Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • Az idősek nappali ellátása és az aktív idősödés lehetséges kapcsolata - Problémák,nehézségek, jó gyakorlatok a COVID-19 járvány tükrében
    135-138
    Megtekintések száma:
    277

    Bevezetés, problémafelvetés
    Az idősek korcsoportjának drasztikus növekedése komoly kérdéseket vet fel a különböző rendszerek, mint például gazdasági, egészségügyi vagy szociális ellátórendszer minőségi biztosításával és hatékony fenntarthatóságával kapcsolatban. Az előremutató statisztikák vonatkozásában még évtizedekig emelkedő tendenciát mutat a 65 éves és idősebb (vagy a WHO számításait követve a 60 éves és idősebb) személyek társadalmon belüli aránya. Míg 2020-ban a 60 éves vagy idősebb személyek száma 1 milliárd fő volt a világon, addig 2050-re e tekintetben 34%-os emelkedést prognosztizálnak (WHO, 2020). Az európai illetve magyar adatok sem térnek el ettől, az Eurostat számításai szerint a 65 éves és idősebb népesség társadalmon belüli aránya 2020 és 2050 között 20,6%-ról 29,5%-ra emelkedik (Eurostat, 2021), míg a magyarországi számok alapján 2019 és 2050 között 19,6%-ról 27,8%-ra növekszik ugyanezen érték (European Comission, 2021). Az olyan váratlan események, mint a COVID-19 világjárvány szintén komoly hatást gyakorolnak a szociális ellátásokra, különös tekintettel a járvány által egyik legérzékenyebben érintett csoport, az idős személyek számára biztosított ellátásokra. Az aktuális intézményrendszer a jelenlegi működési feltételekkel (tárgyi, anyagi, humánerőforrás) sem képes maradéktalanul kiszolgálni az igényeket, így amennyiben nem történik érdemi változás, rövid időn belül egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, melynek feloldásaként elkerülhetetlenné válik a rendszer újrastrukturálása, olyan koncepciók, mint az aktív idősödés, ellátásba integrálása.

    Az aktív idősödés és az idősek nappali ellátása
    Az aktív idősödés elképzelésének megjelenését vizsgálva egészen az 1960-as évekig szükséges visszamenni, ekkor az ún. disengagement theory, mint az első időseket érintő egységes elképzelés jelent meg (Cumming & Henry, 1961). Ezt követően több egymást tartalmilag megközelítő fogalom formálódott a szakirodalomban, alkalmanként egymással párhuzamosan pl: produktív idősödés (Butler & Gleeson, 1985), sikeres idősödés (Rowe & Kahn, 1987, 1997), aktív idősödés (WHO, 2002), vagy éppen az egészséges idősödés (WHO, 2015, 2020). Közülük mégis az aktív idősödés fogalma tekinthető a leginkább komplex elképzelésnek. Kialakításakor törekedtek arra, hogy az érintettek csoportjának vonatkozásában az élet minden területét bevonva alkossanak új elképzelést, akkor amikor az aktív idősödésről beszélnek. Így jött létre az aktív idősödés leginkább átfogó megfogalmazása, melyet manapság is alkalmaznak: „az aktív idősödés egy olyan folyamat, mely optimalizálja a lehetőségeket az egészségügy, társadalmi részvétel és biztonság területein, hogy az idősödés folyamata során erősítse az életminőség pozitív irányú változását.” (WHO, 2002). Az aktív idősödés nappali ellátásban való megjelenése, ennek vizsgálata abból a szempontból is érdekes, hogy feltételezhetően a nappali ellátásban megjelenő ellátottak a leginkább függetlenek és önállóak, azaz aktívak, akik kisebb segítségekkel képesek saját otthonukban élni. Így magának az aktív idősödésnek a vizsgálata feltételezhetően az ő esetükben pontos képet mutat, hogy az elképzelés jelen van-e és amennyiben igen az életük mely területén vizsgálható leginkább.

    Módszertan
    Kevert módszertan mentén korábbi kvantitatív és kvalitatív adatfelvételek eredményei kerülnek prezentálásra, melyek a 7 régiós központban működő idősek számára nappali ellátást biztosító intézményekben kerültek felvételre. A kutatás kvantitatív szakasza a kényelmi mintavétel alkalmazásával készült, ennek elsődlegesen időbeli és anyagi okai voltak. Az első adatfelvételi szakasz során az aktív idősödés index (Zaidi et al., 2013) által is használt mérőeszköz került használatra apróbb változtatásokkal a magyar minta sajátosságai és az index mérőeszközét ért korábbi kritikák okán. 397 fő ellátott töltötte ki az anonim, önkitöltős kérdőívet. A kutatás kvalitatív szakaszában a régiós központokban működő idősek nappali ellátását vezetőkkel interjúk (8 db interjú), majd fókuszcsoportos formában az idősek nappali ellátásában dolgozókkal készültek adatfelvételek (7 db fókuszcsoportos interjú).

