Keresés

Keresési eredmények

• A Római Statútum kihirdetésének alkotmányos akadálya

  45-59

  Pesci Marco

  Megtekintések száma:

  368

  1998. július 17-e a nemzetközi igazszolgáltatási struktúra egyik legfontosabb mérföldköve: ezen a napon született meg a Római Statútum, amelyet a kodifikálásban résztvevő 148 államból 120 támogatott. A Statútum 86. cikke expressis verbis rögzíti, hogy „a Részes Államok kötelesek […] teljes mértékben együttműködni a Bírósággal a Bíróság joghatóságába tartozó bűntettek miatti nyomozás és büntetőeljárás során.” Mint minden nemzetközi szerződés, úgy a Statútum esetében is érvényesül a pacta sunt servanda elve, amelyről explicit formában a szerződések jogáról szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény 26. cikke rendelkezik, rögzítve, hogy „minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket [amelyeket] jóhiszeműen kell végrehajtaniuk.” Ahogy arra az Állandó Nemzetközi Bíróság is rávilágított, egy érvényes és hatályos nemzetközi kötelezettség esetében az érintett állam köteles megtenni minden olyan belső jogi intézkedést, amely annak végrehajtásához szükséges. Miért is fontos mindez? Magyarország ugyan ratifikálta a Statútumot, azonban azt a mai napi napig nem hirdette ki, amely azért tekinthető jelentős mulasztásnak, mert ha a Bíróság együttműködésre hívná fel hazánkat – például egy elfogatási parancs kibocsátása útján – és azt a belső jogi mulasztásunk miatt nem tudnánk teljesíteni, úgy a 86. cikkben rögzített együttműködési kötelezettség megsértése megalapozhatná Magyarország nemzetközi jogi felelősségét. A tanulmányban annak a kérdésnek a megválaszolását kísérlem meg, hogy vajon milyen okok vezethettek idáig, és milyen megoldási lehetőségek állnak rendelkezésre.

• Büntethetőségi akadályok a nemzetközi büntetőjogban

  35-53

  Sántha Ferenc

  Megtekintések száma:

  126

  A büntethetőségi akadályok megjelölésére az angolszász jogkörbe tartozó államok jogában, illetve az angol nyelvű jogi szakirodalomban ismert defence kifejezés meglehetősen tág kategória, amely magában foglal minden olyan – jellemzően a védelem által előterjesztett – hivatkozást, érvelést, amely a terhelt felmentésére irányul. Ezzel a kifejezéssel jelölik a vádemelés és az elítélés anyagi jogi és eljárási jellegű akadályait, illetve ezen akadályokra történő hivatkozást egyaránt.

• Reflections on the validity of exculpatory clauses in light of Section 6:152 of the Hungarian Civil Code

  9-24

  Pusztahelyi Réka

  Megtekintések száma:

  206

  A magyar Ptk. 6:152. szakasza a felelősségkizáró és korlátozó kikötések érvénytelenségének általános, a szerződési szabadság határát kijelölő abszolút jellegű minimumszabálya. Jelen tanulmányban e szabály összetett vizsgálatára törekszünk. Szükséges ugyanis a károkozás jogellenességét kizáró károsulti beleegyezés, a kockázat tudatos vállalása illetve a joglemondás (itt elsősorban a szerződésszegésből fakadó igények érvényesítéséről való lemondás) mint jognyilatkozat elemzése is. Ugyanígy vizsgáljuk e tilalom más érvénytelenségi okokkal való viszonyát, elsősorban a tisztességtelen általános szerződési feltételek tényállását.

  Section 6:152 of the Hungarian Civil Code (HCC) is an objective cap on the freedom of contract, it is an unconditional (absolute) and minimum protection to which all exculpatory clauses are subject. In this essay, this rule is examined in a wide and complex context. These exculpatory clauses are closely connected to the consent of an injured person or their  assumption of risk, or their waiver (especially waiving claims for damages) as unilateral juridical acts. The relationship between this statute and other grounds of invalidity shall also be examined, especially the connection to the invalidity rule of unfair standard contract terms.

• A büntetőjogi elévülés határidejének megállapításáról

  99-113

  Hadházi Dávid

  Megtekintések száma:

  306

  Tanulmányom témája a büntethetőséget megszüntető elévülés. Dolgozatomban először általánosságban szólok az elévülésről, a büntető törvénykönyvben elfoglalt helyéről, illetve jogelméleti igazolásáról. Ezt követően egy jogtörténeti kitekintést adok, bemutatva az első büntető törvénykönyvünkben foglalt elévülési rendszert. Ismertetem az elévülési idő hatályos szabályait, majd az elévülés érvényre jutásával összefüggésben a büntetőeljárási törvény vonatkozó rendelkezéseit, végezetül dolgozatom utolsó részében de lege ferenda javaslattal vonom le annak következtetéseit.