Keresés

Keresési eredmények

• Közbeszerzési dilemmák a környezeti felelősség érvényesítése körében

  175-188

  Gyulai-Schmidt Andrea

  Megtekintések száma:

  200

  A közbeszerzések világa – a közpénzekkel való felelős gazdálkodás elvével (Kbt. 142. §) összhangban – nem kedvez sem a gyors reagálású, kvázi csonkán lefolytatott, hirdetmény nélküli vagy gyorsított (köz)beszerzési eljárásoknak, sem a közvetlen (közbeszerzés nélküli) pénzodaítéléseknek. A hatékony és átlátható közpénzköltés alapja legalább a minimális eljárási határidőket megtartó, versenyt generáló, azaz minél több ajánlattevő részvételét elősegítő közbeszerzési eljárás. A közbeszerzési jogalanyok tevékenységi körében felmerülő környezeti károk elhárításának feladata azonban általában más eljárást követel: a környezetkárosító személy magatartása megelőző vagy reagáló védelmet indokol. Előbbi esetben a károkozás egyértelműen közbeszerzési eljárást von maga után, utóbbiban azonban a késedelmes reagálás miatti időveszteség az érintett környezet rendkívüli állapotromlásával járna, ezért felmerülhet a közbeszerzési eljárás teljes vagy részleges mellőzésének lehetősége. A tanulmány arra keresi a választ, hogy a magyar jogalkotónak nyílik-e további mozgástere, ha célja az ilyen környezeti károk elhárítása.

• A minőségbiztosítási megoldások és azok időtállóságának vizsgálata a megújuló ügyfél-tájékoztatás tükrében

  102-118

  Marsovszki Ádám

  Megtekintések száma:

  134

  A szolgáltató közigazgatás előtérbe kerülésével a tájékoztatás minősége elsősorban az ügyfelek elégedettségén keresztül mérhető. Az egységesen magas színvonalú tájékoztatás érdekében lehetőség van olyan minőségbiztosítási szabványok és minőségügyi rendszerek alkalmazására, mint az ISO 9000, a fogyasztói karták, a kiválóság modellek és a Balanced Scorecard. Ezek viszont nem minden esetben képesek célzottan mérni a tájékoztatás minőségét, ahhoz az ügyfél visszajelzésén alapuló megoldások alkalmazására van szükség. Felmerül azonban a kérdés, hogy ezek a klasszikusnak mondható minőségbiztosítási megoldások a továbbiakban is alkalmazhatóak-e egy olyan közegben, ahol a többcsatornás elérés, az elektronikus kapcsolattartás, illetve az automatizációs és mesterséges intelligenciával támogatott megoldások egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a közigazgatásban és az ügyfelek tájékoztatásában.

• A települési hulladékkezelés és a „magyar modell”

  47-66

  Pump Judit

  Megtekintések száma:

  149

  Napjaink egyik fontos kérdése az önkormányzatiság és az önkormányzati feladatok és hatáskörök újragondolása, annak meghatározása, hogy milyen feladatokat, közszolgáltatásokat is kell az önkormányzatoknak kötelezően ellátniuk. A kérdés megválaszolása látszólag egyszerű; azt kell megállapítani, hogy melyek azok a közszolgáltatások, amelyek megszervezésére és finanszírozására az önkormányzatok alkalmasak. Az alkalmasságot méretgazdaságossági és hatékonysági szempontok alapján viszonylag könnyűnek tűnhet megállapítani különösen azoknál a közszolgáltatásoknál, melyek a közérdekű gazdasági szolgáltatások közé tartoznak.

• Az európai uniós pénzügyi felügyeleti ügynökségek és az uniós közigazgatási eljárásjog kérdése

  Teleki Bálint

  Megtekintések száma:

