Keresés

Keresési eredmények

• Demencia és a család - Alzheimer Café a gondozó családok terhelődésének csökkentésére

  34-46.

  Kiss Gabriella

  Megtekintések száma:

  218

  Az utóbbi években több nemzetközi kutatás a demenciával élő időseket gondozó családok felé fordult.E kutatások jelentős része a gondozó családtag stressz-terhelődését és annak következményeit, a szerepkonfliktusokat, valamint a gondozó családon belüli feszültségeket vizsgálta. (Zarit et al. 1985, Aneshensel et al. 1995, Kaplan 1996, Zarit et al. 2005). A témaválasztásomban nagy szerepe volt annak felismerése, hogy Románia viszonylatában nem, vagy csak igen keveset tudunk a demenciával élő személyeket gondozó családok terhelődéséről és annak a primer gondozóra gyakorolt hatásáról. Éppen ezért, egy empirikus vizsgálat során, Erdélyben 50 olyan családdal készült interjú és kérdőíves felmérés, akik saját otthonukban ápolnak/ gondoznak demenciával élő időst, illetve 50 olyan családdal, akiknek a demenciával élő hozzátartozójukat, a vizsgálat időpontjától számítva az elmúlt 12 hónapban költöztették tartós bentlakásos otthonba. Az adatgyűjtés három évet (2015- 2017) vett igénybe. A kutatás magába foglalta a primer gondozó családtaggal folytatott tájékozódó interjút, amelyben a funkcionális akadályozottságot és a pszicho szociális nehézségeket mértük fel (Szabó 2000.). Erre épült, a szociális készségszint vizsgálata, amely az önellátó képesség és a meglévő szociális készségek, valamint a szociális alkalmazkodás fő jellemzőit tárta fel. Ebből a felmérésből azt is láthatjuk, hogy melyek azok a mindennapi feladatok, amelyekben a kliens segítségre szorul. A családon belüli gondozás kapcsán vizsgáltuk a demenciával élők önálló életviteli képességét is. E három szempont támpontokat nyújt a gondozó családtag „objektív terhelődésének” megítéléséhez.
  Erre épül a gondozási feladatok családon belüli megoszlásának áttekintése, amely abban segít, hogy megtudjuk, kik a kulcsszemélyek, akik a családon belül a primer gondozói feladatokat látják el. A családon belüli szerepek alakulásának vizsgálatára egy saját szempontrendszert dolgoztunk ki (Szabó - Kiss, 2015). Az objektív terhelődésből kiindulva a „szubjektív terhelődés” vonatkozásában fontos támpontokat szerezhettünk arról, hogy a gondozási terhelődés hogyan hat érzelmileg a gondozó családtagra. A vizsgálat eszköze az önellátó képesség részletesebb felmérésével, bővült, amellyel a demenciával élő személy funkcionális leépülésének mértékét vizsgáltuk (Szabó 2000.). Ehhez kapcsolódik az emlékezeti és viselkedési problémákat, értékelő nemzetközileg is ismert skála (Zarit, 1985), amely a demenciával élő személy, zavaró viselkedését méri és annak hatását a primer gondozóra. Ehhez kapcsolódik a primer gondozó családtag terhelődésének a felmérése (Zarit, 1985) és a gondozási feladatokhoz kapcsolódó negatív és pozitív attitűd vizsgálata (Farran et. al., 1999). A kutatás eszköztára kiegészül egy hat üléses fókusz csoporttal, ahol a résztvevő primer gondozók, egymás eseteit hallva a tematikus kérdések mentén nyitottabban tárják fel a gondozás kritikus időszakait, és az intézményi elhelyezés, döntő tényezőt.
  Jelen tanulmányban a doktori kutatásból csupán azok az adatok kerülnek közlésre, amelyek a gondozó családok szerepfeszültségének vizsgálati eredményeit tükrözik, és hozzájárultak a támogató jellegű Alzheimer Café elindításához.