    Konklúziók
    Az egyre növekvő ellátotti igények okán az idősek számára biztosított szociális ellátások, köztük az idősek nappali ellátása is, egyértelműen átgondolásra és megalapozott keretek mentén történő átalakításra szorulnak. Az aktív idősödéshez köthető fontos területeknek jelentős része alacsony gyakorisággal jelenik meg a mintában. Az önkéntesség csupán a válaszadók 10,5%-nak életében van jelen minimum havi rendszerességgel, míg az info-kommunikációs ismeretek, illetve eszközök használata szintén a minta 35-36%-a esetében releváns. Fontos megjegyezni, hogy a válaszadók 20%-nak háztartásában a számítógép/internet kapcsolat hiánya anyagi okokra vezethető vissza. Az info-kommunikációs eszközök és tudás iránti növekvő igényt az interjúk és a fókuszcsoportos interjúk is alátámasztották, azonban ennek elsődleges okaként az adatfelvétel idején kezdődő és erősödő COVID-19 járvány miatti lezárásokat és az online kapcsolattartás felértékelődését jelölték meg. Az ellátottak körében tapasztalt alacsony IKT tudás mellett, több helyszínen felmerült a szakemberek ilyen típusú tudással való támogatásának szükségessége is. Az aktív idősödés index által mellőzött, azonban az önállóságot erősen támogató háztartáson belüli akadálymentesítés aránya szintén alacsony a válaszadók körében (25%). Az interjúk és fókuszcsoportok kapcsán jellemzően a makro szintű, szervezeti problémákat jelezték magas gyakorisággal a válaszadók pl.: ütköző szolgáltatások problémája, ellátottak szolgáltatásba és saját otthonukba jutása, speciális igényű (elsősorban demens) idős ellátottak ellátásának biztosítása magasabb férőhely számmal.

    Irodalmak:
    Butler, R., & Gleason, H. P. (1985). Enhancing vitality in later life. USA: Springer
    Cumming, E. & Henry, W. E. (1961). Growing Old. New York: Basic.
    European Comission (2021). The 2021 Ageing Report: Economic and Budgetary Projections for the EU Member States (2019-2070), Institutional Paper 148., Brussels.
    Eurostat (2021). Population structure indicators at national level. Letöltve: https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/DEMO_PJANIND__custom_1210940/defa ult/table?lang=en (letöltve: 2021.09.18)
    Rowe, J. W., & Kahn, R. L. (1987). Human aging: usual and successful. Science, 237(4811), 143–149. DOI: https://doi.org/10.1126/science.3299702
    Rowe, J. W., & Kahn, R. L. (1997). Successful aging. The Gerontologist, 37(4), 433–440. DOI:https://doi.org/10.1093/geront/37.4.433
    World Health Organisation (WHO) (2002). Acive Ageing – A policy Framework, 12. old. Letöltve: https://apps.who.int/iris/handle/10665/67215 (letöltve: 2021.09.18)
    World Health Organization (WHO) (2015). World Report on Ageing and Health. Geneva, Switzerland: World Health Organization. Letöltve: https://apps.who.int/iris/handle/10665/186463 (letöltve: 2021.07.15
    World Health Organization(WHO) (2020). Decade of Healthy Ageing 2020-2030. Letölve: https://cdn.who.int/media/docs/default-source/decade-of-healthy-ageing/final-decade-proposal/decade-proposal-final-apr2020-en.pdf?sfvrsn=b4b75ebc_25&download=true (letöltve: 2021.09.18)

  • Idős hozzátartozót gondozó családtagok megterheltsége a COVID-19 idején
    55-56
    Megtekintések száma:
    233

    Az elöregedő társadalmakban a növekvő idősgondozási igénnyel nem jár együtt az ellátórendszerek kapacitásának növekedése, így előtérbe kerülnek a költséghatékony gondozási formák (például házi segítségnyújtás), valamint megnövekszik az informális gondozás és a család gondozói szerepe. A családi gondozók megterhelődéséből fakadó esetleges kimerülés, kiégés tovább növeli a szociális és egészségügyi ellátórendszerek terheltségét, a családi gondozók támogatása ezért égetően fontos.

