Az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődéssel fordultam a hajléktalan szülők és különélő gyermekeik kapcsolattartásának témája felé. Hogyan tudnánk támogatni a hajléktalanellátó intézményekben élő szülőket a gyermekeikkel való kapcsolattartásban, amely sokuk számára egyértelműen nagyon fontos, akár erejükön felüli erőfeszítéseket tesznek a gyerekek látogatásáért? Az interjúk során többször elhangzott, hogy a szülők nem teljesen értik, mit is kellene tenniük a gyerekek visszakapása érdekében, és az, hogy mennyire magukra hagyva érzik magukat ebben a helyzetben – vagy érezték akkor, amikor még ők nevelték gyermekeiket. Az alábbi tanulmány jól rezonált ezzel. Guy Shennan megoldásközpontú segítő beszélgetéseket vezet, amelyek a probléma helyett a megoldásra helyezik a hangsúlyt. Nem gondolja, hogy a szociális munka apolitikus vagy semleges hivatás lenne – ebben az írásában azt járja körül, hogy hogyan tudnánk mi, szociális munkások olyan módon dolgozni, hogy az hozzájáruljon az ügyfeleink – ebben az esetben a gyermekvédelem látókörébe került szülők – megerősödéséhez és hatalommal való felruházásához. Ajánlom mindenkinek az írását, akit érdekel, hogy hogyan lehet ellenállni a szociális munka kettős hivatásának és a szegénységben élők elnyomásának.