dEjournals Nyitóoldal
Pro Futuro
Aktuális Archívum Keresés Szerzői útmutató
Regisztráció Bejelentkezés
thumbnail

Évf. 14 szám 2 (2024)
Fókuszban

A klímaváltozás emberi jogi megközelítése és az emberi jogok antropocentrizmusa

Megjelent:
2024-12-20
DOI Linkhttps://doi.org/10.26521/profuturo/2024/2/15119
Szerző
Jakkel Barbara
Megtekintés
POSTPRINT
Kulcsszavak
klímavédelem emberi jogok antropocentrizmus természet jogai globális ökológiai válság
Licenc

Copyright (c) 2024 Pro Futuro

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.

Hogyan hivatkozzuk
Kiválasztott formátum: APA
Jakkel, B. (2024). A klímaváltozás emberi jogi megközelítése és az emberi jogok antropocentrizmusa. Pro Futuro, 14(2). https://doi.org/10.26521/profuturo/2024/2/15119
Absztrakt

Az „antropocén” korszakában élünk, amelynek lényege, hogy az emberi destruktív tevékenység olyan jelentős hatást gyakorol a Föld bolygóra, hogy az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését és az átfogó környezetszennyezést magában foglaló globális ökológiai válság legfőbb felelősévé vált. Az antropocén korszak tudományos koncepciója elkerülhetetlenné teszi, hogy a társadalmak felülbírálják azt a számtalan gazdasági- és jogintézményt, amelyet az ember és a környezet közötti kapcsolat szabályozására használnak, a környezeti etika felől érkező bírálat ugyanis az, hogy az ökológiai válság kialakulásához az antropocentrikus, az emberi érdekek kizárólagosságát hangsúlyozó szemlélet vezetett, amely a nem emberi létezőket alárendeli ezen emberi érdekeknek. Az ilyen öko- vagy biocentrikus szemléletet képviselő, a természetnek jogokat adó, vagy a biodiverzitást alkotmányos rangra emelő jogi megoldások az európai jogász szemével meglehetősen egzotikusnak tűnnek, hiszen ebben a régióban a bíróság előtt folyó klímapolitikai küzdelmek az emberi jogok szótárát felhasználva zajlanak. Ebben a tanulmányban arra szeretnék rámutatni, hogy a fenti eseteket nem egyfajta egzotikumként kell értelmezni, hanem az emberi jogokra alapozott klímavédelem egy fundamentális kihívásaként, amely a jogok nyelvét az emberin túlra is ki akarja terjeszteni, és a környezet nem emberközpontú védelmére tart igényt. Amellett fogok érvelni, hogy bár ezt a kihívást komolyan kell venni, jó indokaink vannak továbbra is az emberi jogok nyelvén kifejezni a klímaváltozással kapcsolatos igényeinket.