  230

  Az ügynökségi jellegű szervek több évtizedes múltra tekintenek vissza az Európai Unióban. Az elmúlt időszakban két tendencia is kimondottan hatott az erős hatáskörökkel rendelkező szabályozó (avagy decentralizált) ügynökségek megjelenése irányába, különös tekintettel a pénzügyi szektor felügyeletére. Az egyik ilyen tendencia a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság, amely megingatta a piac önszabályozó képességébe vetett hitt neoliberális dogmáját, és a New Public Management irányzat helyett az erőteljesebb külső szabályozás felé terelte a döntéshozókat. A másik ilyen tendencia az egységes európai közigazgatási jog körüli viták felélénkülése. A válság után nem sokkal létrehozott, a pénzügyi szektort felügyelő Európai Felügyeleti Hatóságok erős jogkörökkel rendelkező szabályozó ügynökségek. Jogköreik azonban néhol túlságosan is erősek, amely jogvédelmi kérdéseket vet fel a piaci szereplők szempontjából. A tevékenységükhöz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat továbbá felülírni látszik a hatáskörök delegációjának bevett normáit az Európai Unió szervezetrendszerében.

• „Pénzetlen utas nem tud messze menni” – A helyi önkormányzatok költségvetési kiadásai 1993–2010 között, majd 2010 után

  79-97

  Bordás Péter

  Bordás Péter

  Megtekintések száma:

  528

  A forrásszabályozási rendszer bevételi struktúrájának ismerete önmagában nem alkalmas arra, hogy kellő és átfogó képet kaphassunk a helyi önkormányzatok közel húsz éven át működő feladatellátási tapasztalatairól. A költségvetések bevételi oldala megmutatja számunkra, hogy milyen pénzügyi eszközök álltak rendelkezésre, miből gazdálkodhattak az önkormányzatok, de ehhez hozzá kell illeszteni azt a feladatkört, amelyet finanszírozni kellett. A bevételi struktúrát és annak hiányosságait egy korábbi tanulmányomban már bemutattam, így most azt kiegészítve a kiadási oldal részletes elemzésére törekszem. Már csak azért is, mert a kiadási szerkezet nagyban befolyásolja a helyi pénzügyi autonómia fokát is. A tanulmány célja, hogy 1993 és 2010 között bemutassa a helyi önkormányzatok közfeladat-ellátási körét, majd reagáljon a 2010 után tapasztalható változásokra, a helyi költségvetés kiadási szerkezetének alakulására.

• 3P és a magyar helyi önkormányzatok – egy jogintézmény alkalmazásának defektusai

  80-96

  Varga Judit

  Megtekintések száma:

  106

  Az elmúlt években megfigyelhető tendencia, hogy az önkormányzatokra számos közfeladat ellátásának kötelezettsége hárult, gondoljunk csak a magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény rendelkezéseire. A gyarapodó feladatokhoz azonban nem feltétlenül társulnak azok ellátásához szükséges források, így az önkormányzatok a jogszabályok, illetve lakosaik által megfogalmazott, feléjük irányuló kötelezettségek ellátására új, az igazgatás weberi szemléletétől gyakran idegen megoldásokra, akár saját költségvetésükön kívül erőforrások felkutatására és igénybevételére kényszerülnek.

• A határon átnyúló víztartó rétegek vízkészletmegosztására vonatkozó nemzetközi szokásjogi elvek és nemzetközi vitarendezési mechanizmusok

  23-48

  Bazánth Barbara

  Mordivoglia Clio

  Sulyok Katalin

  Megtekintések száma:

  217

  Az elmúlt fél évszázad során a felszín alatti ivóvízkészletek váltak az emberiség alapvető ivóvízforrásává, mivel globális készleteinknek 97%-a mára víztartó rétegekben rejlik. A felszín alatti vízkészletek jelentőségét növeli, hogy a felszíni vizek gyakran olyan mértékben szennyezettek, hogy alkalmatlanok emberi fogyasztásra, szemben a felszín alatti vizekkel, amelyek jobb minőségűek, és szinte kezelés nélkül alkalmasak ivóvíznek. Azonban a felszín alatti vizek a túlhasználat következtében folyamatosan fogynak, újratöltődési rátájuk pedig irreverzibilis módon csökken. A vízkészletek túlzott kiaknázása világszerte államközi, illetve államon belüli konfliktusok forrásává vált, elegendő itt az Izrael és Palesztina közötti vízkonfliktusra, vagy a bolíviai „vízháborúra” utalni. Ráadásul a nemzetközi jognak a felszín alatti vizek tekintetében nemcsak a túlhasználatot kell megelőznie, hanem azok minőségének megőrzése is kiemelt szempont.