Keresés

Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához V.
383–403

Jelen közleményünk annak a sorozatnak az ötödik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 66 kvadrátban 360 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az adatok több­sége a Dél-Dunántúlról származik, ahol 6 kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 30-nál is több fajjal egészült ki. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sokszor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban ritka (pl. Anchusa azureaCentunculus minimusEuphorbia strictaHypericum humifusumSagina apetala), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrumDryopteris affinisFestuca dalmatica, Gymnocarpium dryopteris, Urtica kioviensis).

86
41
Mohaflorisztikai érdekességek a Nyugat-Mecsekből
29-38

A Nyugat-Mecsek mészkerülő erdeinek és lápi jellegű termőhelyeinek bejárása során számos, a hegységben 50 éve nem látott faj aktuális előfordulását mutattuk ki (pl. Bazzania trilobata, Diphyscium foliosum, Scapania nemorea). Több hazánkban és/vagy a Dél-Dunántúlon ritka taxon újabb állományait tártuk fel (pl. Buxbaumia aphylla, Dicranum tauricum, Jamesoniella autumnalis, Lepidozia reptans, Sphagnum squarrosum) és a Mecsekre új fajokat is felfedeztünk (pl. Aulacomnium androgynum, A. palustre, Calliergon cordifolium, Hedwigia stellata). Mindkét élőhelytípusban jelen vannak a korábban nem jelzett, hazánkban az utóbbi években özönfajként tárgyalt taxonok, lápokban a Riccia rhenana, míg a mészkerülő erdőkben a Campylopus introflexus. Érdekességként említhető meg, hogy a fajok többségét a téli hónapokban, illetve kora tavasszal, az edényes növények szempontjából inaktív időszakban találtuk meg. Ebben az időszakban e mohák sokkal feltűnőbbek és könnyebben észrevehetők. A szerzők felvetik annak a lehetőségét, hogy az utóbbi időben egyre több helyen megjelenő Dicranum tauricum terjedésében meghatározó szerepet játszhatnak az idősödő fenyő ültetvények, mivel az itt található fekvő, holt fatörzsek lépő kövekként szolgálhatnak a faj számára.

44
24
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII.
238-261

Jelen közleményünk annak a sorozatnak a nyolcadik része, melynek célja a Magyaror­szág edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 157 kvadrátban 539 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja. Az érintett kvadrátok többsége a Dunántúlon található. Egy kvadrát a szisztematikus felméréseknek köszönhetően 190-nél is több fajjal egészült ki. Néhány aszfaltút célirányos átvizsgálásának köszönhetően a Puccinellia distans 68 kvadrátból került elő új fajként. Mindkét adat arra utal, hogy a hiányok miatt az adatpótló közleményekre továbbra is nagy szükség van. A felsorolt taxonok döntő része gyakori, sok­szor gyom jellegű elem, néhányuk azonban hazánkban szórványos vagy ritka (pl. Nigella arvensisVaccaria hispanica, Rumex pulcher, Urtica urens), olykor védett növény (pl. Asplenium adiantum-nigrumDryopteris affinisGymnocarpium dryopteris, Huperzia selago). Néhány, olyan alkalmi kivaduló és meg­honosodóban lévő növényt is megemlítünk, amelyek nem szerepelnek a legutóbbi magyarországi új­jövevény növények listájában (pl. Acer cissifoliumCyperus alternifoliusGaillardia aristataGalanthus elwesii). A kitekintésben felhívjuk a figyelmet néhány olyan magyarországi szinantróp élőhely flórafel­tártságának hiányára (pl. útszegélyek, kertek, virágágyások), melyek igen komoly szerepet játszhatnak a meghonosodó, majd özönfajjá váló gyomok terjedésében.

119
106
Campylopus flexuosus (Hedw.) Brid. a Nyugat-Mecsekben
28-37

Egy mohaflorisztikai felmérés során, 2014-ben a Campylopus flexuosus új állományai kerültek elő a Nyugat-Mecsek humid, mészkerülő tölgyeseiben és bükköseiben. Az ország flórájára új fajt a Bakonyban elsőként Peter Erzberger és Németh Csaba mutatta ki 2013-ban. Az új, mecseki populációk feltárása során megbecsültük a C. flexuosus telepek kiterjedését, borítását, illetve listáztuk az állományokon belül előforduló moha és edényes növényfajokat. Munkánk során revideáltuk az MTM Növénytár (BP) Mohagyűjteményének D. flagellare anyagát. Ennek kapcsán bemutatjuk és ábrázoljuk a fajhoz makroszkopikusan igen hasonló Dicranum flagellare differenciális bélyegeit. Adataink alapján feltételezhető, hogy a C. flexuosus a mecseki humid, mészkerülő erdők egy új, terjedőben lévő mohafaja.

91
30
Apró közlemények
365-370

1. Az Apium repens (Jacq.) Lagasca Budapesten

2. A Riccia glauca L. és a Riccia sorocarpa Bisch. előfordulása Barcs belterületén

3. Allium victorialis L. a Vargyas-szorosban (Erdély, Székelyföld)

4. Huperzia selago (L.) Bernh. a Bükk-fennsíkon és más adatok

5. Campylopus pyriformis (Schultz) Brid. Nyugat-Mecsekben

6. Az Echinops ruthenicus (Fisch.) M.Bieb. aktuális előfordulása Sződligeten

7. Artemisia alba Turra és egyéb adatok Kalotaszegen, valamint megjegyzések
Molnár et al. (2014) cikkéhez

76
21
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához X.
101–106

Jelen közleményünk annak a sorozatnak a tizedik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. A dolgozat 194 kvadrátban 686 edényes taxon elterjedési adatait pontosítja, amelyeket egy elektronikus appendixben listázunk részletesen. Egy kvadrát néhány pontszerű felmérésnek köszönhetően 100-nál is több fajjal egészült ki. Az országos kéktúra útvonal néhány szakaszának bejárása 10 flóratérképezési kvadrátban összesen 142 új faj kimutatását eredményezte. Ezek közül legérdekesebb-ként a bakonyi Carex strigosa előfordulásokat emelnénk ki. A korábbi és újonnan kimutatott előfordulási adataira támaszkodva megállapítható, hogy e védett sásfaj a Dunántúli-középhegységen belül DNy-i irányból ÉK-i irányba terjeszkedik. Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmünket arra, hogy az olyan szinantróp élőhelyek, mint a nagyobb forgalmú turistautak tanulmányozása, komoly szerepet játszhat a flóra térbeli mintázatának KEF léptékű feltárásában. Másrészt, az így regisztrált adatok hozzájárulhatnak olyan “őshonos” növények eredetének és terjedésének jobb megismeréséhez is, mint az ún. illír-dacikus harapófogó fajai.

212
198
Vulpia bromoides és Luzula multiflora a Drávamenti-síkon
234-235

2022. május 25-én a Vulpia bromoides (L.) S. F. Gray és a Luzula multiflora Kirsch. egy-egy erőteljes alföldi állománya került elő a Drávamenti-sík peremén, a Vajszló és Páprád közt található Bükkháti-erdő tömbjében, üde erdei tisztáson. A Drávamenti-sík flórájára új, együttélő fajok élőhelyi körülményeit egy cönológiai felvétel szemlélteti.

1192
76