Hivatkozások
  1. [1]GREENE, Natalia: The first successful case of the Rights of Nature implementation in Ecuador. https://www.earthlaws.org.au/wp-content/uploads/2016/07/RON_Vilcabamba-Ecuador-Case-complete.pdf (2024.10.10.)
  2. KAUFFMAN, C. M.-MARTIN, P. L.: Can rights of nature make development more sustainable? Why some Ecuadorian lawsuits succeed and others fail. World Development 2017/92, 130–142.
  3. (https://doi.org/10.1016/j.worlddev.2016.11.017)
  4. [2] PECK, M. R. et al.: The conflict between Rights of Nature and mining in Ecuador: Implications of the Los Cedros Cloud Forest case for biodiversity conservation. People and Nature 2024. (https://doi.org/10.1002/pan3.10615)
  5. MIHNEA, Tănăsescu et al.: Rights of nature and rivers in Ecuador’s Constitutional Court. The International Journal of Human Rights, 2024. 1-23. (https://doi.org/10.1080/13642987.2024.2314536)
  6. [3]PRIETO, Gustavo: The Los Cedros Forest has Rights – The Ecuadorian Constitutional ourt Affirms the Rights of Nature. Varfassungsblog, 2021.december 11. https://verfassungsblog.de/the-los-cedros-forest-has-rights/ (2024.10.10.)
  7. [4]Equador alkotmányának természet jogaira vonatkozó rendelkezései: https://www.garn.org/wp-content/uploads/2021/09/Rights-for-Nature-Articles-in-Ecuadors-Constitution.pdf (2024.10.10.)
  8. [5] DROZ, Laÿna: Anthropocentrism as the scapegoat of the environmental crisis: a review. Ethics in Science and Environmental Politics, 2022/22. 25-49.( doi:10.3354/esep00200)
  9. [6]A Bolygó határok keretrendszer részletesen megismerhető: https://www.stockholmresilience.org/research/planetary-boundaries.html (2024.10.11.)
  10. [7] https://www.unep.org/resources/emissions-gap-report-2022, (2024.09.05.)
  11. [8] Először Paul Crutzen, Nobel-díjas kémikus vetette fel az antropocén fogalmának használatát. lásd: Paul CRUTZEN, Paul: Geology of mankind. Nature, 2002/22. 415. (DOI: 10.1038/415023a)
  12. [9] HORNBORG, Alf: The Anthropocene challenge to our worldview. in: JARIA-MANZANO Jordi – BORRAS Suzana (szerk.): Research handbook on Global Climate Consttitutionalism. Edward Elgar Publishing, 2019. 17-30. (https://doi.org/10.4337/9781788115810.00007)
  13. [10] OKSANEN, Marku: On tackling the environmental crisis through human rights. Ethics of the Environmental Crisis, 2020/75. 104-11. (https://doi.org/10.4000/estetica.7354)
  14. [11] HORVÁTH Márk: Az antropocén kezdete. Meghatározási kísérletek és értelmezési viták a különböző antropocén értelmezések tükrében. Kellék, 2021/66. 91-106.(HORVÁTH 1)
  15. [12] HORVÁTH Márk: Az antropocén. Az ökológiai válság és a posztantropocentrikus természetkultúrális viszonyok. Prae Kiadó, 2021., 19-34. (HORVÁTH 2)
  16. [13] Az egyik legmeghatározóbb kritika a „kapitalocén narratíva”. A kifejezés az antropocénnel vitatkozó kifejezés, mivel az embert, az antrophos-t a tőkével, a kapitalizmussal helyettesíti be. Ez a megközelítés a környezeti válságot nem az elvontan értett emberiségnek, hanem egy történetileg meghatározható társadalmi-gazdasági viszonyrendszernek, a kapitalizmusnak tulajdonítja. Fontos látni, hogy a kapitalocén-diskurzus nem a geológiai antropocén-elmélettel vitatkozik, hanem az antropocén történeti narratívájával: bírálata szerint a jelenlegi ökológiai válságot nem az emberiség okozza, hanem a nyugati politikai és gazdasági rendszerek, amelyek a környezeti javak és szolgáltatások elosztásának igazságtalan rendszereit rögzítik. Épp ezért, ha az ökológiai válságot az egész emberiségnek tulajdonítjuk, azzal az elmélet szerint elmossuk a felelősök közötti óriási különbségeket és az individualizált felelősségre vonás lehetőségét.
