Keresés

Keresési eredmények

• Eltérő ozmotikus stressztoleranciájú burgonya szülő és nemesítési vonalak primer és szekunder gumóinak tesztelése izolált és fóliasátras termesztési közegben

  37-61

  Hanász Alexandra

  Dobránszki Judit

  Zsombik László

  Megtekintések száma:

  63

  Korunk talán egyik legmeghatározóbb problémája a növekvő népesség élelmiszer ellátásának biztosítása. A mai modern növénytermesztés a kockázati tényezők minimalizálását és a siker maximalizálását tartja szem előtt. Kísérletünkben olyan ismert ozmotikus stressztűréssel rendelkező burgonya szülő vonalakat (C103, C107) és nemesítési vonalaikat (C11, C20) vizsgáltunk, melyek korábbi ismereteink alapján értékes nemesítési alanyai lehetnek a jelenlegi és jövőbeni kutatásainknak egyaránt. In vitro mikroszaporítással létrehozott hajtástenyészetekből primer gumót állítottunk elő izolált körülmények között, majd a betakarított primer gumók fóliasátorban nevelkedtek tovább normál (T1: 25 cm, F1: 20–45 mm) és sűrített (T2: 15 cm, F2: -19 mm) tőtávolság és frakciócsoport szerint ültetve. Vizsgáltuk a gumóhozamban történő változásokat, valamint a tőszámsűrítés befolyásoló szerepét mind a betakarított gumók mennyiségében, mind frakciók közötti eloszlásban. A szekunder gumó esetében megfigyeltük a kelés dinamikáját, a lombmagasság és friss lombtömeg értékeket betakarítás előtt, a friss levelek klorofill-a, -b és összes-klorofill tartalmát, valamint a klorofill-fluoreszcencia Fv/Fm értékeit a szülőpárnál. Az anyatövenként mért gumóhozam primer gumóknál kisebb tőtávnál minden esetben kevesebb volt, és a szekunder gumóknál T2 tőtávolságnál is körülbelül felére csökkent. Az állománysűrítés hatására betakarított primer gumók mennyiségében szignifikánsan eltérő eredményeket a vizsgált genotípusok közül három (C103, C107, C20), a szekunder gumók vizsgálatakor két (C103, C20) genotípusnál kaptunk. A frakció eloszlást a primer gumók számában a tőszámsűrítés C103 (2. frakció), C20 (3. frakció) genotípusoknál pozitívan befolyásolta, míg C107 (3. frakció) és C11 (3. frakció) genotípusoknál enyhe csökkenést tapasztaltunk. A vizsgált szekunder gumók kelési dinamikája nagymértékben függött a genotípusra jellemző adottságoktól, azonban a tőszámsűrítés és frakcionálás is döntően befolyásoló szereppel bírt. A kelés 50%-át legkorábban a C11, legkésőbb a C107 genotípusnál mértünk (43. és 79. DAP). A tőszám/frakciócsoport szerinti értékelésben az 50%-os kelési arányt és a kelés maximumát általánosan 4–11 nappal később érte el a sűrített növényállomány, mint a normál tőtávolságon neveltek. A lombmagasság, a friss lombtömeg, a klorofill-a, -b és összes-klorofill tartalom mérések adataiban genotípus és tőszám szerint a C103 és C20 genotípusok értékei az esetek többségében szignifikánsan magasabbak voltak, mint a másik két genotípus. Az állománysűrítés hatására az egységnyi területre jutó gumótömeg jelentősen mérséklődött a vizsgált szülő (C103, a: 371,97 g/m2; C107, bc: 61,73 g/m2) és nemesítési vonalaknál (C20, b: 97,28 g/m2; C11, c: 2,13 g/m2). A tőszám sűrítés és frakcionált ültetés a szekundergumók tömegében szignifikánsan csökkenő értékeket eredményezett a C103 és a C20 genotípusok esetében, valamint a frakciók közötti eloszlás vizsgálatakor is ennél a két genotípusnál mértünk statisztikailag mérhető eltérést. Eredményeink jó alapot biztosítanak a vizsgálatba vont burgonya genotípusok fejlődési folyamatainak megismeréséhez és a jelen kor szélsőséges időjárási körülményeihez alkalmazkodó nemesítési vonalak létrehozásához, azok sajátos adottságaihoz alkalmazandó termesztéstechnológiai, illetve vetőmagelőállítási módszerek kidolgozásához.

