Keresés

Keresési eredmények

• Az egyéni szabadságot sértő bűncselekmények versus az oktatáshoz való hozzáférés garantálásával kapcsolatos, pandémiával összefüggő korlátozások

  12-22.

  IANCU Elena-Ana

  TUȘA Enache

  Megtekintések száma:

  127

  A tanulmányban megvizsgáljuk a világjárvánnyal sújtott országok kormányai által a világjárvány kezelése során érvényesített, pandémiával összefüggő korlátozások és a társadalom azon felfogása közötti különbségeket, amelyek szerint a kormányok – mobilitásuk korlátozásával – megfosztották az egyéneket szabadságuktól, beleértve a utazással kapcsolatban – az oktatásban való részvétel lehetőségére is kihatóan – bevezetett korlátozásokat is. Egyes esetekben a korlátozó intézkedések által érintett közösségek tovább mentek, és a kormányokat „személyi szabadság megsértése” bűncselekményével vádolják, amely az egyes országok büntető törvénykönyveiben is megtalálható deliktum. A hatóságokkal szemben felhozott vádakat megalapozatlannak, eltúlzottnak és teljesen hibásnak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ezek a társadalmi kommunikáció hiányosságaiból, a közösség tagjainak – változó paradigmákból eredő – felfogásbeli különbségeiből és az elégtelen jogi képzettségből adódnak; ezek alapján egyesek összetévesztik a személyi szabadság megsértésének bűncselekményét a korlátozások érvényesítésével. Habár a jogrendszerben a kérdéssel kapcsolatos bűncselekményekről rendelkező szabályok a büntető törvénykönyvekben szerepelnek – ilyen például a román jogban a Btk. 205. cikkelye az „Egyéni szabadság elleni bűncselekmények” név alatt, amely a „Személy elleni bűncselekmények” nevet viselő I. Címben található, s a jogtudományok érdeklődési körébe tartozik –, elemezzük a hatóságok által a járvány kezelése során érvényesített korlátozások hatásait is. Ennek érdekében egyrészt kiemeljük azokat az anyagi büntetőjogi szempontokat, amelyek szükségesek egy cselekmény személyi szabadság megsértése bűncselekményének minősítéséhez a román, a magyar, az olasz és a görög büntető törvénykönyv rendelkezései szerint, másrészt bemutatunk néhány, a koronavírus-válság – oktatást érintő – kezelésével kapcsolatos szempontot.

• A pszichiátriai betegek gyógykezelése elrendelésének és bírósági felülvizsgálatának elméleti és gyakorlati kérdései

  65-80

  Kerekes Szilvia

  Megtekintések száma:

  122

  We can see that the practice of the judicial inspection is not always in accordance with the legislation.

  The decisions made during the judicial inspection should be written down and delivered as soon as possible. The patient, the head of the institute and the designated medical doctor must be heard smoothly in all cases. All these questions form essential elements of the legal institution of judicial inspection, and, unfortunately, they are still waiting for legal clarification.

• Jogérvényesítési lehetőségek az egyoldalú hatalmasság visszaélésszerű gyakorlása esetén a munkaidő területén

  101-125

  Szabó Mercédesz Ibolya

  Sípos Marcell

  Megtekintések száma:

  91

  A Munka Törvénykönyve munkaidőkeretre vonatkozó szabályait módosító 2018. évi CXVI. törvény korábban említett rendelkezéseitől eltekintve sehol nem lelhető fel hatályos joganyagunkban a munkavállalói egyetértés érdemleges igénylése a munkaidő témakörében, ami pedig – akár egy munkáltatói ultima ratio fenntartása mellett – álláspontunk szerint rendkívül előnyös lenne, nem csak alapjogi, nem csak szociális, de gazdasági-hatékonysági szempontból is. Az előzőekben említett európai uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése nem kétségesen ezen a területen is előnyöket rejtene magában. Észre kell vennünk ugyanakkor, hogy az Európai Unió jogalkotása sem ad a fenti problémákra kielégítő megoldást, hiszen maga sem tartalmaz a munkavállalói oldalt a munkaidővel/munkarenddel kapcsolatos döntésekbe kellő mélységben bevonó jogszabályi rendelkezéseket. Álláspontunk szerint megoldást kizárólag egy olyan hazai jogalkotási reform jelenthetne, amely az európai Unió jogával összhangban, de saját utas megoldásokkal választ adna a tanulmányunkban felemlített problémák összességére.