  17. SCOBIE, Michelle: Framing Environmental Human Rights in the Anthropocene. In: BABER, Walter – MAY, James (szerk.): Environmental Human Rights in the Anthropocene, Cambridge University Press, 2023. 9-30. (https://doi.org/10.1017/9781009039642.002)
  18. [14] HORVÁTH 2, i.m. 91.
  19. [15] ELLIOT, Robert: Normative Ethics. In: JAMIESON, Dale (szerk.): A Companion to Environmental Philosophy, Blackwell Publishers Ltd., 2001, 177-191.
  20. [16] HAYWARD, Tim: Anthropocentrism: A misunderstood problem. Environmental Values 1997/6.1., 49-63.
  21. [17] MYLIUS, Ben: Three types of anthropocentrism. Environmental Philosophy 2018/15.2., 159-194. (doi: 10.5840/envirophil20184564) ; DROZ: i.m. 25-49.
  22. [18] DROZ: i.m. 39-40.
  23. [19] AIKEN, William: Human Rights in an Ecological Era. Environmental Values, 1992/1.3. 191-203.
  24. [20] Amint Aiken is rámutat, az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának kezdetén az emberi jogokról szóló vita nem foglalkozott az ember és a környezet kapcsolatával, a hangsúly az emberi méltóság és jólét szempontjából alapvető szabadság- és jóléti jogokon volt. A deklarált jogok közül több olyan is volt, amely, ha minden nép teljes mértékben gyakorolná, káros környezeti következményekkel járna (pl. tulajdonhoz, munkához, pihenéshez, szabadidőhöz, a megfelelő életszínvonalhoz való jog stb.) A 19. cikk kimondja, hogy e jogok korlátozásának egyetlen feltétele a „mások jogainak és szabadságainak megfelelő elismerése és tiszteletben tartása…”. Amiből az látszik, hogy csak az emberi jogok erősítése korlátozhatja az emberi jogokat. AIKEN: i.m. 192-195.
  25. [21]KOTZÉ, Louis: Human rights and the environment in the Anthropocene. The Anthropocene Review, 2014/1.3. 252-275.( https://doi.org/10.1177/2053019614547741)
  26. [22]Equador Alkotmánya elérhető: https://www.constituteproject.org/constitution/Ecuador_2021 (2024.10.11.)
  27. [23]Bolívia Alkotmánya elérhető: https://www.constituteproject.org/constitution/Bolivia_2009 (2024.10.11.)
  28. [24] KOTZÉ: i.m.: 259.
  29. [25] CRAIG Robin – BENSON Melinda: Replacing Sustainability. Akron Law Review, 2013/46., 841.
  30. [26] KOTZÉ: i.m.: 255.
  31. [27] BÁNYAI Orsolya: Az élőlények jogalanyiságának környezeti etikai háttere. Debreceni Jogi Műhely, 2007/4.
  32. [28] GILBER et al.: Understanding the Rights of Nature: Working Together Across and Beyond Disciplines. Human Ecology, 2023/51., 363-377. (https://doi.org/10.1007/s10745-023-00420-1)
  33. [29] BHAKUNI Himani: Perspective Beyond Anthropocentrism – Health Rights and Ecological Justice. Health Hum Rights, 2021/23/2., 7-12.
  34. [30] Lalit Miglani v. State of Uttarakhand & Others, High Court of Uttarakhand Order on Miscellaneous Application CLMA 3003/17, March 30, 2017.
  35. [31] Equador Alkotmánya elérhető: lásd 22. lábjegyzet
  36. [32] KAUFFMAN: i.m.: 130–142.
  37. [33] GILBER: i.m. 375.
  38. [34] BRUCKERHOFF, Joshua: Giving Nature Constitutional Protection: A Less Anthropocentric Interpretation of Environmental Rights. Texas Law Review, 2008/86. 615-646.
  39. [35] BELL, Derek: Climate change and human rights. WIREs climate change, 2013/4. 159-170.(
  40. https://doi.org/10.1002/wcc.218
  41. )
  42. [36] PEEL Jacqueline – OSOFSKY Hari: A Rights Turn in Climate Change Litigation? Transnational Environmental Law, 2018/7. 37-67. (https://doi.org/10.1017/S2047102517000292)
  43. [37] Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 7/23. számú határozata elérhető: https://www.uncclearn.org/wp-content/uploads/library/a_hrc_res_7_23.pdf (2024.10.11.)
