Hüttl Tivadar – akinek apja sikeres porcelángyáros volt – a Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát és az ottani I. Sebészeti Klinikán dolgozott Verebélӱ Tibor professzor mellett. 1921-ben megbízták a debreceni Sebészeti Klinika vezetésével, majd egy év múlva igazgató-professzor lett. Klinikáján fül-orr-gége, sztomatológia, urológia, traumatológia, ortopédia, stb. részlegeket szervezett, amelyekből később önálló klinikák lettek. Jelentős tudományos iskolát teremtett, szerte a világból jöttek hozzá tanulni. Az 1939-40-es tanévben a debreceni Tisza István-Tudományegyetem rektora volt és 1939-1944 között az egyetem képviselője a magyar Országgyűlés Felsőházában. 1944-ben Budapesten ragadt a háború miatt és visszatérte után megfosztották professzorságától mondvacsinált okokkal és átlátszó kirakatperben. 1951-től 1955-ös haláláig a budapesti Országos Onkológiai Intézet főorvosa volt.

Mitrovics Gyula művészetek iránti intenzív érdeklődése és a Sárospatak-Debrecen tengely mentén kiformálódott protestáns identitás jelentette az alapot és keretet ahhoz a nagy ívű pályához, amelyet a pataki tanárcsalád gyermeke a XX. század első felének Magyarországán befutott. Első publikációinak sikere, pozitív visszhangja egy művészettörténészi pálya vagy esztétakarrier reményére jogosították fel a törekvő ifjú tanárt, de az „újszülött” debreceni egyetem bölcsészkarának érdekei más irányt szabtak tudományos érdeklődésének: így a neveléstudomány felé fordult a figyelme, amelynek 1917-ben magántanára, majd 1918-ban nyilvános rendes egyetemi tanára lett. Ettől kezdve párhuzamosan foglalkozott az esztétikával és a pedagógiával, 1941-es nyugdíjazásáig ő gondoskodott az itt tanuló bölcsészhallgatók neveléselméleti, neveléstörténeti és pszichológiai ismeretekkel való felvértezéséről. Mitrovics az 1940/41-es tanévben, közvetlenül a nyugdíjba vonulása előtt töltötte be az egyetem rektori tisztét. Vezetői magatartását az óvatos kompromisszumok keresése jellemezte, de az adott időszak nem is nagyon engedett mást a számára. Az ő rektorsága alatt kellett feladnia az egyetemnek a természettudományi tanszékeit, de a nem kevés diplomáciai érzékkel megáldott rektor elért annyit, hogy szakelőadók alkalmazásával folytatódjon a megszüntetett tanszékek tárgyainak előadása. Mitrovics Gyula sorsa nyugdíjasként vett igazán tragikus fordulatot: 1949-ben – némi sugalmazásra – lemondott akadémiai levelező tagságáról, majd az ötvenes évek közepén elhagyta Magyarországot. Az egykori debreceni pedagógiaprofesszor Stuttgartban töltötte utolsó éveit, ott is hunyt el 1965-ben. 

1956. október 28. után a forradalmi Csokonai Rádió munkatársa lett, egyik szerkesztőjeként cikkeket írt és olvasott be. A csupán helyi adás sugárzására alkalmas rádióban Julow négy cikke hangzott el, az első cikke: Köszönet a vérkonzervért, alapvetően lírai hangvételű kommentár, a második Válasz egy röpiratra című, miskolci adón keresztül kapott hírre reagált egy Szlovákiában megjelent röplap kapcsán. A következő cikkben Julow Viktor az utcanevekkel kapcsolatban javasolt változtatásokat, végül a kitüntetésekkel kapcsolatban fogalmazott meg javaslatokat. májusában kezdődött el felelősségre vonása, aminek eredményeképp Julow Viktort alacsonyabb munkakörbe helyezték, adjunktusi beosztásból tanársegédi beosztásba. Rövidesen újabb fegyelmi eljárásra került sor, mert túl enyhének vélték a minisztériumban a büntetést. 1957. október 3-án: állásából azonnali hatállyal elbocsátották.A szakmai és baráti kapcsolatai, elsősorban Kéry László, Nagy Péter, Szauder József és Országh László, továbbra is segítették az immár állástalan tudóst. Több hónap bizonytalanság után 1958 februárjától a Déri Múzeum tudományos főmunkatársaként lett Julow Viktor.