• The theoretical and practical implications of Criminal Convention regarding the corruption concluded in Strasbourg 1999 upon Romanian legislation

  39-44

  Sabău-Pop Olimpiu Aurelian

  Megtekintések száma:

  53

  Considering Resolution (58)7 regarding the authorisation of creating of an enlarged partial Agreement, which establishes the Group of States against corruption - GRECO, the Penal Convention regarding Corruption was also issued in January 27, 1999 at Strasbourg (STEN 173), convention which had a decisive impact upon changing the vision of the Romanian legislator regarding aspects concerning the notion of ‘corruption’, both of incriminatory as well as of procedural order.

• A második bécsi döntéssel visszatért országrészek törvénykezési rendszere

  23-31.

  Joó László Ádám

  Megtekintések száma:

  113

  Az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének az 1940-ben visszatért keleti és erdélyi országrészeken történt újjászervezése jelenleg alig feltárt területe a magyar alkotmánytörténetnek, így e tanulmányomban a bírósági szervezeten keresztül megpróbálom bemutatni azt a hatalmas feladatot, amelyet a jogalkotó nyolcvan évvel ezelőtt végrehajtott. A terület jogrendszerének feltárására irányuló kutatásaimba nemcsak alkotmánytörténeti szempontból illeszthető be ez a téma, hanem a kiterjesztett magánjog érvényesülésének vizsgálatánál sem mellőzhető. Az ítélkezési gyakorlatot nagyban befolyásolta a bírók jogismerete, amely a magyarországi magánjog kiterjesztésének időszakában (1941-42) gyakran kérdésessé vált, és szorosan kapcsolódott a kinevezésük előtti jogászi tevékenységükhöz.

  Jelen tanulmányban azokat a változásokat követem végig, amelyek a két román megszállás (1918-19 és 1944) között mentek végbe az említett két, egyszerre visszatért országrészen, kiemelve azt az időszakot, amelyben ezekre a magyar állam fennhatósága terjedt ki négy éven keresztül. Felhasználom a vonatkozó jogszabályokat, levéltári dokumentumokat, valamint az eddig megjelent szakirodalmi forrásokat, amelyeknek – szándékom szerint – e dolgozat nem pusztán összefoglalása, hanem új megállapításokat tartalmazó szintézise.

• A magyar öröklési jog fragmentálódása, változásai

  81-103

  Kiss Tibor

  Megtekintések száma:

  219

  Az örökléshez való jogot az Alaptörvény elismeri, a részletes anyagi jogi szabályok a Polgári Törvénykönyv Hetedik Könyvében kerültek rögzítésre. Az utóbbi években a jogalkotó a magánjogi kódexünkön túlmenő egyéb jogszabályokban anyagi jogi öröklési szabályokat fogalmazott meg. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény szerint a házastársra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra is megfelelően alkalmazni kell, ami azt jelenti, hogy a bejegyzett élettárs is törvényes örökös. A mező- és erdőgazdasági földek tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének speciális szabályait rögzíti a földforgalmi törvény (2013. évi CXXII. törvény). 2023. január 1-jén lép hatályba egy újabb törvény (2021. évi CXLIII. törvény), ami a Ptk-beli öröklési jogi rendelkezéseket egészíti ki, az osztatlan közös tulajdonban álló termőföldek több örököstárs általi közös törvényes öröklése esetére. Az államot az öröklési jogi jogviszonyokban képviselő állami szerv kijelöléséről egy külön miniszteri rendelet rendelkezik. A jelen írás azt elemzi, hogy mindezen összetett, szórt szabályozás hogyan nehezíti a jogalkalmazást, mennyiben akadályozza a hagyatéki eljárások gyors lefolytatását. A jelen írás kritikával illeti a fragmentált szabályozást és javaslatot tesz a külön törvények szabályainak a Ptk.-ba történő integrálására, ugyanis ez hozzájárulhat a hatékonyabb jogalkalmazáshoz.

