A tanulmány a felsőoktatási intézmények gazdasági szerepvállalásának egyik kulcsfontosságú eszközét, a hasznosító vállalkozások jogi szabályozását vizsgálja, azon belül is a vezető tisztségviselő társasággal szembeni felelősségét. A kutatás központi kérdése, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi (kekva) struktúra megjelenése miképpen befolyásolta a fentiekben megfogalmazott felelősségi rendszert az állami fenntartói modellhez képest. A tanulmány az egyes kógens, választási lehetőséget nem engedő vagy megszorító rendelkezések kapcsán megvizsgálja, hogy azok szükségszerűen, valamilyen közfeladat-ellátási garancia formájában vagy indokolatlan korlátozásként vannak jelen. A szerző dogmatikai és jogszabály-elemzési módszerrel tárja fel a releváns jogszabályok – különösen az innovációs törvény és a nemzeti felsőoktatási törvény – rendelkezéseit. A kutatás során – részben – történeti áttekintés segíti a fogalmi változások megértését, miközben a tanulmány kritikai módon ütközteti az egymásnak ellentmondó törvényi definíciókat és kereszthivatkozásokat.