Keresés
Keresési eredmények
-
Az apró tyúktaréj (Gagea minima) előfordulása és élőhelyi viszonyai a Sorok-patak mentén (Vas megye)
189–194Megtekintések száma:207Az eurázsiai elterjedésű Gagea minima (L.) Ker Gawl. Magyarországon szórványosan előforduló kora tavaszi hagymás növény, amelynek a Nyugat-Dunántúlról mindössze egy aktuális előfordulását ismertük. Az elmúlt néhány évben a Sorok-patak mintegy 15 kilométer hosszú szakaszán számos állománya került elő. Élőhelyét a vízfolyás fölött emelkedő homokos talajú magaspart jelenti, ahol többnyire idegenhonos fafajok alatti nitrofil aljnövényzetben él. Az átalakított környezetben való hosszú távú túlélését elősegíthették a hagymái, amelyek az időszakos bolygatással rendszeresen szétszóródhattak. Lokális elterjedésében szerepet játszhatott a magok hangyák általi terjesztése is. A Gagea minima a Sorok-patak átalakított környezetének értékes reliktumfajaként értékelhető.
-
A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I .: A „Soó Rezső Herbárium”
142-155Megtekintések száma:218A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem herbáriumát. A herbáriumi példányok fotózását követően a cédulákról leolvasható adatokat adatbázisban rögzítettük. Az adatbázis 2013-as állapota alapján bemutatjuk a DE herbáriumának legnagyobb részgyűjteményét, a „Soó Rezső Herbáriumot” (röviden: SRH). Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955–2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRHban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútumtáblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek.
-
Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XII.
77-84Megtekintések száma:516Jelen dolgozatunk a Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza térképeihez tartalmaz kiegészítő adatokat, elsősorban az Alföld és a Dunántúl területéről. A részletes adatokat elektronikus mellékletben közöljük. E florisztikai adatok a közép-európai flóratérképezés raszterhálózatának 149 kvadrátját érintik. 460 fajról közlünk összesen 1325 elterjedési adatot. Közülük kiemelkedő jelentőségű a Phegopteris connectilis megjelenése a Vértesalján, a Sternbergia colchiciflora és a Corydalis solida Duna–Tisza közi előfordulása, valamint az Euphorbia angulata és a Potentilla alba előkerülése a Nyírségben. Mindezeken kívül közleményünkben számos ritkább taxon új előfordulása található.
-
Kiegészítések a Nyugat-Dunántúl flórájának ismeretéhez
213-234Megtekintések száma:146Cikkünkben az elmúlt közel 10 évben a Nyugat-Dunántúlon végzett florisztikai kutatásaink eredményeit ősszegezzük. Munkánkban törekedtünk a Nyugat-Dunántúl területén előforduló ritka, kevés irodalmi adattal rendelkező vagy növényföldrajzi szempontból érdekesebb taxonok adatainak közlésére. A cikkben szereplő enumeráció 98 taxon 172 előfordulási adatát közli. A kutatás során előkerült a Nyugat-Dunántúl flórájára nézve 9 új faj, melyek közül 3 faj tekinthető őshonosnak [Oenanthe banatica Heuff., Koeleria pyramidata (Lam.) P.Beauv., Polycnemum majus A. Braun.], míg 6 faj valószínűleg adventív megtelepedés eredménye [Artemisia annua L., Fallopia sachalinensis (F. Schmidt) Ronse Decr., Rumex pulcher L., Cerasus vulgaris Mill. subsp. acida (Dumort.) Dostál, Salvia austriaca Jacq., Digitalis lanata Ehrh.]. A cikkben szereplő további taxonok döntően őshonos növények, többségük védett vagy természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű, ezért monitorozásuk javasolt. Több, a régióban még ritka adventív faj lelőhelyét ismertetjük (például Calepina irregularis Adans.). Számos, növényföldrajzi szempontból jelentős fajról közlünk adatokat, elősegítve ezzel elterjedésük pontosabb megismerését. Az ismertetésre kerülő taxonok leginkább természetes vagy féltermészetes élőhelyeken fordulnak elő, de néhány ritka, extenzív szántókhoz vagy szünantróp élőhelyekhez köthető ritka gyom [például Coronopus squamatus (Forssk.) Asch., Thesium dollineri Murb.] előfordulásáról is beszámolunk.
-
Astragalus vesicarius és más új elemek a Vértes flórájához
195–199Megtekintések száma:270Egy sztyepp- és erdőssztyeppélőhelyek állapotára irányuló természetmegőrzési kutatás során több, a Vértes edényes flórájából eddig nem közölt faj került elő. Növényföldrajzi szempontból legjelentősebb az Astragalus vesicarius, amelynek kis vértesi populációja nagyon szépen illeszkedik a faj hazai elterjedési mintázatába. Ugyancsak jelentős sztyeppnövény a Vértes több pontján is megtalált Stipa dasyphylla. További természetvédelmi szempontból figyelemre érdemes taxonok (Orobanche teucrii, Phelipanche purpurea, Rosa hungarica) mellett, néhány alultérképezett, adathiányos (Cerastium tenoreanum, Stellaria pallida), ill. terjedőben lévő, gyom jellegű faj (Elymus elongatus, Euphorbia lathyris) is gazdagítja a terület flórájáról alkotott ismereteinket.
-
Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon
229-238Megtekintések száma:73A bonyolult rendszertani helyzetű Acer opalus Miller 1768 taxonómiailag gyűjtőfajként fogható fel, mely a különböző értelmezések függvényében számos kisfajt, illetve alfajt foglal magába. Hazánk jelenlegi határain belül 2009 júliusában, a Tétényi-fennsíkhoz tartozó Kamaraerdőből (Budapest XI. kerület) vált ismerté egy, a gyűjtőfajhoz tartozó taxon jelentősebb adventív előfordulása, mely az alaposabb vizsgálatok szerint A. opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Wild.) Gams-nak bizonyult. Az alfaj természetes elterjedési területe a Földközi-tenger középső részének keleti felét, valamint a Balkán-félsziget nyugati területeit öleli fel. A taxon szubmediterrán-mediterrán elterjedésű, melegkedvelő, az árnyalást jól tűri, de gyakran fényigényes fajokkal elegyedve jelenik meg. Őshonos elterjedési területén bükkösökben, fenyvesekben, kocsánytalan tölgy uralta erdőtársulásokban, és száraz tölgyesekben is előfordul mint elegyfa. Az alfaj Magyarországon egy cseres-kocsánytalan tölgyes származékerdőből került elő. Itt több idős, magtermő egyed él, melyek termőre fordulásuk óta állandóan és nagy mennyiségben teremnek. Mindezt az is bizonyítja, hogy mára az idős egyedek és a tömegesen megjelenő magoncok közötti számos korosztály képviselve van.