Keresés

Keresési eredmények

• Tapasztalatok a gerontológiai masszázs terén (megtörtént esetek alapján)

  149-153

  Cziegler Ákos

  Megtekintések száma:

  218

  A szerző a saját szakmai tapasztalatait foglalja össze, amelyeket időskorú betegek masszírozása során szerzett az elmúlt évtizedben. A masszázs alkalmak részletes leírása mellett kitér azokra a jellegzetességekre, amelyekre érdemes figyelemmel lenni a szakembernek idős személy kezelésekor. Ilyen lehet az érzékszervi hanyatlást szem előtt tartó kommunikáció, az emlékek pontos felidézésének nehézsége, valamint az idős szervezet izomzatot, csontozatot, vérkeringést és anyagcserét érintő változásai.

• Észlelt társas támasz időskorban

  78-102

  Ferwagner Anna

  Pék Győző

  Megtekintések száma:

  992

  Háttér és célkitűzések: Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az észlelt társas támasz mértéke milyen tényezőktől függ (nem, életkor, családi állapot, egészség, önálló független életvitel feladása), hogyan függ össze az idősödés megélésével.

  Módszer: Vizsgálatunkban a társas támaszt, az idősödéssel kapcsolatos attitűdöket, az élettel való elégedettséget, az időskori depressziót vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk.

  Eredmények és következtetések: Az észlelt társas támasz az életkorral csökkenő tendenciát mutat, az egyedülállók, a rossz egészségi állapotban lévők és az idősotthonban élők esetében alacsonyabb. Mindhárom támasz fajta esetében elmondható, hogy míg az önálló független életvitelt folytatók esetében a korral csökken az észlelt társas támasz, addig az idősotthonban élők esetében a legfiatalabbaknál (65-74 év) a legalacsonyabb és a 75-89 év közöttiek esetében, illetve az instrumentális támasz a 90 év felettieknél a legmagasabb. Magasabb észlelt társas támasz esetén nagyobb mértékű az élettel való elégedettség, kisebb mértékű a depresszió és az idősödés megélése is pozitívabb. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a ténylegesen nyújtott támasz és az észlelt támasz nem azonos.

• Magyar Gerontológia 16 (KK) 2024 Teljes lapszám

  Megtekintések száma:

  16

  Tisztelt Olvasó!

  2024. október 10-én és 11-én rendeztük meg 17. alkalommal a Gerontológiai Napok 2024. Nemzetközi Tudományos Konferencia és Szakmai Tanácskozás című rendezvényünket. Az idei év mottója az „Együttműködés”, amely a számos magyar és angol nyelvű előadás közös vezérfonala volt. A konferenciaszervezés maga is együttműködésben valósult meg és mi sem fejezi ki ezt jobban, mint a rendezvény számai: - 5 támogató sorakozott fel a rendezvény mellett, akik termékeikkel színesítették a konferenciát: a Tiszaörsi Tészta, a Gondosóra, a Pécsi Közösségi Alapítvány a P-AGE Tudatos Öregedés Programmal, a Vidék Kincse Egyesület és a Sarudiak Egyesülete. - 7 partner vett részt a szervezésben: az MTA DAB Területi Bizottság Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Szakbizottság Életmód és Egészségkutatások Interdiszciplináris Munkabizottság, az MTA DAB Területi Bizottság Orvostudományi Szakbizottság Geriátriai és Szociálgerontológiai Munkabizottság, a Magyar Nők Karrierfejlesztési Szövetség, a Doktoranduszok Országos Szövetsége Közgazdaságtudományi Osztály, a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete, a Gazdasági Versenyügyi Tanácsadó Irodahálózat, a Pénzügyi Navigátor Tanácsadó Irodahálózat. - 2 konferencianappal készültünk: az első a magyar nyelvű, a második az angol nyelvű előadásoknak adott helyet. - 2 szervező intézmény és ebből adódóan 2 konferenciaelnök volt jelen: a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kara és a Máltai Egyetem Faculty for Social Wellbeing, az elnökök: Dr. habil. Móré Marianna dékán és Dr. Maria Aurora Fenech senior lecturer. 1 - 4 tudományos bizottsági tagja és 13 szervezőbizottsági tagja volt a konferenciának, akik évről évre nagy lelkesedéssel végzik a munkájukat. - 7 plenáris előadást hallgathattunk meg, ötöt a magyar, kettőt az angol napon. - 12 szekcióban folyt a munka, hétben a magyar, ötben az angol napon. - 92 szekcióelőadás hangzott el, 43 a magyar, 49 az angol napon. Ezekből az előadásokból készült el a Magyar Gerontológia 16. évf. (2024) Konferencia Különszáma. Az időskori helyzet sokszínűségét mutatják a nemzetközi és magyar tanulmányok, melyek között olvashatunk a máltai időstársadalom önrendelkezési nehézségeiről, a szlovák nyugdíjrendszerről, a lengyel „ezüst gazdaságról”, a szír egészségügyi helyzetről, a nigériai időstársadalom helyzetéről, a német szépkorúak digitális tanulási képességeiről, a szimulációs modell alkalmazhatóságáról, a demens idős otthonápolásának problémáiról magyar irodalmi alkotások alapján, az AI (MI) alapú orvos-beteg kommunikációról, a kirgizisztáni Nagyi Örökbefogadás Alapítványról, a Fülöp-szigeteki idősek helyzetéről és sok más ország szépkorú társadalmának állapotáról, problémáiról, megküzdési módjairól és nem utolsó sorban a szépkorú élet pozitív oldaláról. A különböző kultúrákra való rácsodálkozás intenzív élményét kívánva tisztelettel:

