Keresés

Keresési eredmények

• Az egerbaktai tőzegmohás láp flórájának és vegetációjának változása

  129–138

  Nagy János György

  Dudás János András

  Töpler Dániel

  Hoblyák Júlia

  Megtekintések száma:

  123

  A vizsgált területről 1988 óta eltűntek a nyílt Menyanthes trifoliata-s állományok, visszaszorultak a csőrőssásosok, míg a tőzegmohás fűzláp kiterjedt. A láptó középső részén a Caricetum rostratae, Salici cinereae–Spahnetum recurvi sphagnetosum squarrosi, Calamagrosti–Salicetum cinereae, a főként nudum lagg zónában pedig a Bidenti–Polygonetum hydrpiperis et urticetosum dioicae, Cari­cetum acutiformis, Juncetum effusi, Glycerietum maximae és egy Poa nemoralis-uralta közösség fordul elő.  A Kis-tavon 77 edényes növényfajt azonosítottunk, ebből 62 új a terület flórájára. A ritka fajok száma tovább csökkent: napjainkra eltűnt a Menyanthes trifoliata és a Cicuta virosa, az egykori 8 tőzegmoha faj közül jelenleg csak a Sphagnum squarrosum van jelen. Így a hajdani Salici cinereae–Sphagnetum recurvi társu­lás sphagneto­sum recurvi szubasszociációja a láp ezredforduló környéki kiszáradása és évekig tartó tőzegmohamentes állapota után sphagnetosum squarrosi-vá alakult. A láp középső részének növénykö­zösségei mérsékelten savanyú, hűvös, oligotróf környezetet jeleznek, a víz itt megfelelően savanyú és alacsony vezetőképességű volt. A lagg zóna fajai tápanyagban gazdagabb, melegebb, kevésbé savanyú élőhelyre utalnak. A láp termé­szetvédelmileg legértékesebb része továbbra is annak központi, tőzeg­mohás zónája. Fennmaradásához elengedhetetlen a természetes vízellátás biztosítása, valamint a nagy­vadállomány létszámának jelenlegi vagy annál alacsonyabb szinten tartása.

• Mohaflorisztikai érdekességek a Nyugat-Mecsekből

  29-38

  Csiky János

  Atkári Bianka

  Deme Judit

  Csikyné Radnai Éva

  Megtekintések száma:

  211

  A Nyugat-Mecsek mészkerülő erdeinek és lápi jellegű termőhelyeinek bejárása során számos, a hegységben 50 éve nem látott faj aktuális előfordulását mutattuk ki (pl. Bazzania trilobata, Diphyscium foliosum, Scapania nemorea). Több hazánkban és/vagy a Dél-Dunántúlon ritka taxon újabb állományait tártuk fel (pl. Buxbaumia aphylla, Dicranum tauricum, Jamesoniella autumnalis, Lepidozia reptans, Sphagnum squarrosum) és a Mecsekre új fajokat is felfedeztünk (pl. Aulacomnium androgynum, A. palustre, Calliergon cordifolium, Hedwigia stellata). Mindkét élőhelytípusban jelen vannak a korábban nem jelzett, hazánkban az utóbbi években özönfajként tárgyalt taxonok, lápokban a Riccia rhenana, míg a mészkerülő erdőkben a Campylopus introflexus. Érdekességként említhető meg, hogy a fajok többségét a téli hónapokban, illetve kora tavasszal, az edényes növények szempontjából inaktív időszakban találtuk meg. Ebben az időszakban e mohák sokkal feltűnőbbek és könnyebben észrevehetők. A szerzők felvetik annak a lehetőségét, hogy az utóbbi időben egyre több helyen megjelenő Dicranum tauricum terjedésében meghatározó szerepet játszhatnak az idősödő fenyő ültetvények, mivel az itt található fekvő, holt fatörzsek lépő kövekként szolgálhatnak a faj számára.