Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A tradíció és az innováció tudománytörténeti látképe -beszámoló a Science between Tradition and Innovation: Historical Perspective nemzetközi workshopról
    153-160
    Megtekintések száma:
    130

    "A tudományos tudás áramlásának mintázatai Magyarországon, 1770–1830” Tudománytörténeti Kutatócsoport 2019. május 28–29. napjain konferenciát szervezett Science between Tradition and Innovation:
    Historical Perspectives címmel az ELTE Szekfű Gyula Könyvtárában. A konferencián magyar, cseh, osztrák és német vendégek, valamint az ELTE BTK Történeti Intézetének munkatársai angol és német nyelvű előadásai
    hangzottak el. A konferencia fő célja az volt, hogy a mai tudomány- és kultúrtörténet egyik aktuális kérdéskörének, a hagyomány és innováció problémájának kelet-közép-európai kontextusait megvilágítsa.
    Az előadások többségében a kora újkori tudományosság gyakran átmenetinek minősített, 18. századi periódusára koncentráltak. A tematikus panelek és előadások a hosszú tizennyolcadik század történeti és elméleti
    kereteit vizsgálták, különös figyelmet fordítva a fogalomhasználat, a tudományos gyakorlatok, a tudástermelés, a transzferfolyamatok és ezek szaktudományokra lebontott vonatkozásaira.

  • Szabó Árpád klasszikus filológus, tudománytörténész életrajzi kronológiája Születése 100. évfordulójának tiszteletére
    146-154
    Megtekintések száma:
    69

    THE BIOGRAPHY OF ÁRPÁD SZABÓ CLASSICAL PHILOLOGIST AND HISTORIAN OF SCIENCE. his collection of data reviews the most signiicant events of the long career of Árpád Szabó (1913–2000), an internationally recognized classical philologist and historian of science. He worked as a university teacher at the University of Debrecen, later moved to Budapest, but due o his role in the 1956 hapennings, he did not get a chance of teaching in Hungary until the 1990s. From the end of the 1950s he was an associate at the Institute of Mathematics of the Hungarian Academy of Science, and during this period, against his political background, he had a compelling scientiic career. he chronology reviews his most important works, his lectures
    abroad and his role in the international scientiic circles.

  • Benedek László ideggyógyász-professzor, a debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem 1935–36. tanévi rector magnificusa
    3 - 10
    Megtekintések száma:
    256

    László Benedek Professor of the Neurology, the Rector Magnificus of the Hungarian Royal István Tisza University of Debrecen during the academic year 1935/1936. The first professor of neurology and psychiatry and the director of the Department of Neurology of the University of Debrecen between 1921 and 1936 was László Benedek who studied at Cluj as a student of Károly Lechner. In the academic year of 1935/36 he held the post of the Rector of the university. This period was the era of silent development in the life of the university. Benedek as Rector focused on improving the living circumstances of the students. After his rectorate he was appointed to a professorship of the Péter Pázmány University of Arts and Sciences and the director of the Clinic of Neurology and Psychiatry in Budapest. His wife was the wellknown actress Irén Zilahy. After her tragic death in April 1944 Benedek collapsed and in March 1945 he committed suicide in Kitzbühel in Austria. László Benedek was a brilliant lecturer, an urging leader, and an inventive professor of science whose work in several partial branches of science was outstanding.

  • BALÁZS GUSZTÁV: A MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLETTUDOMÁNYI EGYETEM KÉPES KRÓNIKÁJA
    298-301
    Megtekintések száma:
    112

     Surányi Béla és Kátai János ismerteti a Balázs Gusztáv szerkesztésében megjelent kötetet. Az új szervezeti felépítésű agrár-felsőoktatási intézmény, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem (MATE) 2021. február elsején született, amely egyúttal jelzi azt, hogy a hazai mezőgazdasági oktatás keresi a helyét. A kötet megszületéséhez hozzájárultak az intézménytörténeti munkák, új színként pedig a levéltári források.