  Molnár Edina, a magyar nap plenáris levezető elnöke

• Telemedicina jelentősége a pandémia időszakában

  105-108

  Paulikné Varga Barbara

  Megtekintések száma:

  356

  A világjárvány idején az infó- és telekommunikáció szerepe az egészségügyi ellátásokban különösen felértékelődött. A kapcsolattartás alternatív módját tették lehetővé az orvos és páciense között az online kommunikációs formák. A mindennapi használatban elterjedt eszközök azokban az esetekben, amikor nincs feltétlenül szükség közvetlen személyes találkozásra, illetve a vészhelyzetben megelőzheti a szükséges személyes találkozást a távkonzultáció. A távkonzultáció lehetőségének a hatékonyságát azonban számos tényező befolyásolhatja, amelyeket mindig szükséges mérlegelni, és számításba kell venni azokat a körülményeket, amelyek a sikeres távkonzultációt, annak hatékonyságát akadályozhatják.
  A járványkezelés egyik alapszabálya, hogy a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében elkülönítést, távolságtartást kell alkalmazni. Ehhez igazodva a koronavírus okozta pandémia idején az alap- és járóbeteg ellátó rendszerben a járvány megfékezése céljából – központi protokoll ajánlására – a személyes orvos-beteg találkozások számának minimalizálására törekedtek. Az egészségügyi szolgáltatás feladatainak ellátása végett viszont fenn kell(ett) tartani a betegekkel a kapcsolatot, ami újabb problémákat is felszínre hozott. Így annak számításba vételét, hogy nem minden beteg rendelkezik megfelelő eszközökkel, szakismerettel, hogy képes legyen megfelelő színvonalon kezelni az infókommunikációs eszközöket. Nincs mindenütt kiépített hálózat, másrészt a háziorvosi praxisokban sem biztos, hogy ismerik azt a technológiát, ami a távdiagnosztizáláshoz pontos és jól értelmezhető minőségben tudja megjeleníteni a leleteket. Mindezek ellenére, azokban az esetekben, ahol már korábban kialakult személyes kapcsolat az orvos és a beteg között, ismert a beteg kórtörténete, és kénytelenek a telemedicinát használni, éppen a legjobb értelemben vett hivatásukat gyakorolják. Más szituációban azonban óriási felelősséget és etikai terhet jelent az orvos számára a diagnosztizálás. Ezt ugyan könnyíthetik a labor, a képalkotó diagnosztika korábban elkészült leletei, a közvetlen kommunikációt teremtő online rendszerek, de egy új diagnózis kialakításának vannak érzékeléssel megerősíthető feltételei is, amelyeket ugyan nem lehet kiváltani, de a rendkívüli helyzetben a tét az, hogy a körülményekhez képest minél jobb ellátásban részesüljön a beteg.

