Tanulmányok

• Jogharmonizáció a kézbesítés területén és annak hatása a nemzeti polgári eljárásjogi szabályokra

  1-26

  Breczkáné dr. Békési Gabriella

  Megtekintések száma:

  1

  Az Európai Unió az integráció elsődleges célkitűzését, az egységes belső piacot létrehozva biztosította a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását, ami pedig indukálta több területen, így a polgári ügyek területén is az igazságügyi együttműködést, garantálva ezzel az uniós polgárok jogbiztonsághoz fűződő érdekét. Az együttműködés egyik legmarkánsabb módja a jogszabályok egymáshoz való közelítése volt, így elsősorban eljárásjogi jellegű uniós jogszabályok születtek, azonban az uniós jogalkotó anyagi jogi kérdéseket rendező jogforrásokat is alkotott, valamint olyan komplex jellegű jogforrásokat is, melyek egy adott témakörön belül eljárásjogi és anyagi jogi kérdéseket is rendeztek.

  A tagállamok jogi szabályozásai közötti különbségek céltudatos csökkentésének leghatékonyabb eszköze a jogharmonizáció, mely a kezdetektől fogva az európai integráció meghatározó szabályozási eszköze, különös figyelemmel arra, hogy a lojalitási klauzula értelmében a tagállamokat kötelezettség terheli a nemzeti joguk harmonizációs előírásokhoz való igazítására.

  A polgári eljárásokban, ahol a külföldre történő iratkézbesítés egyre gyakrabban vált szükségessé, a tagállamok polgári eljárásjogi szabályai, így például a német és francia kódexek, az 1900-as évek elején hasonló eszközöket (kétoldalú megállapodások, diplomáciai csatornák, postai kézbesítés)  alkalmaztak  , az igazi jogharmonizáció azonban nemzetközi szinten az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezménnyel, az Európai Unió szintjén pedig a 2000. május 29-i első kézbesítési rendelettel valósult meg.

  Ezek a szabályok mind a hatályos francia és német, mind a hatályos magyar szabályozásra jelentős hatással voltak.

  A kézbesítés területén nyilvánvaló, hogy a jogbiztonság biztosítása érdekében a rendeleti szabályozás, mint jogharmonizációs módszer a legjobb megoldás, hisz ugyanolyan kézbesítési szabályokra kell, hogy számíthasson valamennyi uniós állampolgár, ha peres eljárás résztvevőjévé válik, függetlenül attól, hogy az Európai Unió melyik tagállamában rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.

  pdf

  1

• Szakrális előírásoktól a világi jogig: a fizetésképtelenség jogintézményének genezise az ókorban

  27-44

  Igaz Szabolcs

  Megtekintések száma:

  9

  A fizetésképtelenség jelensége az emberi társadalmak kialakulásával egyidős, azonban jelenkori jogi szabályozásának kialakulása hosszú fejlődési folyamat eredménye. A tanulmány célja annak a bemutatása, hogy miként alakultak ki az adósság és fizetésképtelenség kezelésének normái az ókori vallási előírásoktól a kodifikált jogi megoldásokig. A vizsgálat a szakrális szövegekben megjelenő adósságelengedési és adósvédelmi elvek elemzésével indul, majd az ókori Mezopotámia jogforrásain keresztül tárja fel az első intézményesített adósságrendezési mechanizmusokat. Bemutatásra kerülnek az archaikus görög jogrendszer szabályozási megoldásai is, különös tekintettel az adós személyi felelősségének és a hitelezői igényérvényesítés eszközeinek alakulására. A tanulmány záró része a római jog fizetésképtelenségi szabályozását elemzi, mely jogrendszer az inszolvencia kezelésében a személyi szankcióktól a vagyoni alapú végrehajtási formák felé történő elmozdulást jelenti, ezzel megteremtve a modern csődjog alapjait. A kutatás jogtörténeti és összehasonlító módszert alkalmaz, feltárva azokat a normatív mintázatokat, amelyek a hitelezői érdekek és az adósvédelem közötti egyensúly megteremtésére irányulnak.

  Az eredmények rámutatnak arra, hogy a fizetésképtelenség kezelésének alapelvei – az adósságrendezés, az adósvédelem és a hitelezői igényérvényesítés korlátozása – már az ókorban is megjelentek, majd a római jog közvetítésével meghatározó hatást gyakoroltak a későbbi európai jogfejlődésre.

  pdf

  6

• Gondolatok a belátási képesség vizsgálatával felmerülő elméleti és gyakorlati kérdésekről

  45-65

  Papp Bettina Ilona

  Megtekintések száma:

