Keresés

A zeneterápia lehetőségei idősgondozók kiégésének megelőzésében
30-31

Az idősek növekvő számával és arányával az idősgondozás iránti igény növekedése is prognosztizálható. A segítő szakmákban, és ezen belül az idősgondozás területén a szakemberhiány évek óta fennáll Magyarországon. A munkával való elégedettség elősegítése és fenntartása a kiégés, a pályaelhagyás megelőzése így a munkavállalókon túlmutató, az egész szociális szektort is érintő (és még azon is túlmutató) jelentős társadalmi kérdés.

A segítő szakmákban dolgozó szakemberek egyik legnagyobb kihívása az elvárás (belső és külső) teljesítése, a folyamatos, magas színvonalon végzett szakmai tevékenység. A segítő foglalkozásúak, így az egészségügyi dolgozók, szociális munkások, pedagógusok, pszichológusok, lelkészek munkájának lényegi része a humán segítés. A fokozott terhelés, a szakmai és személyes elvárások (a segítési vágy és a túlzott elvárások együttese) kiégéshez vezethetnek. A kiégést úgy is meghatározhatjuk mint a személyiség lelki és fizikai erőforrásainak kiapadását. A jelenség kialakulásában belső és külső tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az egyik legmeghatározóbb külső tényező a stressz. Tünetei igen változatos formában jelentkezhetnek megnehezítve az egyén szakmai tevékenységét és a szervezetben való hatékony működését.

A kiégés megelőzhető a munkakörülmények módosításával, vagy az egyén támogatásával. A megfelelő körülmények megteremtésével a zeneterápia mindkét beavatkozási pontot megcélozza.

A zene és a ritmusnyelv szinte egyidős az emberiséggel. Már az ókori kultúrában a testi, lelki, szellemi és művészeti területek hatásai egységet képeztek, és így intenzívebb, közvetlenebb hatást gyakoroltak a szociális élet eseményeire, gazdagabb önkifejezési formákat kínálva az emberek számára. Ezek a folyamatok azóta is jelen vannak az emberi közösségekben. Kutatásokkal igazolták, hogy már a magzat is élénken reagál a zenére. A zene és a zenei képzés hatásait széles szakirodalmi bázison kutatják, a zene serkentő vagy éppen nyugtató hatásait széles körben alkalmazzák. A zeneterápia egyik elterjedt alkalmazási területe a stressz kezelés.

A zenét az ember nem csupán kívülállóként hallgatja, hanem át is éli. Részben ez is hozzájárul a zene terápiás felhasználásának terjedéséhez.

A zeneterápiát ma már olyan módszerként értelmezzük, amely a zenét, annak elemeit eszközként használja fel a prevenció, a korrekció, a gyógyítás és a rehabilitáció területén.

A zeneterápia alapvetően háromféle módon alkalmazható.

  • Az aktív forma esetén a terápiában részt vevő személyek maguk is zenélnek.
  • A receptív forma bizonyos zeneszámok által keltett érzelmekkel, hangulatokkal, indulatokkal dolgozik.
  • Komplex terápia esetén más tevékenységek is kísérhetik.

Az idősellátásban dolgozókat célzó zeneterápia alkalmazásában az utóbbi két alkalmazási mód kerül előtérbe. A zene stílusának megválasztásán túl, a hangerőnek és hangminőségnek is fontos szerepe van. A komplex terápiás mintázatok további eleme lehet az aromaterápia, a  mozgás, a tánc.

A megvalósításban olyan lényeges kérdéseket kell tisztázni, mint a helyszín és infrastruktúra, a tárgyi és személyi feltételek, a munkaszervezés.

A COVID 19 járvány egyik markáns jellemzője, hogy a járvány halálos áldozatainak többsége éppen az időskorúak közül kerül ki, sőt, az időskorúak bentlakásos intézményeiben történtek a legdrámaibb fertőzések a járvány tavaszi időszakában.

