Keresés

Keresési eredmények

• Emlékképek Fornet Béla professzor úrról és az I. sz. belklinikai otthonunkról

  133-137

  Hankiss János

  Megtekintések száma:

  58

  Flashes of Memory: About Professor Béla Fornet and Our Home at the Clinic of Internal Medicine One. Retired internalist head physician, titular professor, and writer-doctor János Hankiss reminiscenses about his years spent in Debrecen. The guiding spirit of the clinic of internal medicine headed by Professor Béla Fornet was this: the patient comes first. Moreover, it is not the disease that has to be treated, the sick man has to be cured, at the highest possible level of science and at the same time with a humane attitude. Forms of refresher training, reading, scientific research are required to make treatment ever more efficient. The mode of presentation is unusual: it assumes the form of a dialogue, and concrete memories elicit distilled ideas.

• Szakszerűség, tudományosság, kritikusság – a politikai aktivitás kezdetei az egyetemi ifjúság körében kétszáz éve

  43 - 58

  Ugrai János

  Megtekintések száma:

  228

  Comp etence, Erudition and Critical Thinking. The Beginnings of Political Act ivity among University Students in the Early 19th Century. The first decade of the 19th century was a period of significant change in terms of the political activity of European university students. They had come forward before in hope of achieving interest- or value-based goals, and in such cases, they exhibited a considerable ability to promote their own interests. However, their involvement and political role was entirely different in the Middle Ages and Early Modern Times. From the 1810s on, the opinion and activity of university student as political actors independent from both the university and the professors were taken into account – and often even feared – by the political elite in power. The transformation of university students’ political role was the result of several, almost simultaneous changes accumulating. Due to the branching off of professional degrees and the increasing expertise of their scientific base, expectations of civic engagement based on critical thinking, and a new kind of uncertainty deriving from various sources made university students especially responsive to problems of their times. Several factors played a vital role in this growing responsiveness: the (cameralist) teachings of the Enlightenment; the strengthening of academies of science, which were the primary competitors of universities; as well as a concomitant separation of disciplines and the disappearance of the shared theological-philosophical-philological language used before. These factors were intensified by career starter graduates’ recurring fears of unemployment – triggered by processes of professionalization – which further increased university students’ interest in public affairs and their political activity.

• A DEBRECENI AGRÁR-FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYEK EGYKORI VEZETŐI (1868-1945)

  79-88

  Surányi Béla

  Megtekintések száma:

  150

  A debreceni agrár-felsőoktatás 2018-ban ünnepelte alapításának másfél évszázadát. A mögöttünk hagyott évtizedek során az ország mezőgazdaságának meghatározó szakképzési intézetévé vált. Az 1867. évi kiegyezés utáni korszak szülötte volt, amelyet a cívisváros gazdatársadalmának elképzeléseit váltotta valóra, összhangban az állam szerepvállalásával, mely utóbbi a központi hatalom feladatkörét bővítette. Mindez új színt kölcsönzött a magyar oktatáspolitikának, elősegítve a hazai mezőgazdaság modernizációjának a megindulását. E nevezetes évforduló ösztönözte korunk krónikásait, hogy áttekintést adjanak a másfél évszázad olyan tudós tanárairól, akik egyrészt iskolateremtők voltak, hosszabb időtartamig álltak az intézmény élén, valamint tevékenységük felölelte a magyar agrár-felsőoktatás minőségi színvonalának emelését. Ezt a célt szolgálják a Gerundium című egyetemtörténeti folyóiratban sorra kerülő írások.