Az első néprajzi tanszékeket Magyarországon viszonylag későn alapították, az elsőt Szegeden 1929-ben, a következőt Budapesten 1934-ben hozták létre. A néprajzi tematika azonban a hazai tudományos kutatásban és egyetemi oktatásban sokkal korábban megjelent. Egy korábbi feltevés szerint valószínűleg Erdélyi János – az 1860-as években a sárospataki református kollégiumban a magyar irodalomról tartott előadásaiban – foglalkozott legelőször néprajzzal (a népköltészet alkotásaival) főiskolai szinten. Egy későbbi publikáció a budapesti egyetemen a 18. század végén tanító professzorok folklorisztikai előadásait valószínűsíti. Cornides Dánielt (1732–1787) a magyar ősvallás (és nem mellesleg a magyar kocsizás) kutatóját 1784-ben nevezték ki a „történeti segédtudományok” professzorává. Kortársa, Dugonics András (1740–1818) ugyan a matematika professzora volt, de népköltészet-kutató tevékenysége jóval ismertebb. Hiszen irodalmi munkáiban nagy számban találhatók mesék, példabeszédek, proverbiumok, sőt népszokások is.

Az ötvenes évek elején az egyetemi-főiskolai pártszervezetek legfőbb feladatai közé tartozott a hallgatóság soraiba „befurakodott ellenség” leleplezése, melynek érdekében igyekeztek rendkívül sok információt összegyűjteni a hallgatókról. A politikai megbízhatóság megítélése egyrészt az „osztályszármazáson” alapult, ezért az 1949-ben bevezetett új jelentkezési és törzslapok több tucat olyan kérdést tartalmaztak, amelyek a hallgatók és szüleik második világháború előtti és utáni vagyoni-jövedelmi helyzetéről, munkahelyéről, párttagságáról stb. érdeklődtek. Másrészt igyekeztek az indoktrináció valamennyi színterén, így a marxizmus- és oroszórákon, a DISZ rendezvényein stb. folyamatos állásfoglalásra, akár az uralkodó politikai diskurzustól is eltérő véleménynyilvánításra késztetni a hallgatókat. Maguk is erősen kételkedtek azonban abban, hogy vajon mennyire pontos ismereteket is képesek szerezni a diákok politikai nézeteiről. Az indoktrináció korabeli hatékonyságát feltérképező jelentések ugyanis rendre arról számoltak be, hogy az ideológiai ismeretterjesztés egyeseknek nem világnézetet, hanem praktikus tudást nyújt: a hallgatók jó része megtanul „marxista módon” beszélni.

A kora újkori debreceni protestáns értelmiség műveltségébe és a tagok közötti kapcsolatrendszerbe kiváló betekintést nyújtanak a korabeli alkalmi költemények: pl. üdvözlőversek, lakodalmi köszöntőversek, halotti költemények. A 17. században Magyarországon és külföldön szép számmal jelentek meg olyan nyomtatványok, amelyek a debreceni értelmiség bizonyos tagjaihoz kapcsolódnak, s amelyeknek megszületését a Debreceni Református Kollégium professzorai is versben üdvözölték. A hazai megjelenésű köteteket többnyire magyar nyelvű, míg a külföldön kinyomtatott disputációkat latin nyelvű üdvözlőkölteményekkel kísérték a kollégiumi tanárok. Tanulmányomban arra vállakozok, hogy néhány neolatin üdvözlővers részletes filológiai elemzésével betekintést adjak a 17. századi debreceni professzorok műveltségébe és kapcsolatrendszerébe.

Pozsonyi protestáns joghallgatóból katolikus jogászprofesszor Linzben (Johann Ferdinand Behamb). A 17. század magyarországi származású jogi írói közül mind termékenységével, mind ismertségével kiemelkedik a pozsonyi származású Johann Ferdinand Behamb, aki rekatolizálása után Linzben lett jogtanár a felső-ausztriai rendek szolgálatában. A tanulmány megkísérli rekonstruálni Behamb tanulmányait és tanári tevékenységét, felhívva a figyelmet egy sajátos korabeli felsőfokú iskolatípusra (Landschaftschule) is.