• Szilícium- és kénkezelések hatásának vizsgálata az őszi zab vegetatív fejlődésére és gyökérmorfológiai jellemzőire

  19-34

  Forgács Fanni Zsuzsa

  Virág István Csaba

  Kutasy Erika Tünde

  Megtekintések száma:

  60

  A zab a világ egyik jelentős takarmány- és élelmiszernövénye, amely kiemelkedő tápértékkel rendelkezik. A növények gyökérzetének fejlődése meghatározó szerepet játszik a tápanyagfelvételben, ezáltal közvetett módon befolyásolja a terméshozamot is. Jelen vizsgálatban őszi zab növényeken elemeztük a szilícium, a kén, valamint e tápelemek együttes alkalmazásának hatását a növények vegetatív fejlődésére tenyészedényes kísérletben, – a vízellátás kivételével – nem kontrollált természetes időjárási viszonyok mellett.
  A kén (S) esszenciális tápelem, hiszen többek között a cisztein és a metionin aminosavak alkotórészeként alapvető fontosságú a fehérjeszintézis során, valamint fontos szerepe van az enzimatikus folyamatokban és a növények védekezési mechanizmusaiban. A szilíciumot (Si) általánosságban nem tekintik esszenciális elemnek, azonban bizonyíthatóan számos kedvező élettani hatással rendelkezik kalászos kultúrák esetében, mivel a sejtfalba beépülve növeli a növények szilárdságát, valamint javítja a növények abiotikus és biotikus tényezőkkel szembeni ellenálló képességét. A két elem együttes alkalmazása pedig szinergista hatást eredményezhet. A hazánkat érintő klímaváltozás hatására egyre inkább felértékelődik a növényi stressz mérséklésére alkalmazható technológiai elemek használata, melyre a kén és szilícium tartalmú lombtrágyák jó alternatívát jelenthetnek, ezáltal fokozható a termésstabilitás kevésbé kiszámítható éghajlati viszonyok között is. A vizsgálatokat műszeres mérések és objektív számítások segítségével végeztük el.
  Eredményeink alapján a SPAD-értékek tekintetében a szilícium- és kénkezelésben részesült növények mutatták a legkedvezőbb értékeket, ugyanakkor az NDVI-értékek esetében a kezelések között nem volt kimutatható különbség. A növénymagasság vizsgálatakor a kombinált kezelés eredményezte a legmagasabb átlagértékeket, hasonlóan a bokrosodási rátához, azonban ezek az eltérések nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak a kontrollhoz viszonyítva. A gyökérhossz esetében szintén a kombinált kezelés mellett mértük a legnagyobb átlagértékeket, ami statisztikailag igazolhatóan eltért a többi kezelés eredményétől. A gyökértömeg tekintetében a kénkezelés eredményezte a legmagasabb értékeket, azonban ebben az esetben az eltérés nem volt szignifikáns. Kísérletünk eredményei alapján megállapítható, hogy a kombinált kezelés alkalmazása a SPAD, növénymagasság, bokrosodási ráta és a gyökérhossz paraméterek esetén pozitív hatást gyakorolt, elősegítve a növények fejlődését, ezáltal közvetetten befolyásolva a terméshozamot.

• A hasznosítási módok hatása az extenzív gyep növényállományának ökológiai szempontú nitrogénigény mutatóira

  127-143

  Varga Krisztina

  Csízi istván

  Megtekintések száma:

