Keresés

Keresési eredmények

• A „pozitív magány” („positive solitude”) fogalma és jelentősége

  104-106

  Boga Bálint

  Megtekintések száma:

  80

  Fontos az egyedüllét, a magány, a szociális izoláció társadalmi jelenségek fogalmi meghatározása, megjelenési formáinak tisztázása, adott kutatók, szerzők értelmezése alapján. Lényeges a szociológiai státusznak és a magányosság pszichológiai megélésének kettősségét hangsúlyozni. A kor szerinti statisztika az egyedül élés tekintetében két gyakorisági csúcsot mutat: 40 év körül és 80 év után, a minimum 60 év tájékán van. Időskorban  a veszteségek szaporodása magyarázza, a Lynch-triász változásai következnek be (kevesebb helyen egyenként több idő kevesebb találkozással). Egyes szerzők az öregkorba jutást önmagában kolostorba vonuláshoz is hasonlítják (Moody), amely azonban több szabad időt adhat kedvtelésekre (Rosenmayr: späte Freiheit).  A  gerontológiai/geriátriai szakirodalom az egyedüllét mindegyik formáját (választott és nem választott) biológiai és pszichológiai következményei miatt negatív jelenségnek tartja (nagyobb morbiditás, mortalitás, több depresszió).

• A család posztmodern változatai és a nagyszülők

  66-67

  Boga Bálint

  Megtekintések száma:

  184

  A hagyományos kiterjedt család (traditional extended, Litwak) a 20. század elején a fejlett országokban átadta helyét a nukleáris és a módosult kiterjedt családformának. Ezt nevezte Dirk van de Kaa holland demográfus az első demográfiai átmenetnek és szerinte az 1965-75 körüli években következett be a második demográfiai átmenet, amelynek fő jellemzője a családtípusok pluralizációja volt. Ez a váltás a kelet-közép-európai országokban, így hazánkban is a rendszerváltás, 1990 után mutatkozott szélesebb körben. A következő jelenségek tanúi lehetünk:

  1. a párkapcsolatban az élettársi viszony térhódítása (2011 Népszámlálás: 30 év alatt párkapcsolatok 52%-a; 2016 Mikrocenzus: kb. félmillió pár, 21%)
  2. válások (most csökkenőben: 15.000, 2020; 2002: 25.500)
  3. egyszülős családok (kb. 500.000 család, összes család: 2,7 m, 2016)
  4. újraházasodás, mozaik-családok (149.000, gyerekek 14%-a, 2011; háztartások 23%-a, 2016)
  5. szingli életforma
  6. „meleg” párkapcsolat
  7. globalizációs generációk: a. különböző nemzetiségűek házassága
  8. külföldön élő család.

  A családban az idős, nagyszülői korosztály és felnőtt gyermekeik kapcsolatát az ún. intergenerációs transzfer jellemzi, amelyben a segítségnyújtás különböző formái és az érzelmi megnyilvánulások (closeness) egyaránt benne foglaltatnak. Bizonyos fokú hanyatlás után pedig már szorosabb gondoskodás válik szükségessé (magyar felmérés: 65 év felett súlyos korlátozottság a mindennapi életben: 25%, további enyhe korlátozottság: 40%, 2017, KSH; fejlett országokban is a gondozás 80-90%-át a család látja el).
  A fenti családtípusokban élő fiatal vagy középkorú ember összetettebb feladatai, elfoglaltsága, másrészt pszichológiai terhelése, megosztottsága miatt nehezebben tud megfelelni idős szülei részéről felmerülő igényeknek. A nagyszülők pszichés gondjai között kiemelkednek a mozaik családdal, azon belül az unokákkal fenntartható kapcsolat problémái, optimális esetben viszont ők képviselhetik a családi folyamatosságot, biztonságot.
  A szociológiai és gerontológiai szakirodalom alig foglalkozik a nagyszülői korosztályt érintő következményekkel, de ahol megjelenik, a negatív irányú eltérést fogalmazzák meg.
  Célom ennek a témának a felvázolásával az, hogy felhívjam a szakemberek figyelmét erre a kutatásban elhanyagolt területre.

• 25 év a Geroedukációban: Tények szubjektív háttérrel

  2-12.

  Boga Bálint

  Megtekintések száma:

  178

  Több mint 50 éve kezdtem orvosi hivatásom gyakorlását. Az orvos a teljes értékű gyógyításban az emberrel, mint bio pszicho-szociális egységgel kell foglalkozzék, azaz holisztikus szemlélettel kell megközelítse az egészséggel kapcsolatos problémákat. Tevékenységem mindennapi gyakorlata rávezetett erre – a ma már sokat hangoztatott, de a valóságban kevéssé megnyilvánuló – mentalitásra. 35 éve, amikor egy főleg időseket ellátó kórházi osztály vezetője lettem, egyértelművé vált számomra, hogy ez a szemlélet különösen érvényes az idős korosztály kezelése során. Az is evidenssé vált, hogy nem a már a megbetegedett, elaggott idősnél kell kezdeni az odafordulást, hanem amikor még fiatalabb, egészségesebb és még tud tenni azért, hogy teljesebb életet éljen, gondoljon a későbbi testi, lelki bajok megelőzésére és így majd később és kevésbé elesett állapotban igényel komolyabb kezelést. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van az ismeretek bővítésének, szorosabb (egészségügyi, idősödési tanácsadás), és tágabb értelemben (aktivitást találni időskorban) egyaránt.

• Az esztétikum szerepe az „aktív öregedés” - ben: (A téma szubjektív vázlata példákkal)

  92-106.

  Boga Bálint

  Megtekintések száma:

  200

  A gerontológia az összes emberrel kapcsolatos diszciplínát magába foglalja abból a szempontból, hogy hogyan érinti az idős embert, más szóval: minden humán tudománynak van egy gerontológiai fejezete. Maslow összeállította az emberi szükségletek hierarchiáját, amelyek közé az esztétikai igényt is besorolta. Jelen dolgozat elsőként azt a témát tárgyalja, hogy az esztétikai igény hogyan változik az idősödés folyamán a saját test, a környezet, a művészi (vizuális és zenei) élmények vonatkozásában. Az aktív idősödés paradigma gyakorlati megvalósulása folyamatában, az életminőség javításában az esztétikai ingerhatásnak kiemelt szerepe van, vagy lehet és ezt akaratlagosan felhasználhatjuk erre a célra. Az esztétika a szellemi szféra felé is utat nyithat, ami idős korban igen fontos lehet.