Bognár Rezső a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját és Zemplén Géza mellett dolgozott 1950-ig a műegyetemi Szerves Kémiai Intézetben. 35 éves korában már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Már akadémikusként kerül Debrecenbe, aholis az Egyetem éppen alakuló Természettudományi Karának Szerves Kémiai Intézetét szervezte meg. A debreceni négy évtizedes működése messze túlterjedt az intézet falain, hiszen kétízben is, összesen öt tanéven keresztül az egyetem rektora, és ugyancsak két ízben hét tanévben rektorhelyettese volt.Különösen jelentős szerepe volt abban, hogy a Debreceni Akadémiai Bizottság 1976-ban megkezdhette működését és székháza épült Debrecenben.

Kesztűs Lóránd 1951-ben dékánként első vezetője lett a Debreceni Tudományegyem Orvostudományi Karából alakult Debreceni Orvostudományi Egyetemnek, amely még két időszakra (1959-1963, 1967-1973) rektorának választotta. Meghatározó szerepe volt az új intézmény intézetei és klinikái infrastruktúrális bővítésében, a növekvő hallgatói létszámú orvosképzés korszerűsítésében, a tudományos kutatások eredményességének növelésében, a regionális és országos szakmai tekintélyű klinikai betegellátás fejlesztésében, a centralizált pártállami politikai rendszer korlátai között  teljesítmény alapú, demokratikus intézményirányítás kialakításában. Nemzetközileg elismert kutatási eredményeivel és tudománypolitikai tevékenységével a hazai immunológiai és allergológiai kutatások megalapozója. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Intézetalapító és szervező, tankönyvírói és iskolateremtő munkásságával a kórélettan korszakos jelentőségű professzora. Barátságos, közvetlen és nyitott személyiségének fontos szerepe volt az eredményes, sikeres  munkát biztosító intézeti és egyetemi alkotó légkör megvalósulásában. Életpályájának bemutatása volt közvetlen munkatársa monográfiáján alapszik és tartalmazza három másik professzor (ketten korábbi rektorok) visszaemlékezését.

A tanulmány dr. Czakó József, sebész főorvos, szanatóriumi és kórház-igazgató, egyetemi tanár életével, munkásságával foglalkozik, melyről nagyon kevés összefoglaló írás jelent meg eddig. Fontos orvostörténeti adatokat, igyekszik kihozni az ismeretlenség homályából és átmenteni az utókorra, melyek a Marosvásárhelyi Szanatórium létrehozásával, és az Erdélyben elvégzett első szívműtéttel, az új kórház megszervezésével, valamint a Marosvásárhelyen 1944-ben elindult magyar nyelvű orvosképzéssel kapcsolatosak. Szakirodalmi források és egyedi dokumentumok igénybevételével, valamint a szerző saját tapasztalatai alapján, a Czakó hagyatékra támaszkodva, menti át a fontos adatokat, mely által a múlt század eleji kisváros egészségügyi viszonyairól, új információkra és fontos részletekre derül fény.

A debreceni agrár-felsőoktatás 2018-ban ünnepelte alapításának másfél évszázadát. A mögöttünk hagyott évtizedek során az ország mezőgazdaságának meghatározó szakképzési intézetévé vált. Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak szülötte volt, amelyet a cívisváros gazdatársadalmának elképzeléseit váltotta valóra, összhangban az állam szerepvállalásával, mely utóbbi a központi hatalom feladatkörét bővítette. Mindez új színt kölcsönzött a magyar oktatáspolitikának, elősegítve a hazai mezőgazdaság modernizációjának a megindulását. E nevezetes évforduló ösztönözte korunk krónikásait, hogy áttekintést adjanak a másfél évszázad olyan tudós tanárairól, akik egyrészt iskolateremtők voltak, hosszabb időtartamig álltak az intézmény élén, valamint tevékenységük felölelte a magyar agrár-felsőoktatás minőségi színvonalának emelését. Ezt a célt szolgálják a Gerundium című egyetemtörténeti folyóiratban sorra kerülő írások.

A magyar történettudomány sarkalatos állítása, miszerint az 1635. évi nagyszombati egyetemalapítás csupán császári jóváhagyást nyert. VIII. Orbán pápa az orvosi és jogi kar hiánya miatt megtagadta a megerősítést. Jelen tanulmány azt bizonytja, hogy az Apostoli Szentszék és így a kánonjog oldaláról is, előzetes felhatalmazás révén intézményspecifikusan biztosítva volt az elismerés Pázmány Péter esztergomi érsek 1635. évi alapítása számára. Kimutatásra kerül, hogy az 1635. május 12-ei egyetemalapítás azonnali pápai megerősítésének elmaradása a jezsuita rend vezetésének kifogásaira vezethető vissza.  Igazolást nyer továbbá, hogy a római Kúria részéről a Pázmány-i alapítás ünnepélyes megerősítése valójában nem az intézmény kétfakultásos, hanem sokkal inkább jezsuita jellege miatt maradt el. Az okokat a középkori alapítású egyetemek és a kolduló rendek a korábbinál hathatósabb érdekérvényesítésében, illetve a Jézus Társaság fokozatos térvesztésének megkezdődésében találhatjuk meg. Az utólagos szentszéki megerősítés, az egyetemi kiváltságok bulla formájában történő adományozásának elmaradása ellenére az 1635. évi alapítás azért mehetett végbe pápai hozzájárulással, mert Pázmány 1632 májusában, római követjárása során brévében kapott – előzetes – egyetemalapítási felhatalmazást VIII. Orbántól.