  149

  Különböző gyephasznosítási módok növényállomány szerkezetre gyakorolt hatását vizsgáltuk a Karcagi Kutatóintézetben 2017–2020 között, egy olyan kísérlet során, amelyet 2009-ben állítottunk be. A kísérletnek helyt adó gyepterületnek a Natura 2000, az ökogyep minősítés előírásrendszerének, valamint a horizontális Agrárkörnyezetvédelmi Programban vállalt előírásoknak is meg kell felelnie. Az ökológiai szempontokat előtérbe helyező támogatási rendszerek különböző gyephasznosítási módokat predesztinálnak egy adott gyepes termőhelyen, ez a tény indokolja kutatómunkánk aktualitását. Konkrét kutatási célkitűzésünk a Közép-Tiszai tájegységben legelterjedtebb gyephasznosítási módok során végbemenő növényállomány-szerkezeti változások pontosítása volt, ökológiai szempontú mutató, a Borhidi-féle N-igény alapján, a tájegységre jellemző réti szolonyec talajtípuson. A közepes réti szolonyec talajadottságú kísérleti helyszínen három ismétlésben a következő gyephasznosítási módokat vizsgáltuk: zéró hasznosítás, vagyis parlagon hagyott gyep, mulcsozott gyep, ahol szárzúzás után szintén nem került eltávolításra a fitomassza, kaszálóhasználat, ami a főnövedék évi egyszeri eltávolítását jelentett, valamint réthasználat, ahol a főnövedék kaszálása után a sarjút juhokkal legeltettük le. Minden év májusában a domináns pázsitfüvek virágzásakor cönológiai felvételezést végeztünk és Borhidi-féle ökológiai nitrogénigény szerinti mutatókba soroltuk a növényfajokat. A legnagyobb fajdiverzitást a réthasználatnál találtuk (21 növényfaj), míg a legkevesebbet a parlagon hagyott gyepnél (hat faj). Eredményünk a hasznosítatlanul hagyott fitomassza okozta avarréteg növényfaj szelekciót generáló hatására utalhat a gyeptársulás alkotó növények esetén. Megállapítottuk, hogy a kísérlet tizedik évére vezérnövényváltás történt a mulcsozott és a rét hasznosítást reprezentáló hasznosításoknál. A Festuca pseudovina domináns gyeptársulásalkotóvá válása a réthasználat esetén, a sarjúnövedék alacsony tarlómagasságra történő legeltetésére utal. A felhalmozódott avaros fitomassza ellenére nem a hasznosítatlan hagyott zéró és mulcsozott hasznosításoknál volt a legnagyobb a nitrogénkedvelő gyepalkotók borítása, hanem a kaszálóhasználatnál. Eredményünk arra utalhat, hogy az Alopecurus pratensis, megőrizve vezérnövény pozícióját a kaszálóhasználat esetén, s mivel a Borhidi-féle besorolásban tápanyaggazdag termőhelyek jelzőnövényei közé van sorolva, meghatározta az eredményt. A kísérleti eredményeink reprodukálhatóságának pontosítása érdekében, az eltérő talajadottságok miatt, indokolt lehet más termőhelyeken és gyepasszociációknál hasonló irányultságú vizsgálatok végzése.

• A szöszösbükköny (Vicia villosa Roth.) és a tritikálé (X Triticosecale Wittmack) jelentősége a fenntartható biológiai talajvédelemben a Nyírségben

  33-52

  Kosztyuné Krajnyák Edit

  Szabó Béla

  Csabai Judit

  Tóth Csilla

  Irinyiné Oláh Katalin

  Vágvölgyi Sándor

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  66

  Az iparszerű termelés talajromboló hatása napjainkra olyan mértéket öltött, ami egyértelművé tette, hogy tartósan nem folytatható az erre alapozott szántóföldi növénytermesztés, ez a művelési mód fenntarthatatlan. A talaj tömörödése, szervesanyag-tartalmának és kémhatásának csökkenése, valamint a talajéletben bekövetkező súlyos veszteségek együttesen hívták életre a fenntartható talajhasználat iránti igényt.
  A Nyírség savanyú homoktalajainak környezetkímélő hasznosításában nagy jelentőségűek azok a pillangósvirágú kultúrnövények, melyeknek faji adottságai és agronómiai értékei lehetővé teszik a homoki gazdálkodásba való beillesztésüket. Általuk valósíthatók meg a fenntartható talajhasználat nélkülözhetetlen technológiai elemei, a biológiai talajvédelem és a szerves növénytáplálás.
  A savanyú homoktalajokon termeszthető pillangós kultúrák között kiemelkedő jelentőségű a szöszösbükköny, melyet több mint száz éve zöldtrágyaként, zöldtakarmányként és magjáért is termesztenek hazánkban. A kalászos gabonafélék közül a tritikálé térhódítása nemcsak a gabonatermő táblákon, de a savanyú homoktalajokon is megtörtént. A magas szintű tritikálé nemesítésnek köszönhetően, kiváló fajták jöttek létre, melyek rövid idő alatt átvették a rozs helyét a Nyírség savanyú homoktalajain is.
  Kísérletünk a Nyíregyházi Egyetem Bemutatókertjében volt beállítva 2019–2020 és 2020–2021-es években. Megfigyelésünk célja az volt, hogy tenyészedényes szabadföldi kísérletben, eltérő vetésidők mellett, hat ismétlésben, három különböző növényfelvételezési időpontban megvizsgáljuk a tiszta vetésű szöszösbükköny növénymagasságát, gyökérhosszúságát, a fő- és oldalgyökereken lévő Rhizobium gümők számát, valamint a tritikálé növénymagasságát és gyökérhosszúságát.
  A kísérleti eredményeinkből megállapítható, hogy az eltérő időpontban vetett szöszösbükköny morfológiai paraméterei jelentős mértékben eltértek az általunk vizsgált fenológiai stádiumokban. Ezeknek az eltéréseknek az ismerete agronómiai szempontból azért fontos, mert belőlük következtetni lehet a vegetatív biomassza képződés dinamikájára. A szeptemberi vetésben jól látható növényállomány fejlődik ki a talaj felszínén, a korán kifejlett növények fő- és oldalgyökerein nagyszámú gyökérgümő alakul ki. A zöldtrágyázás céljából termesztett szöszösbükköny ebben a vetésidőben védi legjobban és gazdagítja nitrogénnel a talajt. A vegetatív biomassza (zöldtömeg) képződése is ebben a vetésidőben a legnagyobb, ami fontos a keverék zöldtakarmányok termelésénél is. A későbbi vetésidőkben jelentősen csökken a betakarításig képződő zöldtömeg, a gyökértömeg és a Rhizobium gümők száma is.
  A vizsgálati eredmények szerint, a tritikálé talajvédő hatása már ősszel jelentkezik, a legkorábbi vetés adja a legjobb talajtakaró hatást. A fenntartható talajhasználatban egyre inkább előtérbe kerül a tritikálé termesztése.

