Keresés
Keresési eredmények
-
A zeneterápia hosszú távú hatásainak feltárása az értelmi fogyatékossággal élő személyek körében: átfogó narratív áttekintés
Megtekintések száma:250Jelen narratív áttekintés a zeneterápia hosszú távú hatásait vizsgálja az értelmi fogyatékossággal (ÉF) élő személyek körében, beleértve a társbetegségekkel rendelkezőket is. A Scopus és a Web of Science adatbázisokban végzett szisztematikus keresés 684 publikációt azonosított; ezek közül a szigorú longitudinális és módszertani kritériumoknak megfelelő empirikus tanulmányok kerültek beválogatásra. Az elemzés öt fő dimenzióra épül: (1) a résztvevők jellemzői, az ÉF súlyossága és a társuló állapotok; (2) a kutatási tervek és alkalmazott módszertanok; (3) a zeneterápiás intervenciók típusai és hosszú távú hatékonyságuk; (4) a célzott kognitív, érzelmi és szociális készségek; valamint (5) a zeneterápia összesített, hosszú távú eredményessége. Emellett az áttekintés feltárja a kontextuális változókat és a változásfolyamatokat is, árnyalt képet adva a zeneterápia hosszú távú hatásairól. Az eredmények rámutatnak a szakirodalom jelentős hiányosságaira: különösen kevés a hosszú távú és utánkövetéses vizsgálat, ami megnehezíti a tartós hatásokra vonatkozó megalapozott következtetések levonását. Az áttekintés hangsúlyozza az átfogó, hosszú távú kutatások szükségességét a bizonyítékalap megerősítése és a zeneterápia klinikai és pedagógiai alkalmazásának eredményesebbé tétele érdekében. Az ilyen irányú kutatások alapvető fontosságúak az ÉF-fel élő személyek kognitív működésének, érzelmi szabályozásának, társas interakcióinak és általános jóllétének támogatásához.
-
A videójátékozás hatása 0-12 éves gyerekek vizuális-kognitív képességeire: szakirodalmi áttekintés
157-170Megtekintések száma:354Jelen szakirodalmi áttekintés a videójátékok egyre növekvő elterjedtségét, valamint annak hatását vizsgálja a gyermekkori vizuális kognitív fejlődésre, különös tekintettel a figyelmi mechanizmusokra és a vizuális információfeldolgozásra. Mivel a videójátékok egyre fiatalabb korban jelennek meg és egyre elterjedtebbek a gyerekek körében, aggodalmak merülnek fel a fejlődő kognitív rendszerekre gyakorolt hatásaikkal kapcsolatban. Az áttekintés összefoglalja a jelenlegi kutatási eredményeket arról, hogy a gyors tempójú videójátékok milyen módon állítanak kihívást a gyermekek vizuális feldolgozó rendszerének működése elé. Ezzel fontos hiányt pótol a vonatkozó szakirodalomban, amely eddig elsősorban a serdülő- és felnőttkori hatásokra fókuszált. A tanulmány bemutatja a gyermekek videójáték-használati szokásait, a vizuális kognitív fejlődés főbb állomásait, valamint a játékhasználat ezekre gyakorolt hatásait. A kutatási eredmények szerint a videójátékok javíthatják a téri-vizuális figyelmet és az ingerfeldolgozás sebességét; ugyanakkor ezek a hatások az életkortól, a játék típusától, az offline tevékenységek arányától, valamint a szülői bevonódástól függően eltérőek lehetnek. A korai és túlzott mértékű játékhasználat kognitív túlterheléshez és figyelemzavarokhoz vezethet, amelyek túlmutatnak a játék kontextusán. Bár bizonyos videójátékok javíthatják a megosztott figyelmet, ezek a készségek gyakran nem vihetők át hatékonyan a valós életben jelentkező feladatokra, például a tanulásra. A tanulmány gyakorlati szempontokkal zárul a kiegyensúlyozott játékhasználattal kapcsolatban, amely elősegítheti az egészséges kognitív fejlődést.