• A rámizmus oktatásának története II. rész

  Kecskeméti Gábor

  Megtekintések száma:

  234

  A tanulmány áttekinti a rámizmusnak a Magyar Királyság és Erdély tudományos, pedagógiai és kulturális életében kimutatható helyi hatásait, a hazai rámista nyelvtani, retorikai, homiletikai és logikai kiadványokat, a rámista megfontolásoknak és összetevőknek a hazai oktatásban való jelenlétét. A magyarországi és erdélyi recepció bemutatott tényei alapján kijelenthető, hogy a legfontosabb kálvinista iskolákban, a gyulafehérvári, a kolozsvári, a sárospataki, a váradi és a debreceni kollégiumban a 17. század közepén és második felében a tudományok egész rendszerezésére kiterjedő rámista hatás érvényesült, amelynek egyes összetevői egészen a 18. század közepéig megmaradtak. Az alapvetően a melanchthoniánus rendszerezések mellett kitartó lutheránus iskolákat szórványos, de szintén nem jelentéktelen rámista hatás érte el, többnyire szinkretikus formákban.

  A rámista magyar írók – gyakran puritán meggyőződést kifejező – irodalmi műveit fogalmi egyszerűség, áttekinthetőség, követhetőség jellemzi. A racionális érvelésben csak kevés belletrisztikus elem, érzelmi hatáskeltés, eredeti irodalmi eszköz fordul elő. Az elsősorban a gondolatmenet értelmi rendjére ügyelő kifejtési mód összefügg a szerzők rámista meggyőződésével. Szigorú rámista elméleti alapról csak elenyészően csekély hányada látható be azoknak a deviációs műveleteknek, amelyek az irodalmi műveket megkülönböztetik a szabatos, tárgyilagos, racionális diskurzus természetes rendjétől.

• SZABÓ DEZSŐ TÖRTÉNÉSZPROFESSZOR PÁLYAKÉPE

  38-53

  Marosvári Attila

  Megtekintések száma:

  61

  Dr. Szabó Dezső 1924-től 1959-ig, tehát 35 éven át volt a debreceni egyetem történészprofesszora. A budapesti egyetemen szerzett történelem–latin szakos diplomát. Minden bizonnyal pártfogója, Marczali Henrik ösztönzésére kezdte el a Mohács előtti időszak magyar országgyűléseinek kutatását. Doktori disszertációját is e témából írta. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően az egyetemet királyi aranygyűrűvel (sub auspiciis regis) fejezte be. Évekig középiskolában tanított, emellett 1912-től a budapesti tudományegyetem magántanára lett. 1924 februárjában nevezte ki Horthy Miklós kormányzó a debreceni egyetemen a közép- és újkori (egyetemes) történelem rendes egyetemi tanárává. Kutatásai középpontjában ekkor már a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kutatása állt. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Aránylag keveset publikált, tevékenységét inkább a középiskolai tanárképzésre összpontosította. Négy tanévben volt a bölcsészettudományi kar dékánja. Elévülhetetlen érdemei voltak az egyetemi oktatás 1944-es újjászervezésében. Ennek ellenére az új rendszerben többször is meghurcolták, s csak befolyásos tanítványai közbelépésének köszönhette, hogy megtarthatta katedráját. 77 évesen vonult nyugdíjba. Az élete főművének tekinthető A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában című munkájának 2. és 3. kötete máig megjelenésre vár.

• EARLY MODERN DISPUTATIONS AND DISSERTATIONS IN AN INTERDISCIPLINARY AND EUROPEAN CONTEXT

  238-244

  Hegyi Ádám

  Megtekintések száma:

  179

  Könyvismertetés

• Szalay Sándor – a hazai atommagfizikai alap­kutatások elindítója

  35-41

  Fényes Tibor

  Megtekintések száma:

  82

  Sándor Szalay Was the Founder of Basic Research in Nuclear Physics in Hungary. Academian Sándor Szalay, former head of the Department of Experimental Physics at the University of Debrecen as well as the founding director of the Institute of Nuclear Physics of the Hungarian Academy of Sciences (ATOMKI) was born in 1909. He was a trail-blazing physicist, a dedicated teacher, and his achievements in fundamental and applied science are both substantial and diverse. One of his remarkable legacies was the inititation of nuclear physics research in Hungary. On 24 September, 2009, ATOMKI hosted a symposium to mark the centenary of its founder.

