Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Felföldy Lajos és a vízminőség-védelemben vele töltött néhány év
    35–46
    Megtekintések száma:
    75

    Munkakapcsolatunk látszólag igen rövid ideig tartott. Az ő 15 éves, vízügynél befutott pályája és az én vele egy munkahelyen töltött három évem (csak 1977 októbere és 1980 szeptembere között dolgoztunk együtt) nevetségesen csekély idő-átfedés. Ennek ellenére – pláne mai szemmel nézve – ez igen-igen speciális időszak volt, amikor még kézzel írtuk a jelentéseinket, valamint írógéppel, megfelelő határozókönyvek híján, számítógép nélkül dolgoztunk, nekem tereptapasztalataim még egyáltalán nem voltak, vizeink élővilágát csekély módon ismertem csak, s a környezetszennyezés durvábbnál durvább eseteivel sem igen találkoztam. Egy mérnöki szemlélet által uralt kutatóintézeti közegben kezdtem a munkát, a hazai vizek átfogó feltárásáról  még nem esett sok szó, és meg lehet említeni – az akkori KGST-kapcsolatok ellenére – a bizonyos fokú nemzetközi elszigeteltségünket is. Felföldy Lajossal ekkor találkozhattam és dolgozhattam együtt. Ő volt az a kutató, akitől kollegáimmal elsajátíthattuk a hidrobiológiai szemléletmódot, a környezet- és természetvédelem szeretetét és ápolását, a magas fokú szakmaiságot...

  • Felföldy Lajos (1920–2016)
    3–25
    Megtekintések száma:
    122

    Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.