• A polgári perrendtartás újragondolt alapelvei – elvárások és tapasztalatok:

  118-127.

  dr. Molnár Tamás

  Megtekintések száma:

  192

  Jelen tanulmány központi témája a magyar polgári perrendtartás kodifikációjának során újraszabályozott alapelvek egyes jellemzői. Elmondható, hogy az alapelvek száma és tartalma is koncentráltabb lett a kodifikáció eredményeképpen.

  A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) számos koncepcionális változást hozott, ami az alapelvek tekintetében is megfigyelhető. Megújult a Pp. alapelvi fejezete, amelyben olyan elvek is rögzítésre kerültek, amelyeket a magyar polgári eljárásjog eddig még nem ismert. Jelen tanulmány áttekinti ezeket a változásokat és igyekszik állást foglalni az alapelvek tartalmát illetően is, külön vizsgálat tárgyává téve a jogalkotó által is kiemelt célkitűzésként megfogalmazott perkoncentráció elvét.

  A dolgozat elemezni az alapelvekkel kapcsolatos szakmai vitákat, és megkísérel választ adni arra, hogy a hatályba lépés óta eltelt időszak tapasztalatai beváltották-e az alapelvi reformhoz fűzött egyes elvárásokat. A tanulmány vizsgálja a megváltozott szabályozást, amelyek a szakirodalomban is ellenkező álláspontok kialakulásához vezettek. Fontos témája a dolgozatnak, hogy az osztott perszerkezethez igazodóan a bíróság közrehatási tevékenysége is változáson ment keresztül. E változás az alapelvekben is megfigyelhető, mivel új alapelvként jelent meg a bíróság közrehatási kötelezettsége. Elemzésre kerül továbbá az igazmondás és a jóhiszeműség alapelvek egyes jellemzői.

  A tanulmány igyekszik külföldi példákon keresztül megvilágítani a polgári perrendtartás alapelvi kérdéseit, amelynek során főként a német szabályozás egyes elemei kerülnek említésre.

• Élő szövet fémvázon, avagy a „platformmunkás” igényérvényesítési lehetőségei

  141-161

  Kiss Gergely Árpád

  Varga Dóra

  Megtekintések száma:

  98

  Jelen kutatásban célunk az, hogy bemutassuk a platformmunkavégzéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati problémákat, fókuszálva azok alanyaira, és az esetleges joghézagokra, egyéb jogalkotási és jogalkalmazási anomáliákra.

  A tanulmány alapvetően két nagyobb alappillérre épít, amelyekben – talán nem túl szokványos módon – kiemelkedő hangsúlyt kap a munkavállalói státusszal kapcsolatos klasszifikációs kérdések régi és aktuális problémaköre mellett a munkáltatók helyzete, egészen pontosan a munkáltatói jogosultságok és kötelezettségek telepítése, érvényesíthetősége.

  Kár lenne tagadni, hogy az e körben született tanulmányok többsége – teljesen érthető okokból – elsősorban a munkavállalói klasszifikációra koncentrál, azonban jelen tanulmányunkban a hangsúlyt a felek egymáshoz való viszonyára kívánjuk helyezni, hiszen a jogviszony teljességében akkor értelmezhető és elemezhető, ha a munkát végző személyek körülményeinek feltérképezése mellett a platform és a munkáltató között megoszló, parciális jogosultság-gyakorlást is kellő mértékben górcső alá vesszük.

