Keresés
Keresési eredmények
-
SZOCIODEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK ÉS A FOGYATÉKOS MUNKAVÁLLALÓKKAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK ÖSSZEFÜGGÉSEI
7-17Megtekintések száma:1847Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta kiemelt figyelem irányul Magyarországon is a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esélyegyenlőségére, egyenlő bánásmódjára. A magyar állam ezek érvényesülését elsősorban jogi eszközök segítségével igyekszik biztosítani. Ezek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a társadalom szemléletében tartósan változásokat eredményezzenek. A befogadó attitűdök kialakulására pozitívan hatást gyakorolhatnak a személyes tapasztalatok, illetve a mások által közvetített pozitív üzenetek. Szociodemográfiai jellemzők (pl. nem, életkor, iskolai végzettség) tekintetében e tárgy-körben született vizsgálatok eltérő kutatási eredményekről számolnak be. A kérdőíves felmérés adatgyűjtése Magyarország három járásában valósult meg. A kutatás két csoport megkérdezésére irányult, egyrészt az elsősorban hátrányos helyzetű személyek nehézségeivel foglalkozó szociális intézmények munkavállalóira, másrészt a járásokban élő lakosokra, akik a társadalom átlagpolgárainak tájékozottságával, szemléletével rendelkeznek. A kutatás egyedisége, hogy hazánkban nem irányult még vizsgálat a szociális munkások attitűdjeinek feltárására. A kérdőíves kutatás válaszadóinak összlétszáma 747 fő, ebből 408 fő szociális intézményi dolgozó és 339 fő járási lakos. Jelen tanulmány a kutatás azokat a mélyebb összefüggéseket feltáró eredményeit mutatja be, amelyek e két vizsgálati csoport fogyatékos emberekkel kapcsolatos attitűdjei és szociodemográfiai sajátosságai között megfigyelhetők. Ennek jelentősége a beillesztésben ténylegesen szerepet vállaló munkatárs jellemzőinek beazonosítása szempontjából lényeges, aki mint referenciaszemély személyes szerepvállalásával elősegítheti a fogyatékos ember munkahelyi közösségekbe történő integrációját. A kutatásban az attitűdök kapcsán három, jól elkülöníthető klaszter rajzolódott ki, melyek a következő elnevezéseket kapták: elfogadó, bizonytalan/közömbös, elutasító. A tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen szociodemográfiai jellemzőkkel rendelkeznek e három klaszterbe tartozó lakosok, illetve szociális munkások? Mindkét vizsgálati mintában hasonló jellegzetességekkel rendelkeznek-e az egy klaszterbe tartozók? Milyen sajátosságokkal rendelkeznek a magasabb szintű befogadást mutató lakosok és szociális munkások? A kutatás eredményei szerint a járási állampolgárok esetében az attitűdök az életkor, az iskolai végzettség, és a személyes tapasztalatok alapján is eltéréseket mutatnak, míg a szociális munkásoknál csak az életkor és az iskolai végzettség szerint jelentkezik attitűdbeli különbség.
-
FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK SPORTOLÁSÁVAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK, AVAGY: FONTOS-E A SPORT A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ EMBEREK ÉLETÉBEN?
19-34Megtekintések száma:862A XX. század második felében megjelenő esélyegyenlőségi szemlélet, a hátrányos helyzetű csoportok, köztük a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadását hangsúlyozza. Az integráció megvalósulásában az oktatás és a foglalkoztatás kiemelt szerepet játszik. Ugyanakkor egyéb területek, így a szabadidő és a sport területe szintén pozitívan járul hozzá a fogyatékossággal élő emberek társadalmi részvételének teljesüléséhez. Magyarországon ma versenyszerűen csaknem 7000 fő fogyatékossággal élő sportolót tartanak nyilván, közülük kb. 5000 fő értelmi fogyatékossággal élő személy (Regényi et.al, 2017). A tanulmány a magyar lakosság fogyatékossággal élő személyek sportolásával kapcsolatos tájékozottságának feltárására irányuló kutatás részeredményeit mutatja be. Mivel ezidáig hazánkban ilyen jellegű kutatásra még nem került sor, hiánypótlónak tekinthető. Felderítő jellegű kutatásunk eredményei további vizsgálatok kiindulópontja lehet. A téma azért is fontos, mivel a sport által az érintett társadalmi csoport kiemelkedő teljesítménye kerül középpontba, nem pedig korlátaik és hiányosságaik, így az állampolgárok pozitív viszonyulását és elfogadó szemléletét erősíti. Korábbi kutatási eredmények rávilágítottak, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ismeretek jellege befolyásolja a társadalom tagjainak gondolkodását a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatosan, azaz amennyiben a nevezett csoport meglévő képességeire és erősségeire fókuszáló tájékoztatásra és tapasztalatszerzésre van lehetőség az attitűdök is pozitívabbá válnak. A kutatás eredményei szerint a megkérdezettek fontosnak ítélik az integrált keretek között zajló sportolást, ugyanakkor indokoltnak érzik a fogyatékossággal élők szempontjából a szegregált sportolást. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a fogyatékossággal élő személyek versenyeken elért helyezéseiről szóló média megjelenést alacsony szintűnek vélik, ugyanakkor láthatólag nem érzik a fogyatékossággal élők életében kiemelten fontos területnek.