Az időseket ellátó intézmények dolgozóinak azon túl, hogy a többletfeladatok ellátására, a fertőzés miatt kieső kollégák pótlására tekintettel többletmunkát kell végezniük, gyakran ápoltjaik elvesztésével is szembesülniük kell. Ez fokozott stresszt jelent, ami fokozott megküzdést igényel. Ebben a helyzetben előtérbe kerülhetnek az olyan módszerek, amelyek a stressz csökkentését a munka fenntartásával, vagy mérsékelt munkakieséssel biztosíthatják. A zeneterápia egy ilyen módszer lehet a stresszcsökkentés fegyvertárában.

300
139
Az idősek magánnyal és egyedülléttel való megküzdésének segítése a szociális szakmákban
113-115

Az idősöknek saját magukkal kapcsolatos negatív sztereotípiáik is befolyásolják az időskori jelenségek megélését. Akik az idős kort a magányosság korának tartják, hajlamosak a magányosság fokozott megélésére. A magányosság átélése szorosan összefügg az észlelt szociális támogatás mértékével. Az észlelt szociális izoláció az élet minden szakaszában számos kedvezőtlen egészségi mutatóval kapcsolatos, így a depresszióval, alvászavarokkal, romló kivitelező funkciókkal, növekvő kognitív hanyatlással, rossz kardiovaszkuláris funkcióval és csökkent immunitással (Berg-Weger és Morley 2020). Különösen idős korban szaporodnak a magányossággal kapcsolatos hátrányok. A szociális szférában különösen az idősekkel foglalkozók megterhelései vezethetnek kiégéshez, így témánkhoz kapcsolhatjuk a kiégés megelőzésének és kezelésének szempontjait is.

14
17
Idős hozzátartozót gondozó családtagok megterheltsége a COVID-19 idején
55-56

Az elöregedő társadalmakban a növekvő idősgondozási igénnyel nem jár együtt az ellátórendszerek kapacitásának növekedése, így előtérbe kerülnek a költséghatékony gondozási formák (például házi segítségnyújtás), valamint megnövekszik az informális gondozás és a család gondozói szerepe. A családi gondozók megterhelődéséből fakadó esetleges kimerülés, kiégés tovább növeli a szociális és egészségügyi ellátórendszerek terheltségét, a családi gondozók támogatása ezért égetően fontos.

Kutatásunk az idős hozzátartozót gondozó családtagok megterheltségét vizsgáló korábbi PhD kutatásra épül. Célja a gondozási feladatokból fakadó megterheltség mértékének, dimenzióinak vizsgálata, valamint választ keresünk arra, hogy a gondozási megterheltség milyen hatással van a családi gondozók munkahelyi, professzionális munkavégzésére. Mivel a kutatás a COVID-19 járvány idején zajlott, vizsgáltuk a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, illetve az ezekhez kapcsolódó erőforrásokat, megküzdési módokat is. A kutatáshoz használt online kérdőívben két, hazánkban még nem használt új mérőeszközt is alkalmaztunk: a gondozói megterheltséget mérő Cope Index-et, valamint a kiégés mérésére szolgáló OLBI kérdőívet. Az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A járványhelyzethez kötődő terhekre vonatkozó válaszok szerint a családi gondozók a járvány miatt a már meglévő terheik fokozódásáról számolnak be, emellett számos új kihívással is szembesülnek. Nehezebb a munkavégzés, ügyintézés, bevásárlás, gyakoribb az izoláció, a szorongás, az összezártságból fakadóan gyakoribbá válhatnak a családi konfliktusok. Előfordult, hogy a házi segítségnyújtás korlátozottabban volt elérhető, a gondozó családtagnak a szociális szakembert, gondozónőt is helyettesítenie kellett. Azokban az esetekben, amikor a gondozott még részben önálló, a járvány miatt kénytelen volt otthon maradni, az ebből fakadó plusz feladatokat szintén a családtagoknak kellett felvállalniuk. Teherként jelent meg a megfertőzés félelme is.

