Gyepgazdálkodás | Gyep | Puszta | Legelő | Legeltetés | Marha | Juh | Széna | Kárpát medence | Magyarország | Pásztor | Természetvédelem

2. évf. , 1-2. szám (2004): Gyepgazdálkodási Közlemények (GS-02)

Megjelent 2021 december 21

##issue.tableOfContents##


Cikk (Article)

Gyeptársulások indikációi
25-27

Szerző a korábbi rét-legelő vizsgálatok (faji összetétel, osztályozás, szénahozam, tápérték) mellett ökológiai-cönológiai értékelési, ún. indikációs módszert javasol. Ezt részben még a Nemzetközi Biológiai Program (I.B.P.) hazai mintaterülete növényzetének ökológiai elemzésére (indikációjának értelmezésére) dolgozták ki. Duna-völgyi (25 db 5×5 m-es mintaterület, Simon, 1980) és Tiszaháti (20 db 5×5 m-es mintaterület, Juhász és Nagy, 1956) rét-legelő mintaterületek összesített táblázatait (A-D érték) elemzi. A minták faji összetételének, fajtömegének alapján ökológiai-cönológiai csoportok tömegét és eloszlását vizsgálja. Így elemzi a T-W-R-érték (Zólyomi és Précsényi. 1964), a cönotípus csoportok (Soó, 1968) és a természetvédelmi érték kategóriák (Simon, 1988) megoszlását. Ezek eredményei alapján megállapítja a minták hasonlóságát és különbségét. A kisoroszi minta növényzetének indikációja nedvesebb vízellátású (itt a csúcs is) ökológiai viszonyokat, bázikusabb talajt és erős gyomosodást mutat. A beregi minták növényei közepes vízháztartást (a csúcs a szárazban van), kissé savanyúbb talajt, természetesebb ökológiai és cönológiai állapotokat jeleznek. A hőmérsékleti indikáció közel azonos. A vizsgálatok hosszú időtávú ismétlése a bekövetkező változások irányának, jellegének megismerését is lehetővé teszi.

43
60
Mezőgazdasági érték vizsgálata telepített extenzív gyepeken
28-35

Gödöllőn, homokos barna erdőtalajon 2002 tavaszán és őszén háromféle magnormával (500 db m-2, 1000 db m-2 és 1500 db m-2) és kétféle telepítési időpontban beállított gyógynövényes gyep kísérletünkben egy extenzív, alternatív hasznosítású gyep mezőgazdasági értékét vizsgáltuk.
Eredményeink alapján a kezelések közül a 3. számú (=1500 db m-2) mutatta a legnagyobb mezőgazdasági értéket. Megállapítottuk, hogy a legnagyobb sűrűségben alkalmazott vetőmagnorma hatására alakul ki a legmagasabb pázsitfűborítás. A számított mezőgazdasági értékekkel is bizonyítottuk a pázsitfüvek őszi telepítési idejű erőteljesebb fejlődését a telepített kétszikű fajokkal szemben. Ez a kétféle növénycsoport biológiai jellemzőiből következik. A füvek hidegtűrőek és évelők, a kétszikűek többsége magról kelő, egyéves, melegigényes faj.
Megállapítottuk, hogy azonos ökológiai adottságú gyepterületeknek is alapjában eltér a növényi összetétele, aszerint, hogy milyen sűrűségű magnormát alkalmazunk. Továbbá folyamatos a növényi összetétel változása a vetési idő hatására is.

