Keresés

Keresési eredmények

• Szilícium- és kénkezelések hatásának vizsgálata az őszi zab vegetatív fejlődésére és gyökérmorfológiai jellemzőire

  19-34

  Forgács Fanni Zsuzsa

  Virág István Csaba

  Kutasy Erika Tünde

  Megtekintések száma:

  0

  A zab a világ egyik jelentős takarmány- és élelmiszernövénye, amely kiemelkedő tápértékkel rendelkezik. A növények gyökérzetének fejlődése meghatározó szerepet játszik a tápanyagfelvételben, ezáltal közvetett módon befolyásolja a terméshozamot is. Jelen vizsgálatban őszi zab növényeken elemeztük a szilícium, a kén, valamint e tápelemek együttes alkalmazásának hatását a növények vegetatív fejlődésére tenyészedényes kísérletben, – a vízellátás kivételével – nem kontrollált természetes időjárási viszonyok mellett.
  A kén (S) esszenciális tápelem, hiszen többek között a cisztein és a metionin aminosavak alkotórészeként alapvető fontosságú a fehérjeszintézis során, valamint fontos szerepe van az enzimatikus folyamatokban és a növények védekezési mechanizmusaiban. A szilíciumot (Si) általánosságban nem tekintik esszenciális elemnek, azonban bizonyíthatóan számos kedvező élettani hatással rendelkezik kalászos kultúrák esetében, mivel a sejtfalba beépülve növeli a növények szilárdságát, valamint javítja a növények abiotikus és biotikus tényezőkkel szembeni ellenálló képességét. A két elem együttes alkalmazása pedig szinergista hatást eredményezhet. A hazánkat érintő klímaváltozás hatására egyre inkább felértékelődik a növényi stressz mérséklésére alkalmazható technológiai elemek használata, melyre a kén és szilícium tartalmú lombtrágyák jó alternatívát jelenthetnek, ezáltal fokozható a termésstabilitás kevésbé kiszámítható éghajlati viszonyok között is. A vizsgálatokat műszeres mérések és objektív számítások segítségével végeztük el.
  Eredményeink alapján a SPAD-értékek tekintetében a szilícium- és kénkezelésben részesült növények mutatták a legkedvezőbb értékeket, ugyanakkor az NDVI-értékek esetében a kezelések között nem volt kimutatható különbség. A növénymagasság vizsgálatakor a kombinált kezelés eredményezte a legmagasabb átlagértékeket, hasonlóan a bokrosodási rátához, azonban ezek az eltérések nem bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak a kontrollhoz viszonyítva. A gyökérhossz esetében szintén a kombinált kezelés mellett mértük a legnagyobb átlagértékeket, ami statisztikailag igazolhatóan eltért a többi kezelés eredményétől. A gyökértömeg tekintetében a kénkezelés eredményezte a legmagasabb értékeket, azonban ebben az esetben az eltérés nem volt szignifikáns. Kísérletünk eredményei alapján megállapítható, hogy a kombinált kezelés alkalmazása a SPAD, növénymagasság, bokrosodási ráta és a gyökérhossz paraméterek esetén pozitív hatást gyakorolt, elősegítve a növények fejlődését, ezáltal közvetetten befolyásolva a terméshozamot.