164
121
Idős hozzátartozót gondozó családtagok erőforrásai a COVID-19 idején
94-95

Elöregedő társadalmunkban a gondozási igények növekedésével egyre nagyobb kihívás az idősellátás biztosítása. Az ellátórendszerek túlterhelődése miatt a családi gondozók szerepe növekszik. A COVID-19 első hulláma alatt, az idős hozzátartozót gondozó családtagok körében végzett kutatásunk elsődleges célja a családi gondozók megterheltségének vizsgálata volt. A kutatás másik fő területe a gondozási terhek hatása a munkahelyi, professzionális munkavégzésre, ezért elemeztük a gondozás és a munkahelyi kiégés kapcsolatát. Kutatásunk harmadik dimenziója a járványhelyzet hatása a gondozási folyamatra: felmértük a családi gondozók járványhelyzethez kötődő plusz terheit, a rendelkezésre álló erőforrásaikat, valamint szükségleteiket. Előadásunkban bemutatjuk a kutatás harmadik dimenziójához kapcsolódó eredményeket: melyek a családi gondozók COVID-19 első hulláma idején tapasztalt plusz terhei, mire lett volna szükségük a nehézségekkel való megküzdésben, valamint miből merítettek erőt a gondozást végző családtagok a megnövekedett terhek hordozásához.

Módszer, minta
Az adatgyűjtéshez online kérdőívet alkalmaztunk, melyet facebook-on, levelezőlistákon, weboldalakon tettünk elérhetővé. A kérdőívet 2020.04.30 – 2020.07.09 között összesen 1004-en töltötték ki, az adatok feldolgozása kvantitatív és kvalitatív módszerrel zajlott. A válaszadók közül 491-en végeztek gondozási tevékenységet a járványhelyzet idején is, előadásunkban a rájuk vonatkozó adatokról számolunk be.

Eredmények
A válaszadók a járványhelyzethez kötődően meglévő terheik fokozódásáról számoltak be, és számos új kihívással szembesültek. A gondozási terhek növekedése negatívan hatott a gondozói szerep szubjektív megélésére is.
A járvány idején idős hozzátartozót gondozók számos nehézséget említettek, amelyeket öt kategóriába soroltunk. A plusz terhet jelentő tényezők legnagyobb kategóriái a korlátozások, az ellátási nehézségek, valamint a mentális és pszichés megterhelődés. Ezek mellett megjelentek az objektív gondozási terhek növekedésére és az erőforrások csökkenésére vonatkozó válaszok is. A gondozási feladatok ellátásához is különféle segítségre lett volna szükségük a válaszadóknak, amelyek szintén besorolhatók voltak az előbbi öt kategóriába. Segítségre leginkább az ellátási nehézségekben, az objektív terhek csökkentésében és az erőforrások növelésében lett volna szükségük. Erőforrásként leggyakrabban a belső erőforrások, a kapcsolatok/ társas támogatás, valamint az életvitel egyensúlyát biztosító tényezőket nevezték meg.

80
64
A projektmenedzsment oktatásának szerepe az aktív idősödés jógyakorlatainál
57-60

Magyarországon a hatvanöt éves és annál idősebb népesség aránya a következő húsz évben 20%-ról 25%-ra fog növekedni a KSH számításai szerint. Ez azt jelenti, hogy társadalmunkban az idősüggyel foglalkozó szakembereknek (állami, egyházi, civil szervezetekben egyaránt) egyre több akciótervet kell megfogalmazniuk, megtervezniük és kivitelezniük, ami számukra nagy terhet jelentő új kompetenciákat követelő kihívás. A felsőoktatásban az idősügyi képzésekben is fontos szemponttá vált ezért, hogy a hallgatókkal megismertessék a projektmenedzsment ismeretek alapjait, ezzel is tehermentesítve őket. Célunk, hogy megosszuk ezirányú tapasztalatainkat, és egyben bemutassunk sikeres idősügyi hallgatói projekteket.

