Keresés

Keresési eredmények

• A szociális életpályamodellel kapcsolatos dilemmák

  Csoba Judit

  Oláh Eszter

  Maszlag Fanni

  Megtekintések száma:

  409

  A szociális ágazat az elmúlt évtizedek kedvezőtlen változásainak hatására számos vonatkozásban válságba jutott. A működésképtelenség határát jelentő hiány van szakképzett szociális munkásokból, nagy a fluktuáció, bizonytalanok a munkakörülmények, folyamatosan csökkennek az ágazatban felhasználható források. Így a humánerőforrás fejlesztése napjainkra kényszerítő szükségletté vált.

  A szociális életpályamodell – más ágazatokat érintő karriermodellhez hasonlóan – hozzájárulhatna a szociális ágazat humánerőforrásának fejlesztéséhez, a szociális intézmények és szolgáltatások hatékony működéséhez. Az életpályamodellel kapcsolatban azonban a szakmát jelentősen megosztó dilemmák alakultak ki az elmúlt években.

  Tanulmányunkban ezeknek a dilemmáknak a feltárására vállalkoztunk és kutatásunkban a fókuszcsoportos interjú módszerét alkalmazva arra kerestük a választ, hogy a szociális szakemberek hogyan vélekednek a lassan egy évtizede formálódó életpályamodellről. Támogatnák-e és ha igen, milyen feltételekkel a karriermodell bevezetését, és milyen eszköztárat emelnének be a modellbe a szektor hatékonyságának és a munkavállalók életminőségének javítása érdekében.

  Kutatásunk azt mutatja, hogy a szociális ágazat munkavállalói a korszerű életpályamodell meghatározó elemei közül az egzisztenciális biztonságot garantáló, stabil és kiszámítható illetmény- és ösztönzőrendszert emelték ki, és új – az életpályamodellekben többnyire nem állandósult – elemként jelent meg a várakozások között a munkafeltételek garantálása. Mindemellett a megkérdezettek többsége fenntartásokkal fogadná az ágazatban a teljesítményértékelési rendszer bevezetését és a teljesítménymenedzsment alkalmazását.

  Csupán egy kisebbsége érvelt a karriermenedzsment, a minőségi munkát és szakmai innovációt elismerő értékelési rendszer és a humánerőforrás fejlődését támogató szolgáltatási rendszer mellett.

• „Mást tudnék csinálni, de hogy nem szeretném, az biztos!” Szociális munkások 2006-tól 2017-ig

  Vass Balázs Ákos

  Megtekintések száma:

  151

  Hogyan élik meg a szociális munkások munkájukat a mindennapokban? Milyen változásokon keresztül alakul a pályájuk? A válaszokhoz egy nagyváros 13 szociális munkásának megkérdezésével próbáltam közelebb kerülni 2006-ban és 2016–2017-ben.

  Az interjúalanyok számos munkahelyváltáson és kisebb változásokon mentek keresztül. Többségüknél a munkával kapcsolatos attitűdváltozások voltak megragadhatók, kisebb részüknél tartósabb belső változások. Megfogalmaztak változásokat a szakma, a társadalom vonatkozásában is. Szinte mindegyikük úgy érzi, a szakmában el tudna helyezkedni akár a külső lehetőségek, akár személyes kvalitásaik miatt.

  Az eredmények hozzájárulhatnak annak a pályaképnek az árnyalásához, melyről globálisabb információkat utoljára a képzés során kaptunk.

• Tinédzserkori gyermekvállalás és iskolai lemorzsolódás – Egy fiatalokkal végzett részvételi akciókutatás módszertani tapasztalatai

  Elek Zsuzsanna Réka

  Megtekintések száma:

  329

  A tanulmány egy 2020 nyarán, 13–24 éves roma fiatalokból és 1 facilitátor kutatóból álló, 11 fős kutatócsoporttal végzett részvételi akciókutatás tapasztalatait mutatja be, melynek témája a tinédzserkori gyermekvállalás és iskolai lemorzsolódás volt. A tanulmány a kutatás során használt módszerekre, módszertani és etikai megfontolásokra fókuszál. A részvételi akciókutatás fő módszerei az online kérdőíves vizsgálat, valamint csoportos és egyéni interjúk voltak. A kutatás minden egyes szakaszának megtervezése és kivitelese a fiatal kutatók bevonása mellett zajlott. A kutatás bizonyítja, hogy bevonásuknak és részvételüknek a róluk való gondolkodás és őket érintő programok részévé kell válnia, amihez meg kell ismerni a fiatalok tapasztalatait, meglátásait, érzelmeit, félelmeit és vágyait. A programoknak érdemben reagálniuk kell a fiatalok előtt álló konkrét, helyi továbbtanulási lehetőségekre, szakmakínálatra, munkaerőpiaci viszonyokra és lehetőségekre, az általános és középiskolás évek érzelmi nehézségeire.