• Idősgondozás az ellátórendszeren kívül: A családi gondozók kihívásai

  2-24.

  Tróbert Anett Mária

  Széman Zsuzsa

  Megtekintések száma:

  369

  A tartós gondozási rendszer túlterheltsége miatt egyre fontosabb a családi gondozók szerepe az idősellátásban. A gondozás felvállalása azonban jelentős megterheltséggel jár, melynek számos negatív következménye lehet a családi gondozók családi élete, munkavállalása, testi-lelki egészsége tekintetében. A jelenlegi hazai ellátórendszer kizárólag a gondozottak szükségleteire fókuszál, a családi gondozók támogatására még nincsenek szolgáltatások. Tanulmányunkban 10, családi gondozóval készített mélyinterjú tükrében ismertetjük legfontosabb nehézségeiket.

• Családi gondozók izolációjának veszélye - a gondozásból fakadó megterheltség kapcsolati dimenziói

  98-100

  Leleszi-Tróbert Anett Mária

  Bagyura Márton

  Széman Zsuzsa

  Megtekintések száma:

  77

  Elöregedő társadalmunkban az ellátórendszerek fokozódó terheltsége miatt erősödik a családtagok gondozási szerepe. Az idősgondozást végző családtagok (családi gondozók) helyzetét nemzetközi szinten évtizedek óta vizsgálják. A gondozás jelentős megterhelődést (burden) okoz, amely számos tényezővel összefüggő, komplex jelenség (Liu - Heffernan – Tan, 2020).  Káros fizikai és pszichés hatásokkal járhat, pl. csökkenő ellenálló képesség, izoláció, fizikai és pszichés kimerültség (Ducharme - Lebel – Bergman, 2001). Bár a családi gondozók száma jelentős hazánkban (500 ezer főre becsülik, Gyarmati, 2019), kevés rájuk vonatkozó vizsgálat zajlott (pl. Jeneiné Rubovszky, 2017, Patyán, 2018). 2018-as adatfelvételünk jelentős gondozási terheket igazolt (Tróbert - Széman, 2019).  A COVID-19 idején a kutatást folytatva (Tróbert – Bagyura - Széman, 2020) a pandémia negatív hatását tapasztaltuk a gondozási folyamatban.

• A telemedicina szolgáltatás térhódítása a pandémia idején

  127-137

  Paulikné Varga Barbara

  Megtekintések száma:

  187

  A COVID világjárvány idején az info- és telekommunikáció szerepe az egészségügyi ellátásokban különösen felértékelődött. A kapcsolattartás alternatív módját tették lehetővé az orvos és páciense között az online kommunikációs formák és a mindennapi használtban elterjedt eszközök azokban az esetekben, amikor nincs feltétlenül szükség közvetlen személyes találkozásra, illetve a vészhelyzetben megelőzheti a szükséges személyes találkozást a távkonzultáció. Ebben a szituációban újszerű felelősséget és etikai terhet jelent az orvos számára a diagnosztizálás. Ezt ugyan könnyíthetik a laboratóriumi, a képalkotó diagnosztika korábban elkészült leletei, a közvetlen kommunikációt teremtő online rendszerek, de egy új diagnózis kialakításának vannak érzékeléssel megerősíthető feltételei is. A koronavírus okozta pandémia idején az alap- és járóbeteg ellátó rendszerben a járvány megfékezése céljából – központi protokoll ajánlására – a személyes orvos-beteg találkozások számának minimalizálására törekedtek. Azokban az esetekben, ahol már korábban kialakult egy személyes kapcsolat az orvos és a beteg között, ismert a beteg kórtörténete, és kénytelenek a telemedicinát használni, éppen a legjobb értelemben vett hivatásukat gyakorolják. A telemedicina hasznosságát a pandémia idején bizonyította, további fejlesztése nagy kihívás mind az informatika, mind az orvostudomány számára.