A hallgatók a mentálhigiénés projekt elméleti kereteit és módszerét felhasználó stúdiumokon szerzett ismeretek birtokában képessé válhatnak a menedzsmentszemléletű gondolkodásra munkájuk során, mely tehermentesítheti őket, fokozhatja hatékonyságukat a növekvő terhek mellett és az új kompetenciákat követelő kihívásokkal való megküzdés során is. Ilyen volt például a COVID-19 járvány, amikor a projekt szemlélet gyakorlati relevanciát nyert a megváltozott társadalmi helyzetben, amikor új és innovatív megoldásokat kellett találni, s az addigi rutin megoldások nem nyújtottak elégséges megoldást. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet Idősügyi interaktív életút-tanácsadó szakirányú képzésének hallgatói a Projektmenedzsment tantárgy két szemesztere alatt sajátíthatják el a mentálhigiénés szemléletben a tárgy alapjait, és valósítanak meg egy saját idősügyi projektet. A kurzus lehetőséget ad a már terepen dolgozó hallgatóknak, hogy ne csak elméletben ismerkedjenek meg a mentálhigiénés projektmenedzsment főbb elemeivel, hanem azok idősügyi munkájukba való integrálási lehetőségeit interaktív módon keressék. Ezek a projektek az active ageing szemléletében valósulnak meg, ezek közül szeretnénk párat bemutatni (a projektvezetők engedélyével), melyek jógyakorlatokként szolgálhatnak.

Őszidő – beszélgetős füzet demenciával élőknek és hozzátartozóiknak (Kocsis Judit projektje)

A demenciával élő hozzátartozót gondozók gyakran számolnak be arról, hogy nehezen tudják lekötni a demenciával élő beteget, aki ezért sokszor unatkozik. A napi rutinból kitörni gyakran nehéz, kifogynak az ötletekből, hogyan lehetne kilépni kicsit a mókuskerékből, kicsit másképp tölteni együtt az időt, témát találni a beszélgetés elindításához. A Covid-19 járvány még jobban megnehezítette a gondozást, az érintettek, akiket amúgy is fenyeget az elszigeteltség és kiégés, még inkább egyedül maradtak, mivel még a nappali intézmények is bezártak. 2020-ban jelent meg Kosztáné Hadházi Tünde-Somorjai Ildikó-Török Emőke „Együtt töltött idő” c. könyve, melynek alcíme „Közösségi játékok, aktivitások demenciával élőknek”. A könyv egyik szerzőjével együtt fogalmazódott meg az a közös elképzelés, hogy jó lenne egy olyan „lapozgatós” füzetet elkészíteni, mely a gondozókat segítené, a betegekhez való kapcsolódásban, foglalkoztatásukban, közös időtöltésükben. E néhány oldalas füzet a beszélgetéshez témafelvetéseket, feladatokat is tartalmaz, például nagyméretű színezőt, képfelismerést. Közös emlékek, kedvenc illatok, ízek felidézéséhez, énekléshez ad támpontokat, az ősz témakörén belül. A füzet megjelent, és nyomtatható, szabadon felhasználható formában is elérhetővé vált.

Időnk (idonk.hu)– idősügyi szakemberek non-profit közössége és honlapja (Czernyné Szabó Anita – Dr. Steiner Erika – Debrei Gábor projektje)

Idősügyi területen tevékenykedő szakemberek támogatása volt a célja annak a projektnek, amiben egy nonprofit közösséget, illetve ennek felületeként, egy tudástárként is működő honlap alapjait hoztak létre a projekt gazdái. Első lépcsőfokként az Idősügyi interaktív életút-tanácsadó szakon végzett hallgatók bevonásával történt meg mindez. Az igény abból fakadt, hogy a hallgatók azt tapasztalták, jelenleg az idősügy területén működő szervezetek és szakemberek részére nem létezik olyan központi, mindenki számára elérhető fórum, ami rendszerezett információkkal, szakmai rendezvények koordinálásával, kapcsolati háló kiépítésével, jó gyakorlatok megosztásával segítené mindennapi munkájukat, valamint mentálhigiénéjük fenntartását. Mindennek létrehozásával, a későbbiekben pedig akár egyesületté alakulva, védőhálót lehetne vonni az újonnan bekapcsolódó és a tapasztalt szakemberek köré, ami segítené a csoportok hatékonyabb együttműködését.

