Különleges Bánásmód folyóirat, 2026 év, 12. évfolyam, 2. szám - teljes szöveg

A kutatás célja a gyógytestnevelésre járó diákok szabadidő-eltöltési szokásainak feltárása, valamint a szabadidős preferenciák mögött meghúzódó dimenziók és társadalmi-demográfiai összefüggések vizsgálata volt. A kérdőíves kutatásban 202 debreceni diák szülei vettek részt. Az adatok elemzése SPSS Statistics 31 program segítségével történt. A szabadidős tevékenységek mögöttes dimenzióinak feltárására faktoranalízist alkalmaztunk, míg a háttérváltozók és a faktorok közötti kapcsolatok vizsgálatához nemparaméteres statisztikai próbákat használtunk. Az eredmények alapján három jól elkülöníthető faktor rajzolódott ki: a kulturális, a digitális és a sportorientált szabadidős tevékenységek dimenziója. A kulturális és sportorientált faktorok esetében szignifikáns kapcsolat mutatkozott a szülők iskolai végzettségével és az anyagi helyzettel, míg a digitális szabadidős tevékenységek elsősorban a nemmel és az életkorral álltak összefüggésben. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a gyógytestnevelésre járó tanulók szabadidős szokásait jelentős mértékben befolyásolják a társadalmi-demográfiai tényezők. A kutatás gyakorlati szempontból hozzájárulhat olyan egészségfejlesztési és pedagógiai programok kialakításához, amelyek támogatják az aktív és egészséges szabadidő-eltöltési formák elterjedését.

A tanulmány célja, hogy a releváns szakirodalom és az elméleti keretek felvázolásával, kritikai elemzésével átfogó képet adjon a matematikai attitűdök, a matematikai szorongás és a teljesítmény kapcsolatáról, kialakulásukról és megváltoztatásuk lehetőségeiről. A matematikához kapcsolódó attitűdök, mint az érdeklődés, az önhatékonyság, az észlelt hasznosság és a szorongás, meghatározó szerepet játszanak a tanulói teljesítményben, az iskolai részvételben és a pályaválasztási döntésekben. Tanulmányunk a nemzetközi kutatási eredmények és a magyar köznevelési környezet sajátosságainak figyelembevételével vizsgálja a matematikai attitűdök alakulását és fejlesztésének lehetőségeit. Áttekintjük a matematika-szorongás és a teljesítmény kapcsolatát, valamint azokat a motivációs és affektív elméleteket, amelyek értelmezik a tanulók matematikához való viszonyának formálódását. Emellett olyan fejlesztési területekre fókuszálunk, mint az autonómia- és kompetenciatámogatás, a formatív értékelés, az érzelemszabályozást segítő beavatkozások, valamint a pedagógusok szakmai tanulása és az intézményi implementáció. A változásmenedzsment klasszikus modelljeit (Lewin, Kotter, Guskey) az oktatási innovációk beágyazását segítő elemzési keretként alkalmazzuk. Következtetéseink szerint a matematikai attitűdök tartós javítása csak az egyéni, interakciós és rendszerszintű tényezők összehangolt, bizonyítékokra épülő fejlesztésével érhető el. Az írás áttekintést nyújt a modell korlátairól, feltárja a rejtett hatásmechanizmusokat, melyek alapján módszertani keretet javasol a jövőbeni kutatások számára.

A tanulmányban a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók iskolai lemorzsolódásának okainak vizsgálatára kerül sor az Észak-Magyarország régió állami fenntartású, többségi általános iskoláinak felső tagozatán (5–8. évfolyam), 126 intézmény pedagógusainak percepciói alapján. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a pedagógusok milyen tényezők mentén értelmezik a lemorzsolódás jelenségét, valamint, hogy ezek az értelmezések milyen strukturált mintázatokba rendezhetők. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a pedagógusok elsősorban az individuális tényezőket – különösen a tanulási nehézségeket, a motiváció csökkenését és a sikerélmények hiányát – tekintik meghatározónak, miközben az intézményi és strukturális dimenziók szerepe háttérbe szorul. A klaszterelemzés négy elkülönülő értelmezési mintázatot azonosított (multidimenzionalitás, eredménytelenség, hatástalanság, érdektelenség), amelyek eltérő problémalátási kereteket tükröznek az egyéni deficitközpontú megközelítéstől a komplex, többtényezős értelmezésig. A vizsgálat továbbá szignifikáns összefüggést tár fel a pedagógusi percepciók és az intézmények lemorzsolódási mutatói között, ugyanis a magasabb lemorzsolódási aránnyal jellemezhető intézményekben erő-teljesebben jelenik meg a tanulói és családi tényezőkre fókuszáló attribúció. Az eredmények hangsúlyozzák a lemorzsolódás komplex, rendszerszintű értelmezésének szükségességét, valamint a pedagógusi szemléletformálás és az inkluzív pedagógiai megközelítések erősítésének jelent

