Ezüst(I)-tartalmú molekulahálózatok kialakítása N-metil-foszfa-urotropinnal
Szerzők
Megtekintés
Kulcsszavak
Licenc
Copyright (c) 2026 Szerző(k)

This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Hogyan hivatkozzuk
Absztrakt
Az előadás összefoglalója:
A koordinációs molekulahálózatok és a fém–szerves vázaszerkezetek (MOF-ok) ma már az anyagtudomány és a környezetvédelem ígéretes vegyületei közé tartoznak – ezt az bizonyítja, hogy 2025-ös kémiai Nobel-díjat is a MOF-ok kifejlesztéséért ítélték oda.
Ezek az izgalmas szerkezetű molekulahálózatok átmenetifém-ionokból (pl. cinkből, rézből, kobaltból) és többfunkciós szerves molekulákból épülnek fel. Alkalmazhatók gázok tárolására vagy szállítására, célzott gyógyszeradagolásban, víztisztításban, felület-fertőtlenítésben, és számos szerves kémiai átalakítás katalizátorai lehetnek, továbbá antimikrobiális anyagként is ígéretesek. Fontos megemlíteni, hogy ezek az anyagok nem csak hasznosak, hanem szép kristályszerkezettel is rendelkeznek.
A Fizikai Kémiai Tanszéken régóta tanulmányozzuk az 1,3,5-triaza-7-foszfaadamantánt (PTA-t), azaz az urotropin foszfor analógját. A PTA-ban található foszfor- és nitrogénatomok könnyen kapcsolódhatnak különböző fémionokhoz így ideális építőeleme változatos molekulahálózatoknak.
A PTA számos nemesfémmel képez stabilis vegyületet, amelyek kiváló katalizátorok (Kathó, 2021) Az ezüst-ionokkal alkotott szerkezetei pedig antimikrobiális anyagokként is ígéretesek. Bár a szakirodalom több ilyen hálózatot is ismer, a PTA-metil (PTA-Me) származék esetében eddig mindössze egy ezüst-tartalmú vegyületet írtak le (Omondi, 2016).
Kutatásunk célja, hogy új, ezüst(I)-ionokat és PTA-Me-t tartalmazó hálózatokat állítsunk elő különböző ezüst-sók felhasználásával. A kapott anyagok kristályszerkezetét egykristály röntgendiffrakcióval határoztuk meg, ami pontos képet ad arról, hogyan épül fel a molekulahálózat.
Kulcsszavak: koordinációs molekulahálózat, ezüst, komplex, 1,3,5-triaza-7-foszfaadamantán (PTA)
Köszönetnyilvánítás: A kutatás az RRF-2.3.1-21-2022-00009 azonosítószámú, Megújuló Energiák Nemzeti Laboratórium megnevezésű projekt a Széchenyi Terv Plusz program keretében, az Európai Unió Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközének támogatásával valósult meg. Bara Gabriella köszöni a Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjának (DETEP) és a Hatvani István Szakkollégium támogatását.
Hivatkozások:
Udvardy A., Joó F., Kathó A., Coord. Chem. Rev., 2021, 438, 213871.
Zamisa S. J., Omondi B., J. Coord. Chem. 2016 69, 3043.
https://doi.org/10.59424/debreceniszemle/2026/34//9