• A vesztegetéssel kapcsolatos jogalkotási kérdések a kínai Népköztársaságban: kialakulás, fejlődés, szakmai értékelés

  Qian Xiaoping

  Megtekintések száma:

  72

  A Kínai Népköztársaság 1949 októberi megalakulásától kezdődően a modern büntető jogalkotás fejlődése a vesztegetéssel kapcsolatosan hosszú fejlődésen ment keresztül a jelenlegi antikorrupciós rendszerig.

  Amiatt, hogy szoros kapcsolat van a vesztegetési bűncselekmények és a gazdasági modell között, a gazdasági rendszer változása különböző büntetőjogi válaszokat igényel a vesztegetéssel kapcsolatban is.

  A tervgazdaság időszakában teljesen más a vesztegetések természete, mint az átmenet és a piacgazdaság alatt.

  A tanulmány a büntető jogszabályok változását mutatja be gazdasági, társadalmi környezet változásainak összefüggésében napjainkig a lehetséges továbbfejlődés ismertetésével. Ennek során nemzetközi szerződések hivatkozásával még tágabb összefüggéseiben mutatja be a kérdéskört, miközben olyan kérdések is felmerülnek, mint a halálbüntetés lehetősége.

• Európai kitekintés: A különélés értékelése a tagállami házassági bontójogokban

  41-56

  Hadházi Edit

  Megtekintések száma:

  105

  A különélés, mint a házassági viszony megromlásának legszignifikánsabb jele szinte kivétel nélkül jogilag releváns tény az európai tagállamok házassági bontójogában, de abban már lényeges különbség van a tagállamok között, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak neki. Vannak országok, ahol már jogalkotási szinten szabályozásra kerül, akár mint a bontás kifejezett előfeltétele, akár mint a jogalkalmazót orientáló törvényi körülmény, és van olyan ország is, ahol a különélés bár tételesen nem jelenik meg, de a jogalkalmazás figyelembe veszi azt a bontóper során. Hipotézisem, hogy a különélés ténye olyan közös metszéspontja az uniós tagállamok házassági bontójogának, hogy a szempont kapcsán felvett jogi attitűdök érdekes alapot szolgáltatnak egy jogösszehasonlító elemzéshez. A jelen tanulmány célja, hogy egy fogalmi alapvetést követően megvizsgálja az egyes uniós országok különélés kapcsán alkotott álláspontját, azokat besorolja „a jogalkotástól a jogalkalmazás felé haladva” logika alapján, végül egy összegzés keretében megtegye a végső konklúziókat.

• A jogcímes elbirtoklás kérdései

  81-89

  Máté Tucsek

  Megtekintések száma:

  384

  Jelen dolgozatban a Polgári Törvénykönyben felvázolt új dologi jogintézmény, a jogcímes elbirtoklás egyes aspektusainak bemutatására szándékozom. Ezen fiatal tulajdonszerzési mód a jogalkalmazás és a jogtudomány számára merőben szokatlannak hatott, és a jogalanyok vonatkozásában is novumnak számít. A dologi jog a magánjog legfontosabb, leglényegeseb szabályait tartalmazza, ezért mindig égetően fontos, hogy a jogalkotó, továbbá a jogszabály egzakt célját sikerüljön feltárni a lehető legpontosabb módon, hiszen ez szolgálja a vagyoni forgalom biztonságát, és ez garantálja az egyik legősibb társadalmi intézmény, a tulajdon szabadságát és védelmét. Az elbirtoklás sajátos természeténél fogva mindig jogviták kereszttüzében állt, így a fenti szempontok esetében halmozottan érvényesülnek.

  Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa a jogcímes elbirtoklás szabályozását, dogmatikai sajátosságait, magyar jogtörténeti előzményével, valamint egy szokatlan külföldi példával párhuzamot vonjon, a bírói gyakorlat egyes releváns mozzanatait megvizsgálja, és kísérletet tegyen egy alternatív szabályozási technika felvázolására.