  • A MŰKÖDŐ DEBRECZENI MAGYAR KIRÁLYI TUDOMÁNYEGYETEM ÉS TISZA ISTVÁN
    98-105
    Megtekintések száma:
    141

    A tanulmány a működését 1914-ben elkezdő Debreczeni Magyar Királyi Tudományegyetem és gróf Tisza István magyar politikus kapcsolatának feltűnően csekély számú és tartalmú dokumentumát mutatja be az egyetem működésének kezdetétől a politikus 1918. október 31-én bekövetkezett haláláig. Említi a négy éves időszak előtti és utáni kapcsolat releváns elemeit is.

  • Szarvas Pál kémia professzor élete és munkássága
    25-31
    Megtekintések száma:
    105

    The Life and Work of Pál Szarvas, Professor of Chemistry. At the University of Debrecen, the Faculty of Science was founded in 1949. The management boards of the new Faculty and of the University spared no effort to bring prominent scientists as leading members of the newly organized science departments. In this manner, Pál Szarvas was also invited in 1951 to come to Debrecen to be the Head of the Department of Inorganic and Analytical Chemistry. His first task here was to organize the furnishing and equipment of the student and research laboratories, to initiate classroom teaching and research work despite the rather unfavourable financial conditions. From 1952 on the number of staff members began to increase and from the mid-1960s the level of the laboratory equipment was also improving. Research work was launched in the field of analytical chemistry, where various methods were developed for the determination of some rare metals in the presence of larger amounts of other elements. From the end of the 1960s the main research field of the Department was solution chemistry, the equilibrium and kinetic studies on the formation of complexes of transition metals and lanthanides with organic ligands. Another developing field was the synthesis and study of new boron-organic compounds. The focus of research in analytical chemistry shifted to the use of emission spectrography and atomic absorption spectrophotometry. Professor Szarvas was also involved in the leadership of the Faculty and of the University. He was Dean of the Faculty (1954–58) and the Rector of the University (1963–66). His activity was highly important in the preparation of the construction of the chemistry building. Professor Szarvas, who retired in 1975, played a significant role in the organization of the teaching and research work of the Department of Inorganic and Analytical Chemistry, which has exerted an important impact on the current existence and successes of the Department.

  • WALLESHAUSEN 100 EMLÉKEZÉS A HAZAI AGRÁRKÉPZÉS KUTATÓJÁRA ÉS TUDÓS KÖNYVTÁROSÁRA, WALLESHAUSEN GYULÁRA (19232010), SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
    216-226
    Megtekintések száma:
    109

    Walleshausen Gyulára, egy olyan tudós kiválóságra emlékezünk születésének 100. évfordulója alkalmából, aki a magyar könyvtárügy, az 1945 utáni könyvtárosok első nagy nemzedékének kiemelkedő, elhivatott szaktekintélye, s e mellett a hazai agrárképzés-, az agrár-felsőoktatás-, a mezőgazdasági szakképzés története feltárásának egyik meghatározó kutatója. Könyvtárosi és történészi munkája során tisztelte, hozzáértő tudásával elemezte, tudományos igényességgel kötetekké formálta a múlt történeti értékeit, ezzel megőrizve és átörökítve az utókor számára. Könyvtárszakmai írásai, egyetemtörténeti munkái megkerülhetetlenek, fontos alapművek, ha valaki egy-egy általa művelt témakörben kutatást végez, vagy csak egyszerűen érdeklődik valamely könyvtári kérdés, intézmény vagy szak története iránt. Ezen írásunkban egész életútjára és munkásságára, de elsősorban agrártörténészi tevékenységére emlékezünk. 

