Keresés

Keresési eredmények

• The right to take collective action in EU law based on the European Pillar of Social Rights and the recent case law of the CJEU

  9-24

  Zaccaria Márton Leó

  Megtekintések száma:

  237

  Jelen tanulmány a kollektív fellépéshez és megállapodáshoz való alapvető munkavállalói jog köré épül. E jogosultság szilárdan beágyazott ugyan a munkajogi szabályozások többségében, de az Európi Unió szociálpolitikájának (munkajogi szabályainak) köszönhetően önállóan, sajátos jelentéstartalommal is vizsgálatra érdemes. Akár alapjogi, akár alapszerződési, akár irányelvi oldalról közelítünk e jog felé, annak tartalma és gyakorlati hatékonysága számos nehezen megítélhető kérdésre mutat, ezeket pedig a szociális természetű jogvédelem iránti igény és a gazdasági alapszabadságok szükségszerű kollíziója katalizálja. Kutatásom során e jog – kiegészítve néhány további, kapcsolódó kollektív munkavállalói jogosultsággal – vizsgálatát az Európai Unió Bíróságának újabb ítélkezési gyakorlata, illetőleg a Szociális Jogok Európai Pillére jelentette átfogó szociálpolitikai reform segítségül hívásával elemzem.

  This paper is built around the workers’ fundamental right to take collective action and collective bargaining. Although, this right is firmly embedded in the majority of labour law systems in the social policy (meaning labour law, too) of the European Union, it is worth analysing it separately with an independent meaning. We can approach this right from the fundamental rights, the fundamental treaties or from certain directives, so we can find several questions that are difficult to answer properly. These problems are mostly catalysed by the necessary collision between the need for socially motivated legal protection and the fundamental economic freedoms. In my research, I analyse this right – along with some other connected ones – with the help of the recent case law of the Court of Justice of the European Union and the European Pillar of Social Rights because the latter highlights the holistic approach in the current reforms of EU social policy.

• A kollektív munkaügyi vita sajátosságai

  217-232

  Rab Henriett

  Sipos Marcell

  Megtekintések száma:

  176

  A technológiai, gazdasági és egyéb változások napjainkban alapjaiban változtatják meg a jogviszonyok természetét. A munkajogi jogalkalmazói körökben is egyre nagyobb teret nyer az atipikus foglalkoztatás. Álláspontunk szerint ez a fejlődés nem pusztán az anyagi jogban érhető tetten, hanem a perjogi, illetve adott esetben az alternatív vitarendezési eljárások szintjén is megjelenik. Talán kissé ironikus, hogy épp a (magyar civilisztikai perjogban kevéssé népszerű) kollektív munkaügyi vita az, amelyben időről-időre megfigyelhetők az új, innovatív vitarendezési metódusok. Munkánk ezért elsősorban a kollektív vitarendezés bíróságon kívüli gyakorlatát vizsgálja, kiegészítve egyes, a hazai munkajogi környezet számára kevésbé kutatott országok jogrendszerében alkalmazott megoldásokkal. Célunk, hogy rávilágítsunk az alternatív vitarendezési módszereknek a kollektív jogvitákban való alkalmazásában rejlő lehetőségekre, illetve új, eddig ismeretlen lehetőségeket tárjunk fel a hazai jogalkalmazás számára.

• A kollektív szerződés jogi természetéről

  Puskás Ágnes

  Megtekintések száma:

  581

  A kollektív szerződés jogi természete körül kialakult, több, mint egy évszázados vitában – bár többféle csoportosítás létezik, de – lényegében két álláspont körvonalazódik: az egyik a kollektív szerződésekre jogforrásként tekint, és azokat jogszabályhoz, szabályzathoz hasonlítja, a másik a kollektív szerződés szerződéses jellegének dominanciáját, vagy sajátos szerződési típuskén történő értelmezését hangsúlyozza. A tanulmány a különböző korszakok jogi szabályozásának fényében bemutatja ezen álláspontokat, és a hatályos Mt. alapján megvizsgálja, hogy a kollektív szerződések milyen kettős jellegzetességgel bírnak, illetve melyek azok a sajátosságai, amelyek az egyik illetve a másik álláspontot erősítik. Mindennek alapja az a meglátás, hogy a kollektív szerződéskötés alanyai (azaz a munkáltatók, munkáltatói érdekvédelmi szervetek és szakszervezetek) és érintettjei (a munkavállalók) szemszögéből a jogintézmény lényegesen eltérő jellegzetességgel bír, így mindaz, ami a megállapodást megkötők közötti viszonyban szerződésként jelenik meg, a munkavállalói oldalról – akarategyezségük teljes vagy részleges hiányában – szerződésként csupán kétségekkel értelmezhető.