• Comparative analysis of SPAD, NDVI, phenological and generative parameters of maize hybrids (Zea mays L.)

  5-22

  Balaout Ibtissem

  Zelenák Annabella

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  66

  Maize is a versatile multi-purpose crop that plays an essential role in the global food security. Meeting the needs of a growing population places the arable lands under the stress of intensive crop production. As the variations in climate conditions pose additional threats to maize production, the challenge focuses now on sustaining the crop yield, ensuring maximum yield and safeguarding crop protection.
  The experiment was carried out in 2023 at the Látókép Plant Production Experimental Site of the University of Debrecen (Hungary). The authors aimed to monitor the changes in spectral reflectance at leaf and canopy level at several growth stages of two different maize hybrids. Another objective was to evaluate their field agronomic performance and eventually compare between their results. Thus, SPAD, NDVI and LAI indices were recorded at five phenological stages (6-leaf, 12-leaf, silking, dough, maturity) of the development of two maize hybrids. Other agronomic characteristics of maize had been measured, including plant height, cob length, stalk diameter, grain moisture content, nitrogen accumulation and grain yield.
  The results demonstrated that Mv 352 hybrid had higher potential in terms of yield produced (13.64 t/ha) comparing to Fornad (12.93 t/ha), in addition to higher plant height, cob length and stalk diameter. The SPAD, NDVI and LAI recorded values showed higher values as the different growth stages developed and then decreased reaching the maturity phase. It was found that both hybrids had slight variation in their performance in this regard. However, in terms of nitrogen accumulation, Mv 352 had higher nitrogen content accumulated during the whole growing period in comparison with Fornad, highlighting its great performance in terms of nitrogen absorption and translocation.
  This study highlights the importance of monitoring SPAD, NDVI, and LAI values, as well as the plant nitrogen accumulation that provides insights into the physiological conditions of maize plants during the different growth stages, allowing for the early detection of stress factors, therefore enabling timely interventions. Additionally, this work emphasises the crucial aspect of performing these measurements for the selection and breeding of high-performing maize hybrids.

• Szegedi őszi búzafajták (Triticum aestivum L.) szárazságstresszre adott válasza esőárnyékoló alatt

  63-78

  Nagy Dániel

  Cseuz László

  Pauk János

  Megtekintések száma:

  59

  Kísérletük során arra kerestük a választ, hogy a nemesítési programunkból származó fajták közül melyek azok, amelyek kedvező szárazság-toleranciával rendelkeznek. A kísérletek 2013-tól 2022-ig tartó időszakban, tenyészkerti körülmények között, az Intézetünk automata esőárnyékoló berendezése alatt, míg közvetlenül mellette a kontroll kezelések kerültek beállításra. A vizsgálat során 12 szegedi búzafajta és egy szárazságtűrő kontroll fajta (a Plainsman V.) szárazságstresszre adott válaszreakcióját hasonlítottuk össze – három agronómiailag fontos paramétert (kalászolási idő, növénymagasság, és terméskülönbség) figyelembe véve. A vízmegvonás hatására a termésmennyiség reagált a legérzékenyebben, ennél a tulajdonságnál átlagosan 31%-os termésdepressziót realizáltunk a vizsgált fajtáknál. A kalászolási idő és a növénymagasság nem reagált ennyire érzékenyen a vízmegvonásra, azonban egyes fajták esetében e paraméterek alapján is jelentős eltérések mutatkoztak. A vizsgált fajták közül egyes esetekben az átlag értékektől pozitív és negatív irányban is számottevő eltérést figyeltünk meg. Eredményeink alapján megállapítható, hogy mely fajták alkalmasak az aszály sújtotta területeken történő termesztésre, és használhatóak fel a szárazságstressz hatásainak további részletes kutatásához, valamint szolgálhatnak alapanyagul a szárazságtűrésre történő nemesítés számára.

