Az előadás összefoglalója

A szegregátumokban élő, hátrányos helyzetű és/vagy roma származású emberek életminőségjavítása, gazdasági aktivitásuk és munkaerő-piaci státuszuk erősítése kiemelt társadalom-, szak- és gazdaságpolitikai cél. Ennek elérését segítheti a pályázati forrásból támogatott lakhatási mobilizáció, amivel megvalósítható a marginalizált közösségek többségi társadalomba történő lépcsőzetes társadalmi- és fizikai integrációja, párhuzamosan egy deszegregációs folyamat elindításával.
Az Észak-Alföldi Régió egyik kistelepülésén végzett interjús kutatásban azt vizsgáltuk, hogy egy lakhatási mobilitást is biztosító felzárkózási célú integrációs program milyen hatással van a beavatkozással érintett hátrányos helyzetű családok életmódjára. A kutatás során a lakhatás jellemzőit, a jövedelmi helyzetet, a munkaerő-piaci státuszt, az oktatással kapcsolatos attitűdöt, az egészségi- és a mentális állapotot vizsgáltuk. Szekunder módszerként dokumentumelemzést végeztünk, hogy a települési- és projektdokumentumokban megfogalmazott célok elérésére is reflektálni lehessen az interjúk eredményének tükrében.
Az eredmények alapján több, az életmódot meghatározó vizsgált dimenzió vonatkozásában pozitív összefüggést találtunk a kutatásban résztvevő családok életmódváltozása és a szegregátumból való kiköltözés között. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a felzárkózási projekt részeként megvalósult lakhatási mobilitás önmagában nem biztos, hogy ki tudja váltani az elvárt hatást és el tudja érni a kitűzött célt.

Kulcsszavak: lakhatási mobilitás, szegregátum, életmód, felzárkózás