Az egészségtudatos magatartás kialakítása és annak mindennapi gyakorlása napjainkban egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be. Az egészséges életmód formálásának folyamatában a tudatosság fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír, ezért alapvető fontosságú, hogy a rendszeres testmozgásra és az egészségtudatos életvitelre irányuló nevelés már korai életkorban megkezdődjön. A kutatás célja annak feltárása, hogy egy kisváros középiskolás tanulóinak életében milyen mértékben jelenik meg az egészségtudatosság és az egészséges életmódra való törekvés, továbbá, hogy a szervezetre káros magatartási formák jelen vannak-e a mindennapjaikban, különös tekintettel az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő dohánytermékekre. Emellett a tanulmány azt is vizsgálja, hogy van-e összefüggés a családi viszonyok és a sportolási hajlandóság között és, hogy az internetes közösségi alkalmazások hogyan hatnak a rendszeres testmozgásra. A primer kutatás során online kérdőívvel vizsgáltuk a Derecskei I. Rákóczi György Gimnázium, Technikum és Kollégium, 9-11. évfolyamos diákjainak (n=69) egészséges életmódhoz való attitűdjét. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a vizsgált középiskola tanulói ismerik az egészséges életmód összetevőit és törekednek a mindennapjaik részeként alkalmazni. A család, mint elsődleges szociális szintér befolyásolja az egészségtudatosságukat. Az egészségkárosító magatartás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, kábítószerhasználat a kitöltőkre nem jellemző. Ezzel szemben az egészségtelen élelmiszerek, többek között a gyorsételek és a cukros üdítők fogyasztása gyakori náluk. Az internet és a média sportolási szokásokra gyakorolt hatása jelentős, e tényezők kedvezőtlenül befolyásolják a fiatalok sportolási hajlandóságát.

A tanulmány a fogyatékossággal élő felnőttek autonómiáját és önrendelkezését vizsgáló kutatás rész-eredményeit mutatja be. Korábbi publikációnkban (Kompár és Balázs-Földi, 2025) az identifikációval, a döntéshozatallal és felelősségvállalással, valamint a mindennapi életvitelben megjelenő önállósággal kapcsolatos eredményeket ismertettük. Jelen tanulmány a személyközi kapcsolatok, különösen a baráti és párkapcsolatok, továbbá a munkavállalás és a lakhatás kérdésköreire fókuszál. A kutatás az autonómia érvényesülését a fogyatékossággal élő személyek és gondozó családtagjaik – elsősorban édesanyáik – nézőpontjából vizsgálja. A félig strukturált interjúk elemzése feltárja a baráti és párkapcsolatok kialakításának lehetőségeit, a családtagok ezekhez való viszonyulását, valamint a szexualitással kapcsolatos attitűdöket. Emellett bemutatja az érintettek munkavállalási és lakhatási lehetőségeit, illetve jövőbeli elképzeléseit. Az eredmények szerint a fogyatékossággal élő személyek autonómiája különösen a szexualitás és a párkapcsolatok terén korlátozott. A hozzátartozók a munkavállalással kapcsolatban óvatos és ambivalens attitűdöket mutatnak, míg a jövőbeni lakhatás kérdését jelentős bizonytalanság övezi. A fogyatékosságról alkotott szemléletet továbbra is a képességcentrikus és deficitorientált megközelítés dominálja.

A tanulmány a fogyatékos személyek, kiemelten az SNI tanulók oktatási és közszolgáltatási hozzáférését elemzi Magyarországon az emberi jogi generációk fejlődéstörténetéből kiindulva. Áttekinti a legfrissebb jogi kereteket (Nkt., Fotv., TÉK) és az Országos Fogyatékosügyi Program irányait. A szerző bemutatja, hogyan vezetett az út a szabadságjogoktól a szociális biztonságon át a komplex gyógypedagógiai ellátáshoz hangsúlyozva a szemléletváltás szerepét a teljes körű inklúzióban.

A felsőoktatásban egyre nagyobb kihívást jelent a hallgatói heterogenitás kezelése, valamint az egyéni tanulási szükségletekhez igazodó tanulásszervezési megoldások alkalmazása. A tanulmány egy pilot jellegű módszertani fejlesztést mutat be, amely a tanulási menü elnevezésű módszer alkalmazására épült a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán, a „Külső világ tevékeny megismerése” című kurzus keretében. A fejlesztés célja olyan tanulási környezet kialakítása volt, amely egyszerre támogatja a differenciálást, a hallgatói autonómiát és az aktív tanulást. A tanulási menüt úgy dolgoztuk ki, hogy a hallgatók különböző nehézségű, eltérő tanulásszervezési formákhoz és tanulási preferenciákhoz igazodó feladatok közül választhattak. A módszer egyszerre ad teret az egyéni tanulási utaknak, miközben a közös célok sem vesznek el. A tanulmány bemutatja a módszer elméleti hátterét, gyakorlati megvalósítását, valamint a hallgatói visszajelzések és az oktatói reflexiók alapján levonható tapasztalatokat. Az eredmények arra utalnak, hogy a tanulási menü hozzájárult a hallgatói aktivitás, motiváció és önállóság erősödéséhez, valamint támogatta a differenciált tanulásszervezést nagyobb létszámú hallgatói csoportokban is. A tapasztalatok alapján a módszer ígéretes lehet más pedagógusképzési kurzusokban történő adaptációra is, ugyanakkor alkalmazása tudatos tervezést és jelentős oktatói előkészítő munkát igényel.