• Smart paraméterek értékelése különböző genotípusú kukorica (Zea mays L.) hibridek eredményei alapján

  5-28

  Hadászi László

  Megtekintések száma:

  58

  Magyarországon a szántóföldi növénytermesztés eredményességét jelentősen meghatározza a kukoricatermesztés gyakorlatának színvonala. A kukoricahibridek összehasonlító vizsgálatát, szántóföldi tartamkísérlet alapítását 1977-ben a nádudvari KITE kezdeményezte a jogelőd Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán. Ennek is köszönhető, hogy a Debreceni Egyetem a Látóképi Kísérleti telepén, Európában egyedülálló módon, rendelkezik szántóföldi tartamkísérletek minden feltételével (talajművelés × öntözés × műtrágyázás × növényszám × hibridek × vetésidő kölcsönhatások). A tartamkísérletek eredményei alkalmasak a precíziós termesztéstechnológiák legkorszerűbb fejlesztésére. Az új tudományos eredmények, elsősorban a kukoricahibridek összehasonlító kísérleteiben mért megbízható paraméterek, jól szolgálják a precíziós gazdálkodás gyakorlati alkalmazását, eredményességét.
  Szántóföldi tartamkísérletek eredményeit felhasználva értékeltük négy különböző genotípusú kukoricahibrid smart paramétereit. Ezek a paraméterek segítenek a hibridek kiválasztásában és a hibridspecifikus precíziós termesztéstechnológia adaptálásában. A vizsgált kukoricahibridek kiváló fenológiai habitust mutattak, növénymagasság: 320–340 cm, csőmagasság: 138–151 cm, szárátmérő: 20,5–21,5 mm volt. A levélterület indexek jelentősen különböztek (3,6–4,7 m2/m2). Legnagyobb termést a P 9985 hibrid ért el (17,53 t/ha), ez hektáronként 1,48–2,37 tonnával haladta meg a többi hibrid eredményét. A kísérletben vizsgáltuk a SPAD, NDVI értékeket, a szemszám, az ezerszemtömeg, a szemnedvesség, a csövenkénti szemszám és a csőtömeg paramétereket. A hibridek beltartalmi értékei kiválóak: fehérjetartalom: 5,7–6,5%, keményítőtartalom: 75,2–76,5%, olajtartalom: 3,1–3,6% volt.

• Tápoldatozás gyakoriságának hatása az ’Ausztráliai sárga’ tépősaláta (Lactuca sativa var. crispa) fejlődésére aeropónikus termesztés esetén

  23-43

  Gorliczay Edit

  Montvai Kornélia

  Tamás János

  Nagy Attila

  Megtekintések száma:

  53

  A saláta számos kutató érdeklődését felkeltette beltéri kísérletek során. Ezért a kutatásunk során az ’Ausztráliai sárga’ tépősalátát (Lactuca sativa var. crispa) választottuk tesztnövénynek. Az aeropónikus rendszerekben a fúvókák cseppmérete, a tápoldat kijuttatásának intenzitása, valamint a fény intenzitása, minősége a legfontosabb paraméterek, melyek befolyásolják a növény morfológiai és beltartalmi paramétereit. Mindezek alapján kutatásunk során a célunk az volt, hogy meghatározzuk a különböző tápoldatozási gyakoriságok hatását az aeropónikusan termesztett tépősalátára. Az aeropónikus rendszerben (AeroFlo20) négy kezelést állítottunk be – 1. kezelés – napi 10×15 perc, 2. kezelés - napi 8×8 perc, 3. kezelés – napi 4×15 perc, 4. kezelés – napi 2×30 perc. A kísérlet öt hétig tartott, amely során mértük a levélszám (db/tő), és a gyökérhossz (cm) alakulását, valamint destruktív módszerrel meghatároztuk az összes klorofill- (µg/g) és karotinoid-tartalmat (µg/g), a vízpotenciál (bar) és a stressz-paraméterek (Fv/Fm, Fv/Fo) alakulását. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az ’Ausztráliai sárga’ tépősaláta esetén a tápoldatozási gyakoriság csökkenésével a levélszám, a növénymagasság és a gyökérhossz nőtt, tehát naponta kétszer 30 perc tápoldatozás elegendő, ha ezen paramétereket vesszük figyelembe. Vízpotenciál esetén a legtöbb napi tápoldatozású (napi 10×15 perc) kezelés esetén szignifikánsan magasabb értékeket kaptunk (-3,72±0,33 bar), mint azon kezelésnél, melyben a növények naponta kétszer kaptak tápoldatot (p<0,05).

