Keresés

Keresési eredmények

• Véghseő Tamás (szerk.): Források a magyar görögkatolikusok történetéhez. 4. kötet: 1917–1925.

  70-73

  Földvári Katalin

  Megtekintések száma:

  1

• Az EME Jakó Zsigmond Kutatóintézetének akadémiai támogatású forráskiadási programja – Források és adattárak Erdély középkori és kora újkori történetéhez

  78-84

  Bogdándi Zsolt

  Megtekintések száma:

  4

• Mezei Milán–Szendrei Ákos–Vékonyné Kovács Gabriella: Berettyóújfalu és Berettyószentmárton 19. századi társadalomtörténeti kérdései – Tanulmányok és források.

  59-63

  Bán Gergely Károly

  Megtekintések száma:

  1

• Az Alföld diskurzusai a 19. század eleji útleírásokban

  1-25

  Nagy Imre

  Megtekintések száma:

  11

  Az Alföld diskurzusai a 19. század eleji útleírásokban
  A tanulmány a 19. század első felének magyar útirajz-irodalmát vizsgálva az Alföld reprezentációinak
  és diszkurzív átalakulásának elemzésére vállalkozik. Kiindulópontja, hogy az útleírások nem
  pusztán leíró jellegű források, hanem a korabeli térérzékelés, esztétikai normák és nemzeti identitásképzés
  metszéspontjában létrejövő szövegek, amelyek a tájat kulturálisan közvetített tapasztalattá
  alakítják.
  A dolgozat központi tézise szerint az Alföld képe a század elejétől a reformkor végéig jelentős
  diszkurzív átalakuláson megy keresztül: a kezdetben negatív esztétikai kategóriákkal (üresség, monotonitás,
  formátlanság) jellemzett síkság fokozatosan a nemzeti identitás egyik kitüntetett térbeli
  hordozójává válik.
  A tanulmány végkövetkeztetése szerint a 19. század eleji útleírások az Alföldet nem egyszerűen
  földrajzi térként, hanem komplex mentális és kulturális konstrukcióként ábrázolják. E szövegek
  hozzájárulnak egy olyan nemzeti térképzet kialakulásához, amelyben az Alföld egyszerre jelenik
  meg perifériaként és központként, a szabadság és a kiszolgáltatottság, az otthonosság és az idegenség
  paradox területeként.

• Miről mesélnek a levéltári források? – A Magyar Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Debreceni Osztályának története (1945–1949)

  5-23

  Tóth Ágnes

  Megtekintések száma:

  1

  At the end of 1944, Debrecen became the capital of the country for the second time. The Provisional National Assembly was summoned here, and it established the Provisional National Government. The Provisional National Government's Regulation No. 8740/1945 M.E decided to set up the Hungarian Agricultural University. The university was established in Budapest with four faculties. One of the provincial departments of the Faculty of Agriculture opened in Debrecen on 1 October 1945. The Department of Debrecen faced great difficulties due to serious damages in the appliances as a result of the war. The department was in a constant financial deficit over the four years of its existence. Next to the farm, an experimental field, a horticulture, a poultry farm, an apiary, and a silkworm colony operated. The number of students registered in the department usually ranged from 160 to 260 people. In the Department of Debrecen, The North of Tiszántúl Agricultural Science Research Community was formed with five groups in March, 1949. The Minister of Agriculture terminated the operation of the departments in Debrecen, Keszthely and Mosonmagyaróvár at 12 o'clock on 17 March 1949. This measure was explained by the fact that the countryside departments had a relatively small number of students, therefore, supporting the operation of the high-cost departments was not economical. After a long time, the agricultural training terminated in Debrecen.