  44. [38] BELL: i.m.159.
  45. [39]Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának (OHCHR) éghajlatváltozásról és emberi jogokról szóló tanulmánya elérhető: https://www.refworld.org/reference/themreport/unhrc/2009/en/65384 (2024.10.11.)
  46. [40] LEVY, Barry – PATZ, Jonathan: Climate Change, Human Rights and Social Justice. Annals of Global Health, 2015/81. 310-322. (DOI: 10.1016/j.aogh.2015.08.008)
  47. [41] HUMPREYS, Stephen: Human Rights and Climate Change, Cambridge University Press, 2009., 1. (https://doi.org/10.1017/CBO9780511770722)
  48. [42] Az inuit közösségeknek az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság előtti 2015-ös petíciója és a döntés elérhető: https://climatecasechart.com/non-us-case/petition-to-the-inter-american-commission-on-human-rights-seeking-relief-from-violations-resulting-from-global-warming-caused-by-acts-and-omissions-of-the-united-states/ (2024.10.11.)
  49. [43] Az Ashar Leghari kontra Pakisztán döntés elérhető: Case No: W.P. No. 25501/2015. (https://climatecasechart.com/wp-content/uploads/non-us-case-documents/2015/20150404_2015-W.P.-No.-25501201_decision.pdf (2024.10.11.)
  50. [44] Az Urgenda Alapítvány kontra Hollandia döntés elérhető: list number: C/09/456689/HA ZA 13-1396: https://www.globalhealthrights.org/wp-content/uploads/2016/03/Urgenda-Foundation-v-State-of-Netherlands.pdf (2024.10.11.)
  51. A döntésről szóló magyar nyelvű összefoglaló: SULYOK Katalin: A Klímaperek kihívásai és sikerei – az Urgenda-ítélet tanulságai. Közjogi szemle, 13(1), 1–7.
  52. [45] A Neubauer és társai kontra Németország döntés elérhető: https://climatecasechart.com/wp-content/uploads/non-us-case-documents/2021/20210324_11817_order-1.pdf
  53. A döntés magyar nyelvű összefoglalója: SULYOK Katalin: Klímaperek trendjei nemzeti bíróságok és a nemzetközi bírói fórumok gyakorlatában. Társadalmi Reflexió Intézet. Online: https://bit.ly/3NxOj2o
  54. BÖGÖS Fruzsina: Az éghajlatváltozással kapcsolatos perek jelene és jövőjének lehetséges irányai. Közjogi Szemle, 2023/1. 115-138. (https://doi.org/10.54200/kt.v3i1.52)
  55. [46] A Klímaszeniorok kontra Svájc döntés elérhető: https://hudoc.echr.coe.int/eng-press?i=003-7919428-11026177; (2024.10.11.)
  56. A döntés magyar nyelvű összefoglalója: LUX Ágnes: Kétarcú döntés Strasbourg-ban. JTI Blog, 2024. április 18. https://jog.tk.hu/blog/2024/04/ketarcu-klimadontes-strasbourg (2024.10.10.)
  57. [47]. PEEL – OSOFSKY: i.m.46.
  58. [48] ERNST Gerhard – HEILINGER Jan-Christoph (szerk.): Philosophy of Human Rights – Contemporary Controversies. Walter de Gruyter GmbH & Co. KG, Berlin, 2012. (DOI: 10.1515/9783110263886)
  59. [49] NICKEL James: Assigning Functions to Human Rights: Methodological Issues in Human Rights Theory. in: Etinson, Adam(szerk.): Human Rights: Moral or Political?, Oxford University Press, 2018. 145-159.
  60. [50] SINDEN, Amy: Climate Change and Human Rights, Journal of Land, Resources & Environmental Law, Temple University Legal Studies Research Paper No. 2008-49. (Sinden 2008) (http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.984266)
  61. [51] SINDEN 2008: i.m.6.
  62. [52] SINDEN 2008: i.m.20.
  63. [53] SINDEN, Amy: A Human Rights Framework for the Anthropocene, in: Manzano – Borras (szerk.): Research Handbooks on Global Climate Constitutionalism, Edward Elgar publishing, 2019. 132-152. (SINDEN 2019.) (http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3351226)
  64. [54] BELL: i.m. 168
  65. [55] KOTZÉ: i.m. 271.
  66. [56] AIKEN: i.m. 201.
  67. [57] KOTZÉ: i.m. 253.