• Az eltérő vetésidő növényfiziológiai hatásainak elemzése kukorica állományban

  69-86

  Zagyi Péter

  Horváth Éva

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  60

  Célunk annak vizsgálata, hogy az eltérő vetésidő hogyan befolyásolja a különböző érésidejű kukorica hibridek kelésdinamikáját, valamint milyen hatással van a kukorica fejlődésére és termésére. A kísérletet Magyarországon, a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén mészlepedékes csernozjom talajon, átlagos csapadékellátottságú tenyészévben (2023) végeztük. A szántóföldi kísérletben három vetésidőt alkalmaztunk, Vetésidő I. (04. 17.), Vetésidő II. (04. 24.), és Vetésidő III. (05. 23.). Mindhárom vetésidőben ugyanazon hibrideket vontuk be a kísérletbe (H1: FAO 380, H2: FAO 490). A kelésdinamika-vizsgálatot követően az állományban mértük a növénymagasságot, a relatív klorofilltartalmat (SPAD érték) három időpontban – 6-leveles (V6), 12-leveles (V12), valamint 50%-os nővirágzás (R1) fenológiai fázisokban. A kelés fázisának első két napján a Vetésidő I.-ben mind a korai, mind a középérésű hibrid közel azonos százalékban (H1: 76%, H2: 75%) kelt, míg a Vetésidő II.-ben (H1: 84%, H2: 88%) és a Vetésidő III.-ban (H1: 87%, H2: 84%) jelentősebb volt a különbség a hibridek kelésdinamikájában. A V6 és az R1 fenofázis között a relatív klorofilltartalom (SPAD érték) százalékos növekedése a H1 hibridnél a Vetésidő I.-ben, a H2 hibridnél a Vetésidő II.-ben volt a legnagyobb, míg a legalacsonyabb mindkét hibridnél a Vetésidő III.-ban. A vetésidők SPAD érték befolyásoló hatása a H1 hibridnél a V12 fenofázisban (Vetésidő II. p<0,005) és a H2 hibridnél a V6 (Vetésidő III. p<0,005) és a V12 fenofázisban (Vetésidő II. p<0,005) volt kimutatható. A különböző fenológiai fázisokban mért magassági adatok alapján a vetésidő befolyásolta a kukorica hibridek növekedését, azonban ez a hatás nem volt minden esetben statisztikailag szignifikáns (R1). A különböző kukorica hibridek esetében a vizsgált vetésidők között, valamint az egyes vetésidőkön belül a hibridek közötti terméseredmények eltérései statisztikai értelemben nem bizonyultak szignifikánsnak. Ez arra utal, hogy a vetésidő egyik hibrid termésére sem gyakorolt markáns hatást. Ugyanakkor a legjobbnak bizonyult vetésidő (H1-Vetésidő I. 14,959 t/ha; H2-Vetésidő II. 14,208 t/ha) azonban lehetővé teheti a jobb víz- és tápanyag-hasznosulást, valamint elkerülheti a virágzást érintő hőstresszt vagy aszályos időszakot.
  A SPAD-érték és termés közötti, statisztikailag is igazolt legnagyobb összefüggések mindkét kukorica hibrid vonatkozásában a Vetésidő I.-nél és Vetésidő III.-nál az R1 fenológiai fázisban voltak (H1 – Vetésidő I.: r=0,990**, Vetésidő III.: r=0,999***; H2 –Vetésidő I.: r=0,976*, Vetésidő III.: r=0,944*).

• Portoktenyésztéssel előállított tetraploid genotípusok összehasonlító vizsgálata

  113-126

  Székely Árpád

  Szalóki Tímea

  Pauk János

  Lantos Csaba

  Jancsó Mihály

  Megtekintések száma:

  67

  A növénynemesítés a gyorsabb fajtaelőállítás érdekében androgenezissel előállított dihaploidokat használ fel. A rizs dihaploid növények előállítása során kis százalékban autotetraploidok is keletkeznek. A cikk ezen tetraploidok mikroparcellás szántóföldi vizsgálatát mutatja be. A kísérlet során 6–6 diploid-tetraploid párt használtunk fel, amelyek három különböző kombinációból származnak. A fenológiai adatokon kívül (kelés, magasság, fejlődési állapot BBCH skálán) a terméskomponensek (bugahossz, fertilis szemszám, üres szemek száma, fertilitás) és a termőképesség is meghatározásra kerültek. A tetraploidok egyenletes, vegetatív fejlődése nem különbözött a diploidoktól. A reprodukciós fázis elnyúlásával azonban hosszabb tenyészidővel rendelkeznek. A legkisebb időbeli késés a 1087/8/35T vonal esetében volt megfigyelhető, amivel az egyik legrövidebb tenyészidejű tetraploid vonal lett. Ezen kívül a legtöbb ép szemet ez a genotípus tartalmazta, és alacsony steril szemmel a fertilitása a legmagasabb (~60%). Ez az érték igen előremutatónak mondható, hiszen a hagyományos tetraploid vonalak fertilitása az 50%-os, míg a legújabb neo-tetraploid és PMeS vonalak fertilitása a 68–80%-os sávban mozognak. A kísérletek bővítésével remélhetőleg ezekhez közelebbi vonalak azonosítására is sor kerül.