Nagyszombat a Magyar Királyság jezsuita iskolahálózatának kitüntetett jelentőségű helyszíne volt, amely az alsófokú oktatástól egészen az egyetemi stúdiumokig biztosított különböző szintű képzést a diákok számára. Az ország elsőszámú katolikus iskolacentruma a nemesi és főnemesi famíliák művelődésében is rendkívül fontos szerepet játszott. A tanulmány célja a rendelkezésre álló új iskolai adattárak révén körvonalazni és vizsgálat tárgyává tenni a nagyszombati egyetem és gimnázium főnemesi születésű diákságát. A dolgozatban igyekszem rekonstruálni, hogy miként változott az évtizedek, évszázadok során Nagyszombat funkciója a főnemesség oktatási gyakorlatában, mely családok látogatták az intézményt, és néhány esetpéldán keresztül a megszerzett tudás szerepéről is lesz szó a későbbi karrierek formálódásában.

Az 1635-ben alapított Nagyszombati Egyetem Magyarország első, máig folyamatosan működő univerzitása. Jogutódja a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az egyetem levéltári forrásainak jelentős része elpusztult az 1956-os forradalom idején a Magyar Országos Levéltárban keletkezett tűzben. Ezért nagyon nehéz összeállítani az első magyar egyetemen tanult hallgatók listáját. A közelmúltban, Esztergomban új, eddig nem ismert források kerültek elő az egyetem növendékeiről. Ebben a cikkben összefoglaljuk azokat az eredményeket, amiket az új dokumentumok alapján elmondhatunk az egyetem bölcsészeti és teológiai karán tanult személyekről. Vizsgáljuk az egyetem vonzáskörzetét, a hallgatói létszám alakulását korszakonként, továbbá a hallgatóság társadalmi rétegződését és nemzetiségi összetételét, a külföldi és belföldi diákok arányát.

A tanulmány a Budai Jezsuita Akadémia (1713-1777), a Pesti Piarista Bölcsészeti Líceum (1752-1784) és a rövid ideig fennálló Pesti Jogi Szakiskola (1756-1771) forrásait, történetét, hallgatóit, oktatási színvonalát és látogatottságát mutatja be. Ezek olyan eddig alig ismert, 1777 előtti, budai és pesti felsőoktatási intézmények, amelyek megalapozták a főváros területén a későbbi felsőoktatás felvirágzását.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az alapítástól, 1635-től folyamatosan vezetett anyakönyvek, majd a rektori és a dékáni hivatalokban keletkezett iratok és jegyzőkönyvek tárolása a 20. század elején már nagy kihívások elé állította az intézményt. 1948-tól a papírtakarékosság jegyében kiadott selejtezési rendeletek és utasítások, valamint az 1950-ben megjelent levéltári rendelet értelmében nagyarányú iratselejtezési munkák kezdődtek, az ezek után megmaradt iratokat pedig a Magyar Országos Levéltár részére adták át. Az 1635 és 1900 közt keletkezett iratokat 1951-ben szállították el az egyetemről. 1952-től a selejtezések mellett a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára is át kellett adni iratokat, így az 1900 után keletkezett iratoknak csak a töredéke került be végül az Országos Levéltárba 1953 és 1955 között. 1956 novemberében egy belövés következtében az Országos Levéltárban tűz ütött ki, és az egyetem összes beszállított irata elpusztult. Az 1948 és 1956 közti időszakban az Eötvös Loránd Tudományegyetemet pótolhatatlan veszteség érte, hiszen óvatos becslések szerint körülbelül 2500 iratfolyóméter anyagából mindössze 20 iratfolyóméter maradt meg, és ezzel nemcsak iratait, de múltjának nagy részét is elvesztette.

A Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1921-ben indult az orvosképzés. Az Elme- és Idegkórtani Klinika az akkori Magoss György téren (a jelenlegi Bem tér) kezdte meg működését 1921-ben Benedek László vezetésével. A klinika 1927-ben költözött be új épületébe a Nagyerdőre. Benedek Lászlót 1937-ben Somogyi István, majd 1938-ban Sántha Kálmán követte. Sántha fő érdeme az idegsebészeti eljárások meghonosítása, az idegsebészeti osztály kialakítása volt. Koholt politikai vádak alapján elítélték, s 1951-ben Balassagyarmatra száműzték. Bár 1956-ban rehabilitálták, a debreceni klinikára már nem tudott visszatérni. Míg Sántha Balassagyarmaton dolgozott, a klinikát Rusz Sándor vezette.1957 és 1967 között Juhász Pál lett a klinika igazgatója, aki neurosis osztályt és EEG laboratóriumot létesített. 1969-ben Molnár László kapott megbízást a klinika irányítására. Felismerve, hogy a stroke népbetegség, Molnár Professzor cerebrovascularis osztályt létesített Európában másodikként. Molnár professzort Csiba László követte, aki 1992 és 2017 között irányította a klinikát. Vezetése idejére tehető a Neurológiai és Psychiatriai Klinika szétválása 1992-ben, valamint a Neurológiai Klinika átköltözése az Auguszta telepre 2007-ben. Csiba Professzor kiváló stroke központot alakított ki, elévülhetetlen érdeme volt a reperfúziós eljárások meghonosításában. Jelenleg a Neurológiai Klinikát Oláh László vezeti.

A tanulmány áttekinti az Egészségügyi Főiskola alapításának körülményeit és az első két évtized dinamikus fejlődését. Ebben az időszakban, széleskörű hazai és nemzetközi összefogással, a főiskolán négy olyan képzés indult el, amelyek korábban nem léteztek Magyarországon, illetve több olyan szak, amelyeken csak Budapesten lehetett diplomát szerezni. A főiskola megalapítása és fejlesztése részét képezte annak az országos koncepciónak, amely a kilencvenes években az egészségügyi szakdolgozók felsőfokú képzésének kialakítását, illetve bővítését célozta meg. Az első húsz évben a főiskolán hat új szak indult el, majd a kétezres évek végén már mesterszakot is indíthatott az intézmény.A dinamikus képzésfejlesztés eredményeképpen már a kilencvenes évek végére jelentősen nőtt a hallgatói létszám, a főiskola jelentős helyhiánnyal küzdött, így 1997-től egyre intenzívebbé váltak az infrastrukturális fejlesztések is. Régi-új épületek átvételével és létrehozásával jelentősen, több ezer négyzetméterrel bővült a tanügyi épületegyüttes, illetve létrejött a főiskola felújított kollégiuma is.A képzésfejlesztés dinamikáját kissé megtörte, illetve lelassította a kétezres évek felsőoktatási átalakulása, az egyetemi integráció elindítása és viharai, a Bologna-rendszer bevezetése, és az ezzel járó strukturális átalakítások. A főiskola sikerrel vette az akadályokat, igyekezett kihasználni az új rendszerből adódó lehetőségeket, a kétezres évektől új alapszakokat, specializációkat és mesterszakot indított, köztük olyanokat is, amelyek korábban nem léteztek hazánkban. Az első húsz év történetének áttekintése elválaszthatatlan Dr. Lukácskó Zsolt személyétől, aki a főiskola alapító főigazgatója volt, majd a karrá nyilvánítást követően egészen 2007-ig első dékánja.  

Adler Péter professzor hagyatékában kaptunk egy magnókazettát, melyen egy vele készített rádióinterjú hallható. A riport a rádióban hangzott el 1983-ban. A felvételen részletesen beszámol életéről, munkásságáról, elért eredményeiről. Az elhangzott információk, adatok nagymértékben segítik és hozzájárulnak a korszak megértéséhez és a Stomatológiai Klinika működésének bemutatásához. Az interjú halálozási évében készült, tehát mintegy összegzi, lezárja az életpályáját. A riport kb. 20 perc hosszúságú, mely jelen cikkben teljes terjedelmében közlésre kerül.

Barta János könyvismertetője Péterffy Árpád-Péterffy Pál: Az erdélyi magyar orvosképzés és sebészet története című könyvről. A kötet négy érdemi fejezetet tartalmaz, kettőt közülük az erdélyi magyar orvosképzésnek, kettőt az ottani sebészet történetének szentelve.

Ifj. Barta János könyvismertetője Kapusz Nándor főtanácsos gazdag és olvasmányos önéletrajzáról, amely orvostársak és barátok méltató soraival, számos illusztrációval egészül ki.

 Surányi Béla és Kátai János ismerteti a Balázs Gusztáv szerkesztésében megjelent kötetet. Az új szervezeti felépítésű agrár-felsőoktatási intézmény, a Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem (MATE) 2021. február elsején született, amely egyúttal jelzi azt, hogy a hazai mezőgazdasági oktatás keresi a helyét. A kötet megszületéséhez hozzájárultak az intézménytörténeti munkák, új színként pedig a levéltári források.

Dinnyés  Patrik ismerteti a  Bartók Béla- Makai János- Nagy Andor szerzőségéből született könyvet. A 18. századi magyarországi Római Katolikus Egyház egyik legkiemelkedőbb püspökének, gróf Eszterházy Károlynak, illetve oktatásszervező elődeinek és utódainak állít méltó emléket a 2019-es évben megjelent Az egyetemi tervektől az egyetemmé válásig. A Líceumhoz kötődő egri oktatás története című, képanyaggal gazdagon ellátott kötet.