Keresés

Keresési eredmények

• Egy új törvényi tényállás szükségességéről: avagy a versenyt korlátozó megállapodás a közbeszerzési és a koncessziós eljárásban bűncselekmény margójára

  99-121

  Szabó Zsolt Tibor

  Megtekintések száma:

  415

  A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 420. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállás az egyedüli az egész büntető kódexben, amelynek diszpozíciójában tényállási elemként szerepel a közbeszerzési eljárás. Ennek ellenére, a közbeszerzési eljáráshoz további, olyan büntetni rendelt tényállások is társíthatók, amelyek szükségszerűen megvalósulnak, befejezetté válnak stádiumtani szempontból, ha az állami közpénzek pályáztatás során történő kiosztásakor megjelenik a felek közötti bűnös kapcsolat.

  A teljesség igénye nélküli vizsgált, eljárásbeli magatartásokból kitűnik, hogy egy nem tisztességes közbeszerzési eljárás alapja valamely korrupciós bűncselekmény elkövetése; majd a lezárt közbeszerzési eljárás után, a ne bis in idem elvének sérelme nélkül válik tényállásszerűvé a versenyt korlátozó megállapodás bűntette, azaz a Btk. 420. § (1) bekezdésében rögzített tényállás nem azonos a közbeszerzési korrupció fogalmával. Ennek igazolására felvázolom, hogy mit értek közbeszerzési korrupció alatt.

  Tanulmányomban arra törekszem elsődlegesen, hogy alátámasszam, a hivatkozott deliktum nem képes betölteni azt a jogalkotói célt, hogy a közbeszerzési korrupciót visszaszorítsa; másodlagosan egy új törvényi tényállás szükségességének okaira is kitérek.

• A kor színvonalán? : Az új büntetőeljárási kódex válasza a jelen kihívásaira

  11-36.

  Bencze Mátyás

  Megtekintések száma:

  270

  A jelen írás műfaji szempontból leginkább egy műbírálatra hasonlít. Ez a sajátosság főként abban nyilvánul meg, hogy az értékelt „alkotás”, ebben az esetben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) bizonyos részeit az egész törvényt igazoló célokkal és értékekkel egybevetve, ezekre tekintettel értékelem. Nem az egyes jogintézmények szisztematikus és főleg nem a törvény átfogó elemzésére vállalkozom, hanem csupán arra, hogy megmutassam, a törvényben szereplő adott intézmény, illetve az arra kialakított szabályozás elősegíti-e a modern büntetőeljárás igazoló elveinek érvényesülését. Amíg tehát a művészeti alkotások értékelésének mércéje az esztétikai értelemben vett „kvalitás”, addig a Be. vonatkozásában a helyes célok megvalósítására való képesség adja a kritika vezérfonalát.

• A védőügyvédi tevékenység gyakorlásának személyi és szervezeti keretei Magyarországon

  79-88

  Bérces Viktor

  Megtekintések száma:

  99

  Az ügyvédi kar képzési rendszerét szintén számos kritika érte az elmúlt időszakban. Magam is úgy vélem, hogy a hiányosságok elsősorban jogalkotói hibák, illetőleg mulasztások eredményeképpen keletkeztek, mivel sem a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.), sem pedig az ügyvédekről szóló 1998. évi IX. törvény (a továbbiakban: Ütv.) nem határolja be pontosan a büntetőügyekben eljárható ügyvédek körét. Márpedig szükség lenne további speciális követelményekre. Jelenleg azonban bármely jogi szakvizsgával rendelkező kolléga megbízható, illetőleg kirendelhető annak ellenére, hogy a napi rutin tekintetében jelentős különbségek mutatkoznak. Ez pedig nyilvánvalóan diszkriminatív helyzetet eredményez a terheltek között, akiknek joguk volna az azonosan hatékony védekezéshez – már csak az Alaptörvény szellemiségéből fakadóan is.

• Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának hatása a magyar büntetőeljárási törvényre

  128-150

  Szabó Krisztián

  Megtekintések száma:

  278

  Jelen tanulmány az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) legújabb magyar vonatkozású ítéleteit vizsgálja a büntető eljárásjoghoz kapcsolódóan. Előkérdésként felmerül, hogy miért szükséges az EJEB esetjogát és annak a hazai jogalkotásra és jogalkalmazásra gyakorolt hatását vizsgálni. Noha az EJEB „jogosan tart igényt arra, hogy alakítólag hasson a tagállamok jogrendszereire”, az „olykor számunkra szokatlan ’kontinentális esetjog’ építőköveiként" megjelenő strasbourgi döntések egyedi ügyekben születnek, és általános kötelező erővel nem rendelkeznek. A Bíróság mindig az elé terjesztett ügy egyedi körülményeit vizsgálja, és arról dönt, hogy a konkrét esetben sérültek-e az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) rendelkezései. Magát a nemzeti jogszabályt azonban az EJEB sohasem minősíti, azt in abstracto nem vizsgálja.

• Tárgyalási alapjogok és tárgyalási etika a büntetőeljárásban

  32-55

  Bérces Viktor

  Megtekintések száma:

  173

  A büntetőbírósági tárgyalások száma folyamatosan csökken, mivel a hazai jogalkotó számos olyan jogintézményt vezetett be, amelyek célja a büntetőügyek bírósági útról történő elterelése, illetőleg a vádemelés mellőzése. Ennek ellenére mindig lesznek olyan bűncselekmények, amelyek elbírálása nem mellőzheti a közvetlen bírói vizsgálaton alapuló felelősségre vonást. A tárgyalás kétségtelenül a büntetőeljárás „tetőpontja”, hiszen itt valósul meg maradéktalanul a kontradiktórius eljárás, a védőnek és a vádhatóságnak itt nyílik lehetősége arra, hogy tény- és jogkérdésekben, egymás személyes jelenlétében véleményt formáljon. A büntetőeljárási törvény módosítása számos kérdést felvetett, így például azt, hogy a közeljövőben valójában ki irányítsa a bírósági eljárásban felvett bizonyítást, illetőleg milyen eljárási alapjogokat biztosítsanak az eljárás résztvevőinek. E tanulmányomban elsősorban ezekre a kérdésekre kívánok reflektálni, az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány döntésének alapulvételével.