• Local community practices to improve healthy aging in the North

  25-26

  Golubeva Elena

  Emelyanova Anastasia

  Megtekintések száma:

  87

  The governments of Finland, Denmark, Norway and Russia have developed national programs to address population ageing. There are also successful practices in healthy ageing at the local level in different countries, but they remain unknown among the global professional community and governmental authorities.

  Healthy ageing has become an important policy issue at all levels of the society. The key international document is the World Health Organization’s (WHO) plan for a Decade of Healthy Ageing 2020–2030 which is the second action plan of the WHO ‘s Global strategy on ageing and health. The Plan consists of 10 years of concerted, catalytic, sustained collaboration to improve the lives of older people, their families, and their communities. Older people themselves are in the core of this plan, and it brings together variety of actors, including governments, civil society, international agencies, professionals, academia, the media, and the private sector. The Plan also notes that healthy ageing is not only a healthcare issue but also needs to engage many other sectors.

  The aim of research was to search and introduce local community practices according the priority areas of WHO Decade of Healthy Aging action plan for gerontological policy in arctic countries.

  Examples of good practices for the Priority 1 of the Plan: Change how we think, feel and act towards age and ageing

  Fostering of Healthy Ageing requires fundamental shifts from existing stereotypes, prejudices, and discrimination towards older people. Older people should not be seen only as an economic burden for the welfare society, but as contributors to the state and communities, and as resourceful carriers of traditional values and wisdom. Governments eliminate age discrimination by variety of actions, such as legislative changes, and policies and programs which engage older people in decision-making.

  Initiatives for Priority 2 of the Plan: Ensure that communities foster the abilities of older people

  The environments which are built on decisions made not only by policy makers but involve citizens of all ages are better places to grow, play, live, work and retire. Even those people who have lost their capacity, shall be able to continue to enjoy everyday activities, to continue to develop personally and professionally, to participate and contribute to their communities while retaining their autonomy, dignity, health, and well-being.

  Practices for Priority 3 of the Plan: Deliver person-centered, integrated care and primary health services to older people

  Good-quality essential health services include prevention of diseases; promotion of healthy lifestyle; curative, rehabilitative, palliative and end-of-life care; safe, effective, good-quality essential medicines and vaccines; dental care; assistive technologies, while ensuring that the use of services does not cause the user financial hardship.

  Local northern practices are mirrored against the recently released WHO Decade of Healthy Ageing 2020-2030 Action Plan with paying attention to indigenous elders. Based on these practices the national, regional, and municipal level authorities of the Nordic countries and Russia were suggested to consider the policy recommendations based of the research.

• Early recognition of dementia within the family

  17-18

  Zsarnóczky Martin

  Zsarnóczky-Dulházi Fanni

  Megtekintések száma:

  95

  The awareness of communities with dementia in Western Europe has moved closer to recognizing priority issues such as the environment or climate change. Dementia-friendly communities how have a history of 30 years and have achieved significant results through their work, both for those affected by the disease and those not directly affected. It probably affects many families, the topic is also getting into the spotlight in Hungary.

  Without specific and detailed statistics and databases, dementia currently exists in the latent zone. The vast majority of the literature defines dementia as a diesease for which there is no treatment or cure. The effect of dementia is considered primarily as problems in the brain that negatively affect clear thinking, memory processes and result in additional emotional turbulence. Dementia is known as an age-related condition.

  In general, dementia is identified as senility, incorrectly. Dementia can occur in different areas and at different levels in individual patients. As a result, families affected by the disease often face serious difficulties in identifying the disease. Without proper and detailed knowledge of the diagnosis, many families struggle with the situation of self care solutions at home. This personal involvement not only imposes a significant financial and emotional burden on the family but also often leads to separation and isolation, which can have additional negative effects on the disease itself and even on the mental health of the patient’s family members.