• A CISG és a UPICC gyakorlati jelentőségének megítélése

  21-40

  Boros Sándor

  Megtekintések száma:

  189

  Jelen tanulmány elsődleges célja a jogirodalom által kifejezetten jelentősnek titulált, a nemzetközi kereskedelmi jog területén megalkotott jogi szabályozók közül a Bécsi Vételi Egyezmény (CISG) és a Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei (UPICC) értékelésének útján annak megállapítása, hogy a vizsgálat tárgyává tett jogi instrumentumoknak mekkora a tényleges gyakorlati relevanciája, alkalmazási volumene. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a tanulmány a CISG tekintetében a rendelkezésre álló empirikus kutatások eredményeire, míg a UPICC vonatkozásában az elérhető esetjogi kivonatokra támaszkodik. A Bécsi Vételi Egyezmény esetében megállapítható, hogy az Egyezmény gyakorlati alkalmazásának volumene mérsékelt, elmarad attól a sikerességtől, amit a jogirodalom tulajdonít a számára, míg a UPICC közzétett joggyakorlatának a revíziója eredményeként egyértelműen rögzíthető, hogy az UNIDROIT Alapelvek elsődlegesen a nemzeti jog, valamint a nemzetközi egyezmények értelmezését, kiegészítését hivatott elősegíteni, a felek hajlandósága a UPICC elsődleges alkalmazása iránt rendkívül csekély mértékű.A tanulmány továbbá foglalkozik a jogi szabályozók nemzeti jogalkotásra gyakorolt hatásaival is, mely körben mindkét instrumentum vonatkozásában megfigyelhető a jelentős mértékű befolyás az egyes országok polgári anyagi jogi kodifikációja tekintetében.

• Fogyasztói magáncsőd az Európai Unióban

  153-163

  Zoványi Nikolett

  Megtekintések száma:

  81

  A modern polgári jogrendszerek szinte mindegyike kiemelt alanyi jogként tekint a tulajdonjogra, amely azt jelenti, hogy megfelelő bírósági eljárás nélkül a személyeket megillető tulajdonjog nem korlátozható és nem vonható el. A fizetésképtelenségi eljárások esetében a tulajdonhoz való alanyi jog sérelmet szenved, hiszen az adóst megfosztjuk az őt megillető tulajdonjogától. Ezen helyzetekben az adós és a hitelező tulajdonjogi igénye feszül egymásnak, akár olyan szinten is, hogy az adós megélhetése veszélybe kerül a hitelezői igények kielégítése által. A fizetésképtelenségi eljárások során a kötelezett magatartása következtében a jogosult oldalán megbomlott tulajdonjogi jogviszonyt kell úgy helyreállítanunk a kötelezett vagyona terhére, hogy biztosítjuk az adós érdekeinek védelmét is, az eljárás mindkét fél érdekeit szem előtt tartó voltát. A nemzeti jogalkotóknak több szempontot is figyelembe véve kell tehát megalkotni azokat az anyagi és eljárási jogszabályokat, amelyek alapján a magánszemélyek vagyona is fizetésképtelenségi eljárás alá vonható. Mindezt egy olyan környezetben kell a nemzeti jogalkotóknak megtennie, amikor a globalizáció hatása miatt már közel sem biztos, hogy az adós és hitelező azonos ország állampolgára. Épp ezért fontos azt is megnézni, hogy az Európai Unió a tagállamai számára hogyan szabályozza a nemzeti határokon átnyúló, de az Európai Unió tagállamai közötti fizetésképtelenségi eljárásokat.

• Közigazgatási szervezési elvek érvényesülése a közoktatási igazgatásban

  74-84.

  László Vilmos Csongor

  Megtekintések száma:

  126

  1990 után az állami oktatási intézményeket a helyi önkormányzatok tartották fenn és ellenőrizték. Ez az időszak a decentralizáció korszaka volt, melynek előnyeit és hátrányait vizsgálom a tanulmányban. 2011 után volt egyfajta jogalkotási decentralizáció, amely után az oktatásnak működési szerepe volt vagy lehetett volna, de az állami felelősséggé vált. Az állam mint volt ágazati koordinátor, ezt követően a közhatalmi hatósága mellett fenntartói szerepet vállalt.

