26. évf. , 2. szám (2021)

Megjelent szeptember 16, 2021

##issue.tableOfContents##


Adatok a kőszegi Alsó-erdő egy fiatal tőzegmohás lápfoltjának algaflórájához
113–130

A kőszegi Alsó-erdő tőzegmohás lápja első említése óta jelentős átalakuláson ment keresztül, az eredendően összefüggő egyetlen folt mellett néhány évtizeddel később megjelent egy újabb, kisebb kiterjedésű is. A folyamat nem állt le, ennek eredménye az itt tárgyalt harmadik egység kialakulása, ahol a jobb, kiegyensúlyozottabb vízgazdálkodásának, és az egyéb optimális környezeti adottságoknak köszönhetően lassan, de biztosan elindult a makrovegetáció szukcessziója a tipikus tőzegmohás láp társulás irányába. Ugyanez a folyamat a terület algavegetációjában lényegesen előbbre tart, mondhatni, az algaflóra összetételében már a tőzegmohás lápok jellemzői mutatkoznak meg. A tapasztalt relatíve magas diverzitás az élőhely értékét már önmagában is jelentőssé teszi, és ugyan különleges, unikális algafaj az eddigi vizsgálatok során sem került elő, a veszélyeztetettként nyilvántar­tottak közül mintegy 27 faj képviselőinek (vala­mennyi a Desmidiales rendből) esetenként egészen nagy egyedszámú előfordulása ezt csak növeli. Mindezek alapján a terület megérdemli a fokozott figyelmet mind élőhelymegőrzési, mind kutatási szempontból, egyúttal további monitorozása hasznos informáci­óval szolgálhat a hasonló élőhelyek szukcessziós folyamatainak feltárásához, megértéséhez, és ezen keresztül hatékonyabb védelmükhöz.

244
211
Az Equisetum × moorei és E. hyemale nyírségi elterjedésének kritikai áttekintése
131–144

A hibrid eredetű Moore-zsurló (Equisetum × moorei Newman) összetévesztése a téli zsurlóval (Equisetum hyemale L.) számos országban ismert probléma. Közleményünkben áttekintjük a határozáshoz alkalmazott bélyegek egy részét, kiemelve azok tényleges használhatóságát. Megvizsgál­tuk a téli zsurló régebbi irodalmakban megadott nyírségi állományait és a Debreceni Egyetem Herbári­umában található nyírségi példányokat. Megállapítottuk, hogy többségük valójában Moore-zsurló. A téli zsurló előfordulását csak Bátorligeten tudtuk megerősíteni. Számos új adatot közlünk a Moore-zsurló nyírségi előfordulásáról is. A két taxon jobb elkülönítéséhez javasoljuk a hajtások felszínének terepen is elvégezhető mikromorfológiai vizsgálatát, valamint a levélhüvely magasságának megfigyelését.

367
277
A Vulpia ciliata morfológiája és magyarországi terjedésének sikere a vasúthálózat mentén
145–156

A Mediterráneumban elterjedt Vulpia ciliata Dumort Európa több országában, jellem­zően vasutak mentén jelent meg az elmúlt évtizedekben. A fajt 2016 tavaszán észleltük először Ma­gyarországon, a szolnoki vasútállomáson, majd néhány nappal később Budapest-Keleti pályaudvaron. A faj 2020-ban számos más dunántúli vasútállomáson is megtaláltuk, és úgy tűnik, hogy napjainkra az ország jelentős részén megtelepedett. A V. ciliata ezidáig csak a rendszeresen használt vágányok köze­léből (max. 20 m-es távolságon belül) került elő, feltehetően a vasúti áruszállítással jutott be az ország­ba, és terjedt el. A faj nálunk már meghonosodottnak tekinthető, özönfajként egyelőre még csak a vasút menti ruderális vegetációban lép fel, ahol az őshonos Vulpia myuros-t ki is szoríthatja. A faj a szőrös toklászai alapján a hasonló termőhelyen gyakori V. myuros-tól egyértelműen megkülönböztethető. Virágzása a két másik fajnál korábban, gyakran már áprilisban elkezdődik. A vizsgált morfológiai jelle­gek alapján (padkák száma a buga csúcsának 2 cm-es szakaszán, termések száma/füzérke, fertilis virá­gok aránya/füzérke, alsó és felső pelyvahossz, toklász- és szálkahossz, buga főtengelyének vastagsága a csúcsi 2 cm-es szakaszon) megállapítható, hogy a V. bromoides és V. myuros kevésbé különbözik egy­mástól, mint a V. ciliata e két fajtól. Feltételezhető továbbá, hogy a füzérkén belüli alacsony fertilitási arány, a toklászok pillássága összefüggésbe hozható a faj terjedési sikerével (csoportos terjedés, anemochória, zoochória, antropochória). Korai (májusi) termésérése is kedvez a vasút menti terjedés­nek, ui. így a többi hasonló fajjal szemben már terméses állapotban vészelheti át a késő tavasszal kez­dődő gyomirtást. A vasúthálózaton kívüli magyarországi terjedését egyelőre akadályozhatják a klimati­kus viszonyok, illetve a pályatesteken kívüli, relatív előnyt kínáló szezonális gyomirtások hiánya.

