A Fülöp-szigetek déli tagalog régiójának több településén a katolikus közösségek Krisztus feltámadásának örömét a Sayaw ng Pagbati („köszöntő tánc”) elnevezésű rituális tánc keretében fejezik ki. Parañaque városában a gyermekek díszes, gazdagon ornamentált viseletben, zászlókat tartva adják elő e rituális táncot húsvétvasárnap kora reggel a székesegyházban, majd a nap folyamán saját lakókörnyezetükben is. Jelen tanulmány célja, hogy a húsvéti táncot a materiális kultúra perspektívájából értelmezze, különös tekintettel arra, miként viszonyulnak a rituális tárgyak az előadókhoz és a közösséghez. A kutatás kvalitatív módszertani keretben zajlott: tíz válaszadóval félig strukturált interjúk készültek, továbbá strukturálatlan megfigyelés történt a Parañaque-i San Dionisio negyedben bemutatott rituális tánc során. Az elemzés rámutat arra, hogy a húsvéti tánc rituális tárgyai mediáló szerepet töltenek be a szent és a profán szférák között, miközben materiális formában jelenítik meg a transzcendens jelentéstartalmakat. E tárgyak egyúttal kölcsönös kötelezettségek, befogadási aktusok és identitáskonstruáló folyamatok hálózataiba ágyazzák mind az előadókat, mind a közösséget. Presztízsjavakként funkcionálva a rituális objektumok társadalmi markerként szolgálnak az előadók és családjaik számára.