• A 2025-ös kukorica tenyészidőszak agrometeorológiai jellemzői Debrecen térségében

  45-55

  Gombos Béla

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  158

  Magyarországon a talajaszály, a légköri aszály és a szélsőségesen magas hőmérséklet gyakran együtt, komplex kölcsönhatásban okoz jelentős terméskiesést a kukoricánál, így a 2025-ös évre vonatkozó agrometeorológiai vizsgálatunk középpontjában is az aszályosság kérdése állt. A korábbi évekhez hasonlóan elemeztük a fő termésmeghatározó meteorológiai tényezőket, az egyes fenológiai fázisok vonatkozásában értékeltük Debrecen térségének időjárását.
  A tenyészidőszak kezdetére a felső talajrétegek telítődtek vízzel, de a mélyebb rétegekbe a szokásosnál némileg kevesebb víz jutott le. A kukorica számára kedvező áprilist (vetés-kelés időszak) kifejezetten hűvös május követte, jelentősen lelassítva a növény fejlődését. Az igen száraz, igen meleg június hatására a hónap második felében már mutatkoztak a kukoricán a vízhiány stressz szabadszemmel is látható jelei (növénymagasság, levélállapot), a fokozódó talajaszály és a nappali órákban rendszeresen fellépő légköri aszály következtében. A július kedvezőnek bizonyult csapadékos és mérsékelten meleg időjárásával, döntően ennek köszönhető, hogy a kukorica termésátlaga átlagon felüli lett. Korábbi kutatási eredményeinkkel összhangban ez az évjárat is bizonyítja, hogy a rendkívül kedvezőtlennek tűnő júniusi időjárás önmagában még nem akadályozza meg az átlagosnál nagyobb termés kialakulását.

• A búza (Triticum aestivum L.) és a kukorica (Zea mays L.) szárazságtűrésének vizsgálata

  43-46

  Futó Zoltán

  Megtekintések száma:

  63

  A kísérleteket Szarvason, a MATE KÖTI Öntözésfejlesztési és Meliorációs Tanszékéhez tartozó galambosi kísérleti telepén található fóliában állítottuk be. Tenyészedényként 10 literes műanyag fehér színű vödröket használtunk. A vödör átmérője 27,5 cm, így a talaj felülete 593,6 cm2. A búzakísérlet beállítására 2020. november 4-én került sor három búzafajtával, három vízellátási szinten (VKsz40%, VKsz60% és VKsz80%), három ismétlésben, összesen 27 tenyészedényben. A kukoricakísérlet beállítására 2021. április 19-én került sor öt kukorica hibriddel, három nedvességszinten, három ismétlésben, összesen 45 tenyészedényben.
  Az általunk használt talajban a leiszapolható részek mennyisége 31,6%, tehát homokos vályog fizikai féleségű talaj, a kémhatása gyengén savanyú (pHH2O 6,54), meszet nem tartalmaz, a vízben oldható összes sótartalom alapján kis sótartalmú (só%<0,1).
  A kísérletben három különböző búzafajta (MV Nemere, GK Szilárd és a Sothys) és öt kukorica hibrid (GKT 4486 (Lehel), GK SILOSTAR, GKT 372, GKT 376, GKT 3385) szárazságtűrését vizsgáltuk a természetes csapadéktól elzárt körülmények között.
  A kísérletben a következő fenológiai paraméterek mérése történt: relatív klorofilltartalom (SPAD) Konica SPAD 501 műszerrel, levélterület (cm2) (CI-203 Handheld Laser Leaf Area Meter), levélterület index (LAI m2/m2), növénymagasság (cm), levél- és szártömeg (g), gyökértömeg (g), kalász/csőtömeg (g), termésképző paraméterek.
  A kísérletben mindhárom búzafajta igen jól reagált a vízadagok növekedésére. Az összes biomassza és a gyökértömeg is növekedett, de a változás VKsz40%-ról VKsz60%- ra nagyobb léptékű volt, mint VKsz60%-ról VKsz80%-ra.
  A szemtermés mennyiségének vizsgálatánál a legkisebb vízellátás esetén (VKsz40%) a legtöbb termést a Sothys produkálta (34,15 g/tenyészedény; 5,75 t/ha), míg a legkisebb hozamot az Mv Nemere adta (26,69 g/tenyészedény; 4,50 t/ha). A legnagyobb terméseket a legjobb vízellátás esetén kaptuk. A Sothys VKsz80%-os vízellátás esetén nagyon jó hozamot produkált (69,58 g/tenyészedény; 11,72 t/ha), valamint a legkisebb hozamot itt is az MV Nemere érte el (56,70 g/tenyészedény; 9,55 t/ha) terméseredménnyel.
  A búza minőségvizsgálati eredményei azt mutatták meg, hogy a növekvő vízellátás hatására a három vizsgált fajta minőségi paraméterei egységesen romlottak. A nagyobb elérhető vízmennyiség jelentősen növeli a hozamokat, ami negatívan befolyásolta a minőséget.
  A kukoricakísérlet eredményeiből levonható, hogy a kukorica hibridek klorofilltartalma a jó és közepes vízellátás mellett (VKsz80% és VKsz60%) magasabb volt, illetve a hibridek tovább maradtak zöldek, tovább fotoszintetizáltak, vagyis jó vízellátás mellett meghosszabbodott a kukorica hibridek tenyészideje.
  Száraz körülmények között (VKsz40%) két hibrid teljesítménye volt kiugró. A GKT 372 és a GKT 376 kukorica hibridek ilyen körülmények között közel 65%-kal adtak nagyobb csőtömeget az utánuk következő hibridekétől. A másik fontos vizsgált tulajdonság, hogy milyen a hibridek „öntözési reakciója”. A vizsgálataink alapján a GK SILOSTAR egy kifejezetten jó öntözési reakcióval rendelkező, de szárazságra érzékeny típusú kukorica hibrid, míg a GKT 376 egy kiváló öntözési reakcióval és mellette jó szárazságtűréssel is rendelkező kukorica hibrid.

