Keresés

Keresési eredmények

• Alternatív zenei irányzatok sokszínűségének elmélete

  67-75

  Tamásiné Dsupin Borbála

  Megtekintések száma:

  13

  Zenei nevelésünk Kodály Zoltán koncepcióján és Forrai Katalin kisgyermekkori módszertani útmutatásán alapszik, s ez a magyar zenei nevelés nélkülözhetetlen alapja és segítője. A módszer alapvető értékeket alkalmaz a gyermekek zenei készségeinek, képességeinek fejlesztésére. Nagyjából azonos időszakban Európa szerte több zenepedagógus is foglalkozott a zenetanítás struktúrájának és módszertani eszköztárának a megreformálásával. A zenepedagógusok közül Dalcrose, Orff, Willems, Freinet pedagógiáját szeretném kiemelni, akik programjukban eredményesen alkalmazták a kisgyermekkori zenei nevelést, valamint a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztését. Pedagógiájuk, módszereik alapján egyetértettek a következő néhány alapelvben: a zenei nevelést minél korábban el kell kezdeni, a folyamatos zenei aktivitást (ének, ritmus, hallás, mozgás, improvizáció, hangszer, zenehallgatás) kell előtérbe helyezni, az életkori sajátosságok mellett megfelelő hangsúlyt kell kapnia az egyéni adottságoknak, hiszen a pszichikus képességek egyenetlen fejlődése miatt egy korosztályon belül, több évnyi szintbeli különbség is lehet. A zene képes fejleszteni az empátiás készségeket, a szociális érzéket. A ritmusok és harmóniák segítségével a nagy és finommozgások fejlődése érhető el. Jótékony hatással van a gondolkodás, a kreativitás, az önmegvalósítás területén és az énerő fejlesztéséhez. A zene javítja a közérzetet, a koncentrációt, aktív segítséget jelent a figyelemfejlesztésben is. Nyitottságot, rugalmasságot eredményez. Erőteljesen hat a beszédkészségre, a képzelőerőre, és az improvizációs készségre is. Épp ezért tudjuk használni a zenét gyógyító, fejlesztő célokra is. A kutatások hosszú sora bizonyítja, hogy minél korábbi életszakaszban kell elkezdeni a zene segítségével történő személyiség-kibontakoztatást, fejlesztést vagy korrekciót.

• ELFOGADÁS, EMPÁTIA ÉS KÜLÖNLEGES BÁNÁSMÓD A HARRY POTTER REGÉNYSOROZATBAN

  83-98

  Kis Gábor

  Megtekintések száma:

  47

  A tanulmány áttekintést nyújt a Harry Potter-regénysorozatban az elfogadás, az empátia és a különleges bánásmód megjelenéséről és szerepéről. A vizsgálat középpontjában négyféle attitűd megjelenése áll, amelyek az ember és a varázstárgyak, a mágikus állatok, a humanoid lények és a többi ember viszonylatában érvényesülnek. A négyféle attitűdöt négy főszereplő képviseli, és a cselekedeteivel szemlélteti. A négyféle attitűd a közömbös-passzív, az elutasító-aktív, az elfogadó-aktív és a felelős-aktív. Mágikusságuk okán a vizsgált attitűdtárgyak működése eltér a hétköznapi logika alapján elvárttól, az igényeik, viselkedésük különbözik a valóságban megszokott társadalmi normáktól, akár ijesztőek és veszélyesek is lehetnek. A tanulmány bemutatja, hogy a regénysorozat milyen példákkal ösztönzi az olvasókat a másokkal való közösségvállalásra, és hogy miként bontakozik ki az az alaptétel, miszerint a leghatalmasabb mágikus erő a szeretet, ezért mindenki megérdemli az elfogadást, az empátiát vagy a különleges bánásmódot. Ezzel hozzájárulva az olvasók érzelmi intelligenciájának és empátiakészségének fejlődéséhez, és annak a nézőpontnak az elfogadásához, hogy a sokszínűséget előnynek tekintsük

• ÉRZELMI INTELLIGENCIA ÉS EMPÁTIA VIZSGÁLATA AUTIZMUSSAL ÉLŐK TESTVÉREI KÖRÉBEN

  59-68

  Szele Anna Szabina

  Inántsy-Pap Judit

  Megtekintések száma:

  493

  Az utóbbi évek kutatásaiban az autizmussal élő gyermekek vizsgálata egyre nagyobb hangsúlyt kapott, azonban a velük sorsközösségben élő testvéreik vizsgálata kevésbé szerzett tudományos érdeklődést. Jelen tanulmány az autizmussal élő gyermekek testvéreire fókuszál, és az érzelmi intelligencia és empátia vonatkozásában méri fel jellegzetességeiket. Mintánkat összesen n=61 gyermek alkotta két vizsgált korosztályban: 6-8 és 10-15 éves életkorban. Vizsgálati csoportunkat n=30 autizmussal élő gyermek testvére képezte, míg kontrollcsoportunkat szintén testvérkapcsolattal rendelkező gyermekek n=31 alkották. A vizsgálatban résztvevő gyermekek két tesztet töltöttek ki, a „Szemből olvasás tesztet”, valamint korcsoporttól függően a „Képes érzelmi intelligenciatesztet (EIT 6-8/EIT 10-15)”. Magasabb életkori csoportokban magasabb érzelmi intelligenciát és empátiás készséget azonosítottunk. Az autizmussal élők 6-8 éves testvérei körében magasabb pontszámokat tapasztaltunk mindkét teszt vonatkozásában. A nemi különbségek szintjén a lányok kiemelkedőbben teljesítettek a vizsgált feladatokban. Jelen vizsgálat keretein belül, az autizmussal élő gyermekek 6-8 éves testvérei az érzelmi intelligencia és empátiás készség magasabb fokával jellemezhetőek, eredményeinkből azonban nem következtethetünk reprezentatív módon a teljes populációra.