  3

  A Btk. hatálybalépésével a jogalkotó szakított a közel hatvan évig tartó büntethetőségi korhatárra vonatkozó szabályozással. Bár a büntethetőséget a tizennegyedik életév betöltéséhez kötötte, de bizonyos személy elleni erőszakos bűncselekmények esetén ezen korhatárt tizenkét évre szállította le és a büntethetőséget ahhoz kötötte, hogy az elkövetőnek az elkövetéskor rendelkeznie kellett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. A belátási képesség bár nem teljesen ismeretlen fogalom büntetőjogban, azonban a Btk. kodifikációját megelőző évtizedekben a büntetőjogi szabályozásban nem jelent meg és az új szabályozás bevezetése során sem került sor a belátási képesség fogalmának meghatározására. Mindezekre figyelemmel tanulmányomban áttekintést kívánok adni a büntethetőségi életkor szabályozásáról, különösen a szabályozás jogtörténeti változásairól, a belátási képesség fogalmáról, a belátási képesség vizsgálatához kapcsolódó rendelkezésekről, a belátási képesség vizsgálatával kapcsolatos bírói mérlegelés mozgásteréről, valamint egy konkrét büntetőügyhöz kapcsolódó 25/2022. (X.26.) Alkotmánybírósági határozatról.

  pdf

  2

• Az étrend-kiegészítők szabályozását érintő javaslatok a gyógyszerek nemzeti forgalomba hozatali eljárása alapján

  67-93

  Pataki Anna Zsófia

  Megtekintések száma:

  9

  Az étrend-kiegészítők fogyasztása napjainkban egyre gyakoribb, hiszen ezek a termékek azt hirdetik, hogy elősegítik az egészségünk megőrzését, támogatják az egészséges életmódot. Az étrend-kiegészítők alapanyagai között gyakran szerepelnek olyan anyagok, amelyek gyógyszerekben is megtalálhatóak, ennek ellenére a gyógyszerekre és az étrend-kiegészítőkre vonatkozó szabályanyagok sem terjedelmükben, sem szigorúságukat tekintve nem azonosak, amely komoly minőségbeli aggályokat vethet fel, és a fogyasztók egészségét veszélyeztetheti.

  A tanulmány célja, hogy a gyógyszerek nemzeti engedélyezési eljárása alapján (megemlítve, azonban részletesen nem tárgyalva az Európai Unió által szabályozott, eltérő eljárási mechanizmusokat) feltárja az étrend-kiegészítőket terhelő notifikációs kötelezettség különbségében rejlő előnyöket, illetve veszélyeket. Az étrend-kiegészítők fogyasztásának biztonságosabbá tételének érdekében javaslatokként ismertetem a Magyar Gyógyszerészi Kamara lehetséges változtatásait a joganyag szigorítását illetően, kiegészítve azokat saját meglátásaimmal.

  pdf

  4

• A kötelmek teljesítésével kapcsolatos magyarországi szabályozás megjelenése a korai magánjogi kodifikációs törekvésekben

  95-120

  Dr. Somorjai Kristóf

  Megtekintések száma:

  13

  A bármely formában megvalósuló ügyletkötés révén megindított kötelmi jogi körforgás mindenkor preferált záró akkordja a gazdasági kapcsolatok kezdete óta a teljesítés, vagyis az, hogy a szolgáltatás-ellenszolgáltatást feltételező kötelem elérje végső célját. Tartalmát tekintve nem volt ez másként az évszázados szokásjogi jogfejlődést követően tételes szabályozásra érett kötelmi jog általános, teljesítéssel kapcsolatos szabályai tekintetében sem, amely a XIX. század második felétől kezdődően számos (rész)kodifikáció, illetve arra irányuló kísérletek tárgya lehetett.

  A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a kötelmek teljesítésére vonatkozó magyarországi szabályozás miként haladta meg szokásjogi létszakát és vált az írott magánjogi normarendszer integráns részévé. A vizsgálódás a szükséges lehatárolások mellett kitér arra is, hogy e normák a Kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk, a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv, illetve a Magánjogi Törvény Javaslat tengelyében miként formálták azt a dogmatikai alapréteget és irányt, amely a Horthy korszak derekára egy szakmai szempontból hatályba lépésre alkalmas törvényjavaslattá érett és amelyre a szocialista kodifikáció bizalommal építhette teljesítéssel kapcsolatos általános rendelkezéseit.

  pdf

  3

• A vezető tisztségviselőnek a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény hasznosító vállalkozásával szembeni felelősségéről

  121-153

  Stipkovits Tamás István

  Megtekintések száma:

  1

  A tanulmány a felsőoktatási intézmények gazdasági szerepvállalásának egyik kulcsfontosságú eszközét, a hasznosító vállalkozások jogi szabályozását vizsgálja, azon belül is a vezető tisztségviselő társasággal szembeni felelősségét. A kutatás központi kérdése, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi (kekva) struktúra megjelenése miképpen befolyásolta a fentiekben megfogalmazott felelősségi rendszert az állami fenntartói modellhez képest. A tanulmány az egyes kógens, választási lehetőséget nem engedő vagy megszorító rendelkezések kapcsán megvizsgálja, hogy azok szükségszerűen, valamilyen közfeladat-ellátási garancia formájában vagy indokolatlan korlátozásként vannak jelen. A szerző dogmatikai és jogszabály-elemzési módszerrel tárja fel a releváns jogszabályok – különösen az innovációs törvény és a nemzeti felsőoktatási törvény – rendelkezéseit. A kutatás során – részben – történeti áttekintés segíti a fogalmi változások megértését, miközben a tanulmány kritikai módon ütközteti az egymásnak ellentmondó törvényi definíciókat és kereszthivatkozásokat.

  pdf

  0