Jelen tanulmány egy, a kreativitás és generativitás, valamint a közparkhasználat összefüggéseinek feltárására irányuló nagyobb kutatás teoretikus hátterét mutatja be. A kutatás az egyének és csoportjaik parkhasználati szokásait, igényeit, kreativitását és generativitását vizsgálja Budapest két közösségi parkjában. Ez a tanulmány a kreativitást az értékek összefüggésében (természetes környezet, kreativitás, generativitás, biztonság, igazságosság, szabadság, szabadidő) vertikálisan és horizontálisan tárgyalja.

Annak megértése, hogy a tanulók milyen okokból vállalkoznak tanulmányi feladatok elvégzésére, valamint mennyire bíznak saját sikerességükben, az oktatáspszichológia egyik legjelentősebb kérdésköre. Jelen narratív szakirodalmi áttekintés a teljesítménycél-orientáció (achievement goal orientation, AGO) és az akadémiai énhatékonyság kapcsolatát vizsgálja azáltal, hogy feltárja mindkét konstruktum elméleti gyöke-reit, valamint szintetizálja a négy évtizedet és számos oktatási kontextust felölelő empirikus kutatási eredményeket. A teljesítménycél-elméletre, különösen Elliot és McGregor (2001) 2×2-es modelljére, valamint Bandura (1977) szociális-kognitív elméletére támaszkodva az áttekintés amellett érvel, hogy a tanuló által követett céltípus differenciált, jelentős és empirikusan előre jelezhető következményekkel jár az egyén saját tanulmányi képességeibe vetett bizalmának erősségére és stabilitására nézve. Az elsajátításközpontú közelítő célok (mastery-approach goals) következetesen és megbízhatóan pozitív kapcsolatot mutatnak az én-hatékonyság növekedésével, függetlenül az oktatási szinttől vagy a tantárgyi területtől. Ezzel szemben a teljesítményelkerülő célok (performance-avoidance goals) rendszeresen alacsonyabb énhatékonysági hiedelmekkel és maladaptív motivációs folyamatokkal társulnak. A teljesítményközpontú közelítő célok (per-formance-approach goals) megítélése a szakirodalomban vitatottabb: az eredmények az egyén kezdeti képességszintjétől, az alkalmazott mérőeszközöktől és a társas összehasonlítás kontextusától függően változnak. Az elsajátításközpontú elkerülő célok (mastery-avoidance goals), noha elméletileg jól elkülöníthetők, továbbra is viszonylag kevéssé kutatott területet jelentenek. A szakirodalom egyik legjelentősebb hiányossága a szubszaharai afrikai és más fejlődő országokból származó kutatások szinte teljes hiánya, jól-lehet e térségekben a motivációs folyamatok jelentősen eltérhetnek azoktól a nyugati egyetemi mintáktól, amelyek a kutatási eredmények többségét szolgáltatják. Az áttekintés végül egy olyan konceptuális modellt javasol, amely integrálja a két konstruktumot, és iránymutatást nyújthat a jövőbeli empirikus vizsgálatok és intervenciós kutatások számára.

A társadalmi felelősségvállalás és az inkluzív szemlélet a felsőoktatásban ma már nem csupán értékalapú törekvés, hanem szakmai minőségi kritérium is. A Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kara a Magyar Parasport Napja alkalmából csatlakozott a FODISZ „Lélekmozgató” programjához, amelynek keretében elméleti és gyakorlati érzékenyítő foglalkozásokat szervezett rekreáció- és sportszervező szakos hallgatók számára. A program célja az volt, hogy a résztvevők élményalapú tanuláson keresztül mélyebb megértést szerezzenek a fogyatékossággal élő személyek sportolási lehetőségeiről, valamint az inkluzív szemlélet szakmai jelentőségéről. Az esemény elméleti blokkja a parasport társadalmi szerepére, a kitartás és az emberi teljesítmény értékeire, valamint inspiráló sportolói életutak bemutatására fókuszált. A gyakorlati program során a hallgatók adaptált sportágakat próbálhattak ki – többek között ülő-röplabdát, vakon vívást és finommotorikát fejlesztő feladatokat –, amelyek saját élményen keresztül segítették az empátia, az együttműködés és a tudatos tervezés kompetenciáinak fejlődését. A visszajelzések alapján a rendezvény nemcsak szemléletformáló hatással bírt, hanem hozzájárult a hallgatók szakmai identitásának erősítéséhez is. A résztvevők tudatosabban reflektáltak az inkluzív programtervezés jelentőségére, a hozzáférhetőség szempontjaira és a felelős szervezői attitűd fontosságára. A program rámutatott arra, hogy az inkluzivitás nem különálló feladat, hanem a sport- és rekreációs szakemberek munkájának alapelve. Az ilyen típusú élményalapú érzékenyítő kezdeményezések hosszú távon hozzájárulhatnak a befogadó sportközösségek kialakításához és a társadalmi esélyegyenlőség erősítéséhez.