A tanulmány áttekinti a rámizmusnak a Magyar Királyság és Erdély tudományos, pedagógiai és kulturális életében kimutatható helyi hatásait, a hazai rámista nyelvtani, retorikai, homiletikai és logikai kiadványokat, a rámista megfontolásoknak és összetevőknek a hazai oktatásban való jelenlétét. A magyarországi és erdélyi recepció bemutatott tényei alapján kijelenthető, hogy a legfontosabb kálvinista iskolákban, a gyulafehérvári, a kolozsvári, a sárospataki, a váradi és a debreceni kollégiumban a 17. század közepén és második felében a tudományok egész rendszerezésére kiterjedő rámista hatás érvényesült, amelynek egyes összetevői egészen a 18. század közepéig megmaradtak. Az alapvetően a melanchthoniánus rendszerezések mellett kitartó lutheránus iskolákat szórványos, de szintén nem jelentéktelen rámista hatás érte el, többnyire szinkretikus formákban.

A rámista magyar írók – gyakran puritán meggyőződést kifejező – irodalmi műveit fogalmi egyszerűség, áttekinthetőség, követhetőség jellemzi. A racionális érvelésben csak kevés belletrisztikus elem, érzelmi hatáskeltés, eredeti irodalmi eszköz fordul elő. Az elsősorban a gondolatmenet értelmi rendjére ügyelő kifejtési mód összefügg a szerzők rámista meggyőződésével. Szigorú rámista elméleti alapról csak elenyészően csekély hányada látható be azoknak a deviációs műveleteknek, amelyek az irodalmi műveket megkülönböztetik a szabatos, tárgyilagos, racionális diskurzus természetes rendjétől.

Az orientális nyelvek, köztük az arab tanulmányozása a legrégibb bölcsésztanulmányok közé tartozik Európában. Eleinte szórványos egyéni munkákat, később szervezett tevékenységetláthatunk, amelyek az Ibériai félszigetre, Salernóba és Párizsba visznek vissza minket. A Koránon kívül filozófiai, matematikai, csillagászati és orvostudományi műveket fordítottak arabról latinra. Később, a reneszánsz idején Itália és a pápaság lett az arabisztika központja, mégpedig elsősorban a poliglott Bibliák előállításának a céljából, de fontos szerepet játszottak az orvostudományi művek is. Ezt követően Hollandia és Leyden emelkedett ki az európai egyetemek közül. Az arabisztika célja Hollandiában a kereskedelem támogatása volt. A modern értelemben vett arab filológia Párizsban született meg. Minden európai arabista S. de Sacy tanítványának számít. Mi Magyarországon Czeglédy Károlyon, de Goején és holland tanárain keresztül kapcsolódunk őhozzá.

Az igaztalan trianoni diktátum esztendejében már több sportágban is versenyeztek a DEAC sportolói. Az alábbiakban, olykor az eredeti helyesírás szerint közölve, ábécé- és időrendbe szedve kerülnek bemutatásra az események. A hírek, információk fellelhetősége mindenhol feltüntetésre kerülnek.

Két részből álló irásunkban 16 matematikai disszertációt mutatunk be szerzőik (15 fő) életrajzi adataival és későbbi karrierjének felvázolásával. Ezen disszertációkat 1927 és 1940 között Dávid Lajos professzor vezetésével írták. Ezen időszakban ő volt a Debreceni Tudományegyetem Matematikai Szemináriumának vezetője. A dolgozatok témái kapcsolódtak az ő tudományos munkásságához, így például a matematika történetével (a két Bolyai munkássága) vagy a matematikai elemzés problémáival. A disszertációkat külön könyvként adták ki. Később ezeket Dissertationes Davidianae Debrecen 1927–1940 nevű kolligátumban gyűjtötték össze. Megemlítendő, hogy az összeállítás nem tartalmazza Kárteszi Ferenc értekezését akinek munkáját a filozófia doktorainak disszertációi között találtuk meg. Az első részben 1927 és 1934 közötti időszakot tekintjük át.

