dEjournals Home Page
Pro Futuro
Current Archives Search Author guidance
Register Login
thumbnail

Vol. 14 No. 2 (2024)
Focus

The Human Rights Approach to Climate Change and the Anthropocentrism of Human Rights

Published:
2024-12-20
DOI Linkhttps://doi.org/10.26521/profuturo/2024/2/15119
Author
Barbara Jakkel
View
POSTPRINT (Hungarian)
Keywords
climate change human rights anthropocentrism global ecological crisis rights of nature
License

Copyright (c) 2024 Pro Futuro

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.

How To Cite
Selected Style: APA
Jakkel, B. (2024). The Human Rights Approach to Climate Change and the Anthropocentrism of Human Rights. Pro Futuro, 14(2). https://doi.org/10.26521/profuturo/2024/2/15119
Abstract

We live in the ’Anthropocene’, whereby human destructive activity is having such a major impact on Planet Earth that it has become the main culprit in the global ecological crisis involving climate change, biodiversity loss and overall pollution. The scientific conception of the Anthropocene makes it inevitable that societies will reconsider the myriad economic and legal institutions used to regulate the relationship between humans and the environment. Since, a critic from the environmental ethics perspective states that the ecological crisis has been brought about by an anthropocentric view that emphasizes the exclusivity of human interests, subordinating non-human beings to these human interests. Such eco- or biocentric approaches, giving rights to nature or constitutionalizing biodiversity, seem rather exotic to a European lawyer, as in climate policy fights of this region we make efforts to increase the role of human rights. In this paper, I would like to point out that legal solutions that go beyond an anthropocentric perspective should not be understood as a kind of exoticism, but as a fundamental challenge to human rights-based climate protection that seeks to extend the language of rights beyond humans and calls for a non-human-centred protection of the environment. I will argue that, while this challenge must be taken seriously, there are good reasons to continue to use the language of human rights to express our climate change-related demands.