37
21
Műtrágyázás hatása a telepített gyep termésére és N-felvételére 1.
36-45

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és N-felvételére. Termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben azonban kielégítő 621 mm csapadék hullott, és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg/ha vetőmaggal. Főbb eredményeink:
     1. Vetéstől az 1. kaszálásig, 2001. 05. 23-ig összesen 391 mm csapadék hullott a 8 hónap alatt. A 2. kaszálás október 9-én történt, a közel 4,5 hónapos periódus alatt újabb 368 mm eső esett. A kedvező csapadékellátás nyomán az abszolút kontroll parcellák szénatermése az 1. kaszálással 1,7 t/ha-ról 8,8 t/ha-ra, a 2. kaszálással 1,2 t/ha-ról 4,2 t/ha-ra, az 1+2. kaszálás éves szénahozama 3 t/ha-ról 13 t/ha-ra nőtt az N3P3K3 kezelésekben.
     2. A fiatal állomány N-igénye még mérsékelt, míg P-igénye erőteljes. A jobb kezdeti fejlődés segítése céljából a gyep telepítése előtt célszerű a talajt a „közepes” P-ellátottsági szintre feltölteni. E termőhelyen a 150 mg/kg körüli AL-P2O5 tartalom tekinthető elérendő célnak. Idővel a gyep P-igénye csökkent, míg N-igénye emelkedett. K-hatások nem jelentkeztek ezen a 135 mg/kg AL-K2O ellátottságú termőhelyen.
     3. A 2. kaszálás idején P-hatásokat már nem kaptunk, a füvek kielégítették P-igényüket a 28 éve P-ral nem trágyázott, 66 mg/kg AL-P2O5 „gyenge” ellátottságúnak minősített talajon is. Termés a N-adag függvénye volt, mely a szénahozamokat megnégyszerezte. Az 1. kaszálásnál a 100 kg/ha, a 2. kaszálásnál a 200 kg/ha/év N-adag bizonyult előnyösnek. A 2. kaszálás kisebb termést, de N-ben gazdagabb szénát eredményezett. A széna kielégítően ellátottnak tekinthető N-ben, ha az anyaszéna N-tartalma a 2%-ot, a sarjúszéna N-tartalma a 2,5-3,0%-ot eléri. A gyep légszáraz-anyag tartalmát a N-trágyázás az 1. kaszálásnál 33%-ról 31%-ra, a 2. kaszálásnál 27%-ról 21%-ra csökkentette.
     4. A PK-val kielégítően ellátott talajon a 100 kg/ha/év N-adag adta a maximális szénatöbbletet: az 1. kaszálással 61 kg, a 2. kaszálással 14 kg, azaz összesen 75 kg széna/kg N-re. A 200 kg/ha/év N 43 kg, a 300 kg/ha/év N 34 kg többletszénát eredményezett minden kg N-re. A 300 kg/ha/év N-adagnál az anyaszéna NO3-N tartalma 0,34%-ot ért el, túllépve a megengedett 0,25%-os koncentrációt. A kontrollon 0,06, N 100 kg/ha/év kezelésben 0,10, N 200 kg/ha/év kezelésben 0,22%-ot mértünk. A 2. kaszálásnál a sarjúszéna NO3-N készlete átlagosan felére csökkent az egyes kezelésekben.
     5. A különbség-módszerrel számított N-hasznosulás a PK elemekkel is kielégítően ellátott kezelésekben meghaladta a 100%-ot. Ez visszavezethető a nagyobb termések fokozott N-felvételére a talaj NO3-N készletének rovására, melyet a korábbi évek túltrágyázása eredményezett.

43
36
Műtrágyázás hatása a telepített gyep takarmányértékére és tápanyaghozamára 2.
46-56

