Keresés

Keresési eredmények

• SZÜLŐI BEVONÓDÁS FAKTORAI A GYERMEKEK VISELKEDÉSI TÜNETEIVEL KAPCSOLATBAN

  7-25

  Kathyné Mogyoróssy Anita

  Nagy Erika Beáta

  Megtekintések száma:

  260

  Tanulmányunkban a szülők és a pedagógusok kapcsolattartásának jellegzetességeit, mintázatait tártuk fel a gyermekek viselkedéses tüneteivel összefüggésben. Klaszteranalízis segítségével hét jól értelmezhető kapcsolattartási mintázatot sikerült azonosítani, melyek közül a leggyakoribb kettő (egysíkú és formális) nem kedvez a problémamegoldásnak és a szülői elégedettségnek. Két mintázat (rugalmas és adaptív) bizonyult a legkielégítőbbnek és leghatékonyabbnak. A gyermekek tünetei (társkapcsolati problémák, szorongás, szomatizáció, figyelmi problémák, deviáns viselkedés, agresszivitás) és a szülő-pedagógus kapcsolattartás minősége szignifikánsan összefügg. A legkevésbé kedvező és hatékony kapcsolattartási formák esetében több gyermeki tünetről számolnak be a szülők, míg a rugalmas, adaptív, érzelmileg kielégítő és a problémamegoldásban sikeres kapcsolati formák esetében kevesebb tünet jelentkezik. Ezek az eredmények fontos feladatokra hívják fel a figyelmet több síkon is: a szülő-pedagógus kapcsolattartás működőképes formáinak kidolgozására, a pedagógusképzés szerepére és feladataira, illetve a segítő szakemberek bevonásának szükségességére a szülő-pedagógus kapcsolat fejlesztése céljából, ami a gyermekek segítése, fejlesztése, mentálhigiénéje szempontjából is elengedhetetlen.

• Valóság vagy illúzió? A kórós elváráskerülés, azaz a PDA tudományos fókuszú vizsgálata hazai szakirodalmi bázisra alapozottan.

  187-194

  Vida Gergő

  Dabrowsky Ádám

  Megtekintések száma:

  110

  A kóros elváráskerülés (Pathological Demand Avoidance – PDA) a rendelkezésre álló leírások alapján olyan viselkedéses mintázat, amely az elvárásokkal szembeni szélsőséges, szorongással átszőtt ellenállásban és oppozíciós viselkedésformákban nyilvánulhat meg. A leírt „tüneteit” tekintve sok területen átfedést mutathat az autizmus spektrumzavar sajátosságaival, mely miatt tanulmányunk fókuszába került. A PDA nem része a hivatalos diagnosztikai rendszereknek (DSM–5, ICD–11), így gyakran más zavarokkal – elsősorban autizmussal, oppozíciós viselkedészavarral vagy ADHD-val – keveredhet és meggondolatlan használata kifejezetten megtévesztő lehet. Hiszen ez a fajta keveredés vagy potenciális félreértelmezés nem csupán diagnosztikai zavart okozhat, hanem hátráltathatja az érintettek számára megfelelő pedagógiai és terápiás beavatkozások kialakítását is. Az inkluzív nevelés elvei alapján minden tanulónak joga van az egyéni szükségleteire szabott támogatáshoz. A PDA azonban jelenleg kívül esik a gyógypedagógiai és pszichológiai ellátórendszer kategóriáin, így az érintettnek vélt gyermekek és családjaik gyakran marginalizált helyzetbe kerülnek vagy később juthatnak adekvát diagnosztikára alapozott intervencióhoz. A tanulmány amellett érvel, hogy a PDA tudományos alapú megközelítése, felismerése és értelmezése nem-csak kizárólag etikai kérdés, hanem a méltányosság, a pedagógiai rugalmasság és a társadalmi befogadás aspektusából is szükségesen definiálandó. Meglátásunk alapján érvelhető, hogy a PDA „diagnózisa” tudományos fókuszú vizsgálat tárgya legyen. A tanulmány célja, hogy elemezze a rendelkezésre álló források megállapításait, hogy egyáltalán mit érthetünk PDA-nak, illetve, hogy az, mint önálló viselkedési profiltípus miképpen vehető figyelembe.