  Az adminisztráció két alrendszerének két alapvető változása történt 1990-es megalakulása óta, de főleg 2010 után. Ezek részben strukturális jellegűek voltak, több lépcsőben érintették az államszervezetet, majd a központi integrációt és az önkormányzatok újraszabályozásához kapcsolódó változásokat, tükrözve az állam szerepének módosulását, a Neoweber állameszmék kibővülését és a modernizációt.

  Ezen tényezők egy részét nemzetközi hatások generálták, de a magyar alapelvek is szerepet játszottak. Ez a tanulmány azt elemzi, hogy a részleges feltételek hogyan tükröződnek az oktatásigazgatásban, hogyan követték az igazgatási ágak az általános tendenciákat. Azt is megvizsgálom, hogy mennyire volt sikeres ezeket a szerepeket együtt kezelni és bizonyos pontokon szétválasztani.

• Társadalomra veszélyesség megjelenése, alakulása és fogadtatása a magyar büntetőtörvényekben

  105-120

  Szemán Ádám

  Megtekintések száma:

  153

  Társadalomra veszélyesség a Büntető Törvénykönyv bűncselekmény-fogalmának talán a legtöbbet vitatott fogalmi eleme. A honi büntetőjogi felelősség megállapíthatósága körében kiemelkedő szerepet tölt be ezen fogalom. A 20. században a büntetőjog területén elismert jogtudósok között vita tárgyát képezte annak szükségszerűsége az éppen hatályos Büntető Törvénykönyvünkben.

  A rendszerváltást megelőző korszak szocialista büntetőjogában a társadalomra veszélyesség fogalma a büntetőjog “osztálytartalmának” kifejezésére szolgált. E fogalom a 90-es éveket követően – a büntetőjog tudományában, a jogalkotás és a jogalkalmazás területén egyaránt – megtisztult a szovjet jogból átvett, pártállami politika célokat szolgáló tartalmi elemektől. Manapság már olyannyira nincs ideológiai, párt-politikai jelentéstartalma a társadalomra veszélyesség meghatározásának, hogy a büntető-jogtudományban jártás jogtudósok jelentős része, és az ítélkezési gyakorlat is - a német dogmatikából átvett - materiális jogellenesség fogalmi megfelelőjeként tartja számon. (Újvári, 2003)

  Jelen írásomban a társadalomra veszélyesség fogalmának megjelenését és fogadtatását mutatom be a magyar büntető törvényekben és büntető-jogtudományban egyaránt, egészen az azt megelőző - formális jogellenességet alkalmazó - időszaktól a hatályos Büntető Törvénykönyvünkig.

• A szabadság szabályozása és joggyakorlati szempontú értékelése, különös tekintettel az igény érvényesítésére

  127-152

  Tass Edina Ágnes

  Megtekintések száma:

  94

  A tanulmány a szabadságra vonatkozó legfontosabb szabályokat járja körül. A célom az volt, hogy segítséget nyújtsak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak abban, hogy ki rendelkezik a szabadsággal, mikor kell a szabadságot kiadni, hosszabb tartamú keresőképtelenség után jár-e szabadság, kiadható-e heti egy nap szabadság. Választ adok arra, hogy mi a teendő az év végéig ki nem adott szabadsággal, a munkáltató gazdasági érdeke indokolhatja-e annak megszakítását, lehet-e és mikor azt pénzben megváltani, és az ez irányú igény meddig érvényesíthető, azaz mikor következik be az elévülés. Bemutatom azt is, hogy mi a megoldás a munkaviszony megszűnése, vagy megszüntetése esetén, amikor a munkavállaló kevesebb, vagy éppen több szabadságot vett ki, mint ami időarányosan megillette volna. Fókuszba helyezem, hogy kinek mit kell bizonyítani az eredményes igényérvényesítéshez, milyen jelentősége van a munkáltató nyilvántartási kötelezettségének. A célom elérésében szemléltetem a szabadság európai uniós és hazai szabályozását és felhasználtam az Európai Unió Bíróságának és a Kúria néhány érdekes és irányadó döntését is. A téma végére érve arra a következtetésre jutottam, hogy a bíróságok az eléjük kerülő egyedi ügyekben igyekeznek a jogszabály helyes értelmezését megadni, melyek precedens jellegüknél fogva más ügyekben is kötelező érvényűek.