• KESZTYŰS LÓRÁND KÓRÉLETTAN PROFESSZOR, AZ 1951-BEN FÜGGTLENNÉ VÁLT DEBRECENI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMNEK DÉKÁNKÉNT ELSŐ VEZETŐJE, MAJD KÉTSZER (1959-1963, 1967-1973) ANNAK REKTORA

  24-66

  Csaba Béla

  Sipka Sándor

  Muszbek László

  Fésüs László

  Megtekintések száma:

  141

  Kesztűs Lóránd 1951-ben dékánként első vezetője lett a Debreceni Tudományegyem Orvostudományi Karából alakult Debreceni Orvostudományi Egyetemnek, amely még két időszakra (1959-1963, 1967-1973) rektorának választotta. Meghatározó szerepe volt az új intézmény intézetei és klinikái infrastruktúrális bővítésében, a növekvő hallgatói létszámú orvosképzés korszerűsítésében, a tudományos kutatások eredményességének növelésében, a regionális és országos szakmai tekintélyű klinikai betegellátás fejlesztésében, a centralizált pártállami politikai rendszer korlátai között  teljesítmény alapú, demokratikus intézményirányítás kialakításában. Nemzetközileg elismert kutatási eredményeivel és tudománypolitikai tevékenységével a hazai immunológiai és allergológiai kutatások megalapozója. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Intézetalapító és szervező, tankönyvírói és iskolateremtő munkásságával a kórélettan korszakos jelentőségű professzora. Barátságos, közvetlen és nyitott személyiségének fontos szerepe volt az eredményes, sikeres  munkát biztosító intézeti és egyetemi alkotó légkör megvalósulásában. Életpályájának bemutatása volt közvetlen munkatársa monográfiáján alapszik és tartalmazza három másik professzor (ketten korábbi rektorok) visszaemlékezését.

• Mitrovics Gyula, bölcsészprofesszor a Debreceni m.kir. Tisza István Tudományegyetem 1940/41. évi Rector Magnificusa

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  210

  Mitrovics Gyula művészetek iránti intenzív érdeklődése és a Sárospatak-Debrecen tengely mentén kiformálódott protestáns identitás jelentette az alapot és keretet ahhoz a nagy ívű pályához, amelyet a pataki tanárcsalád gyermeke a XX. század első felének Magyarországán befutott. Első publikációinak sikere, pozitív visszhangja egy művészettörténészi pálya vagy esztétakarrier reményére jogosították fel a törekvő ifjú tanárt, de az „újszülött” debreceni egyetem bölcsészkarának érdekei más irányt szabtak tudományos érdeklődésének: így a neveléstudomány felé fordult a figyelme, amelynek 1917-ben magántanára, majd 1918-ban nyilvános rendes egyetemi tanára lett. Ettől kezdve párhuzamosan foglalkozott az esztétikával és a pedagógiával, 1941-es nyugdíjazásáig ő gondoskodott az itt tanuló bölcsészhallgatók neveléselméleti, neveléstörténeti és pszichológiai ismeretekkel való felvértezéséről. Mitrovics az 1940/41-es tanévben, közvetlenül a nyugdíjba vonulása előtt töltötte be az egyetem rektori tisztét. Vezetői magatartását az óvatos kompromisszumok keresése jellemezte, de az adott időszak nem is nagyon engedett mást a számára. Az ő rektorsága alatt kellett feladnia az egyetemnek a természettudományi tanszékeit, de a nem kevés diplomáciai érzékkel megáldott rektor elért annyit, hogy szakelőadók alkalmazásával folytatódjon a megszüntetett tanszékek tárgyainak előadása. Mitrovics Gyula sorsa nyugdíjasként vett igazán tragikus fordulatot: 1949-ben – némi sugalmazásra – lemondott akadémiai levelező tagságáról, majd az ötvenes évek közepén elhagyta Magyarországot. Az egykori debreceni pedagógiaprofesszor Stuttgartban töltötte utolsó éveit, ott is hunyt el 1965-ben.