Gyalogoljnagyi.hu – weboldal, főleg 60 év felettiek körében a gyaloglás népszerűsítésére és ösztönzésére Debrecenben és környékén (Tóth Magdolna projektje)

Az aktív idősödés kulcsa a prevenció és annak egyik sarokköve a testmozgás. A legegyszerűbb és bármely életkorban nagyobb kockázat nélkül művelhető, nagyobb anyagi ráfordítást nem igénylő, egyedül és csoportosan is megvalósítható formája a gyaloglás, kirándulás. A projekt ezt szerette volna elősegíteni egy honlap létrehozásával, ahol a gyaloglással kapcsolatos témákban találhatók cikkek, programok, képek, útvonal javaslatok időseket segítő fókusszal, magyarázatokkal. A honlaphoz kapcsolódóan létrejött egy facebook oldal is, mely tovább könnyítheti a kapcsolódást, akár az aktivitás közbeni információszerzést. A weboldal célja, hogy lehetőleg a legtöbb, szűrt információt lehessen megtalálni egy helyen, a felhasználók könnyen megleljék a számukra legmegfelelőbb programokat, helyszíneket, társakat. Az információk folyamatosan frissülnek a helyi gyalogló csoportok, természetjárók, Nordic Walkingosok, nyugdíjas szervezetek aktív közreműködésével.

Idősödő hallgatók tanulmányi támogatása (Márkus Olga projektje)

Az élethosszig tartó tanulás jelentősége ma már elfogadott tény, sőt célkitűzés, különös jelentőséggel bír az idősödő társadalmakban. Ennek megvalósításához azonban elengedhetetlen, hogy az oktatási intézmények gondolkodásukba és cselekvési tervükbe beépítsék ennek szempontjait. A projekt gazdája felmérte, hogy felsőoktatási intézményében a 2020/2021-es tanév első felében 24 beiratkozott 60 év feletti hallgató volt, s közülük csak 12 volt aktív. Szeretette volna megismerni a passziválások okait és segíteni a passzivált hallgatókat, hogy be tudják fejezni tanulmányaikat, sikerélményük legyen, jó példái legyenek saját korosztályuknak. Az elakadások mögötti nehézségek között a leggyakoribb ok a szakdolgozat megírásának nehézsége volt, a létrehozott program plusz lehetőségeket biztosított a 65 évét betöltött hallgatóknak, folyamatos mentorálás mellett. Például a beszélgetések és a szakirodalmazás során olyan tanulmányokat akadályozó nehézségek is adódtak, amelyek az idősödő kor mentálhigiénés kihívásai közé tartoznak (pl. veszteségek, családi problémák, egészségügyi problémák, idős szülők gondozása) Ezek kezeléséről is szó esett a találkozások, beszélgetések során, de maga a kapcsolat, a gondoskodás lehetősége is bátorítást, ösztönzést adott a résztvevőknek – különös tekintettel a pandémia okozta kifáradás, elszigetelődés miatt. A programba bekerülők 60%-a sikeresen jelentkezett szakdolgozati bejelentésre.

„Jó haladni” – egy nyugdíjas Nordic Walking közösség újraélesztése a járvány alatt (Menyhértné Tóth Terézia projektje)

Az időskorban is rendkívül jó élettani hatással bíró, kímélő sportok egyike a Nordic Walking (NW), melynek a nyugdíjas korosztályban is nagy hagyományai vannak. A Covid-19 járvány első hullámát követő lezárások és egészségügyi ajánlások nyomán azonban ezeknek a csoportoknak a lendülete is megtörött. A járvány enyhülése, a lezárások feloldása után nehezen indultak újra az idős közösségek, a projekt egy NW közösség újjáélesztését célozta meg öt alkalomból álló programsorozattal. A programokban a NW tevékenységen túl mentálhigiénés szemléletű programok is helyet kaptak, a programok alakításába aktívan bevonva a célcsoportot, akik újra tudtak kapcsolódni egymáshoz, az egymásért folytatott munkában újra hasznos és integrált tagként élhették meg részvételüket. A programsorozat végén, már mint csapat, saját csapatpólóban vehettek részt a résztvevők az országos NW találkozón. A pandémia előtti csoport létszámához képest jelenleg a résztvevők száma másfélszer annyira nőtt.

A fenti jógyakorlatok színes téma-palettája visszatükrözi az azokat létrehozó hallgatók szerteágazó érdeklődését és rámutat az idősügyi mentálhigiénés projektekben rejlő gazdag lehetőségekre.

57
81