  • A MAGYAR HERALDIKAI ÉS GENEALÓGIAI TÁRSASÁG VEZETŐSÉGE (1883-1951)
    191-206
    Megtekintések száma:
    164

    Magyar történészek egy csoportja báró Radvánszky Béla vezetésével 1883-ban hozta létre a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot, amely a történelmi segédtudományok (elsősorban családtörténet, címertan, pecséttan) művelőit fogta össze. Folyóiratuk, a Turul évente többször is megjelent. A társaság és annak vezetősége néhány tudományos kutató mellett mecénás főurakból, amatőr családtörténészekből és levéltárosokból állott. A II. világháború után a politikai támadások és az anyagi források miatt ellehetetlenült és 1951 elején megszűnt. A családtörténet és a címertan tiltott tudománnyá vált évtizedekre a kommunista rezsim alatt. A tanulmány a társaság vezetőségét mutatja be napra pontos adatokkal, nagyrészt a folyóiratban közölt közgyűlési jegyzőkönyvek alapján.

  • BOGNÁR REZSŐ KÉMIKUS PROFESSZOR, A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM 1951-54. és 1973-75. TANÉVI RECTOR MAGNIFICUSA
    3-23
    Megtekintések száma:
    133

    Bognár Rezső a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját és Zemplén Géza mellett dolgozott 1950-ig a műegyetemi Szerves Kémiai Intézetben. 35 éves korában már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Már akadémikusként kerül Debrecenbe, aholis az Egyetem éppen alakuló Természettudományi Karának Szerves Kémiai Intézetét szervezte meg. A debreceni négy évtizedes működése messze túlterjedt az intézet falain, hiszen kétízben is, összesen öt tanéven keresztül az egyetem rektora, és ugyancsak két ízben hét tanévben rektorhelyettese volt.Különösen jelentős szerepe volt abban, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottság 1976-ban megkezdhette működését és székháza épült Debrecenben.

  • A TUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE AZ OLMÜTZI EGYETEMEN A 17-18. SZÁZADBAN
    111-130
    Megtekintések száma:
    53

    A17-18. században. Jezsuiták 1566-ban alapítottak gimnáziumot Olmützben, melyet 1576-ban a filozófiai, 1582-ben teológiai fakultással egészítettek ki. A jezsuita oktatási rendszert leíró dokumentum a Ratio et institutio studiorum az oktatást három lépcsőfokra osztotta, melynek legmagasabb szintjét studia superioranak nevezték, és a filozófiát és teológiát foglalta magában. A második évtől a diákok matematikát, asztronómiát és geográfiát, a harmadik évben 1637-től kezdve etikát tanultak. A jezsuiták a természettudományok oktatásának nem szenteltek különösebben nagy figyelmet, mivel ezek a tárgyak az egyház tekintélyét aláásták és az alapvető egyházi dogmáknak ellentmondtak. Ennek következtében a 17. század második felében és a 18. század elején csak nagyon sporadikusan fejlődött ki egzakt természettudományos kutatás és oktatás. Mégis az olmützi egyetemen voltak olyan oktatók, akik matematikai, fizikai és csillagászati kutatással foglalkoztak, köztük számos külföldi származású tudós. A skolasztikus disputációkban az egyházi hatóságok által jóváhagyott témák, többnyire ellentmondásos témák kerültek elő. Ennek ellenére itt is találkozunk természettudományos témákkal filozófia, biológia, kémia, fizika és matematika tárgykörében, bár korántsem akkora létszámban, mint az kívánatos lett volna.

  • NAGY-AJTAI FEKETE LAJOS M. KIR. MINISZTERI TANÁCSOS, ERDŐAKADÉMIAI TANÁR, A M. KIR. BÁNYÁSZATI ÉS ERDÉSZETI AKADÉMIA IGAZGATÓJA 1837–1916
    33-74
    Megtekintések száma:
    102