1979. 1979. július 1-től Szentpétery Józsefet nevezték ki a debreceni Stomatologiai Klinika élére. Fontos feladata volt a 3 éve beindult fogorvosképzés curriculumának kidolgozása és közelítése a többi magyar egyeteméhez.Az oktatás megszervezését nehezítette a létszámhiány és a helyhiány is. Oktatókat hozott magával Szegedről és a helyben végzett fogorvosok közül is jónéhányat alkalmazott. 1981-ben pedig elkészült az új épülete a klinikának.1986 júliusától Keszthelyi Gusztáv professzor lett a klinika igazgatója. Befejezte a Szájsebészet átalakítását, új tantermet létesített és osztályokat hozott létre. 1997-98-ban új fantom termet alakított ki, ezáltal jóval több hallgató tudott részt venni a III. éves preklinikai gyakorlatokon. Inspirálta az oktatókat, hogy tudományos munkát végezzenek. 1994-2001. között az oktatók közül kilencen szereztek minősítést. Tankönyvet írt és szerkesztett, mely 2 kiadást ért meg. 2001-ben vonult korai nyugdíjba, később Professor emeritusnak nevezték ki és visszajárt oktatni magyar és angol nyelven.

A kötet alapos elemzést ad arról – a téma részletes történeti és filozófiai hátterét is jól megvilágítva –, hogy a 21. század felsőoktatásának milyen fő irányvonalak, elvek és módszertan mentén kellene újjászerveződnie, hogy mely gyakorlatokat, szemléletet és módszereket kellene radikálisan újragondolni, illetve, hogy a szerzők meggyőződése szerint melyek azok a változások, amelyek nem csak alátámasztják, de már meg is követelik a radikálisan új szemléletmód alkalmazását a felsőoktatásban.

TANKÓ BÉLA, 1905-1974 A BIOKÉMIAI INTÉZET ALAPÍTÓJA című könyv szerkesztője Virágos Márta a professzor teljes életművéről ad részletes képet. A kötet ismertetését Aradi János a professzor tanítványa és munkatársa készítette.

1918 őszén 23 állami fenntartású felsőoktatási intézmény működött Magyarországon. Ezek közül három-négy hónap múlva 10 az új határokon kívülre került. Az ugyancsak működő 23 római és görög katolikus tanintézet közül 12 az utódállamok területéhez került. Ide nem számítottuk bele a szerzetesrendek által fenntartott felsőfokú intézményeket. A 13 egyéb felekezetekhez tartozó intézet közül 7 jutott az új határokon túlra. Vagyis az 1918 őszén létező összesen 59 intézményből 29 került el Magyarországtól. Gyakorlatilag a felsőoktatási intézmények fele, amelyekre korábban annyi fejlesztést fordított a magyar állam, elveszett.

Kiadványok a Debreceni Református Kollégium Fennállásának 475. évfordulója tiszteletére IV. kötet.Sorozatszerkesztő: Győri L. János A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kiadása,

Bár az alcím pontosan kijelöli, és időben is körülhatárolja a kötet témáját, szerkesztők mégis szokatlan műfaji megjelölést adtak neki, amikor egészét a meglehetősen kötetlenül értelmezhető műhelytanulmányok kategóriájába sorolták. Magyarázatot a kötet előszavában szolgáltatnak.

Hol lehet meghúzni a határvonalat tudományos és ismeretterjesztő irodalom között? Melyek azok a kritériumok, amelyek segítségével elválaszthatók egymástól a tudományos és az ismeretterjesztő szövegek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ új könyvében Tombi Beáta, a Pécsi Tudományegyetem Olasz Tanszékének oktatója, a kérdéskör ismert kutatója, melynek ismertetésére Pete László vállalkozik.

Róth Miksa (1865–1944) üvegfestő és mozaik művész jelentősen hozzájárult a debreceni egyetem épületeinek szépségéhez a 20. század első felében. Leghíresebb itteni munkáiként az egyetem Aulájában található és a 2012-ben felújított öt nagy üvegablakot tartják számon. Azonban az egyetem többi épületén is rajta hagyta keze nyomát. Ezen munkák azonban szinte kivétel nélkül elpusztultak. Kivételt csupán a volt Sebészeti Klinika alagsorában felfedezett és 2018-ban onnan kiemelt három üvegablak képez

A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke emlékülésen ünnepelte meg a tanszék alapításának 70. évfordulóját. A rendezvény lefolyásának ismertetése mellett az alábbiakban olvashatjuk azt a két beszédet, amely a tanszék múltját, jelenét és jövőjét mutatta be a jelenlévő közönség, a tanszék egykori és jelenlegi hallgatói, oktatói és az etnográfia iránt érdeklődők számára.