Keresés

Keresési eredmények

• Oktatáspolitikai megoldások a roma diákok támogatása céljából

  113-121

  Németh Nóra Veronika

  Megtekintések száma:

  28

  A tanulmányban a 2015 és 2025 között végrehajtott magyar oktatáspolitikai intézkedéseket vizsgálatára kerül sor, amelyek célja a roma tanulók tanulmányi eredményeinek javítása. Az oktatást nem csupán a tudásátadás eszközeként, hanem a társadalmi mobilitás és egyenlőség egyik legfontosabb mozgatórugójaként is tekintik. A roma diákok olyan komplex kihívásokkal szembesülnek, amelyek társadalmi hátrányokból, kulturális különbségekből, illetve olyan rendszerszintű problémákból fakadnak, mint a szegregáció és az intézményi diszkrimináció. A tanulmány áttekintést ad a legfontosabb oktatáspolitikai beavatkozásokról, beleértve a kötelező óvodai nevelést, a komplex oktatási programot (CIP), a közösségi alapú tanoda kezdeményezéseket, az Útravaló ösztöndíjprogramot és a roma szakkollégiumokat. Bár ezek a programok, kezdeményezések pozitív helyi eredményeket hoztak – például javult az együttműködés, csökkent a lemorzsolódás aránya és javult a felsőoktatáshoz való hozzáférés –, hosszú távú hatásukat korlátozza az alulfinanszírozottság, a projektalapú megközelítés és a rendszerszintű integráció hiánya. A tanulmány kritikus szemszögből közelíti meg a kérdést, kiemelve a fenntartható stratégiákat, a pedagógusképzés nyitottságát a probléma iránt, a közösségi részvételt és az átfogó monitoring rendszerek szükségességét. Az ajánlások között szerepel a tanárképzés erősítése, az integrált társadalmi támogatás előmozdítása és a romák döntéshozatalban való részvételének biztosítása. Az eredményekből kiolvasható, hogy csak rendszerszintű, hosszú távú intézkedésekkel lehet hatékonyan csökkenteni az oktatási-egyenlőtlenségeket és elősegíteni a roma közösségek valódi társadalmi befogadását.

• KORAI IDEGENNYELV-OKTATÁS AZ ÓVODÁKBAN A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN – EGY ÉSZAK-KELET-MAGYARORSZÁGI VÁROS PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

  127-137

  Nemes Magdolna

  Megtekintések száma:

  199

  A tanulmány a korai évek fogékonyságát emeli ki az idegennyelv-tanulás kapcsán. A vizsgálat során arra voltunk kíváncsiak, hogyan változtak az óvodai nyelvoktatás során használt módszerek az 1989/90-es politikai rendszerváltás után. A kutatási módszerként az oral history-t és a félig-strukturált interjút választottuk, mert a vizsgált kérdésről alig érhetők el írásos dokumentumok. 2017 tavaszán hét interjút készítettünk, a megkérdezettek között voltak óvodapedagógusok és nyelvtanárok is. A válaszadóktól és a helyi hatóságoktól gyűjtött információk alapján megállapítható, hogy a vizsgálat időpontjában az észak-kelet magyarországi városban az óvodák 68%-ban elérhető volt az angol nyelvű tevékenység. Megállapítottuk továbbá, hogy az 1990-es évektől folyamatosan nő azoknak az óvodáknak a száma, ahol heti rendszerességgel szerveznek játékos idegen nyelvű foglalkozásokat. Az interjúalanyok visszaemlékezéseiből az is kiderült, hogy a rendszerváltás idején a legnagyobb nehézséget az idegen nyelvi foglalkozások szervezése során a személyi feltételek biztosítása jelentette. Az audiovizuális eszközök és a szemléltetőeszközök a kezdetektől fogva kiemelt fontosságúak az óvodákban, és a pedagógusok igyekeznek minél változatosabb módszerekkel biztosítani a 4-7 korú gyerekek idegen nyelvi fejlesztését. A korai és a jelenlegi gyakorlat közötti különbséghez a technológia fejlődése is hozzájárul.