Search

Search Results

• A „pozitív magány” („positive solitude”) fogalma és jelentősége

  104-106

  Boga Bálint

  Views:

  31

  Fontos az egyedüllét, a magány, a szociális izoláció társadalmi jelenségek fogalmi meghatározása, megjelenési formáinak tisztázása, adott kutatók, szerzők értelmezése alapján. Lényeges a szociológiai státusznak és a magányosság pszichológiai megélésének kettősségét hangsúlyozni. A kor szerinti statisztika az egyedül élés tekintetében két gyakorisági csúcsot mutat: 40 év körül és 80 év után, a minimum 60 év tájékán van. Időskorban  a veszteségek szaporodása magyarázza, a Lynch-triász változásai következnek be (kevesebb helyen egyenként több idő kevesebb találkozással). Egyes szerzők az öregkorba jutást önmagában kolostorba vonuláshoz is hasonlítják (Moody), amely azonban több szabad időt adhat kedvtelésekre (Rosenmayr: späte Freiheit).  A  gerontológiai/geriátriai szakirodalom az egyedüllét mindegyik formáját (választott és nem választott) biológiai és pszichológiai következményei miatt negatív jelenségnek tartja (nagyobb morbiditás, mortalitás, több depresszió).

• Post-modern variants of the family and the grandparents

  66-67

  Bálint Boga

  Views:

  149

  A hagyományos kiterjedt család (traditional extended, Litwak) a 20. század elején a fejlett országokban átadta helyét a nukleáris és a módosult kiterjedt családformának. Ezt nevezte Dirk van de Kaa holland demográfus az első demográfiai átmenetnek és szerinte az 1965-75 körüli években következett be a második demográfiai átmenet, amelynek fő jellemzője a családtípusok pluralizációja volt. Ez a váltás a kelet-közép-európai országokban, így hazánkban is a rendszerváltás, 1990 után mutatkozott szélesebb körben. A következő jelenségek tanúi lehetünk:

  1. a párkapcsolatban az élettársi viszony térhódítása (2011 Népszámlálás: 30 év alatt párkapcsolatok 52%-a; 2016 Mikrocenzus: kb. félmillió pár, 21%)
  2. válások (most csökkenőben: 15.000, 2020; 2002: 25.500)
  3. egyszülős családok (kb. 500.000 család, összes család: 2,7 m, 2016)
  4. újraházasodás, mozaik-családok (149.000, gyerekek 14%-a, 2011; háztartások 23%-a, 2016)
  5. szingli életforma
  6. „meleg” párkapcsolat
  7. globalizációs generációk: a. különböző nemzetiségűek házassága
  8. külföldön élő család.

  A családban az idős, nagyszülői korosztály és felnőtt gyermekeik kapcsolatát az ún. intergenerációs transzfer jellemzi, amelyben a segítségnyújtás különböző formái és az érzelmi megnyilvánulások (closeness) egyaránt benne foglaltatnak. Bizonyos fokú hanyatlás után pedig már szorosabb gondoskodás válik szükségessé (magyar felmérés: 65 év felett súlyos korlátozottság a mindennapi életben: 25%, további enyhe korlátozottság: 40%, 2017, KSH; fejlett országokban is a gondozás 80-90%-át a család látja el).
  A fenti családtípusokban élő fiatal vagy középkorú ember összetettebb feladatai, elfoglaltsága, másrészt pszichológiai terhelése, megosztottsága miatt nehezebben tud megfelelni idős szülei részéről felmerülő igényeknek. A nagyszülők pszichés gondjai között kiemelkednek a mozaik családdal, azon belül az unokákkal fenntartható kapcsolat problémái, optimális esetben viszont ők képviselhetik a családi folyamatosságot, biztonságot.
  A szociológiai és gerontológiai szakirodalom alig foglalkozik a nagyszülői korosztályt érintő következményekkel, de ahol megjelenik, a negatív irányú eltérést fogalmazzák meg.
  Célom ennek a témának a felvázolásával az, hogy felhívjam a szakemberek figyelmét erre a kutatásban elhanyagolt területre.

• 25 years in the geroeducation: Facts with subjective background

  2-12.

  B. Boga

  Views:

  150

  Több mint 50 éve kezdtem orvosi hivatásom gyakorlását. Az orvos a teljes értékű
  gyógyításban az emberrel, mint bio-pszicho-szociális egységgel kell foglalkozzék, azaz
  holisztikus szemlélettel kell megközelítse az egészséggel kapcsolatos problémákat.
  Tevékenységem mindennapi gyakorlata rávezetett erre – a ma már sokat hangoztatott, de a
  valóságban kevéssé megnyilvánuló – mentalitásra. 35 éve, amikor egy főleg időseket ellátó
  kórházi osztály vezetője lettem, egyértelművé vált számomra, hogy ez a szemlélet különösen
  érvényes az idős korosztály kezelése során. Az is evidenssé vált, hogy nem a már a
  megbetegedett, elaggott idősnél kell kezdeni az odafordulást, hanem amikor még fiatalabb,
  egészségesebb és még tud tenni azért, hogy teljesebb életet éljen, gondoljon a későbbi testi,
  lelki bajok megelőzésére és így majd később és kevésbé elesett állapotban igényel komolyabb
  kezelést. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe van az ismeretek bővítésének, szorosabb
  (egészségügyi, idősödési tanácsadás), és tágabb értelemben (aktivitást találni időskorban)
  egyaránt

• The role of aestethics in the „active ageing”: (A téma szubjektív vázlata példákkal)

  92-106.

  B. Boga

  Views:

  159

  Gerontology includes all disciplines related to man from the point of view of how they touch the old people, in other words: all human sciences have their gerontological chapter. Maslow assembled the hierarchy of human needs among which he ranged the aesthetic needs as well. This paper at first deals with the topic of how the aesthetic need changes in the course of ageing concerning the own body, the environment and the artistic (visual and musical) experiences. The aesthetic stimulation has or can have outstanding role in realization of „active ageing” paradigm and promotion of quality of life, it can be used voluntarily for this purpose. The aesthetics can open way toward the spiritual sphere, it can be very important in old age.