtelepedett származékáról lehet szó.

• Astragalus vesicarius és más új elemek a Vértes flórájához

  195–199

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  186

  Egy sztyepp- és erdőssztyeppélőhelyek állapotára irányuló természetmegőrzési kutatás során több, a Vértes edényes flórájából eddig nem közölt faj került elő. Növényföldrajzi szempontból legjelentősebb az Astragalus vesicarius, amelynek kis vértesi populációja nagyon szépen illeszkedik a faj hazai elterjedési mintázatába. Ugyancsak jelentős sztyeppnövény a Vértes több pontján is megtalált Stipa dasyphylla. További természetvédelmi szempontból figyelemre érdemes taxonok (Orobanche teucrii, Phelipanche purpurea, Rosa hungarica) mellett, néhány alultérképezett, adathiányos (Cerastium tenoreanum, Stellaria pallida), ill. terjedőben lévő, gyom jellegű faj (Elymus elongatus, Euphorbia lathyris) is gazdagítja a terület flórájáról alkotott ismereteinket. 

• Adatok a Sorbus bakonyensis elterjedéséhez és megőrzéséhez

  229-233

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  1296

  A Sorbus bakonyensis (Jáv.) Jáv. (syn. S. majeri Barabits) a Bakony egy igen szűk elter­jedésű apomiktikus kisfaja. Korábbi adatait kizárólag a Márkó feletti Kopasz-hegyről (~Kápolnadomb, Csordás-árok) közölték. Részletes térképezéssel sikerült kissé bővíteni a faj areáját a Kopasz-hegytől nyugatra (Kis-Bükk hegy) és keletre is. A faj egyedszáma (hat fatermetű egyed és változó számú ma­gonc) és kis kiterjedésű (~2 km²) areája miatt természetvédelmi státusza kritikusan veszélyeztetett. Állományára nézve a magas nagyvadlétszám (vaddisznó, gímszarvas) és az egyre gyakoribb aszályos időszakok egyaránt jelentős veszélyeztető tényezők. A faj in situ megőrzése még reális cél, de ex situ, faiskolában történő felszaporítása és a feltérképezett area megfelelő élőhelyeire (nyiladékok, erdősze­gélyek) történő visszatelepítése is indokolt.  

• Új Epipactis fajok a Vértes flórájában

  104-105

  Riezing Norbert

  Megtekintések száma:

  221

  Célirányos kutatás eredményeként 2020-ban a Vértes flórájára nézve három új nőszőfű-faj került elő: Epipactis pontica Taubenheim, Epipactis moravica Batoušek, Epipactis pseudopurpurata Mered’a. Mindhárom idős, üde bükkös vagy bükkelegyes állományból.

• A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei

  117–152

  Bauer Norbert

  Megtekintések száma:

  410

  A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irá­­nyu­­ló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisz­tá­zó­dott. Je­­len közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység nö­vény­föld­raj­zi jel­leg­­zetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán ha­tások együt­tes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mo­za­i­kos­sá­gá­ból fakadó sok­­színűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj (Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hy­pericum elegans, Lat­hyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Se­dum caespitosum, Stern­bergia colchiciflora, Vinca herbacea) elterjedését térképeken is bemutatom. A tér­­ké­pe­ző munka so­rán több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük bio­geog­ráfiai szem­pont­ból fontos fajok is, mint pl. Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum pra­e­altum, Centunculus mi­ni­mus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum nodosum, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon, Valeriana dioica.

• Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X.

  101–106

  Csiky János

  Baráth Kornél

  Barna Péter

  Csikyné Radnai Éva

  Deme Judit

  Szigetvári Csaba

  Wirth Tamás

  Kovács Dániel

  Megtekintések száma:

  313

  Jelen közleményünk annak a sorozatnak a tizedik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 194 kvadrátban 686 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja, amelyeket egy elektronikus appendixben listázunk részletesen. Egy kvadrát néhány pontszerű felmérésnek köszönhetően 100-nál is több fajjal egészült ki. Az országos kéktúra útvonal néhány szakaszának bejárása 10 flóratérképezési kvadrátban összesen 142 új faj kimutatását eredményezte. Ezek közül legérdekesebb-ként a bakonyi Carex strigosa előfordulásokat emelnénk ki. A korábbi és újonnan kimutatott előfordulási adataira támaszkodva megállapítható, hogy e védett sásfaj a Dunántúli-középhegységen belül DNy-i irányból ÉK-i irányba terjeszkedik. Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy az olyan szinantróp élőhelyek, mint a nagyobb forgalmú turistautak tanulmányozása, komoly szerepet játszhat a flóra térbeli mintázatának KEF léptékű feltárásában. Másrészt, az így regisztrált adatok hozzájárulhatnak olyan “őshonos” növények eredetének és terjedésének jobb megismeréséhez is, mint az ún. illír-dacikus harapófogó fajai.

• Apró közlemények

  257–266

  Deák Balázs

  Lukács Katalin

  Báthori Ferenc

  Valkó Orsolya

  Bauer Norbert

  Molnár Csaba

  Nagy László

  Kulcsár László

  Voigt Wilfried

  Szalai-Dobosné Márta Mária

  Megtekintések száma:

  580

  1. Közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) meglepő új előfordulása a Tiszafüred–Kunhegyesi síkon

  2. Útépítési nyersanyaggal behurcolt dolomitsziklagyep-fajok tömeges megjelenése Kecskeméten

  3. Geranium divaricatum a Hevesi-síkon, Füzesabony mellett

  4. A pókbangó (Ophrys sphegodes) új előfordulása a vasi flórajárás területén

  5. A Cephalanthera longifolia var. rosea első kimutatása Magyarországon

  6. Spiraea crenata a Keleti-Bakonyban