    Fekete Lajos magyar királyi miniszteri erdőtanácsos, erdőakadémiai tanár az erdészeti felsőoktatás meghatározó alakja, aki a magyar tannyelvű oktatás, a magyar erdészeti szaknyelv megteremtésében elévülhetetlen eredményeket ért el. A selmecbányai M. Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémián 1872–1891 között a Növénytan–Erdőtenyésztéstani tanszéket, 1891-től nyugdíjazásáig pedig az Erdőrendezéstani tanszéket vezette. Fontos szerepet játszott az akadémiai kampusz, az új oktatási épületek felépítésének szervezésében és a botanikus kertek fejlesztésében, berendezésében, továbbá az általa oktatott tárgykörökhöz (állattan, rovartan, növénytan, klíma- és talajtan) tartozó gyűjtemények összeállításában és fejlesztésében. A magyar erdészeti kísérletek az 1897/98-as évben indulhattak meg intézményes formában, s ez szintén Fekete Lajos nevéhez kötődik, ahogy a középfokú erdészeti képzés létrehozásának gondolata is. Ugyan már 1894-ben meghaladta a nyugdíjazás lehetséges korhatárát, de fáradhatatlan munkabírása továbbra is az akadémia kötelékében tartotta. Az akadémiai tanári kar bizalmát élvezve az 1892/93. tanévben aligazgatói, majd az 1897/98., 1898/1899. és 1899/1900. tanévekben igazgatói tisztet töltött be és ő volt az erdészeti szak vezetője is. 69 esztendős korában, 1906. október 1-jével, saját kérelmére – élete végére meggyengült látása miatt – nyugállományba helyezték, s ezzel az erdészeti akadémia legelső tanári karának utolsó szolgálatban lévő oktatója vált meg a katedrától. Ebből az alkalomból – szolgálatának elismeréséül – a miniszteri tanácsos címet is megkapta. Munkásságáért 1910-ben, hat évvel halála előtt érte a legnagyobb elismerés, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába fogadta. Nincs az erdészeti tudományoknak egyetlen olyan ága sem, amelyben tevékenysége ne hagyott volna maradandó nyomot. E rendkívül termékeny, szerteágazó és minden területen kimagasló teljesítményt produkáló életpálya ellenére az utókor meglehetősen mostohán bánt és bánik ma is Fekete Lajossal, akinek munkássága, emberi magatartása valamennyiünk előtt példaként állhat.

     

  • A MAGYAR REKTORI KONFERENCIA TÖRTÉNETÉRŐL ÉS HELYZETÉRŐL – DEBRECENBŐL NÉZVE
    143-163
    Megtekintések száma:
    159

    A Magyar Rektori Konferenciát felsőoktatásunk erősödő önszerveződése és érdekeinek hatékony képviselete jegyében hozta létre 1988-ban 19 egyetem rektora. Az MRK meghatározó szerepet vállalt és játszott felsőoktatásunk rendszerváltásában, autonómiájának, társadalmi szerepének erősítésében, az első felsőoktatási törvény előkészítésében, annak megvalósításában. Működésének kereteit, tevékenységének hatását és eredményességét a továbbiakban részben saját törekvései, részben a mindenkori kormányzat által biztosított vagy korlátozott keretek alakították. Az utóbbi időkben az MRK szerepe és súlya mind a radikálisan változtatott hazai, mind a mérvadó nemzetközi felsőoktatási térben erősen mérséklődött, jóllehet aktív szerepvállalása intézményeinknek, a tudománynak, társadalmunknak is fontos lenne: az egyetemek hangját mindenütt hallatni és hallani kell.

  • Az 1944 novemberében-decemberében Budapesten felavatott debreceni doktorok
    126-129
    Megtekintések száma:
    97

    INAGURATION OF DOCTORS IN DEBRECEN IN NOVEMBER AND DECEMBER OF 1944. After war had reached the István Tisza University in Debrecen in October 1944, the majority of the professors led to Budapest where they held several meetings. Doctors, who had received their degree earlier, were inagurated in Budapest between November 4 and December 20 in the name of the Debrecen University (23 medical, 3 law, 3 political science, 2 arts doctorate certiicates were given). he partly oicial operation in Budapest lasted until the second part of December, while some of the professors in Budapest, some in rural areas waited out the end of the ights. Some, though, had joined the medical training in Halle and Breslau organized by András Csilléry appointed government commissioner.