  Jelen tanulmány célja, - korábbi empirikus kutatásokra alapozva, annak feltárása, hogy a technológiai eszközök használatára és az egészségügyi ellátás során történő alkalmazására az idős korosztály mennyire tekinthető felkészültnek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2017. évi felmérése alapján megállapításra került, hogy a 60 év feletti lakosság körében leginkább az életkor és az iskolai végzettség befolyásolja az internetezési szokásokat (net 1). Bene és munkatársainak (2020) kutatása azt hangsúlyozza, hogy az idős kor időt és lehetőséget nyújt az önképzésre, az új lehetőségek felfedezésére. Ezt az új technológiák, okos eszközök használata iránti hajlandóságot és fogékonyságot szemlélteti az is, hogy az NMHH 2020. évi felmérésében már a megkérdezettek 52%-a nyilatkozta, hogy a családi kapcsolattartásra – akadályoztatásuk esetén– videohívást kezdeményeznek. Az akadályoztatás és a fertőzésektől való félelem a pandémia alatt fokozottabban érvényesült. A betegek a telemedicina előnyeként említik ezen kívül, hogy kisebb mértékű munkahelyi, illetve időbeni kiesést okoz, és az utazási költség is elmarad. Az egészségügyi intézmények számára a hatékonyságnövelés, valamint az idős, egyedül élő betegek egészségi állapotának naprakész nyomon követése jelenti a pozitívumot. Jelen infokommunikációs állapotot figyelembe véve, a telemedicina veszélyeiről sem szabad megfeledkezni. Mindenképpen szükség van a betegek és az egészségügyi szakdolgozók adatkezelési és adatvédelmi oktatására, valamint a technológiai továbbképzésre (net 2). Megállapítható, hogy nem minden betegség esetén alkalmazható ez a módszer, de mára már megkerülhetetlenné vált (Daragó és tsai. 2013).

  A telemedicina a jelenlegi járvány idején már bizonyította életképességét, nagyrészt az ügyintézés, a szervezés, a nyilvántartás adminisztrációjában, de jelentős eredményeket mutatott fel a hatékony gyógyításban is. Fejlesztése nagy kihívás mind az informatika, mind az orvostudomány számára.

  Felhasznált irodalom
  Bene Á, Móré M, Zombory J. (2020): A digitalizáció néhány elemének időseket érintő hatásai–Karantén előtti helyzetkép, Magyar Gerontológia, 12 (39), 29-51.
  Daragó L, Jung Zs, Ispán F, Bendes R, Dinya E. (2013): A telemedicina előnyei és hátrányai, Orvosi hetilap, 1167-1171

  Internetes hivatkozás
  net 1: Lakossági internethasználat Online kutatás 2017. Forrás: Nemzeti Média és Hírközlési
  Hatóság, https://nmhh.hu/dokumentum/195102/lakossagi_internethasznalat_2017.pdf, letöltés: 2021.10.20.
  net 2: Kaspersky_Healthcare-report-2021_eng.pdf (kasperskycontenthub.com), letöltés: 2021.11.20.

• Generációk közötti feszültségek okai, csökkentésének lehetőségei

  2-10

  Bekéné Zelencz Katalin

  Megtekintések száma:

  561

  A szerző a fiatalok és az idősek közötti feszültségek okait igyekszik feltárni. Rávilágít a gondolkodás és a személyiség fejlődés területeire, a két generáció közötti különbségekre, és hasonlóságokra is valamint a feszültségek csökkentésére megoldási alternatívákat kínál. Feltárja a fiatalok és a szépkorúak állapotbeli nehézségeit is. A szerző célja, hogy a különböző korosztályok megismerjék egymás problémáit, életkori szakaszok feladatait, ezzel is a generációk közötti feszültséget szeretné csökkenteni. Továbbá célja, hogy az ageizmust megelőzését előmozdítsa, segítse a generációk közeledését.