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék takarmányértékére. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben kielégítő, 621 mm csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A kísérlet módszerét, valamint a műtrágyázás termésre és N-felvételre gyakorolt hatását előző közleményünk foglalta össze (Kádár, 2004).
Főbb eredményeink:
     1. Míg az 1. kaszálást adó anyaszéna hozamát az NxP pozitív kölcsönhatások határozták meg, a takarmányérték jellemzőit tekintve az NxK kölcsönhatások voltak a mérvadók. Az Nmka 532-ről 390 g/kg-ra csökkent az NK túlsúlya nyomán, ugyanitt a nyersfehérje tartalma 64-ről 183 g/kg értékre emelkedett. Az Nmka/nyersfehérje aránya a kontroll talajon mért 8,3-ról 2,1-re szűkült. A nyershamu tartalma 26%-kal, a MFN 286%-kal nőtt meg a kontrollhoz képest az NK-trágyázással.
     2. A gazdaságilag optimálisnak tekinthető takarmányérték hozamokat már a 100 kg/ha/év N-adag biztosította a 150 mg/kg AL-P2O5 „közepes” ellátottság mellett a nyersrost, rostfrakciók (NDF, ADF), Nmka, nyershamu, NE1, NEm, NEg mutatók esetében az 1. kaszálásnál. A nyerszsír és az MFE hozamok optimumai a 200 kg/ha/év N-adag és a 333 mg/kg AL-P2O5 ellátottsághoz kötődtek. A nyersfehérje és a N-függő Metabolizálható Fehérje (MFN) optimumait ugyanakkor a maximális NP-kínálat biztosította, a kontrollhoz képest a hozamok megötszöröződtek.
     3. A 2. kaszálású sarjúszéna termését és takarmányértékét a N-trágyázás növelte, a P és K hatásai elmaradtak. Maximális szénatermést és takarmányhozamokat általában a 300 kg/ha/év N-adag biztosította. Az 1+2 kaszálás összegeit tekintve általában 200 kg/ha/év N-adag bizonyult optimálisnak. Extrémebb különbségek léptek fel az egyes kezeléskombinációk között. Az abszolút kontroll (N0P0K0) kicsi hozamokat adott. Ehhez képest az egyoldalú mérsékelt N-trágyázás (N1P0K0) 2-3-szoros többleteket, míg a kiegyensúlyozott mérsékelt (N1P1K1) kezelés további ugrásszerű növekedést jelentett a takarmányérték hozamaiban. A N-függő nyersfehérje, ill. fehérjefrakciók (MFE, MFN), valamint a nyerszsír esetében a maximális hozamok a maximális (N3P3K3) műtrágya-kínálathoz kötődtek.
     4. Összefoglalóan elmondható, hogy a bőséges vagy kielégítő trágyázással hasonló kedvező évben és tápanyagszegény talajon a nyersrost és a rostfrakciók (NDF, ADF), valamint a Nmka, nyershamu, nyerszsír és a nettóenergia mutatói (NE) 3-5-szörösére, a N-függő nyersfehérje és fehérjefrakciók (MFE, MFN) hozamai akár 7-8-szorosára növelhetők.

47
25
Műtrágyázás hatása a telepített gyep ásványi elemtartalmára 3.
57-66

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 28. évében, 2001-ben vizsgáltuk az eltérő N, P, K ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű pillangós nélküli gyepkeverék ásványi elemtartalmára. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3-5% CaCO3-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N x 4P x 4K = 64 kezelést x 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2001. évben kielégítő, 621 mm csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A kísérlet módszerét, valamint a műtrágyázás termésre és N-felvételre gyakorolt hatását előző közleményünk foglalta össze (Kádár, 2004). Második közleményünk a gyepszéna takarmányértékének változásait tekintette át (Kádár és Győri, 2005). Jelen munkánk a széna ásványi elemtartalmának alakulását mutatja be a N, P és K ellátottsági szintek függvényében. Főbb eredmények:
     1. A N-kínálattal általában emelkedett a széna elemtartalma. Kivételt az Al és Mo jelentett mintegy 20-25% hígulást jelezve a N-kontrollhoz viszonyítva. A K, Ca, Mg, Mn, P, Sr, B, Ni 25-50%-os, S és Co 60-70%-os koncentráció-növekedést mutatott a maximális N-kínálattal. A N és a Cu több mint 2-szeresére, a NO3-N és a Na 5-szörösére dúsult ugyanitt. A P-kínálat igazolhatóan 8 elem dúsulását, ill. 5 elem felvételének gátlását eredményezte. Az alacsony Zn-készlet tovább csökkent mintegy 20, Co 40, Al és Fe 50-60, Mo 70%-kal. Nőtt viszont a Mn és Mg 10-20, a S, NO3-N, Co 40-50, a Na és Sr 60-70, a P pedig 90%-kal a P-kontrollhoz képest. A K-trágyázás mérsékelten növelte a N, K és Ba beépülését, míg a többi elem felvételét 10-50%-kal mérsékelte az erősödő kationantagonizmus nyomán.
     2. A P-kontroll talajon a P/Zn aránya 118, a P-túlsúlyos kezelésben 278 értékre emelkedett, a P-indukálta Zn-hiány kifejezetté vált. A PxK negatív kölcsönhatások eredményeképpen a Fe koncentrációja 307-ről 105, Al 206-ról 60, Mo 0,44-ről 0,05, Cr 0,33-ról 0,12 mg/kg értékre zuhant az anyaszénában. A kontroll talajon mért optimális 10 körüli Cu/Mo aránya a N-túlsúllyal 34-re, az együttes PK-trágyázással 40-80-szorosára tágult extrém Mo-hiányt indukálva.
     3. A sarjúszénában átlagosan 20%-kal több K, N, Ca, Mg, Na; 40%-kal több Cu; 70-80%-kal több S és Mn; 90%-kal több Fe és P; 140%-kal több Al,; 480%-kal több Mo található. A B-tartalom nem módosult, míg a NO3-N mintegy 40%-kal csökkent. A Cu/Mo aránya a N-kontroll talajon 2,6, a N-túlsúlyos talajon 7,8 értéket mutatott. A P/Zn aránya a P-kontroll talajon 150, a P-túlsúlyoson 269 értéket jelzett. A P-indukálta Zn-hiány tehát a 2. növedékben is előállt, míg a Cu-indukálta Mo-hiány nem jelentkezett.
     4. A sarjúszénában is igazolhatóan nőtt a N, K, Mg, P, Mn, Cu, Ni beépülése a N-kínálattal mintegy 20-50 %-kal a N-kontrollhoz viszonyítva. Ugyanitt a NO3-N 4-szeresére, a Na pedig 10-szeresére ugrott. A Fe, Al, B, Mo, Cr 20-60%-os hígulást mutatott. A P-kínálattal serkentő hatás nyilvánult meg a Mn, Sr, Cd, Co, S, P, valamint gátló hatás a Na, NO3-N, Cu, Zn elemek esetében. A K-kínálattal általában mérséklődött a kationok, fémek tartalma a szénában. A P-indukálta Cd-akkumulációt a K-trágyázás képes volt ellensúlyozni.
     5. Összefoglalóan megállapítható, hogy a tartós NPK műtrágyázás drasztikusan akár egy nagyságrenddel megváltoztathatja a takarmányszéna elemösszetételét és elemarányait a kiváltott szinergizmusok és ionantagonizmusok nyomán. Az 1. kaszálásnál pl. a mért elemekben az alábbi minimum-maximum koncentrációk jelentkeztek: N 0,90-3,02, Ca 0,4-0,7, S 0,14-0,32, P 0,12-0,30, Mg 0,10-0,24%; Na 70-700, Fe 100-288, Al 45-250, Mn 71-130, Sr 10-22, Zn 7-14, Ba 6-11, B 3,6-8,1, Ni 0,30-1,63, Cr 0,10-0,42, Mo 0,04-0,44, Co 0,04-0,12 mg/kg légszáraz anyagban.