References
  1. [1]GREENE, Natalia: The first successful case of the Rights of Nature implementation in Ecuador. https://www.earthlaws.org.au/wp-content/uploads/2016/07/RON_Vilcabamba-Ecuador-Case-complete.pdf (2024.10.10.)
  2. KAUFFMAN, C. M.-MARTIN, P. L.: Can rights of nature make development more sustainable? Why some Ecuadorian lawsuits succeed and others fail. World Development 2017/92, 130–142.
  3. (https://doi.org/10.1016/j.worlddev.2016.11.017)
  4. [2] PECK, M. R. et al.: The conflict between Rights of Nature and mining in Ecuador: Implications of the Los Cedros Cloud Forest case for biodiversity conservation. People and Nature 2024. (https://doi.org/10.1002/pan3.10615)
  5. MIHNEA, Tănăsescu et al.: Rights of nature and rivers in Ecuador’s Constitutional Court. The International Journal of Human Rights, 2024. 1-23. (https://doi.org/10.1080/13642987.2024.2314536)
  6. [3]PRIETO, Gustavo: The Los Cedros Forest has Rights – The Ecuadorian Constitutional ourt Affirms the Rights of Nature. Varfassungsblog, 2021.december 11. https://verfassungsblog.de/the-los-cedros-forest-has-rights/ (2024.10.10.)
  7. [4]Equador alkotmányának természet jogaira vonatkozó rendelkezései: https://www.garn.org/wp-content/uploads/2021/09/Rights-for-Nature-Articles-in-Ecuadors-Constitution.pdf (2024.10.10.)
  8. [5] DROZ, Laÿna: Anthropocentrism as the scapegoat of the environmental crisis: a review. Ethics in Science and Environmental Politics, 2022/22. 25-49.( doi:10.3354/esep00200)
  9. [6]A Bolygó határok keretrendszer részletesen megismerhető: https://www.stockholmresilience.org/research/planetary-boundaries.html (2024.10.11.)
  10. [7] https://www.unep.org/resources/emissions-gap-report-2022, (2024.09.05.)
  11. [8] Először Paul Crutzen, Nobel-díjas kémikus vetette fel az antropocén fogalmának használatát. lásd: Paul CRUTZEN, Paul: Geology of mankind. Nature, 2002/22. 415. (DOI: 10.1038/415023a)
  12. [9] HORNBORG, Alf: The Anthropocene challenge to our worldview. in: JARIA-MANZANO Jordi – BORRAS Suzana (szerk.): Research handbook on Global Climate Consttitutionalism. Edward Elgar Publishing, 2019. 17-30. (https://doi.org/10.4337/9781788115810.00007)
  13. [10] OKSANEN, Marku: On tackling the environmental crisis through human rights. Ethics of the Environmental Crisis, 2020/75. 104-11. (https://doi.org/10.4000/estetica.7354)
  14. [11] HORVÁTH Márk: Az antropocén kezdete. Meghatározási kísérletek és értelmezési viták a különböző antropocén értelmezések tükrében. Kellék, 2021/66. 91-106.(HORVÁTH 1)
  15. [12] HORVÁTH Márk: Az antropocén. Az ökológiai válság és a posztantropocentrikus természetkultúrális viszonyok. Prae Kiadó, 2021., 19-34. (HORVÁTH 2)
  16. [13] Az egyik legmeghatározóbb kritika a „kapitalocén narratíva”. A kifejezés az antropocénnel vitatkozó kifejezés, mivel az embert, az antrophos-t a tőkével, a kapitalizmussal helyettesíti be. Ez a megközelítés a környezeti válságot nem az elvontan értett emberiségnek, hanem egy történetileg meghatározható társadalmi-gazdasági viszonyrendszernek, a kapitalizmusnak tulajdonítja. Fontos látni, hogy a kapitalocén-diskurzus nem a geológiai antropocén-elmélettel vitatkozik, hanem az antropocén történeti narratívájával: bírálata szerint a jelenlegi ökológiai válságot nem az emberiség okozza, hanem a nyugati politikai és gazdasági rendszerek, amelyek a környezeti javak és szolgáltatások elosztásának igazságtalan rendszereit rögzítik. Épp ezért, ha az ökológiai válságot az egész emberiségnek tulajdonítjuk, azzal az elmélet szerint elmossuk a felelősök közötti óriási különbségeket és az individualizált felelősségre vonás lehetőségét.
  17. SCOBIE, Michelle: Framing Environmental Human Rights in the Anthropocene. In: BABER, Walter – MAY, James (szerk.): Environmental Human Rights in the Anthropocene, Cambridge University Press, 2023. 9-30. (https://doi.org/10.1017/9781009039642.002)
  18. [14] HORVÁTH 2, i.m. 91.
  19. [15] ELLIOT, Robert: Normative Ethics. In: JAMIESON, Dale (szerk.): A Companion to Environmental Philosophy, Blackwell Publishers Ltd., 2001, 177-191.
  20. [16] HAYWARD, Tim: Anthropocentrism: A misunderstood problem. Environmental Values 1997/6.1., 49-63.
  21. [17] MYLIUS, Ben: Three types of anthropocentrism. Environmental Philosophy 2018/15.2., 159-194. (doi: 10.5840/envirophil20184564) ; DROZ: i.m. 25-49.
  22. [18] DROZ: i.m. 39-40.
  23. [19] AIKEN, William: Human Rights in an Ecological Era. Environmental Values, 1992/1.3. 191-203.
  24. [20] Amint Aiken is rámutat, az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának kezdetén az emberi jogokról szóló vita nem foglalkozott az ember és a környezet kapcsolatával, a hangsúly az emberi méltóság és jólét szempontjából alapvető szabadság- és jóléti jogokon volt. A deklarált jogok közül több olyan is volt, amely, ha minden nép teljes mértékben gyakorolná, káros környezeti következményekkel járna (pl. tulajdonhoz, munkához, pihenéshez, szabadidőhöz, a megfelelő életszínvonalhoz való jog stb.) A 19. cikk kimondja, hogy e jogok korlátozásának egyetlen feltétele a „mások jogainak és szabadságainak megfelelő elismerése és tiszteletben tartása…”. Amiből az látszik, hogy csak az emberi jogok erősítése korlátozhatja az emberi jogokat. AIKEN: i.m. 192-195.
  25. [21]KOTZÉ, Louis: Human rights and the environment in the Anthropocene. The Anthropocene Review, 2014/1.3. 252-275.( https://doi.org/10.1177/2053019614547741)