• A szellemi alkotások jogának szabályozási kérdései

  27-33.

  Csécsy György

  Megtekintések száma:

  144

  A tanulmány megállapítja, hogy a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozásban a polgári jogi szabályok dominanciája érvényesül. A régi Polgári Törvénykönyv kifejezte a kapcsolódást a szellemi alkotások jogával és szabályozta a know-how jogvédelmét, a joganyag ugyanakkor az ahhoz szervesen kapcsolódó külön jogszabályokban volt fellelhető. Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi. V. törvény már nem a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, hanem a „szerzői jog és iparjogvédelem” címet viseli, a know-how pedig az üzleti titok egyik fajtájaként részesült védelemben. A szerzői jog homogén jellegét megtöri a 2016. évi XCIII. törvény, amely a közös jogkezelésről rendelkezik. Az iparjogvédelem területén a legproblematikusabb jogintézmény a know-how volt. Az új Polgári Törvénykönyv szabályai után megszületett 2018. évi LIV. törvény új fejezetet nyit a know-how szabályozása terén. Ezzel kapcsolatban a törvény a 2016/943/EU Irányelvet ülteti át a magyar jogba. A jogalkotó tehát azt a megoldást választotta, hogy az üzleti titok védelmére vonatkozó új fogalmi megközelítést, jogintézményeket és eljárási szabályokat nem a Polgári Törvénykönyvben, hanem egy új jogszabály megalkotása útján tette azokat a nemzeti jog részévé. Ezzel a természetes és jogi személyek magántitkai változatlanul személyiségi jogi védelmet, míg az üzleti titok és a know-how a szellemi tulajdonjogi védelem logikájára és szankciórendszeré épülő védelmet élveznek majd.

• A nemzeti vagyon kezelésének alapelvei, különös tekintettel az átláthatóságra

  85-96.

  Lehoczki Zóra Zsófia

  Megtekintések száma:

  150

  Magyarország Alaptörvénye rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyonnak minősül. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek – így a gazdasági társaságok is - törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint. A vagyonkezelésre és a vagyon megőrzésére irányadó speciális követelményeket a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény határozza meg, továbbá az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény preambuluma is tartalmaz bizonyos követelményeket.

  A fentiek alapján a nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemek kezelése és védelme a magántulajdonban álló vagyonelemekhez képest sajátos elvek szerint zajlik. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak, tekintettel arra, hogy a GDP meghatározó részét ezek a szervezetek állítják elő, jelentős szerepet töltenek be a foglalkoztatásban, jellemzően közszolgáltatásokat biztosítanak, továbbá közpénzzel gazdálkodnak. Ebből következően ezeknek a társaságoknak a saját vagyonukat is a speciális gazdálkodási követelményekre tekintettel kell kezelniük. A jelen tanulmányban ezeket a követelményeket mutatjuk be és azok tartalmát vizsgáljuk meg, kitérve az egymáshoz való viszonyukra is.

  Az egyik legfontosabb vagyongazdálkodási követelmény az átláthatóság, mivel ezek a társaságok közpénzzel gazdálkodnak és az Alaptörvény szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Különös figyelmet fordítunk az átláthatóság követelményére azáltal, hogy bemutatjuk a vonatkozó jogi szabályozást és összefoglaljuk az elmúlt évek releváns bírósági döntéseinek a legmeghatározóbb megállapításait. A bíróságok határozataikban értelmezték az átláthatóság követelményét a köztulajdonban álló gazdasági társaságokkal kapcsolatban, továbbá az átláthatóság követelménye és az üzleti titkok védelme közötti kapcsolatot is elemezték.