37
23
Édeskömény (Foeniculum vulgare mill.) populációk fagytűrő-képességének vizsgálata
67-69

Az Apiaceae családba tartozó édeskömény (Foeniculum vulgare subsp. capillaceum var. vulgare) drogját széleskörűen alkalmazzák a fitoterápiában és az élelmiszeriparban.
Vizsgálataink során 16 eltérő származású másodéves populáció fagytűrő képességét figyeltük meg.
A vizsgált anyagokat télállóságuk alapján három csoportba soroltuk:
- fagytűrő (a populáción belül nem volt fagykár)
- kevésbé fagytűrő (az állományok 25-60% közötti fagykárokat szenvedtek)
- fagyérzékeny (a populáción belül nem volt áttelelő egyed).
Megállapítottuk, hogy téleleji takarással az állományok közel 70%-a jól áttelelt.

32
13
Az Aninai-hegység legelőinek gyógynövényei
70-72

A kelet-európai országok természetes flórának gyógynövényei mind fontosabb forrássá válnak a gyógyszerészeti ipar számára, azon mértékben, hogy az iparosítás és szennyeződés jobban korlátozza a növények természetes életövezeteit. Az Aninai hegységek gyepjei nagyszámú, a fitoterápiában értékelt gyógynövényeket kínálnak. Ugyanakkor ezek a gyepek egy állandó forrást alkothatnak új kutatások és orvosságok felfedezése számára. Százhét gyógyszerészeti érdekű faj lett azonosítva, amelyekből a következők nagyobb számban fordulnak elő: Achillea sp., Thymus sp., Viola sp., Hypericum perforatum, Plantago lanceolata, Origanum vulgare, Primula sp., Taraxacum officinale, Urtica dioica, Filipendula ulmaria.