332
247
A Cyperus odoratus Magyarországon
157–164

Magyarország területéről eddig a Cyperus nemzetségnek 11 faja volt ismert, ezek közül biztosan 3 tekinthető adventívnek. 2019 őszén a szubtrópusi-trópusi elterjedésű C. odoratus kis állo­mánya került elő a Duna alsó szakaszán, Foktő mellől. A faj virágzó példányai viszonylag késő ősszel bukkantak fel egy Duna-mellékág szárazra került szegélyében, kifejlődött, ártéri ruderális növényzet­ből. A Föld trópusi, szubtrópusi régióiban elterjedt faj már az 1950-es években megjelent Európában, és leginkább Olaszország és Spanyolország egyes folyói mentén terjedt el. A Duna mentén az 1990-es évek elején jelezték Romániából, később a folyam felsőbb szakaszán is elterjedt Bulgáriában, Horvátor­szágban és Szerbiában. Hazánkba is valószínűleg a folyam közvetítésével jutott el. A külföldi tapasztala­tok alapján várhatóan a hazai Duna szakaszon is stabilan meg fog telepedni, de remélhetőleg nem fog inváziós fajjá válni.

212
191
Adatok a sásfajok (Carex, Cyperaceae) előfordulásához a Dél-Nyírségben és környékén
165-198

Összesen 38 sásfajról közlünk adatokat a Dél-Nyírség és közvetlen környezete területé­ről. Az Alföldön korábban le nem írt vagy ritkaságnak számító fajok néhány állományát is kimutattuk, mint a Buxbaum-sás (Carex buxbaumii), az északi sás (Carex hartmanii), az árnyéki sás (Carex umbrosa) és a bugás sás (Carex paniculata). Számos új előfordulást közlünk a térségből kevés irodalmi adattal rendelkező fajokról, például a rezgő sásról (Carex brizoides), sárgás sásról (Carex michelii), sápadt sásról (Carex pallescens), nyúlánk sásról (Carex elongata). A korábbi irodalmakban említett hét fajt viszont nem sikerült észlelnünk az elmúlt 13 év során. Herbáriumi adatok igazolták, hogy a fekete sás (Carex nigra) régebbi helyi adatainak egy része valójában a gyepes sásra (Carex cespitosa) vonatkozik. Herbá­riumi adatok és az irodalom alapján úgy gondoljuk, hogy a berzedt sás (Carex pairaei) helyi adatai nagyrészt a tölgyes sásra (Carex divulsa subsp. leersii) és sulymos sásra (Carex spicata) vonatkozhatnak. Eltérően számos irodalmi adattól a rókasást (Carex vulpina) a homokvidék belsejében nem észleltük.

338
180
Új adventív faj Magyarország flórájában: az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum)
199-206

A világon mindenütt, így hazánkban is folyamatosan nő az újonnan megjelenő nem őshonos növényfajok száma. Az új megjelenések felfedezésében, dokumentálásában nemcsak a hivatá­sos kutatók vehetnek részt, hanem nagy szerepe lehet a civileknek is. Az útifűlevelű kígyószisz (Echium plantagineum L.) egyik első hazai adata is egy internetes, növényhatározással foglalkozó csoportban került elő. A faj a nyugat-mediterrán országokban őshonos, de más földrészekre is eljutott már. Auszt­ráliában elterjedt, jelentős problémát okozó inváziós fajnak számít, ezért mindenképpen indokolt a faj alaposabb megismerése és hazai terjedésének figyelemmel kísérése. Annak érdekében, hogy minél szélesebb körben ismerté váljon a faj, röviden bemutatjuk morfológiai, fenológiai és egyéb tulajdonsá­gait és javaslatot teszünk a határozókulcsba való beillesztésre.

504
281
A Sárvíz mente (Mezőföld) növényföldrajzi kutatásának eredményei I. Florisztikai adatok
207–226

A dolgozat a Sárvíz mente (Mezőföld), területén 2004 óta folytatott terep­felmérések során összegyűlt elterjedési adatokat közli. A felmérések során 50, a területen eddig nem ismert faj került elő, és további 20 ritka vagy veszélyeztetett fajnak kerültek elő új lelőhelyei. Ezek mellett a szá­raz sztyeprétek, erdők, szikesek és sós tavak, továbbá mocsarak jellegzetes fajainak adatai is szerepel­nek a felsorolásban. A fajneveket a közigazgatási hatá­rok szerinti település neve és a legközelebbi föld­rajzi hely neve, majd a Közép-európai Fló­ratérképezés (KEF) és az Európai Flóratérképezés négyzethá­lóbeosztásának (UTM) kódjai követik. A 2004 után megfigyelt vagy gyűjtött fajok lelőhelyeinek nevei félkövéren szedettek. A területre nézve új fajok neve aláhúzással jelölt.

252
212

Rövid közlemények

Tiszaparti késeimargitvirág (Leucanthemella serotina) az Alsó-Dráva menti síkvidék magyarországi szakaszán
227-230

A térségben 150 éve nem talált, védett kései margitvirág újabb állományai kerültek elő az Alsó-Dráva menti síkvidék magyarországi oldalán. A dolgozatban az élőhelyek lokális fajkompozíció­ját, a legmagasabb példányok méretét és az érett termések ezermagtömegét is meghatározzuk.

244
142
Az összes folyóiratszám megtekintése