• Demens időseket gondozó családtagok és szakemberek kölcsönös szerepviszonyulásai

  Gaálné Szabó Edith

  Megtekintések száma:

  311

  A tanulmány demenciával élő idősek esetében vizsgálja azt, hogy időben miként változik a velük informális, illetve formális kapcsolatban álló gondozók hálózata, és hogy adott időpontban miként alakulnak a gondozásban részt vevők közötti kapcsolatok. Az írás elméleti kiindulópontja szerint az egyént az életpályája (közelebbről idős kora) során a gondozók hálózata („konvoja”) veszi körül, és a gondozók az interakcióik során formálják saját, illetve a másik fél gondozói szerepét. Az elvégzett empirikus kutatás a demens idősek családtagjainak, illetve hivatásos gondozóinak körében kvalitatív interjú módszerével vizsgálta a közöttük létrejött munkamegosztás történetét, a munkamegosztás alakulására ható emlékezetesebb interakciókat, valamint a gondozói szerepekre vonatkozó felfogásukat.

• A szakmai identitás, mint a szociálismunkás-képzés egyik kulcskérdése

  B. Erdős Márta

  Vass Balázs Ákos

  Jávor Rebeka

  Megtekintések száma:

  1227

  A szociális munkás szakmai identitása a segítő tevékenység döntő tényezője. A tudás és a készségek mérésére a felsőoktatási intézmények hagyományosan felkészültebbek, a szakmai identitás szempontjából meghatározó attitűdök és a fejlődő autonómia, felelősségvállalás mérésére azonban kevésbé, pedig ezek megfelelő fejlettsége a szakmai motiváció és a reflektív működésmód nélkülözhetetlen alapja. Az identitásstruktúra analízise (ISA) segítségével nem csupán a szakmai identitás főbb elemeit, de az egyes elemek közötti összefüggéseket, az identitás alakulását befolyásoló dinamikát is vizsgálni tudjuk. Vizsgálatunkat 57 gyakorló szakember bevonásával végeztük el. Eredményeink azt jelzik, hogy a szakirányú diploma megszerzése, a kutatómunka és a kritikai gondolkodás igénye kevésbé jellemző a vizsgált csoportra, ugyanakkor nagyra értékelik a szakmai továbbképzéseket. Fontos szükségletként azonosítottuk továbbá az önismereti munkát és a klinikai szupervíziót. Mindezek alapján érdemes a szociális munkásképzés tanterveit ebből a szempontból is megvizsgálni, fejleszteni. Fontos továbbá a későbbi szakmai pályafutást támogató képzések, tréningek, mentorprogramok és a szupervízió szerepe.

• Kezek Evangéliuma – Sztehlo Gábor öröksége

  Buda Annamária

  Megtekintések száma:

  117

  XX. század hitvalló, segítésben élen járó alakjai között tartjuk számon Sztehlo Gábor, evangélikus lelkészt. Pályája elejéről templomépítő, gyülekezetszervező, a népfőiskolákat Magyarországon meghonosító munkája ismert. Sztehlo a II. világháború alatt a Jó Pásztor Egyesület zsidó származású gyermekeket mentő munkájába kapcsolódott be. Irányításával 1944 és 45 között 32 budai és pesti villában, lakásban működtek „rejtett” otthonok, jól szervezett napirenddel, alapvető ellátással a nyilasok állandó zaklatásának kitéve. A háború végére1500 gyermeket és 500 felnőttet mentett meg. Szolgálata kiemelkedő volt a zsidó-mentésben, ezt Izrael állama is elismerte a „Yad Vashem” kitüntetéssel, Nobel-békedíjra is felterjesztették. Később Sztehlo Gábor a Pax Gyermekotthon, benne a Gaudiopolis (Örömváros) megalapításával, a gyermekek önkormányzatára, mint pedagógiai módszerre mutatott példát. Az 1950-es években a diakóniai munkát szervezte meg az egyházi vagyon államosítását követően.