    Kutatásunk az idős hozzátartozót gondozó családtagok megterheltségét vizsgáló korábbi PhD kutatásra épül. Célja a gondozási feladatokból fakadó megterheltség mértékének, dimenzióinak vizsgálata, valamint választ keresünk arra, hogy a gondozási megterheltség milyen hatással van a családi gondozók munkahelyi, professzionális munkavégzésére. Mivel a kutatás a COVID-19 járvány idején zajlott, vizsgáltuk a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, illetve az ezekhez kapcsolódó erőforrásokat, megküzdési módokat is. A kutatáshoz használt online kérdőívben két, hazánkban még nem használt új mérőeszközt is alkalmaztunk: a gondozói megterheltséget mérő Cope Index-et, valamint a kiégés mérésére szolgáló OLBI kérdőívet. Az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A járványhelyzethez kötődő terhekre vonatkozó válaszok szerint a családi gondozók a járvány miatt a már meglévő terheik fokozódásáról számolnak be, emellett számos új kihívással is szembesülnek. Nehezebb a munkavégzés, ügyintézés, bevásárlás, gyakoribb az izoláció, a szorongás, az összezártságból fakadóan gyakoribbá válhatnak a családi konfliktusok. Előfordult, hogy a házi segítségnyújtás korlátozottabban volt elérhető, a gondozó családtagnak a szociális szakembert, gondozónőt is helyettesítenie kellett. Azokban az esetekben, amikor a gondozott még részben önálló, a járvány miatt kénytelen volt otthon maradni, az ebből fakadó plusz feladatokat szintén a családtagoknak kellett felvállalniuk. Teherként jelent meg a megfertőzés félelme is.

  • A roma/cigány hozzátartozók attitűdjei időskorú hozzátartozóik gondozásával kapcsolatban
    30-45
    Megtekintések száma:
    126

    Az idősek gondozása minden társadalom számára kihívást jelent. Számos kutatás látott már napvilágot az idősgondozással kapcsolatban, amelyek segítenek abban, hogy az idősgondozás minél hatékonyabban tudjon megvalósulni. Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson az etnikai kisebbségek közül a roma/cigány idősek gondozásához hazai, illetve nemzetközi trendek segítségével. Szempontrendszerünkben a célcsoport választása nem volt véletlen – a roma/cigány kisebbség több tényezőt tekintve is vulnerabilisnak tekinthető, mely az időskori gondozásra nézve veszélyeket rejt a gyakorlatban az egyenlőtlenségi viszonyokat tekintve. A tanulmányban az idősgondozás főbb fogalmain túl kitérünk a jogi környezet adta lehetőségekre és korlátokra, az idősgondozás és az egészségügy kapcsolatrendszerére, illetve az életminőség és jóllét alakulásának tényezőin túl olyan stratégiákra (formális és informális), melyek hazai és nemzetközi szinten is trendként rajzolódnak ki.

  • Újrakapcsolódás - Idősek foglalkoztatása természeti környezetben - Egy kvalitatív kutatás eredményei
    80-82
    Megtekintések száma:
    70

    A magány enyhítésének egyik lehetséges és komplex útjának felvázolása a célunk. Felhívni a figyelmet a „Vissza a természetbe!” jelszó idősek számára releváns aspektusaira. A védett, az idősek szükségleteihez alkalmazkodó és személyre szabott mezőgazdasági részmunkák alkalmankénti beillesztése a segítő folyamatokba, a Magyarországon kevéssé ismert szociális farmgazdaság gondolatvilágához kapcsolódik. A bentlakásos idősek otthonában élőkkel készített kutatás azt a célt tűzte ki, hogy felmérje a megkérdezettek igényeit, véleményét, viszonyulását a természeti környezetben megvalósuló speciális foglalkoztatás vonatkozásában, amit egy újszerű szolgáltatásformának is tekinthetünk.

  • Idős hozzátartozót gondozó családtagok erőforrásai a COVID-19 idején
    94-95
    Megtekintések száma:
    127

    Elöregedő társadalmunkban a gondozási igények növekedésével egyre nagyobb kihívás az idősellátás biztosítása. Az ellátórendszerek túlterhelődése miatt a családi gondozók szerepe növekszik. A COVID-19 első hulláma alatt, az idős hozzátartozót gondozó családtagok körében végzett kutatásunk elsődleges célja a családi gondozók megterheltségének vizsgálata volt. A kutatás másik fő területe a gondozási terhek hatása a munkahelyi, professzionális munkavégzésre, ezért elemeztük a gondozás és a munkahelyi kiégés kapcsolatát. Kutatásunk harmadik dimenziója a járványhelyzet hatása a gondozási folyamatra: felmértük a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, a rendelkezésre álló erőforrásaikat, valamint szükségleteiket. Előadásunkban bemutatjuk a kutatás harmadik dimenziójához kapcsolódó eredményeket: melyek a családi gondozók COVID-19 első hulláma idején tapasztalt plusz terhei, mire lett volna szükségük a nehézségekkel való megküzdésben, valamint miből merítettek erőt a gondozást végző családtagok a megnövekedett terhek hordozásához.

    Módszer, minta
    Az adatgyűjtéshez online kérdőívet alkalmaztunk, melyet facebook-on, levelezőlistákon, weboldalakon tettünk elérhetővé. A kérdőívet 2020.04.30 – 2020.07.09 között összesen 1004-en töltötték ki, az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A válaszadók közül 491-en végeztek gondozási tevékenységet a járványhelyzet idején is, előadásunkban a rájuk vonatkozó adatokról számolunk be.

