Keresés

Keresési eredmények

• FOGYATÉKOSSÁG AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN

  7-18

  Pető Ildikó

  Gere Hajnalka

  Megtekintések száma:

  365

  Jelen tanulmány egy két részből álló tanulmánypár első eleme, melyben az orvostanhallgatók, az orvosok, az orvostudomány és a fogyatékosságok, fogyatékos személyek kapcsolatának az alakulását vizsgáljuk. Bemutatásra kerülnek a fogyatékos személyek megítélését befolyásoló tényezők a különböző történelmi korokban, különböző modellek alapján, továbbá orvostudományi szempontok szerint elemezzük a gyógypedagógia kialakulását. Röviden kifejtjük az orvosképzés történetét, valamint, hogy milyen szerepet töltenek be a fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek a medikusok egyetemi évei alatt. Jelen áttekintés elméleti alapját képezi egy, a későbbiekben megjelenő vizsgálati alapú elemzésünknek, melyben a medikusok személyes és szakmai válaszaik alapján elemeztük a fogyatékosok csoportjairól alkotott véleményüket, ismereteiket, kórházi tapasztalataikat.  

• RÖVIDEN A FEJLŐDÉSI DISZPRAXIÁVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRŐL

  105-116

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  571

  A diszpraxia a laikus embereknek, de még a szakemberek egy részének is rejtély több szempontból is. Kérdésként merül fel, hogy mi a diszpraxia, van-e köze a fejlődési koordinációs rendellenességhez és más hasonló állapotokhoz, hány gyereket érint, hogyan lehet felismerni és diagnosztizálni, és hogyan lehet javítani az állapoton. Jelen írás a kérdések alapján próbál rövid áttekintést adni a fejlődési diszpraxiáról mint állapotról. Foglalkozik a felmerülő terminológiákkal, az állapotnak a különböző képességterületekre gyakorolt hatásával és a társuló állapotokkal. 

• A PREVENCIÓ ÉS A KORAGYERMEKKORI INTERVENCIÓ FONTOSSÁGA ÉS HATÁSA A KÉSŐBBI ÉVEKRE

  53-65

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  661

  A koragyermekkori intervenció (és prevenció és fejlesztés) kifejezés a gyermek fejlődésének olyan sajátosságaira, és az azokra való szakmai környezeti reagálásokra utal a korai életévekben, amely több ágazatot (köznevelési, szociális, egészségügyi, stb.) és számos szakmacsoportot érint. Maga a ’koragyermekkor” értelmezése gyors változáson ment keresztül, mára a születés előtti (már a családtervezést/bővítést is magába foglaló) időszaktól kezdődő a gyermek iskolába lépéséig tartó időszakot jelöli. Az ellátás és a támogatás rendszerében, a szakmapolitikai stratégiákban új elem a születés előtti időszak, a családra fókuszálás, és az, hogy a támogatás nem ér véget az iskolába lépéssel. A programok tervezése során szükséges a hosszútávú hatást szem előtt tartani, emellett elengedhetetlen a későbbi életévek, életszakaszok eseményeinek az „előkészítése” és a működtetett programok hatásvizsgálata is. A tanulmány olyan módon foglalja össze a koragyermekkori intervenció és prevenció néhány alapgondolatát, hogy azokat tovább vezeti időben, és rámutat a társadalmi hatásukra is.

• SÚLYOS-HALMOZOTTAN SÉRÜLT GYERMEKEK RÉSZVÉTELE A CSALÁDI TEVÉKENYSÉGEKBEN

  83-98

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  420

  Kevés olyan vizsgálat van, ami a súlyos-halmozottan fogyatékos (súlyosan-halmozottan fogyatékos) gyermekeknek az otthoni, családi környezetben való jelenlétét vizsgálta. A jelen írás célja, hogy végiggondolja, összefoglalja a gyermekek részvételét a családi tevékenységekben, hogy mennyire tudnak valóban családtagok lenni. A „részvételt” részben úgy definiálhatjuk, hogy a személy fizikailag ott van, jelen van valahol, valamilyen tevékenység során, részben pedig, mint elköteleződést, aktív részvételt a tevékenységben. De egy tevékenységben, eseményben való részvétel csak akkor lehetséges, ha a tevékenység bekövetkezik és fel is ajánlják a gyermekeknek vagy a felnőtteknek. A súlyos értelmi fogyatékos vagy súlyosan-halmozottan sérült gyermekek és felnőttek ebben az értelemben (is) nagymértékben másoktól függenek. A családi életben való aktív részvételt befolyásolhatják, akadályozhatják vagy elősegíthetik például a gyermek jellemzői, az adott családi tevékenységek gyakorisága, a családi jövedelem, az anya és apa iskolai végzettsége, a szokások, a megvalósítást elősegítő stratégiák és esetleg a személyi segítő.

• HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK OKTATÁSA IZRAELBEN

  31-40

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  189

  Az Izrael társadalmi életében szerepet játszó háromféle vallás miatt nem csak a társadalma és a mindennapok nagyon összetettek, de az oktatási rendszere. A társadalom vallási, politikai, kulturális és gazdasági sokszínűsége erős lenyomatot hagyott az oktatáson, ezen belül a kisebbségi tanulók ellátásán is. Az írás témája az izraeli oktatással, azon belül is a leghátrányosabb helyzetben lévő csoport, a beduin tanulók ellátásának a múltja és a jelenlegi helyzete. Napjainkban a beduinok adják a Negev lakosságának a harmadát (210.000 fő), akik az elmúlt évtizedekben folyamatosan tértek át a félig nomád életformáról az állandó lakóhelyeken élésre. Kb. 90 ezren élnek ismeretlen falvakban és táborokban, ami már önmagában is komoly nehézségek elé állítja az izraeli oktatáspolitikát. Az írás áttekintést ad a beduinok társadalmon belüli helyzetének az elmúlt 60-70 évben tapasztalt változásáról, az első iskola beindításának a körülményeiről, a nem fogyatékos beduin tanulók iskolai eredményességéről, továbbtanulási lehetőségeikről és jellemzőiről. Az oktatási rendszer működésének a megértéséhez elengedhetetlen, hogy megismerjük a beduin iskolákban dolgozó pedagógusok képzését és munkába állásának a jellemzőit. 

• ÚJ „KAPCSOLATOK”: A ZENETANÁROK, A HITTANÁROK ÉS AZ SNI TANULÓK

  39-53

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  156

  Jelen tanulmány a sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelését vizsgálja a pedagógusok két „új” csoportjának az oldaláról. A hittanár-nevelőknek és a zenetanároknak a nevelésben, oktatásban betöltött sajátos helyzetének a felvázolása után egy olyan vizsgálat tapasztalatainak a bemutatása következik, amely arra fókuszál, hogyan látják a saját tudásukat, nehézségeiket, szükségleteiket az együttnevelési helyzetekben. Helyzetük megítéléséhez ún. kontroll csoporthoz viszonyítottuk a vizsgálati eredményeiket. A vizsgálati csoportot a közoktatás klasszikus szereplői, a közismereti tárgyakat oktató pedagógusok alkották.

• AZ ORVOSOK ÉS A FOGYATÉKOS BETEGEK TALÁLKOZÁSA

  99-111

  Gere Hajnalka

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  151

  Az írás egy, a mindennapokat érintő témát vizsgál, az orvosok és a fogyatékos betegek találkozását. Kíváncsiak voltunk, hogy az orvosok és az orvostanhallgatók hogyan gondolkodnak a fogyatékosságokról, a fogyatékos személyekről a munkájuk során a velük való találkozásokról. Annak ellenére, hogy az interjús vizsgálatban résztvevő 10 fő életkora, a gyakorlatban eltöltött éveik száma, a szakterületük színes képet mutat, a válaszaikban sok hasonló véleményt fogalmaznak meg. A válaszok arra hívják fel a figyelmet, hogy az orvosok az egyetemi éveik alatt keveset hallottak az elméleti órák és a gyakorlatok során a fogyatékosság különböző aspektusairól, így valójában csak hétköznapi ismereteik, sztereotípiáik vannak a fogyatékos betegeikről. Megfogalmazódik a kérdés, hogy tudnak-e a magas társadalmi presztízsű orvosok a többségi társadalom számára pozitív példát mutatni a fogyatékos személyekkel való bánásmódban? A kérdés folytatásaként felmerül egy szélesebb vizsgálat szükségessége, aminek része kell, hogy legyenek más egészségügyi szakdolgozók is.

• TESTVÉRGONDOZÁS – FELNŐTT ÉRTELMI FOGYATÉKOSOKAT GONDOZÓ TESTVÉREK

  111-121

  Pető Ildikó

  Megtekintések száma:

  543

  Az értelmi fogyatékos felnőttek egyre hosszabb élettartama új kérdéseket és feladatokat vetett fel a családok számára. Az értelmi fogyatékosok állapotuk súlyosságától függően különböző mértékben egész életükben a családjuk, a környezetük  támogatására szorulnak. Függenek a családtagjaiktól, amely függés új problémát jelent, amikor a szülők idősödnek, a gondoskodás pedig a testvérek feladata lesz, akik már önálló életet élnek, időnként földrajzilag távol. A testvérgondozást egyértelműen másképpen kell értelmezni, mint azt, amikor a szülő vagy egy fizetett szakember végzi, érzelmileg komplexebb, tartalma és iránya többféle. A testvérgondozókról keveset tudunk, egy-egy kérdéssel kapcsolatban csak feltételezett válaszaink vannak a kevés számú vizsgálat vagy a hasonló területeken végzett kutatások alapján. Jelen írás áttekintést kíván adni az értelmi fogyatékos testvérüket gondozó, értük felelősséget vállaló felnőttek helyzetéről, motivációiról, a megértésüket segítő többféle hatás szerepéről és kölcsönhatásáról. A testvér-gondozók megismerése szükséges, hogy a gyógypedagógia és a szociálpolitika támogató rendszere megfelelően alkalmazkodjon a sajnálatosan alig ’látható’ populáció helyzetéhez.