Jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy az orvosok milyen kiégési értékekkel rendelkeznek, és ezek milyen összefüggésben állnak az esetükben mért munkahelyi elégedettséggel, szervezeti elkötelezettséggel és motivációval. Vajon az az orvos, aki elégedett a munkájával, elkötelezett a szervezet iránt és megfelelő motivációs szinttel rendelkezik, valóban alacsonyabb kiégési értékeket fog mutatni? Milyen lehet az összefüggés e három tényező között? Különböző szakterületen dolgozó orvosok különböző értékeket fognak mutatni? Kutatásunkban négy csoportot vizsgáltunk: belgyógyászok, háziorvosok/házi gyermekorvosok, traumatológusok és pszichiáterek csoportját. Az eltérő típusú munka és betegszám elég okot adhat a különbségekre. Vizsgáltuk az életkor, a nem és az ügyelet vállalásának befolyását a kiégés szindróma kialakulására.

Nagyon sok olyan különleges bánásmódot igénylő gyermek van, akinek a testvérei hosszabb ideig játszanak fontos szerepet az életükben, mint más családtagok.  A meghosszabbodó születéskor várható élettartam és a mélyülő fogyatékosság magával hozza a magasabb gondozási igényt. Amikor a szülők megöregszenek, gyakran a testvérek lesznek a gondviselők. Meyer és Vadasy (2007) úgy találta, hogy ha a sajátos nevelési igényű gyermekek testvérei megfelelő támogatást és tájékoztatást kapnak felnevelésük/felnövekedésük során, akkor a sajátos nevelési igényű testvér jól-léte is növekedést mutat. A sajátos nevelési igényű gyermekkel való kapcsolat növeli az önbecsülést és az alkalmazkodóképességet; a befolyás lehet pozitív és negatív is (Burke, 2008).  A sajátos nevelési igényű gyermek szüleinek számos lehetőségük van, hogy tájékoztatást vagy segítséget kapjanak a család számára pl. orvosok, terapeuták, szakértők, tanárok, könyvek stb. A testvérek az információkat többnyire a szüleiktől kapják. Szükség van olyan kutatásokra, melyek feltárják, milyen élményekre van szükségük a fogyatékkal élő gyerekek testvéreinek, hogyan lehet a szükségleteiket és a jól-létüket biztosítani és milyen támogatást igényelnek. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a sajátos nevelési igényű gyerekek testvéreinek élményeit, megpróbálja értelmezni, hogy milyen támogatásra van szükségek, valamint a támogató csoportokra és táborokra való igényüket.

Jelen tanulmány egy két részből álló tanulmánypár első eleme, melyben az orvostanhallgatók, az orvosok, az orvostudomány és a fogyatékosságok, fogyatékos személyek kapcsolatának az alakulását vizsgáljuk. Bemutatásra kerülnek a fogyatékos személyek megítélését befolyásoló tényezők a különböző történelmi korokban, különböző modellek alapján, továbbá orvostudományi szempontok szerint elemezzük a gyógypedagógia kialakulását. Röviden kifejtjük az orvosképzés történetét, valamint, hogy milyen szerepet töltenek be a fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek a medikusok egyetemi évei alatt. Jelen áttekintés elméleti alapját képezi egy, a későbbiekben megjelenő vizsgálati alapú elemzésünknek, melyben a medikusok személyes és szakmai válaszaik alapján elemeztük a fogyatékosok csoportjairól alkotott véleményüket, ismereteiket, kórházi tapasztalataikat.