• A nitrogénmegosztás hatása a csemegekukorica (Zea mays L. convar. saccharata Koern) hibridek növényfiziológiai tulajdonságaira és termésére

  67-88

  Csajbók József

  Kutasy Erika

  Ábrahám Éva Babett

  Seres Emese

  Szabó András

  Dóka Lajos

  Virág István Csaba

  Vad Attila

  Pepó Péter

  Megtekintések száma:

  63

  Kisparcellás szántóföldi csemegekukorica kísérletben vizsgáltuk a megosztott N-trágyázás és öntözés hibridspecifikus hatását mészlepedékes csernozjom talajon a Hajdúsági löszháton. Az adott termőhelyen, előző kísérleteink során megállapított optimális 75 kg/ha N-adag különböző megosztásának hatását teszteltük. Öntözés hatására mindkét hibridnél valamennyi kezelésben nőtt a magasság, átlagosan 13,0 cm-rel. A hibridek között öntözött és öntözetlen körülmények között sem volt statisztikailag igazolható különbség a levélterület alakulásában. A hibridek eltérő tápanyagreakcióját mutatja, hogy a Tyson hibrid számára mindegyik nitrogén-megosztási kezelés terméstöbbletet (7,5–17,5%) eredményezett, míg a Dessert R78 esetében két kezelésnél a kontrollhoz képest 1–7,9%-kal kisebb termést mértünk. A két genotípus öntözési reakciója eltérő volt, a Dessert R78 termése 2868 kg-mal, a Tyson termése 2066 kg-mal volt nagyobb az öntözetlen kezeléshez képest, a trágyázási kezelések átlagában.

• Eltérő FAO-számú kukorica (Zea mays L.) hibridek termésparamétereinek elemzése öntözött állományban

  69-84

  Nagy János

  Zelenák Annabella

  Illés Árpád

  Bojtor Csaba

  Gombos Béla

  Szabó Atala

  Nyéki Anikó

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  157

  A Debreceni Egyetem Látképi Szántóföldi Kísérleti Központjában vizsgáltuk öt eltérő tenyészidejű, FAO-számú (350, 380, 420, 490 és 510) kukorica hibridet. A rendkívül aszályos évjáratban, 2022-ben öntözéssel pótoltuk (456 mm) a csapadékhiányt. Nagyszámú mérések alapján felvételeztük a növénymagasságot, az ezerszemtömeget, a levélterület-indexet, a csőparamétereket. A legnagyobb terméseredményt a FAO 420-as hibrid (H-11) ért el, 18,397 t/ha. A FAO 350 (H-9) és a FAO 380 (H-10) hibridek eredménye (15,657–15,678 t/ha) azonos volt. A FAO 490 (H-12) és az FAO 510 (H-13) hibridek terméseredményei szignifikánsan különbözőek voltak (14,973 és 17,395 t/ha). Kutatási eredményeink bizonyítják, hogy a terméseredményeket döntően az ezerszemtömeg értékek határozzák meg.