36
19
A gyep gazdasági összefüggései
73-82

A gyep számos produktummal rendelkezik, melyek ökonómiai értéke több esetben is tisztázatlan. A tanulmány a gyeptermékek társadalmi hasznosságát bemutatva arra keres választ, mennyit ér az eltérő hasznosítás a gyakorlatban és annak milyen meghatározási lehetőségei körvonalazhatók. Csoportosításra kerülnek a gyep piacképes és piacképtelen termékei, új fogalomként bevezetésre kerül a gyep állattartási értéke.

52
46

Rövid Közlemények (Short Bulletins)

In memoriam Sipos Aladár
3

Olyan szakember távozott tőlünk, aki széles körű közgazdasági és mezőgazdasági ismeretével sokat lendített a két tudományág hazai helyzetén. Előadásai ésszerűek, közérthetők és világosak voltak, lenyűgözték a hallgatóságot, és mindenki meggyőződött mondanivalójának igazáról.
Mivel többször tartott gyepgazdálkodási rendezvényeinken előadást, sokan megkérdezték, miként lehetséges, hogy egy közgazdász egy tőle távol álló szakmáról ilyen közérthetően, meggyőzően beszél. A válaszom egyszerű volt: - „Úgy, hogy a saját szakmáját mozaikként kezeli a tudományok gömbjének felületén, de ahhoz a gömböt néhányszor körbe kell járnia, hogy a saját szakmai mondanivalóját megfelelő helyre kapcsolhassa. Mert ő a szakmai ismeretei csúcsán állt, és kereste a lehetőséget, hogy hol hasznosíthat valamit abból, amit élete során összeszedett. Ezért volt meggyőző minden előadása.”

38
18
A legeltetés fontosabb ökonómiai szempontjai
3-4

Gyepgazdálkodásunkban fellelhető súlyos hiányosságok megítélésem szerint két alapvető problémára vezethetők vissza:
1.) a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés mindenkori helyzetére,
2.) az állattartással kapcsolatos szakmai, gyakorlati nézetek, felfogások irányultságára.
Ami az első kérdést illeti:
- A mezőgazdaság helyzetét tömören a következő képen jellemezhetjük: az 1980-as évek második felében kezdődött látens válság az 1990-es évek elejére átfogó, nyílt válsággá vált. A válság jellemző lett az egész gazdaságra. Ebben az ún. transzformációs válságban – átgondolt, átfogó koncepció nélkül – kezdődött meg a magyar agrárium átalakulása. A válság súlyos gazdasági visszaesést, romló gazdasági egyensúlyt, egészében kedvezőtlen makrogazdasági feltételeket teremtett az agrárium számára. Az agrártermékeknek mind a belső, mind a külső piaca összeszűkült.
Az agrárátalakulás főbb jellemzői a következők:
- A tulajdonátalakulást főleg a napi politikai érdekek, a korábbi tulajdoni sérelmek orvoslása irányította, következésképpen elmaradt a hatékony struktúrák kiépítése. A földtulajdonjog szétaprózódott, jelentős részben nem a mezőgazdaságból élők lettek a tulajdonosok.
- Polarizált birtokstruktúra jött létre. Egyik oldalon sok kis vállalkozó kevés földdel, a másik oldalon a földhasználatban, a bérleti rendszer elterjedése következtében a nagyobb gazdaságok túlsúlya a jellemző.

35
23

Szemle (Review)

Legelőink különleges értékei
5-24

Magyarország volt évszázadokon át Európa nagyvárosainak – Strassburgtól Velencéig – élő húskamrája. A legelőn született és ott felnőtt állatokat kedvelték kiváló húsminőségük miatt. A XIX. század végén kezdődött az állatok istállózása és a szántón termelt monokultúrákkal való takarmányozása. Legjobb gyepeinket fölszántották, és a megmaradt legelőknek csak 30%-át legeltették.
Ma a nemzeti parkok gyepeit legeltetik, más területeket csak szórványosan hasznosítanak. Sok évtizedes kísérleti és üzemi eredmények szerint a legeltetés sok szempontból előnyös:
– az állatok teljes értékű takarmányhoz jutnak, és egészségesek maradnak,
– nem terhelik a települések környezetét szennyezéssel,
– az elhullatott ürülék növeli a gyep tápanyagkészletét 10% alatti veszteséggel,
– mindezek hozzájárulnak a gazdaságos állattartáshoz.
A dolgozat a fentiekhez nyújt néhány vizsgálati és termelési tapasztalatra épülő megállapítást.

51
176
Az összes folyóiratszám megtekintése