• A szociális dömpinghelyzet a határon átnyúló kollektív alku és fellépés tükrében: Egy dilemma jog és gazdaság metszéspontjában, az Európai Unió joggyakorlata és a nemzetközi sztenderdek

  180-202

  Kószás Attila Gábor

  Megtekintések száma:

  171

  Jelen tanulmányban ismertetem a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) célkitűzéseit, a kollektív alku és fellépés során született egyezményeket, ezek tekintetében az ILO felügyeleti szervei által követett gyakorlatot. A szociális dömpinghelyzet fogalmának ismertetését követően konkrét példákon keresztül mutatom be az Európai Uniónak a gazdasági alapszabadságok és a tárgybeli kollektív munkavállalói jogok közötti ellentétek terén követett gyakorlatát, a nemzetközi sztenderdek tükrében. Megállapításom, hogy a gazdasági szabadságok és a munkavállalói alapjogok közötti, az előbbiek javára fennálló hierarchikus viszony az uniós jog alapján sem tartható fenn.

• A „bértárgyalások” és a hozzájuk kapcsolódó munkajogi és munkaügyi kapcsolati kihívások a köztulajdonban álló vállalatok által működtetett közszolgáltatások területén

  148-161

  Szabó Imre Szilárd

  Megtekintések száma:

  258

  Az állami és az önkormányzati közszolgáltatást nyújtó cégeknél több mint fél évig húzódott a 2021. évi bérfejlesztések rendezése, amely hároméves, úgynevezett „jövedelempolitikai” megállapodásokban manifesztálódott. A folyamat azonban jelen írás szempontjából leginkább a munkaügyi kapcsolatok vetülete miatt vált érdekessé és jogtudományi szempontból is elemezhetővé. Az elemzés során – a terjedelem adta keretek lehetőségei között – vizsgálom a bérmegállapodások folyamatát (annak munkajogi tartalmával és következményeivel), a köztulajdonra vonatkozó eltérő kollektív munkajogi szabályok elvi alapjait, végül a szektor sztrájkjogi szabályozásának újonnan felmerülő gyakorlati problémáit. 

• Jogértelmezési kérdések a szakszervezet jogállásával kapcsolatban

  79-95

  Szabó Imre Szilárd

  Megtekintések száma:

  681

  Tanulmányomban – a teljesség igénye nélkül – néhány olyan, a gyakorlatban felmerülő jogértelmezési kérdést teszek elemzés tárgyává, melyek plasztikusan világítanak rá arra a kérdésre, hogy a tételes magyar munkajogi szabályozás egyes elemei milyen gyakorlati problémákat vetnek fel, és eltérő értelmezési lehetőségeket nyitnak meg a szakszervezetek jogállásával, illetve jogaik gyakorlásával összefüggésben. Ennek keretében vizsgálom a szakszervezetek jogi természetét, így magát az (elsősorban jogi) meghatározást és a szakszervezet célját, különös tekintettel a „munkaviszonyon túli” szervezkedési lehetőségekre. Ezt követően a jogálláshoz kapcsolódó státuszkérdések és polgári jogi tartalommal is bíró, ugyanakkor munkajogi szempontból idejétmúlt fogalmak bemutatására teszek kísérletet (a „tisztségviselő” és az ún. „felsőbb szerv” értelmezési lehetőségei). Végül a kollektív szerződés megkötéséhez kapcsolódóan a szakszervezeti szövetség kollektív szerződéskötési lehetőségeit vizsgálom, úgy, hogy az egyes vizsgált kérdésekhez de lege ferenda javaslatokat fogalmazok meg.

• Legitimációs és hatásköri kérdések az üzemi tanácsokkal és a szakszervezetekkel kapcsolatosan

  65-80

  Balogh Áron Péter

  Megtekintések száma:

  179

  A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) több tekintetben is alapvető változást hozott a magyar kollektív munkajog rendszerében. A kollektív szerződések diszpozitív természetének a változása ezek közül az egyik legkiemelkedőbb, hiszen az új törvény kiszélesítette az eltérés lehetőségeit. A korábbi Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) általános jelleggel a munkavállalóknak kedvező irányban klaudikálóan kógens volt, azaz a kollektív szerződéssel a munkavállalók hátrányára nem lehetett eltérni a törvény szabályaitól. Ehhez képest az új törvény már nem tiltja – ezért egyúttal lehetővé is teszi – a munkavállalókra nézve a törvényben biztosított rendelkezéseknél kedvezőtlenebb kollektív szerződéses rendelkezések elfogadását. A jogszabály miniszteri indoklása kifejtette, hogy a rugalmasabb szabályozással szélesebb körű kollektív autonómiát kívánt biztosítani a munkaerőpiac szereplőinek, annak érdekében, hogy gazdasági, társadalmi és más igényeihez szabadon igazíthassák a foglalkoztatás feltételeit, bizonyos törvényi korlátok mellett.