  The global extent of dementia is generally known only to experts in the field, and to this day there is still a lack of adequate representation in the wider social dialogue. There is a unique and innovative incentive in Gyöngyös where Matralab’s integrated care centers offer day-care activities and solutions to support and provide experts advice to families with dementia. The project is implemented at the regional level, where 25 municipalities start monitoring the conditions and impacts of dementia in the region. As dementia is a prevalent and identifiable condition, affected families need help and support at the widest possible level.

• Social security and safety of older adults in Poland

  9-11

  Urbaniak Bogusława

  Megtekintések száma:

  78

  Poland’ population will be ageing at a fast rate in the coming decades. It is projected that in 2070 the Polish ratio between people aged 65 and over and those aged 15-64 years will be 62.6, the highest among EU-27 countries. Population ageing appeared in the public debate in Poland as a separate subject in the 1990s, following a negative natural population increase and the looming impact of the massive withdrawal of baby boomers from the labour market on the pension system. One of the reasons for older persons’ growing interest in retirement was pension system reforms planned by successive governments.

  The announcement of the year 2012 as the European Year for Active Ageing and Solidarity Between Generations (decision no. 940/2011/EU of the European Parliament and of the Council of 14 September 2011) contributed in Poland to the emergence of a senior policy from a social policy and initiated major legislative, institutional, and organisational changes at the national, regional and local levels of government. It also inspired the redefinition of measures used hitherto in line with the evolution in the perception of older people from social care recipients to active members of their communities entitled to education and economic, social, civic and political activity. In 2013, the Senior Policy Council was established as a consultative and advisory body to the Ministry of Labour and Social Policy, and then similar councils supporting regional and local authorities were organised.

  In order to encourage greater activity among seniors, a special governmental programme was created in December 2013, which grants funds on a competitive basis to projects concerning social activities, education, and intergenerational cooperation submitted by informal and formal groups of seniors.

  The national government’s key documents on senior policy, one for the period from 2014 to 2020 and the other spanning the years until 2030, are Resolution 238 of 24 Dec. 2013 by the Board of Ministers on the Adoption of Long-term Senior Policy in Poland for the Years 2015-2020 and Resolution 161 of 28 Oct. 2018 by the Board of Ministers on the adoption of Social Policy Towards the Older Persons 2030. Security-Participation-Solidarity. In 2015, the Polish Parliament passed the elderly people act, which requires institutions in charge of the well-being of older persons to monitor and report on their situation. The reports submitted by the institutions are used by the Ministry of Labour to compile and present an annual evaluation of the status of the older population in Poland.

  The regional governments’ senior policy is reflected in their social policy strategies. The strategies’ operational goals started to address needs specific to older people since 2002, focusing in particular on improving their quality of life, developing round-the-clock care services, at-home care services, and rehabilitation services, and on reducing social exclusion and marginalization of seniors.

  Social security and the safety of older adults are progressively improving in Poland, but the greatest progress has been made in the area of active ageing. Social care services for the elderly still require improvement, because the predominant family care model is inefficient in many ways due to:

  • limited financing of care services by public institutions,
  • the growing proportion of single elderly persons,
  • the increasing number of people aged 85+ (the so-called double population ageing),
  • social insurance disregarding long-term care to an elderly family member as an insurable risk,
  • a lack of legislation allowing employed people to seek a long-term leave to give care to an older family member,
  • the informal expectation that women who retire at the age of 60 years will take care of the oldest family members.

  While neither the scale nor the quality of home care services given to older persons is regularly surveyed in Poland, it can be presumed that the scale of care services is insufficient and that they excessively burden families with a member in need of care. Between 2010 and 2018, the number of persons aged 65+ increased in Poland by over 1.5 million, the number of the users of attendance services and specialised attendance services by 29,000 (from 99,000 to 128,000), and the number of residences in homes and facilities providing assistance to aged persons by 7,000 (from 20,000 to 27,100.)