Jelen közleményünk annak a sorozatnak a hatodik része, melynek célja a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése, főként aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 389 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 117 fl...óratérképezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből, Szolnok környékéről és Nyugat-Magyarországról. Az adatok között ritkább őshonos taxonok (pl. Equisetum fluviatile, Galium rivale, Gladiolus imbricatus, Hypericum maculatum, Persicaria bistorta, Potentilla inclinata, Ranunculus lingua, Rhinanthus rumelicus, Trifolium fragiferum subsp. bonannii, Viola pumila), ritka, vagy legalábbis adathiányos idegenhonos fajok (pl. Amaranthus blitum subsp. blitum, Cymbalaria muralis, Elymus elongatus, Euphorbia peplus, Heracleum sosnowskyi, Impatiens balfourii, Lepidium densiflorum, Rhus typhina, Telekia speciosa) mellett országosan elterjedt, de többé-kevésbé alulreprezentált fajok (pl. Carex otrubae, Chenopodium polyspermum, Crepis tectorum, Filipendula vulgaris, Petrorhagia prolifera, Poa palustris) esetében is közöljük az Atlasz térképeihez képest újnak bizonyuló lelőhelyeket. A legközönségesebb fajok esetében a lelőhelyek részletezése nélkül csupán KEF-kódokat adunk meg.

Munkánkban a dél-afrikai eredetű, hazánkban potenciális özönnövénynek számító Senecio inaequidens magyarországi előfordulási adatait foglaljuk össze, valamint beszámolunk néhány újabb hazai megtelepedéséről. Irodalmi, herbáriumi, illetve saját adatokat összegeztünk, valamint ak­tu­a­li­záltuk a... faj elterjedési térképét.  Szemléltetjük a faj inváziójának aktuális stádiumát és a termé­szet­kö­zeli élőhelyekre jelentett lehetséges veszélyeit.

Az észak-dunántúli főközlekedési utak környezetének 2013-tól folytatott florisztikai feltárása során összesen 826 kilométer hosszú útszakaszt vizsgáltunk. Kimutattuk a hazánkból koráb­ban csak természetközeli élőhelyekről ismert Spergularia marina és Spergularia media állományai...t. Nyugatról kelet felé helyenként futótűzszerű terjedést mutat a Spergularia marina, amely összesen 14 főközlekedési út padkájáról került kimutatásra. Számos lelőhelyén monodomináns növényzeti sávot képez. Kisebb intenzitású a Spergularia media terjedése, amelyet 4 főközlekedési út mellett regisztrál­tunk. Mindkét faj a hazai szikes társulások jel­legzetes eleme, útmenti terjedésük hátterében azonban az utak intenzív sózása, valamint a belföldi és nemzetközi gyorsforgalmi úthálózat töretlen fejlesztése és a megnövekedett autóforgalom áll. Mun­kánkban a két faj másodlagos terjedését mutatjuk be, tárgyal­juk a terjedés hátterében húzódó abiotikus és ökológiai háttérviszonyokat. A nemzetség határozási nehéz­ségeinek enyhítése érdekében kiegészített határozókulcsot teszünk közzé.

Jelen közleményünk annak a sorozatnak a kilencedik része, melynek célja Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeinek kiegészítése aktuális előfordulási adatokkal. Ezúttal 734 edényes taxon előfordulási adatait közöljük az ország szinte egész területéről (mintegy 222 fló­ra­tér­k...épezési kvadrátból), de legnagyobb számban az Északi-középhegységből és a Duna–Tisza-köze északi ré­széből, valamint a Hanság déli pereméről, a Maros-mentéről és a Hortobágyról. Összesen 1632 új adattal járulunk hozzá az Atlaszhoz. Az adatok között számos ritkább, vagy lokálisan jelentős őshonos, esetleg bi­zonytalan őshonosságú taxont találunk, sok esetben számolunk be terjedő idegenhonos fajok új le­lő­he­lye­i­ről, egyes esetekben pedig túlélő idegenhonosokról. Emellett országosan elterjedt fajok esetében is kö­zöl­jük az Atlasz térképein korábban nem jelölt lelőhelyeket.

Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrát-ból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős te...rjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.