  • REFORMED COLLEGE OF SÁROSPATAK (Áron Kovács, Éva Kusnyír)
    158-159
    Megtekintések száma:
    112

    Hegyi Ádám könyvismertetése

  • A debreceni Stomatologiai Klinika története Adler Péter professzor vezetése alatt (1946–1979)
    11 - 23
    Megtekintések száma:
    398

    History of the Stomatology Clinic in Debrecen under the Leadership of Professor Péter Adler (1946–1979). With the approaching front of the 2nd World War in October 9, 1944, Professor András Csilléry head of the Stomatology Clinic left Debrecen because of his political views, so the institution remained without a leader until 17th November. Thereafter as a substitute, trainees then Stefánia Morvay Assistant Lecturer under the supervision of Professor Gyula Verzár was the head. From June 20, 1946, Péter Adler was assigned to the lead, which was one of the longest leading positions of the Faculty of Medicine since he was director of the clinic until July 1, 1979. Péter Adler graduated from the University of Vienna, where he specialized in the field of Dentistry and worked at the Department of Orthodontics at the Polyclinic of Vienna, while in spring 1939 he had to return home for political reasons. During the war he worked as a translator and then assigned to forced labor, and after the war, he was placed to the Stomatology Clinic in Debrecen. From 1948 he worked as a chief clinician, in 1952 he became candidate of sciences (CSc), and in 1953 he was appointed as a university professor. He received Doctor of Science (DSc) degree in 1957. He was a member of the editorial board of several foreign professional journals, he was accepted by several international editorial boards, wrote several textbooks. He translated two books written by others into German. He was chairman of the Association of Hungarian Dentists and Editor-in-Chief of the Stomatologica Hungarica. The main topics of the research at the Stomatology Clinic are: examination of hypersensitivity to dental anesthetics, clarification of many details of caries epidemiology, proof of the protective effect of fluoride against caries. Under his leadership there was a dynamic scientific work on the Stomatology Clinic, proven by the fact that between 1945–1980 12 books, 487 publications, book chapters and monographs appeared, which was unique among similar national institutions. He lay down the fundaments of the dental education in 1976 and contributed the architectural and professional requirements of the new Stomatology Clinic in 1981.

  • AZ ÚJRAKEZDÉS KÖVETE: BENCSIK ISTVÁN (1953-1970) /DEBRECENI AGRÁRFELSŐOKTATÁS/ (1910-1998)
    5-14
    Megtekintések száma:
    83

    1945-ben változás köszöntött be a hazai mezőgazdasági felsőoktatásban, amely a központosítás jegyében született meg. Megalakult a Magyar Mezőgazdaságtudományi Egyetem. Mindez később alapját jelentette a gödöllői Agrártudományi Egyetem színrelépésének. Átszervezések tarkították a képzés szerkezeti felépítését, helyszíneinek véglegesítését. A vidéki intézmények osztályokként működtek, majd a 49. évi rendelet megszüntette az általuk folytatott oktatást, így a központosított egyetem debreceni osztályát is, 1949. március 12-én. 1953-ban Bencsik István kapott megbízást a debreceni oktatás újra indítására. Közel két évtizedet töltött a cívisvárosban, vezető beosztásban az intézmény élén. Munkássága révén modernizálta, kibővítette az egykori – az 1940-ben átadott középfokú m. kir. mezőgazdasági tanintézetet – épületegyüttest. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a város felsőfokú mezőgazdasági szakoktatása rövid idő alatt példaértékűvé vált az országban. Megteremtette az oktatás-kutatás tárgyi és szellemi hátterét. Sokat köszönhet Debrecen agrár felsőoktatása Bencsik Istvánnak, aki rangot vívott ki a város oktatás életében, egyúttal országos elismerést szerzett.

     

  • Frühneuzeitliche Disputationen: Polyvalente Produktionsapparate gelehrten Wissens
    210-214
    Megtekintések száma:
    126

    A magyar művelődéstörténetben nagy hagyománya van a disputációk kutatásának. Az alábbiakban bemutatandó kötet ahhoz segít hozzá, hogy megérthessük, hogyan értékelik
    a német történészek a disputációk szerepét a kora újkori művelődésben.