-
„Meg kellene próbálni úgy élni, hogy magunknak parancsolunk” – felnőttkorú fogyatékossággal élő személyek autonómiája és önrendelkezése I.
37-53Megtekintések száma:121A tanulmány a fogyatékossággal élő felnőtt emberek autonómiáját és önrendelkezési lehetőségeit feltáró kutatás részeredményeit mutatja be. Jelen tanulmányunk az identifikációra, és ezzel összefüggésben a felelősségvállalás és döntéshozatal lehetőségére (gondnokság), valamint a mindennapi élettel összefüggő tevékenységekben mutatott önállóságra, úgy, mint az öltözködésre, a közlekedésre és az infokommunikációs eszközök használatára irányuló kérdésblokk eredményeit ismerteti. Kutatásunk egyedisége, hogy az autonómia érvényesülését két eltérő nézőpontból vizsgáljuk, egyrészt a fogyatékossággal élő személy, másrészt a gondozó családtag, legfőképpen az édesanya szemszögéből. Kvalitatív módszerrel, félig strukturált interjú segítségével tárjuk fel fogyatékossággal élő emberek autonómiájának és önrendelkezésének érvényesülési lehetőségeit. Célunk annak megismerése, hogy a fogyatékossággal élő személyek felnőttként tekintenek-e önmagukra, lehetőségük van-e az önálló döntéshozatalra, és felelősségvállalásra, illetve milyennek ítélik önmaguk készségeit, képességeit különböző, mindennapi élettel összefüggő tevékenységekben? További célunk annak feltárása, hogy a családok felnőttként identifikálják-e fogyatékossággal élő hozzátartozójukat, hogyan viszonyulnak azok autonómiatörekvéseihez, illetve segítik-e autonómiájukat, ha igen, hogyan, és milyen módon támogatják annak érvényesülését? Kutatási eredményeink szerint a fogyatékossággal élő személyek korlátozottan élhetik meg autonómiájukat. Nagyobb önrendelkezési szabadságot a mindennapi élettel összefüggő önkiszolgálási és önellátási tevékenységek területén tapasztalhatnak meg. A fogyatékossággal élő emberek válaszaiban megjelenik az autonómia igénye, illetve a függetlenségre törekvés és az önrendelkezés vágya. A családtagok viszonyulása fogyatékossággal élő hozzá-tartozójuk autonómiájához több területen ellentmondásos, és jellemző rájuk a kontrollra való törekvés. A fogyatékossággal kapcsolatos látásmódot továbbra is a képességcentrikus és deficitorientált szemléletmód jellemzi.
-
BERETTYÓÚJFALUN ÉLŐ FOGYATÉKOS GYERMEKET NEVELŐ CSALÁDOK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI
7-23Megtekintések száma:389Bass (2004) országos adatgyűjtés keretében vizsgálta a súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családok életkörülményeit. Kutatási eredményei egy közel húsz évvel ezelőtti állapotot tükröznek. Jelen tanulmány célja Bass (2004) kutatási eredményeit összevessük a mai, 2020-as években tapasztalt, Berettyóújfalun élő interjúalanyok életkörülményeinek eredményeivel, feltárva, milyen változások történtek az elmúlt évek során életmódjukban, családi viszonyaikban, jövővel kapcsolatos elképzeléseikben. Kvalitatív interjú segítségével tártuk fel tíz Berettyóújfalun élő család életkörülményeinek jellemzőit. Kutatási eredményeink szerint pozitív tendenciák figyelhetők meg a családok szociális helyzetében, kapcsolatrendszerében, a szülők gazdasági aktivitásában, de továbbra is nehézségekkel és hátrányokkal szembesülnek a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben, és a gyermekük hosszútávú jövőjének biztosításában.
-
HÁTRÁNYOK ÉS TÁMOGATÁSOK: A SZOCIÁLIS ELLÁTÓRENDSZER HELYE ÉS SZEREPE A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐK ÉS CSALÁDJAIK ÉLETÉBEN
63-76Megtekintések száma:9362011-es népszámlálási adatok szerint a fogyatékossággal élő személyek nagyobb aránya magánháztartás-ban, míg kisebb részük intézeti ellátásban él. 62 ezer fölé tehető azoknak a családoknak a száma, ahol fogyatékossággal élő gyermek nevelkedik. Kutatási eredmények rávilágítanak, hogy a fogyatékossággal élő családtag ellátása, gondozása különösen nagy terhet ró a családokra. A szociálpolitikai eszközök jelentős szerepet játszanak az érintett társadalmi csoport terheinek csökkentésében. Jelen tanulmányban áttekintést nyújtunk a fogyatékossággal élő emberek és az őket gondozó családok mindennapi életét segítő szociális ellátások és szolgáltatások rendszeréről. Bemutatjuk, jelenleg milyen szociálpolitikai eszközökkel támogatják a fogyatékos személyeket és az őket gondozó családokat. Választ keresünk arra, hogy a jelenleg elérhető szociálpolitikai eszközök elősegítik-e a fogyatékos személyek, illetve családtagjaik társadalmi részvételének, integrációjának megvalósulását.