-
Teljesítménycél-orientáció és énhatékonyság: az elméleti alapok és az empirikus bizonyítékok áttekintése
111-126Megtekintések száma:74Annak megértése, hogy a tanulók milyen okokból vállalkoznak tanulmányi feladatok elvégzésére, valamint mennyire bíznak saját sikerességükben, az oktatáspszichológia egyik legjelentősebb kérdésköre. Jelen narratív szakirodalmi áttekintés a teljesítménycél-orientáció (achievement goal orientation, AGO) és az akadémiai énhatékonyság kapcsolatát vizsgálja azáltal, hogy feltárja mindkét konstruktum elméleti gyöke-reit, valamint szintetizálja a négy évtizedet és számos oktatási kontextust felölelő empirikus kutatási eredményeket. A teljesítménycél-elméletre, különösen Elliot és McGregor (2001) 2×2-es modelljére, valamint Bandura (1977) szociális-kognitív elméletére támaszkodva az áttekintés amellett érvel, hogy a tanuló által követett céltípus differenciált, jelentős és empirikusan előre jelezhető következményekkel jár az egyén saját tanulmányi képességeibe vetett bizalmának erősségére és stabilitására nézve. Az elsajátításközpontú közelítő célok (mastery-approach goals) következetesen és megbízhatóan pozitív kapcsolatot mutatnak az én-hatékonyság növekedésével, függetlenül az oktatási szinttől vagy a tantárgyi területtől. Ezzel szemben a teljesítményelkerülő célok (performance-avoidance goals) rendszeresen alacsonyabb énhatékonysági hiedelmekkel és maladaptív motivációs folyamatokkal társulnak. A teljesítményközpontú közelítő célok (per-formance-approach goals) megítélése a szakirodalomban vitatottabb: az eredmények az egyén kezdeti képességszintjétől, az alkalmazott mérőeszközöktől és a társas összehasonlítás kontextusától függően változnak. Az elsajátításközpontú elkerülő célok (mastery-avoidance goals), noha elméletileg jól elkülöníthetők, továbbra is viszonylag kevéssé kutatott területet jelentenek. A szakirodalom egyik legjelentősebb hiányossága a szubszaharai afrikai és más fejlődő országokból származó kutatások szinte teljes hiánya, jól-lehet e térségekben a motivációs folyamatok jelentősen eltérhetnek azoktól a nyugati egyetemi mintáktól, amelyek a kutatási eredmények többségét szolgáltatják. Az áttekintés végül egy olyan konceptuális modellt javasol, amely integrálja a két konstruktumot, és iránymutatást nyújthat a jövőbeli empirikus vizsgálatok és intervenciós kutatások számára.
-
GYERMEKSZEMLÉLET ÉS GYERMEKKOR-NARRATÍVÁK A KRITIKAI PEDAGÓGIA, A GYERMEKKOR-SZOCIOLÓGIA ÉS A NARRATÍV PSZICHOLÓGIA TÜKRÉBEN
41-52Megtekintések száma:442Jelen tanulmányomban a gyermekszemlélet történeti kutatása alapfogalmainak körvonala-zására, illetve a gyermekkor-narratívák jelentőségének megvilágítására összpontosítok, nagy hangsúlyt fektetve a gyermekszemlélet-történeti vizsgálatok és a narratíva-elemzések közötti összefüggések kidomborítására. A téma aktualitását az adja, hogy a hazai gyermekkor-történeti kutatások számára jelenleg még nem állnak rendelkezésre kellőképpen átgondolt meghatározások, elméleti megfontolások a gyermekkép és gyermekfelfogás kutatásához. Írásom három fő részből áll. Az első fejezetben a pedagógiai nézetek és a gyermekideológiák kapcsolatának taglalásával, a fejlődéselvű pedagógiának a köznapi pedagógiai beszédmóddal való kapcsolatával, illetve a szemlélődő pedagógiai attitűd tárgyalásával foglalkozom, majd a második fejezetben felvázolom a gyermekkép és a gyermekfelfogás fogalmát, összefüggésbe hozva a gyermekkor-narratívák témakörével. Az írást egy gyakorlati kérdésfelvetéseket tartalmazó összegzés zárja, a gyermekkortörténeti paradigmák bemutatására azonban ezen írás keretein belül – terjedelmi okokból, illetve e témakör alapos szakirodalmi feldolgozottsága okán – nem kerítek sort. Elméleti áttekintésemben arra keresem a választ, hogy egy adott társadalomban tapasztalható pedagógiai nézetek milyen természetű forrásokból, alkotóelemekből táplálkoznak, s hogy ezek működése milyen módon ragadhatóak meg a kutatások során. Legfőbb megállapításom, hogy a gyermekideológiák át- meg átszövik a különböző korok pedagógiai beszédmódjait, illetve, hogy a fejlődéselvű pedagógiai hagyomány abszolutizáló gyermekképével szemben a kutatások során leginkább olyan tudományos paradigmák bizonyulnak elfogadhatónak, mint amilyen a narratív pszichológia, a kritikai pedagógia és az új gyermekkkor-szociológia megközelítésmódja. Ugyanis a felnőtt mércéhez való viszonyítás által áthatott pedagógiai diskurzusok légkörében kevésbé szólaltatható meg a gyermek nézőpontja, perspektívája, ezért olyan teoretikus forrásokat kell keresnünk, melyekből meríthetünk egyfajta kontemplatív, az értelmezési kereteket nyitottan hagyó, s így a nevelői gyakorlat és a kutatások során egyaránt hatékonyan működtethető, a narrativitásra alapozó szemlélet kiformálása során.