  • Az EGYETEM LÉTESÍTÉSÉNEK LEGJOBB MUNKÁSA- EGY GYÁSZJELENTÉS MARGÓJÁRA
    145-149
    Megtekintések száma:
    184

    A debreceni Egyetem létesítésében meghatározó szerepet vállalt és vitt gróf Degenfeld József egyrészt, mint Debrecen főispánja, másrészt, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka. Az állami egyetem ezt még életében szimbolikusan is demonstrálta azzal, hogy fölvételi épületének felavatásán – a királyi pár jelenlétében – egyházi tisztségviselőként ő mondta az ünnepi beszédet. Elhunytakor pedig külön gyászjelentést adott ki, amiben őt „az egyetem létesítésének legjobb munkása” elismeréssel illette.

     

  • Tombi Beáta: Tudomány és ismeretterjesztés a XVII-XVIII. századi Itáliában.
    Megtekintések száma:
    159

    Hol lehet meghúzni a határvonalat tudományos és ismeretterjesztő irodalom között? Melyek azok a kritériumok, amelyek segítségével elválaszthatók egymástól a tudományos és az ismeretterjesztő szövegek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ új könyvében Tombi Beáta, a Pécsi Tudományegyetem Olasz Tanszékének oktatója, a kérdéskör ismert kutatója, melynek ismertetésére Pete László vállalkozik.

  • Emlékképek Fornet Béla professzor úrról és az I. sz. belklinikai otthonunkról
    133-137
    Megtekintések száma:
    50

    Flashes of Memory: About Professor Béla Fornet and Our Home at the Clinic of Internal Medicine One. Retired internalist head physician, titular professor, and writer-doctor János Hankiss reminiscenses about his years spent in Debrecen. The guiding spirit of the clinic of internal medicine headed by Professor Béla Fornet was this: the patient comes first. Moreover, it is not the disease that has to be treated, the sick man has to be cured, at the highest possible level of science and at the same time with a humane attitude. Forms of refresher training, reading, scientific research are required to make treatment ever more efficient. The mode of presentation is unusual: it assumes the form of a dialogue, and concrete memories elicit distilled ideas.

  • Szakszerűség, tudományosság, kritikusság – a politikai aktivitás kezdetei az egyetemi ifjúság körében kétszáz éve
    43 - 58
    Megtekintések száma:
    198

    Comp etence, Erudition and Critical Thinking. The Beginnings of Political Act ivity among University Students in the Early 19th Century. The first decade of the 19th century was a period of significant change in terms of the political activity of European university students. They had come forward before in hope of achieving interest- or value-based goals, and in such cases, they exhibited a considerable ability to promote their own interests. However, their involvement and political role was entirely different in the Middle Ages and Early Modern Times. From the 1810s on, the opinion and activity of university student as political actors independent from both the university and the professors were taken into account – and often even feared – by the political elite in power. The transformation of university students’ political role was the result of several, almost simultaneous changes accumulating. Due to the branching off of professional degrees and the increasing expertise of their scientific base, expectations of civic engagement based on critical thinking, and a new kind of uncertainty deriving from various sources made university students especially responsive to problems of their times. Several factors played a vital role in this growing responsiveness: the (cameralist) teachings of the Enlightenment; the strengthening of academies of science, which were the primary competitors of universities; as well as a concomitant separation of disciplines and the disappearance of the shared theological-philosophical-philological language used before. These factors were intensified by career starter graduates’ recurring fears of unemployment – triggered by processes of professionalization – which further increased university students’ interest in public affairs and their political activity.