  26. [22]Equador Alkotmánya elérhető: https://www.constituteproject.org/constitution/Ecuador_2021 (2024.10.11.)
  27. [23]Bolívia Alkotmánya elérhető: https://www.constituteproject.org/constitution/Bolivia_2009 (2024.10.11.)
  28. [24] KOTZÉ: i.m.: 259.
  29. [25] CRAIG Robin – BENSON Melinda: Replacing Sustainability. Akron Law Review, 2013/46., 841.
  30. [26] KOTZÉ: i.m.: 255.
  31. [27] BÁNYAI Orsolya: Az élőlények jogalanyiságának környezeti etikai háttere. Debreceni Jogi Műhely, 2007/4.
  32. [28] GILBER et al.: Understanding the Rights of Nature: Working Together Across and Beyond Disciplines. Human Ecology, 2023/51., 363-377. (https://doi.org/10.1007/s10745-023-00420-1)
  33. [29] BHAKUNI Himani: Perspective Beyond Anthropocentrism – Health Rights and Ecological Justice. Health Hum Rights, 2021/23/2., 7-12.
  34. [30] Lalit Miglani v. State of Uttarakhand & Others, High Court of Uttarakhand Order on Miscellaneous Application CLMA 3003/17, March 30, 2017.
  35. [31] Equador Alkotmánya elérhető: lásd 22. lábjegyzet
  36. [32] KAUFFMAN: i.m.: 130–142.
  37. [33] GILBER: i.m. 375.
  38. [34] BRUCKERHOFF, Joshua: Giving Nature Constitutional Protection: A Less Anthropocentric Interpretation of Environmental Rights. Texas Law Review, 2008/86. 615-646.
  39. [35] BELL, Derek: Climate change and human rights. WIREs climate change, 2013/4. 159-170.(
  40. https://doi.org/10.1002/wcc.218
  41. )
  42. [36] PEEL Jacqueline – OSOFSKY Hari: A Rights Turn in Climate Change Litigation? Transnational Environmental Law, 2018/7. 37-67. (https://doi.org/10.1017/S2047102517000292)
  43. [37] Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 7/23. számú határozata elérhető: https://www.uncclearn.org/wp-content/uploads/library/a_hrc_res_7_23.pdf (2024.10.11.)
  44. [38] BELL: i.m.159.
  45. [39]Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának (OHCHR) éghajlatváltozásról és emberi jogokról szóló tanulmánya elérhető: https://www.refworld.org/reference/themreport/unhrc/2009/en/65384 (2024.10.11.)
  46. [40] LEVY, Barry – PATZ, Jonathan: Climate Change, Human Rights and Social Justice. Annals of Global Health, 2015/81. 310-322. (DOI: 10.1016/j.aogh.2015.08.008)
  47. [41] HUMPREYS, Stephen: Human Rights and Climate Change, Cambridge University Press, 2009., 1. (https://doi.org/10.1017/CBO9780511770722)
  48. [42] Az inuit közösségeknek az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság előtti 2015-ös petíciója és a döntés elérhető: https://climatecasechart.com/non-us-case/petition-to-the-inter-american-commission-on-human-rights-seeking-relief-from-violations-resulting-from-global-warming-caused-by-acts-and-omissions-of-the-united-states/ (2024.10.11.)
  49. [43] Az Ashar Leghari kontra Pakisztán döntés elérhető: Case No: W.P. No. 25501/2015. (https://climatecasechart.com/wp-content/uploads/non-us-case-documents/2015/20150404_2015-W.P.-No.-25501201_decision.pdf (2024.10.11.)
  50. [44] Az Urgenda Alapítvány kontra Hollandia döntés elérhető: list number: C/09/456689/HA ZA 13-1396: https://www.globalhealthrights.org/wp-content/uploads/2016/03/Urgenda-Foundation-v-State-of-Netherlands.pdf (2024.10.11.)
  51. A döntésről szóló magyar nyelvű összefoglaló: SULYOK Katalin: A Klímaperek kihívásai és sikerei – az Urgenda-ítélet tanulságai. Közjogi szemle, 13(1), 1–7.
  52. [45] A Neubauer és társai kontra Németország döntés elérhető: https://climatecasechart.com/wp-content/uploads/non-us-case-documents/2021/20210324_11817_order-1.pdf
  53. A döntés magyar nyelvű összefoglalója: SULYOK Katalin: Klímaperek trendjei nemzeti bíróságok és a nemzetközi bírói fórumok gyakorlatában. Társadalmi Reflexió Intézet. Online: https://bit.ly/3NxOj2o
  54. BÖGÖS Fruzsina: Az éghajlatváltozással kapcsolatos perek jelene és jövőjének lehetséges irányai. Közjogi Szemle, 2023/1. 115-138. (https://doi.org/10.54200/kt.v3i1.52)
  55. [46] A Klímaszeniorok kontra Svájc döntés elérhető: https://hudoc.echr.coe.int/eng-press?i=003-7919428-11026177; (2024.10.11.)
  56. A döntés magyar nyelvű összefoglalója: LUX Ágnes: Kétarcú döntés Strasbourg-ban. JTI Blog, 2024. április 18. https://jog.tk.hu/blog/2024/04/ketarcu-klimadontes-strasbourg (2024.10.10.)
  57. [47]. PEEL – OSOFSKY: i.m.46.
  58. [48] ERNST Gerhard – HEILINGER Jan-Christoph (szerk.): Philosophy of Human Rights – Contemporary Controversies. Walter de Gruyter GmbH & Co. KG, Berlin, 2012. (DOI: 10.1515/9783110263886)
  59. [49] NICKEL James: Assigning Functions to Human Rights: Methodological Issues in Human Rights Theory. in: Etinson, Adam(szerk.): Human Rights: Moral or Political?, Oxford University Press, 2018. 145-159.
  60. [50] SINDEN, Amy: Climate Change and Human Rights, Journal of Land, Resources & Environmental Law, Temple University Legal Studies Research Paper No. 2008-49. (Sinden 2008) (http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.984266)
  61. [51] SINDEN 2008: i.m.6.
  62. [52] SINDEN 2008: i.m.20.
  63. [53] SINDEN, Amy: A Human Rights Framework for the Anthropocene, in: Manzano – Borras (szerk.): Research Handbooks on Global Climate Constitutionalism, Edward Elgar publishing, 2019. 132-152. (SINDEN 2019.) (http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3351226)
  64. [54] BELL: i.m. 168
  65. [55] KOTZÉ: i.m. 271.
  66. [56] AIKEN: i.m. 201.
  67. [57] KOTZÉ: i.m. 253.