    Eredmények
    A válaszadók a járványhelyzethez kötődően meglévő terheik fokozódásáról számoltak be, és számos új kihívással szembesültek. A gondozási terhek növekedése negatívan hatott a gondozói szerep szubjektív megélésére is.
    A járvány idején idős hozzátartozót gondozók számos nehézséget említettek, amelyeket öt kategóriába soroltunk. A plusz terhet jelentő tényezők legnagyobb kategóriái a korlátozások, az ellátási nehézségek, valamint a mentális és pszichés megterhelődés. Ezek mellett megjelentek az objektív gondozási terhek növekedésére és az erőforrások csökkenésére vonatkozó válaszok is. A gondozási feladatok ellátásához is különféle segítségre lett volna szükségük a válaszadóknak, amelyek szintén besorolhatók voltak az előbbi öt kategóriába. Segítségre leginkább az ellátási nehézségekben, az objektív terhek csökkentésében és az erőforrások növelésében lett volna szükségük. Erőforrásként leggyakrabban a belső erőforrások, a kapcsolatok/ társas támogatás, valamint az életvitel egyensúlyát biztosító tényezőket nevezték meg.

  • A városi zöldterületek pozitív hatása a demenciával élők és gondozóik jóllétére
    72-73
    Megtekintések száma:
    92

    2021 tavaszán az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja és a Budapesti Corvinus Egyetem közötti hároméves pályázati együttműködés tette lehetővé interdiszciplináris kutatásunk megvalósulását. Empirikus kutatásunk célja annak feltérképezése volt, hogy a városi zöldterületeken tett séta hogyan járul hozzá a demenciával élő betegek és az őket gondozó családtagjaik jóllétének megőrzéséhez.

    Módszer
    A kutatás során többféle módszertant alkalmaztunk a téma vizsgálatára. Először egy sétainterjút végeztünk a gondozó-gondozott diádokkal, majd a gondozó hozzátartozók 1 hónapon keresztül naplót vezettek a sétáik alatti történésekről, élményeikről. A naplózás kvalitatív módszertanát egy rövid kérdőív formájában kvantitatív mérési módszerrel is kiegészítettük.

    Előadásunkban elsődlegesen a kvantitatív eredményeket mutatjuk be, illetve az ezeket alátámasztó napló bejegyzésekből szemezgetünk. A kutatótársnak tekintetett gondozó hozzátartozókkal legvégül egy fókuszcsoportos beszélgetést folytattunk, ahol prezentáltuk a kérdőív eredményeit, és ezekről kértük véleményüket, mintegy megerősítés vagy elvetés céljából.

    A vizsgálatban való részvételt vállaló 3 gondozó-gondozott diád 2021 április-májusban folytatta a kutatás keretében a sétákat, 4 héten keresztül, heti 3 alkalommal. Összesen 39 séta adatait dolgoztuk fel.

    Eredmények
    Az eredmények azt igazolták, hogy a séta mind a gondozottak, mind a gondozók esetében szignifikáns javulást eredményezett a mentális állapot és hangulat tekintetében, illetve a kettejük együttműködésének alakulásában. A kvantitatív eszközzel detektált változást pedig a naplóbejegyzések szöveges tartalmai is alátámasztották, illetve magyarázták.

    Kutatásunk egyediségét a módszertanok vegyítése, jelentőségét pedig az adja, hogy hazai mintán támasztja alá a városi zöldterületek egészségmegőrzésben betöltött szerepét krónikus betegek és családtagjaik körében. Fő üzenetünk, hogy a természetben eltöltött idő, séta egy alacsony költségű, általánosan pozitív hatású, relatíve könnyen és sokak számára elérhető, mégis nagy hatású jóllét növelő intervenció.

  • Tevékeny időskor, aktív és sikeres idősödés
    73-96
    Megtekintések száma:
    532

    Háttér és célkitűzések: Kutatásunk célja az idős emberek idősödéshez való viszonyának, a rendelkezésre álló és ebből megvalósított aktivitásának, közösségi bevonódásának, valamint a sikeres idősödésről alkotott laikus véleményének a kvalitatív vizsgálata volt.
    Módszer: A kutatás során félig strukturált interjúk felvételére került sor, az interjúkat tartalomelemzéssel értékeltük.
    Eredmények és következtetések: Az idősek szerint a sikeres idősödéshez főként testi vagy mentális egészség, az aktivitás megőrzése, tevékeny életmód, pozitív életszemlélet, jó családi környezet, társas kapcsolatok, anyagi biztonság, célok, motiváció, sikerélmények, előre tervezés, társas támasz megléte szükséges.