  • A DEBRECENI AGRÁR-FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYEK EGYKORI VEZETŐI (1868-1945)
    79-88
    Megtekintések száma:
    129

    A debreceni agrár-felsőoktatás 2018-ban ünnepelte alapításának másfél évszázadát. A mögöttünk hagyott évtizedek során az ország mezőgazdaságának meghatározó szakképzési intézetévé vált. Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak szülötte volt, amelyet a cívisváros gazdatársadalmának elképzeléseit váltotta valóra, összhangban az állam szerepvállalásával, mely utóbbi a központi hatalom feladatkörét bővítette. Mindez új színt kölcsönzött a magyar oktatáspolitikának, elősegítve a hazai mezőgazdaság modernizációjának a megindulását. E nevezetes évforduló ösztönözte korunk krónikásait, hogy áttekintést adjanak a másfél évszázad olyan tudós tanárairól, akik egyrészt iskolateremtők voltak, hosszabb időtartamig álltak az intézmény élén, valamint tevékenységük felölelte a magyar agrár-felsőoktatás minőségi színvonalának emelését. Ezt a célt szolgálják a Gerundium című egyetemtörténeti folyóiratban sorra kerülő írások.

  • A rámizmus oktatásának története II. rész
    Megtekintések száma:
    195

    A tanulmány áttekinti a rámizmusnak a Magyar Királyság és Erdély tudományos, pedagógiai és kulturális életében kimutatható helyi hatásait, a hazai rámista nyelvtani, retorikai, homiletikai és logikai kiadványokat, a rámista megfontolásoknak és összetevőknek a hazai oktatásban való jelenlétét. A magyarországi és erdélyi recepció bemutatott tényei alapján kijelenthető, hogy a legfontosabb kálvinista iskolákban, a gyulafehérvári, a kolozsvári, a sárospataki, a váradi és a debreceni kollégiumban a 17. század közepén és második felében a tudományok egész rendszerezésére kiterjedő rámista hatás érvényesült, amelynek egyes összetevői egészen a 18. század közepéig megmaradtak. Az alapvetően a melanchthoniánus rendszerezések mellett kitartó lutheránus iskolákat szórványos, de szintén nem jelentéktelen rámista hatás érte el, többnyire szinkretikus formákban.

    A rámista magyar írók – gyakran puritán meggyőződést kifejező – irodalmi műveit fogalmi egyszerűség, áttekinthetőség, követhetőség jellemzi. A racionális érvelésben csak kevés belletrisztikus elem, érzelmi hatáskeltés, eredeti irodalmi eszköz fordul elő. Az elsősorban a gondolatmenet értelmi rendjére ügyelő kifejtési mód összefügg a szerzők rámista meggyőződésével. Szigorú rámista elméleti alapról csak elenyészően csekély hányada látható be azoknak a deviációs műveleteknek, amelyek az irodalmi műveket megkülönböztetik a szabatos, tárgyilagos, racionális diskurzus természetes rendjétől.

  • SZABÓ DEZSŐ TÖRTÉNÉSZPROFESSZOR PÁLYAKÉPE
    Megtekintések száma:
    13

    Dr. Szabó Dezső 1924-től 1959-ig, tehát 35 éven át volt a debreceni egyetem történészprofesszora. A budapesti egyetemen szerzett történelem–latin szakos diplomát. Minden bizonnyal pártfogója, Marczali Henrik ösztönzésére kezdte el a Mohács előtti időszak magyar országgyűléseinek kutatását. Doktori disszertációját is e témából írta. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően az egyetemet királyi aranygyűrűvel (sub auspiciis regis) fejezte be. Évekig középiskolában tanított, emellett 1912-től a budapesti tudományegyetem magántanára lett. 1924 februárjában nevezte ki Horthy Miklós kormányzó a debreceni egyetemen a közép- és újkori (egyetemes) történelem rendes egyetemi tanárává. Kutatásai középpontjában ekkor már a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kutatása állt. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Aránylag keveset publikált, tevékenységét inkább a középiskolai tanárképzésre összpontosította. Négy tanévben volt a bölcsészettudományi kar dékánja. Elévülhetetlen érdemei voltak az egyetemi oktatás 1944-es újjászervezésében. Ennek ellenére az új rendszerben többször is meghurcolták, s csak befolyásos tanítványai közbelépésének köszönhette, hogy megtarthatta katedráját. 77 évesen vonult nyugdíjba. Az élete főművének tekinthető A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában című munkájának 2. és 3. kötete máig megjelenésre vár.

Adatbázis logók