-
FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ SZEMÉLYEK FELSŐFOKÚ TANULMÁNYAIT TÁMOGATÓ TÉNYEZŐK EGY KUTATÁS TÜKRÉBEN
85-99Megtekintések száma:471A fogyatékossággal élő személyeket nagyobb mértékben érinti a szegénység kockázata más társadalmi csoportokhoz képest. Ennek egyik oka a fogyatékossággal élő személyek munkaerő-piaci helyzetével magyarázható, mivel foglalkoztatottságuk rendkívül alacsony, elsősorban társadalmi juttatások biztosítják létfenntartásukat. A megfelelő életminőség elérése egyik legfőbb garanciája a munkából származó jövedelem. Minél magasabb az iskolai végzettsége a munkavállalónak annál nagyobb az esélye annak, hogy érdeklődésének és képességeinek megfelelő munkát tud végezni. A fogyatékossággal élő személyek iskolai végzettsége azonban elmarad a többségi társadalom tagjaitól, felsőfokú végzettségük pedig különösen alacsony. Az esélyegyenlőség megvalósulása érdekében a fogyatékossággal élő személyek kedvezményeket, támogatásokat vehetnek igénybe továbbtanulásuk, valamint tanulmányaik során. A kutatás kvalitatív, féligstrukturált interjú módszerével tárja fel, hogy az egyetemi esélyegyenlőségi szolgáltatások hogyan segítik a fogyatékossággal élő hallgatók felsőfokú tanulmányait, támogatják-e álláskeresésüket, munkaerő-piaci beilleszkedésüket. A kutatás kiterjedt annak vizsgálatára is, hogy a családi háttér, illetve a korábbi (általános és közép-) iskolai tanulmányok hogyan járultak hozzá a megkérdezettek továbbtanulásához. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy az egyetemi esélyegyenlőségi szolgáltatások eredményesen járulnak hozzá a tanulmányok sikeres befejezéséhez, illetve a további munkaerő-piaci szerepvállaláshoz. A család és a szülők, valamint az integrált keretek között folytatott tanulmányok jelentős szerepet játszanak abban, hogy a fogyatékossággal élő diákok az egyetemi továbbtanulás mellett döntenek.
-
FOGLALKOZTATÁSI ESÉLYEGYENLŐSÉGET TÁMOGATÓ HR-ESZKÖZÖK
7-17Megtekintések száma:380A magyarországi statisztikai felmérések, illetve korábbi kutatások rámutatnak a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci hátrányaira, amely miatt foglalkoztatottságuk elmarad az átlag populáció foglalkoztatottságától. E hátrányok hátterében részben a társadalomban és a munkáltatók körében tapasztalható előítéleteken nyugvó negatív attitűdök állnak. Ugyanakkor a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek munkahelyi beillesztése, illetve tartós foglalkoztatása során nem csak a munkáltatók, hanem a munkavállalók befogadó attitűdje is lényeges momentum. A hátrányos helyzetű munkaerő-piaci csoportok gazdasági aktivitását elősegíthetik foglalkoztatáspolitikai eszközök, de elhelyezkedésükhöz, beilleszkedésükhöz, munkavégzésükhöz munkáltatóiktól további segítséget igényelhetnek. A nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatóktól várt és kapott segítség, illetve annak mértéke nem mindig találkozik egymással. E témakör vizsgálatára még nem irányult empirikus kutatás. Vizsgálatom célja, hogy Hajdú-Bihar megye három járásának szociális intézményeiben dolgozók, illetve a járásokban élők a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatos attitűdjét, szemléletét, ismereteit feltárjam. A kutatás módszere kérdőíves felmérés, amely összesen 747 fő (408 fő szociális intézményi munkavállaló és 339 fő lakos) bevonásával készült. Jelen tanulmány a kutatás azon felderítő jellegű eredményeinek bemutatására fókuszál, amelyek a vizsgálati csoportok a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítő HR-eszközök alkalmazásával kapcsolatos tájékozottságát, ismereteit tárják fel. A tanulmány a következő változók mentén értékeli az eredményeket: beosztás, a megváltozott munkaképességről előzetesen szerzett ismeretek és a megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatos munkatapasztalatok. A kutatás eredményei szerint a megváltozott munkaképességű személyek számára a szervezetek leginkább a személyre szabott munkakört, a kedvezményes munkaidőt, valamint az akadálymentesített munkahelyi környezetet biztosítják, mely azonban nem biztos, hogy elégséges eszköz a célcsoport tartós foglalkoztatásához, mivel mobilitási nehézségeik miatt a munkahelyre való eljutás támogatása is kiemelt igényként jelentkezik körükben.